A nehézségek ellenére helytáll a baromfiágazat

Kategória: Állattenyésztés | Szerző: Hajtun György, 2021/05/21
Címkék: baromfiágazat, baromfitartás, állattenyésztés

– Igazgató úr, mielőtt belefognánk az ágazati szakmai ügyek taglalásába, megjelent egy sajtóközlemény „A „hús” hús. A „tej” tej.” címmel, amit a hazai prominens állattartó ágazatokat képviselő érdekképviseletek, köztük Önök is aláírtak. Miért volt erre szükség?

– Nem csak hogy aláírtuk, hanem – mondhatni – élharcosai is vagyunk ennek a kezdeményezésnek. Napjainkban egyre több olyan termék jelenik meg – akár már a kiskereskedelmi láncok kínálatában is - ami egyes mozgalmak (értem alatta a vegán, a növényi alapú táplálkozási mozgalmat) erőltetésére kerül be a boltok polcaira. Ugyanakkor az értékesítésnél ezeket a termékeket olyan „húsnak” vagy „tej- és tejterméknek” tűnő „ruhába” öltöztetik, illetve olyan megtévesztő elnevezéssel illetik, ami a fogyasztót megtéveszti, és gyakran csupán tévedésből, vagy kedvezőbbnek tűnő ára miatt vásárol meg. A történet persze nem most kezdődött, a tejágazati szereplők erről sokat mesélhetnének, hiszen kezdetben ők voltak ennek a legnagyobb elszenvedői, hiszen itt jelent meg elsőként, hogy az állati eredetű fehérjét, vagy zsiradékot különböző növényi alapú termékekkel „kicserélik”. Ezeknek a termékeknek nem csak az íze, hanem a táplálóanyag tartalma, valamint az egészségre gyakorolt hatásai is megváltozik. Véleményem szerint ugyanígy nem korrekt egy növényi alapú (pl. borsóból, babból) készített hamburger szerű terméket növényi húspogácsának, burgernek vagy kolbásznak nevezni, ugyanis ezen termékek hagyományos alapja a hús. A növényi alapú termékek komoly fejlődésen mentek keresztül, ki is kell alakítani elnevezésüket, definícióikat. Mivel összetevőik nem tartalmaznak állati eredetű fehérjét (húst), így mivel tápanyagtartalmuk, ízük lényegesen eltér, elnevezésükben nem szabad megtéveszteni a fogyasztót. Hosszabb távon nem tartom kizártnak, hogy ezek a termékek egyre nagyobb arányban jelennek majd meg az áruházi kínálatban, ezzel pedig komoly gondot is okozhatnak az egyébként is nehéz helyzetben lévő állati termékpályáknak úgy, hogy közben nem helyettesítik azokat. A másik oldalról azt sem tudjuk, hogy milyen élelmiszer-biztonsági és egészségügyi kockázatot jelent az egyirányú vegán táplálkozás, mert meggyőződésem, hogy az állati fehérjementes táplálkozás (veganizmus) nem egy egészséges életforma. Hosszabb távon komoly káros következményei lehetnek az emberi egészségre nézve.

Dr. Csorbai Attila,
a Baromfi Termék Tanács elnöke

– A baromfihús esetében is vannak ilyen törekvések? Mondjuk a műhús megjelenése…

– A „műhúst” leválasztanám erről a témáról, mert a műhúst laboratóriumi körülmények között állítják elő, de mindemellett struktúrájában, beltartalmi mutatóiban állati izomszövet. Persze ennek is megvannak a veszélyei, hiszen a növekedést valahogy segíteni kell (hormonok) vagy valamilyen módon a sejtburjánzás ki kell váltani (hasonlóan a rákos sejtek, szövetek esetében). Az egészségügyi kockázatokon túl, ennek a legnagyobb jelenlegi akadálya, hogy rendkívül költségigényes, és mennyiségileg sem képes jelenleg valódi piaci mennyiségeket produkálni, emiatt e termék az elkövetkezendő 15-20 évben nem jelent valós piaci veszélyt az állati termékpályákra.  

Pozitív és negatív hatások

– Beszéljünk az ágazatról. Milyen évet zártak tavaly? A pandémia mennyire befolyásolta az ágazat tevékenységét?

– Tavaly három csapás érte az állattenyésztést, azon belül a baromfiágazatot. Az első a koronavírus okozta gazdasági hatás, ami március közepén, a veszélyhelyzet bejelentésekor egy nagyjából kéthetes pánikszerű felvásárlást eredményezett. Mindenki telerakta a hűtőszekrényét, és az emberek a boltokban szinte mindent felvásároltak, így egyes termékek elfogytak. Ez rövid távon ugyan pozitív hatásnak nevezhető, de azt követően hosszú hónapokig komoly relatív túltermeléssel és annak káros gazdasági következményeivel szembesültünk. A HoReCa szektor bezárt, és nem jöttek a rendelések, ezért csak becsülni lehet, hogy ágazati szinten 20-25 százalékkal csökkent a kereslet, de voltak olyan termékpályák – mint a hízott máj szektor – ahol 60-70 százalékos keresletcsökkenést tapasztaltunk. A keresletcsökkenésnek árletörő hatása volt, és ezzel párhuzamosan a raktárkészletek gyorsan nőttek, ami részben likviditási problémákat okozott, részben pedig a hűtőházi kapacitásokat lépte túl… Ez a helyzet egész Európára jellemző volt. Az állati termékpályák rendkívüli módon hasonlítanak egy nagy lendkerékhez. Adott termelési szinten üzemelnek, ám egy hirtelen beütő piaci krach esetén nincs mód a nagy lendkereket egy gombnyomásra megállítani, csak lassan lehet fékezni a termelést. Nos, így nem tudtuk egyik pillanatról a másikra a termelést csökkenteni a baromfiágazatban. A nyári, nyárvégi időszakban némileg javult a helyzet. Ezt követően is gyengélkedett az ágazat, hiszen párhuzamos második csapásként az alföldi megyékben megjelent a madárinfluenza, amely részben komoly állománycsökkenést okozott, de az exportkorlátozások miatt szinte minden nagy integrációnál súlyos veszteséget okozott (ezek közül több nem is volt érintett a mostani járványból). Mindemellett az ASP sertéspestis németországi megjelenése sem könnyítette meg a helyzetet. A madárinfluenza miatt 4,8 millió állatot kellett leölni, amelynek 70-75 százaléka volt víziszárnyas. Ezek az ágazatok szenvedték el a legnagyobb veszteséget, de a tavalyi járvány komoly veszteségeket okozott a tojótyúk állományok tekintetében is.

– Milyen piaci hatásai voltak a madárinfluenzának?

– Az állami kártalanítás a túlélést segítette, ám a gyengélkedő piacot tovább rontotta, hogy az export piacokon a madárinfluenza miatt korlátozó intézkedéseket vezettek be, így – egyes keleti piacok – az egész országból megtiltotta a baromfitermékek exportját. Ez pedig komoly károkat okozott a cégeknél. 

A túlélésre is fel kell készülni!

– A harmadik csapás mi volt?

– A harmadik nagy csapás a takarmánypiac oldaláról „érkezett”, mivel az árak az égbe szöktek. Nem tudom, mi áll a háttérben, de feltételezem, hogy bizonyos világszintű spekuláció is szerepet játszik a történtekben. A takarmányárak drasztikus emelkedése hosszú válságot is okozhat, mert a nagyságrendileg 30 százalékos takarmány áremelkedést a cégek csak a termékeik árában tudják, vagy rosszabb esetben nem tudják realizálni. Miután a termelési költségek mintegy kétharmadát teszi ki a takarmányköltség, így becsülhetően mintegy 20-25 százalékos költségnövekedést eredményezett az élőállat és állati termékek piacán, amit előbb-utóbb át kell terhelni a kiskereskedelemre, amely valószínűleg majd a fogyasztói árakban is változást okoz. Ez egy nehéz, küzdelmes harc, ennek vagyunk most az elején-közepén, ez termék és termékpálya függő. Megjegyzem, a hazai állattenyésztés, állati termékelőállítás takarmányszükségletének biztosítása nemzetbiztonsági kérdés, a fizikai készletek rendelkezésre állására a jövőben nagyobb figyelmet kell szánni. Egy ilyen biztonsági készlet folyamatos „karbantartása” és rendelkezésre állása megoldaná ezt a problémát. 

– Tud-e tenni valamit a terméktanács a takarmány biztosítása érdekében?

– Egy piacgazdaságban egyetlen megoldás van. Aki túl akar élni, annak ezeket a költségnövekedéseket be kell építenie a termékei árába. De ez nem megy máról holnapra, erre fel kell készíteni a kereskedelmi láncokat és a fogyasztókat is.

– Milyen állapotban van jelenleg a baromfiállomány?

– A csirke ágazat – minden baj ellenére – mennyiségileg növekedni tudott, részben a hazai fogyasztás növekedése következtében, részben azért, mert a csirke az étkezési tojás mellett az a termék, amely a családok mindennapi fogyasztásába beépült. Szerintem ez a jövőt is mutatja, minden előrejelzés e termékek egyre nagyobb szerepét prognosztizálják, mind európai, mind világszinten. A pulyka azonban rossz évet zárt, bár ez nem elsősorban mennyiségi csökkenésben, hanem a jövedelemtermelő képességben mutatkozott meg. Az élőállat kereslet alapján ugyanakkor látok reményt arra, hogy helyzete stabilizálódjon. A víziszárnyas ágazatban jelentősen visszaesett a termelés - elsősorban a madárinfluenza állatkivágások miatt – helyzete és „felépülése” azaz a jövőképe nagymértékben múlik a járványvédelmi szint emelésén (és ezzel párhuzamosan a madárinfluenza megjelenésének kockázatcsökkentésén) valamint a HoReCa „újraindulásának/újraindításának” sebességén. Ezek egyébként valamennyi ágazat jövőképét befolyásoló tényezők.

– Kapott-e az ágazat kormányzati támogatást a pandémia idejére?

– Ez volt az, amit nagyon szerettünk volna, hiszen a járvány a mi ágazatunkat is megtépázta. A vendéglátóiparhoz hasonlóan, mi is elszenvedtük a HoReCa piac bezárásából adódó hátrányokat, hiszen zömmel a mi termékeinket vásárolják (hús, tojás, libamáj, stb.). Sajnos, hiába írtunk több levelet a szaktárcának, más fórumoknak, a munkahelymegtartó támogatásból mi nem részesültünk. A minisztérium ugyanakkor a hazai mezőgazdaság és élelmiszeripari szereplők számára 25 milliárd forint támogatást tudott biztosítani, melyből a baromfisok becslésem szerint 4 milliárd forint körüli összeggel részesülhettek. 

Cél a hatékonyság növelése

– Adódik a kérdés: milyen munkaerőgondokkal küzd az ágazat?

– A pandémia átrendezte a munkaerő piacot, hiszen egyes szektorokból kiáramlott a munkaerő (lásd HoReCa), más szektorokban viszont ez a munkaerő megjelent. Cégvezetőkkel beszélve azt mondhatom, hogy a mai napig problémát jelent a szakképzett munkaerő, és ezzel hosszabb távon kell számolnunk. Ez egyébként megerősíti az ágazati technológiai fejlesztések szükségességét, és azokhoz a támogatások, források rendelését. Ha nem lesz megfelelő munkaerő, akkor két lehetőség adódik. Vagy technológiai fejlesztésekkel ezt az élőmunkát kiváltják a vállalkozások, vagy a meglévő munkaerő-állományhoz igazítják a termelésüket. Ez utóbbi véleményem szerint zsákutca. A mi vállalkozásaink elsősorban a hatékonyság növelésében gondolkodnak, mert a termékekre van kereslet. Én is úgy látom, hogy a technológia fejlesztése a helyes út, mert így lehet hatékony, versenyképes céget és cégeket, illetve ágazatot kialakítani.

– A fejlesztésekhez elengedhetetlen az innováció, a tenyésztőmunka. Hogyan állnak ezen a téren?

– A baromfitenyésztés – mint a világ leggyakrabban fogyasztott húsféleségének genetikai alapjai – mára rendkívül tőkeigényes és koncentrált. A világtermelés meghatározó részét (95%-át) néhány nagy tenyésztőcég hibridjeivel állítják elő.  E cégek – elsősorban a piaci igényeket figyelembe véve alakítják ki a madarak fejlesztési irányait. A szelekciós irányok és fejlesztési célok pontos meghatározása kiemelten fontos, hiszen a tenyésztési munka „eredménye” mintegy öt év múlva hoz eredményt a termelésben.  Mi magyarok a csirke, a pulyka és a pecsenyekacsa esetében a szó klasszikus értelmében nem tudunk részt venni a tényleges tenyésztés világszintű folyamataiban. Büszkék lehetünk arra, hogy a tojótyúktartásban még rendelkezünk hazai tenyésztésű hibriddel (Tetra). Megfelelő anyagi források biztosításával és ágazati összefogással talán lehet még esély arra, hogy a lúdtenyésztés területén is kialakítsunk magyar tenyésztésű és nemesítésű fajtát/hibridet. Ennek alapfeltétele az ágazati összefogás, a fajtakínálat koncentrálódása és komoly anyagi források rendelkezésre állása. Ma Magyarországon több mint húsz libafajtát tartanak nyilván, ami szerintem sok és felesleges. Célszerű lenne – a termelési szempontból valóban komoly jelentőségű fajtákat – jelentősebb támogatásban részesíteni, és a tenyésztésszervezés K+F munkáit támogatni, mert akkor lehetne eredményesebben termelni, és olyan genotípusokat kialakítani, amelyekre a piacnak nagyobb szüksége van. Ebben a kérdésben példaként szolgálhat Lengyelország, ahol komoly állami szerepvállalással egy libafajta tenyésztése történik, és mára – ebben is – Európa legnagyobb termelői. Nyilván nálunk ennél több fajta kell, mert nem csak hústermelésben vagyunk érdekeltek. 
Ami a technológiai innovációt illeti, el kell gondolkodni azon, hogy szükség van-e erre idehaza, vagy inkább az elérhető legjobb technológia hazai adaptálását szeretnénk -e megvalósítani. A baromfiágazatban nagyon sok nyugat-európai, amerikai fejlesztő vállalkozás létezik, amelyek rengeteg új, hatékony és jó technológiát fejlesztettek, az is nagyon komoly szaktudást és tapasztalatot igényel, hogy ezek megfelelő adaptálása megvalósulhasson. Ezeket nekünk már nem kell kitalálni. Mielőtt „innoválunk”, előtte meg kell nézni, hol tart most a világ. Ez nyilvánvalóan filozófiai kérdés is.

– Hol tartunk a technológiai fejlettség téren?

– Ezen a téren rendkívül színes a kép, különböző szintek vannak. Jelenleg mindegyik ágazatunkról elmondhatjuk ezt, vannak világszínvonalon termelő telepeink, cégeink, vállalkozásaink, amelyek a teljes termékpályát átfogóan, kimagasló szintet képviselnek. Vannak átlagos vállalkozások, és vannak, ahol még van komoly lemaradás. Az arányokat ne kérdezze, mert nem tudok rá válaszolni.

– A három csapás mellett határon kívülről is érkeztek újabbak, gondolok itt például az Európai Unió-MERCOSUR szabadkereskedelmi megállapodásra, Ukrajna társult tagsági szerződésére.

– Valóban, ezt nevezhetjük negyedik csapásnak is. Az Európai Unió kereskedelempolitikája már régóta fájó pontja az európai, így a magyar baromfitartóknak. Az Európai Unió a legmagasabb standardokat fogalmazza meg a baromfihús, étkezési tojás előállításában. Ezek állategészségügyi, higiéniai, élelmiszer-biztonsági és egyéb paraméterek, amelyek a termelési költségeket finoman szólva sem csökkentik. Ugyanezen standardok betartását ugyanakkor nem követelik meg a beérkező import baromfihús, étkezési tojás termelőitől. A Bizottság nem képes felismerni, hogy csak olyan ismertetőjegy mellett előállított állati termékeket engedjen be, ami megfelel az európai paramétereknek. Nem csak azért, mert a fogyasztók egészségvédelmét ez szolgálja, hanem azért, mert az olcsósága okán tönkreteszi a belső gazdasági mechanizmusokat, az európai termelők piacát. Így nem azonosak a versenyfeltételek, károsak az európai, így magyar termelésre is. A megoldás pedig egyszerű lenne, csak ugyanazon feltételekkel előállított termék kerülhet az EU-ba, mint amit az itteni jogszabályok megkövetelnek. Ez így korrekt. Számtalan dolgot említhetnék, amiben nincsenek azonos követelmények: Salmonella, klóros kezelés, GMO kukorica, húsliszt használat, EU-ban betiltott antibiotikum-felhasználás, állatjólét stb. Ezek mindegyikére nagyon sok pénzt fordítottunk, annak érdekében, hogy megfeleljünk az előírásoknak és elvárásoknak. 

Racionális irányokat követve

– Lassan divattá válik a Green Dealról, a Zöld Megállapodásról, és annak várható hatásairól beszélni. Várhatóan mennyire fogja módosítani, behatárolni a baromfiágazat teljesítményét?

– Több olyan pontja van ennek a megállapodásnak, amit még nehezen értelmezek, mivel azok egymással ellentétes irányokat, elvárásokat fogalmaznak meg. Egymással ellentétes hatású elvárások ugyanis nem valósíthatók meg. Fontos volna, hogy a megállapodásban prioritások is meghatározásra kerülnének, így talán akkor néhány pontja teljesülhet. Ellentétes utakat ugyanis nem lehet bejárni. Abban az esetben, ha csökkenteni szeretnénk az antibiotikumok felhasználását, akkor bizonyos állatjóléti többletről nagy valószínűséggel le kell mondanunk (szabadtartás), vagy bizonyos kórokozók nagyobb elhullást eredményeznek – ami megint nem túl „állatbarát”. 
A nemzetközi szervezetünknek, az AVEC-nak is nagyon komoly feladata lesz, hogy szakmai szempontból fogalmazza meg a prioritásokat, mert a fogyasztói igények eltérőek. Van olyan vevő, aki az alacsonyabb antibiotikum-felhasználás mellett előállított terméket kedveli, míg mások a szabadban tartott állatok termékeit. Egyébként a megállapodásban közzétett antibiotikum-felhasználási adatok szerintem a magyar baromfiágazatra nem igazak. Persze mindig lehet fejlődni, de a legfontosabb, hogy a higiénia, a járványvédelem rendben legyen, az állományokat zártan, kontrolláltan kell tartani. Az AVEC álláspontja, hogy olyan kevés antibiotikumot használjunk, amennyit csak lehet, de legalább annyit, amennyi szükséges.

– A megállapodás másik kiemelt témája a környezetvédelem…

– Elég nehéz a kérdés, hiszen különböző károsanyag-kibocsátásokról beszélünk. Mondhatom, hogy ezen a téren is jól áll a baromfiágazat, mert ma a legkevesebb környezetterhelő anyag kibocsátásával az étkezési tojás, majd a csirkehús valósítható meg. Mi volna, ha az állományokat nem zárt, intenzív körülmények között tartanánk? Amint ennek az állatnak nagyobb életteret biztosítunk, akkor nem a növekedésre használja fel a takarmányt, hanem környezetterhelő „életformát” él. Ez is egy ellentmondás, nem tudni, mit szeretnénk. Csökkenteni a fajlagos környezetterhelési értéket és egyben az állatok jólétét javítani? A kérdés eldöntendő, de személyes véleményem az, hogy a kérdést inkább az észszerűség és ne az érzelem döntse el. Példaként említeném az „end of the cage age” mozgalmat, akik célkitűzésként azt fogalmazták meg, hogy minden állati tartásban hagyják el a ketrecet. Ha ezt például az étkezési tojástermelő ágazat szereplői megtennék, akkor nagy valószínűséggel többszörösére nőne a különböző károsanyag-kibocsátás mennyisége úgy, hogy jelentősen nőnének a költségek is. Kíváncsi vagyok, ki akarna száz forintot adni egy tojásért? Vajon hogyan hatna ez az antibiotikum-felhasználásra? Így nagy környezetterheléssel (azaz nem fenntartható módon) állítaná elő az étkezési tojást. És csak néhány érzékeny témát említettem a Zöld Megállapodás kapcsán. Szükséges lesz az, hogy Magyarország is kialakítsa az álláspontokat a különböző területeken. Annak vagyok a híve, hogy racionális, kézzel fogható, a gyakorlatban megvalósítható irányokat kövessünk, ne pedig az érzelmi oldalról megközelített, talán objektíven nem is mérhető paramétereket helyezzük előtérbe. A valódi értéknek pedig a fenntarthatóságot (beleértve a gazdasági fenntarthatóságot is!), a valós szakmai érveket tekintsük kiindulópontnak.

Ajánlott kiadványokDr. Böő István:
Önök kérdezték... SzarvasmarhaDr. Magda Sándor (szerk.):
Mezőgazdasági vállalkozások szervezése és ökonómiájaDr. Gere Tibor - Dr. Csányi Vilmos :
Gazdasági állatok viselkedése - Általános etológiaDr. Wallendums Árpád (szerk.):
Az agrárgazdálkodás alapjai

Ez is érdekelhetiFarmTetőt a lóistállókra!A szarvasmarha hústermelő képességének értékelése ultrahangos képalkotó eljárássalÚj kártalanítási rendszer lép életbe