Kategória: Állattenyésztés | Szerző: Szőcs Attila, 2021/05/17
Bő egy esztendő telt el azt követően, hogy hazánkban is felütötte fejét a koronavírus, ami szinte valamennyi ágazatot olyan kemény próbatétel elé állította, melyre csak a leginkább borúlátók számítottak. Bognár Lászlóval, a Holstein-fríz Tenyésztők Egyesületének ügyvezető igazgatójával beszélgettünk a jelenlegi helyzetről, és a lehetséges teendőkről.

A pandémia a szarvasmarhatartó telepek mindennapjait is beárnyékolja, azonban a tenyésztők jó része az ellenszéllel dacolva igyekszik nemcsak talpon maradni, de eredményesnek is lenni. Immár 32 esztendeje annak, hogy a rendszerváltás hajnalán Magyarország elhivatott holstein-fríz szarvasmarha-tenyésztői úgy döntöttek, hogy egyesületbe szerveződve keltenek minden addiginál nagyobb hátszelet e kiemelkedő tejtermelő képességű fajta hazai, az 1970-es évek derekán kezdődött térhódításának. Noha a 21 üzem által alapított Holstein-fríz Tenyésztők Egyesületét (HFTE) napjainkban közel 500 tag alkotja, tehénlétszámuk pedig a 200 ezerhez közelít, az alapvető célok mit sem változtak ez idő alatt. A Magyarországon tenyésztett vörös- és feketetarka színváltozatú holstein-fríz szarvasmarha genetikai képességeinek javítása, az állomány további nemesítése, az egységes tenyésztési elvek érvényesítése, a fajtával történő keresztezési program végrehajtása, valamint a tagok érdekképviselete mind a mai napig keretbe foglalják az egyesület munkáját.
Ez persze nem jelenti azt, hogy ne lettek volna emlékezetes mérföldkövek a HFTE eddigi, bő 3 évtizedes történetében: Bognár László, az egyesület ügyvezető igazgatójának szavai szerint különös jelentőségű volt például az 1992-es esztendő, amikor is a Holstein Világszövetség (WHFF) lehetőséget adott az egyesület számára a komoly presztízzsel bíró Holstein Világkonferencia és Közgyűlés megszervezésére. A közelmúltból 2017-et emelte ki, ebben az évben ugyanis hazánkban tartotta meg nagyszabású konferenciáját és küldöttgyűlését az Európai Holstein Konföderáció, melynek befolyását jól mutatja, hogy a Világszövetségen belül a törzskönyvező tagszervezetek mintegy kétharmadát az európai egyesületek, szövetségek adják.
„A hazai politikai és szakmai támogatások, a gyümölcsöző külföldi együttműködések utat nyitottak olyan fontos fejlesztéseknek is, mint például tenyésztésszervezést megalapozó ENAR – Egységes Nyilvántartási és Azonosítási Rendszer, az Országos Szarvasmarha Adatbázis (OSZA), és fontos mérföldkőnek bizonyult a tenyészérték becslésre szolgáló BLUP-módszer bevezetése is. Többéves, komoly fejlesztőmunka eredményeként 2019-től minden tagunk számára elérhetővé tettük a genom alapú tenyészérték becslés rendszerét, a HUNGENOM Projektet. Ez utóbbi a világ legmodernebb tenyészszelekciós eszközének számít – akár a csupán néhány napos borjaktól származó szőrminta genetikai elemzésével, képesek vagyunk nagy pontossággal jelezni, hogy későbbi életszakaszukban milyen tejtermelő teljesítményre lehet számítani” – magyarázta a szakember. Mint mondta, a precíziós, telepre szabott tenyésztési programmal a gazdáknak lehetőségük nyílik az állományuk méretének optimalizálására, ebből adódóan pedig arra, hogy a magas szintű tejtermelésre hivatott nőivarú egyedeket megtartva javítsanak tenyészetük eredményességén, miközben a környezet terhelését minimálisra csökkenthetik.
Bognár László szavai szerint az, hogy a Holstein-fríz Tenyésztők Egyesülete hosszú évekre visszamenőleg él a fejlett informatika eszközeivel, amelyek nagyban segítették őket akkor, amikor tavaly márciusban hazánkban is megjelent a koronavírus. Ahogy fogalmazott, szinte gombnyomásra tudtak átállni az otthoni, digitális munkavégzésre, így bárminemű fennakadás nélkül tudták biztosítani szolgáltatásaikat a tagjaiknak a járvány „berobbanását” követően is. Kétségtelen, ebben az időszakban egyre inkább kezdett úrrá lenni a tenyésztőkön a bizonytalanság érzése, így a HFTE a korábbinál nagyobb hangsúlyt fektetett a tájékoztatásra: a kéthavonta megjelenő Holstein Magazinon kívül heti rendszerességgel jelentkező hírlevelekkel szóltak a tagokhoz, bemutatva nekik egyebek között azt, hogyan birkóznak meg a krízishelyzetből adódó kihívásokkal a világ különböző pontjain élő tenyésztőtársaik.
„Munkatársaink a járványvédelmi óvintézkedéseket betartva járták az állattartó telepeket, így rendben folytatódhattak a befejések vagy éppen a küllemi bírálatok is. A tapasztalatok azt mutatták, hogy a gazdák örömmel fogadták őket, hiszen érezték, hogy nincsenek magukra hagyva ebben a nehéz időszakban. A többség számára a legnagyobb kihívást a munkaerő biztosítása jelentette. A kollégák azt látták, sokhelyütt igazán ötletes, okos megoldások születtek arra, hogyan pótolják a fertőződés következtében „kiesett” munkavállalókat” – folytatta az egyesület ügyvezető igazgatója.
Közben kitért arra is, hogy tavasszal a jól megszokott, saját szervezésű programjaikat kénytelenek voltak elhalasztani vagy átütemezni, ugyanakkor az ilyenkor esedékes küldöttgyűlésüket, még ha elektronikus formában is, de 98 százalékos részvételi aránnyal sikerült megtartaniuk, ami szerinte a tenyésztők felelősségtudatát támasztja alá. Az elmaradt állattenyésztési kiállítások ténye azonban vitathatatlanul fájó pontnak bizonyult mindannyiuk számára, hiszen az azokon esedékes szarvasmarha-bemutatók, a látványos showbírálatok évről évre kitüntetett helyen szerepelnek az egyesület naptárjában.

Ennél azonban égetőbb problémát okoznak az egekbe szökő takarmányárak, melyek kíméletlenül éreztetik hatásukat: mindent összevetve a takarmányárak 25-50 százalékkal emelkedtek, ez pedig az állattenyésztők önköltségének jelentős mértékű, 10-20 százalékos növekedését eredményezte.
A korábban nem látott ütemű és mértékű drágulás egyik oka, hogy a koronavírus-járvány kezdetétől, az esetleges ellátási láncbéli fennakadásoktól tartva számos ország készleteket kezdett felhalmozni. Kína például, az Afrikai Sertés Pestis (ASP) által megtizedelt sertésállományának helyreállítását tűzte ki célul, amihez hatalmas mennyiségű gabona és szója vásárlásba kezdett. Mindehhez társultak az időjárás okozta kihívások is, melyek egyebek között az északi féltekén zajló betakarítási munkák elhúzódásához is vezettek.
Bognár László hangsúlyozta, a szállítási nehézségek, vagy éppen a fizetőképes kereslet csökkenése is komoly kihívásokat állít most a szarvasmarhatenyésztők elé, ennek ellenére ő maga bizakodóan tekint a jövőbe. „A tej és tejtermékek, a marhahús olyan minőségi, nélkülözhetetlen, alapvető fogyasztási cikkek, melyeknek nincsenek alternatíváik. A precíziós, környezettel „együtt élő” gazdálkodás útján történő előállításuk a növekvő lélekszámú emberiség javát szolgálják, éppen ezért tartom nagyon fontosnak, hogy eloszlassuk azokat a rendkívül káros tévhiteket, melyek az ágazatot egy esetleges klímakatasztrófa fő okozónak állítják be. Tudni kell, hogy a kérődző állatok a leghatékonyabban képesek az egyébként értéktelen területekről származó takarmányt értékes állati fehérjévé alakítani”– magyarázta az ügyvezető igazgató.
Az ügyvezető igazgató szavaival élve a magyar szarvasmarha-tenyésztők világszinten is elismerésre méltó eredményeket érnek el, amit az is mutat, hogy hazánkban az 1 gazdaságra jutó tejtermelés-ellenőrzött tehénállomány 420 egyed – ehhez hasonló értéket csak az új-zélandi tenyésztők tudnak felmutatni. A termelési szintet tekintve a magyar tenyésztők Európa élvonalában helyezkednek el. „Idén majdnem 400 kilogrammot sikerült javítani az országos standard laktációs termelésen, ami így lassan megközelíti a 11 ezer kilogrammot – ez egy olyan szám, ami korábban szinte elképzelhetetlennek tűnt. Az elmúlt 20 évben a tenyésztők áldozatos munkájának és a sikeres tenyésztési programunknak köszönhetően, több mint 4 tonnát javult az 1 tehénre jutó fajlagos termelési érték” – számszerűsített a HFTE ügyvezető igazgatója. Hozzátette: napjainkban jóval kevesebb tehénnel állítható elő sokkal nagyobb mennyiségű tej, ami a hatékonyság javulását, és a környezetterhelés nagymértékű csökkenését egyaránt eredményezte.
Ajánlott kiadványok
Dr. Hajdú József:
A 21. század traktorai
Dr. Kukovics Sándor szerk.:
A bárány- és juhhús fenntarthatósága
Bai Attila - Lakner Zoltán - Marosvölgyi Béla - Nábrádi András:
A biomassza felhasználása
Harasztiné Lajtár Klára:
A borkezelés, palackozás, csomagolás és szállítás berendezései - Borászati technológiák II.
Ez is érdekelhetiA káposztafélék gépi betakarításaParlament előtt a 2025. év adózását meghatározó őszi adócsomag
A lovak jólléte: a gondos lótartás eszközei és szabályai
A kiválasztott tanulmány letöltése ingyenes, ám feliratkozáshoz kötött. Kérjük válassza ki az Önnek megfelelő opciót az alábbiak közül.
Ehhez az e-mail címhez nem tartozik aktív feliratkozó. Kérjük, ellenőrizze, hogy azt az e-mail címet adta e meg, amivel feliratkozott hozzánk. Amennyiben új e-mail címmel szeretne regisztrálni, kattintson az alsó "vissza" gombra.
A tanulmány letöltése elindult! » letöltés újra
Kérjük, e-mail címe megadásával erősítse meg, hogy Ön már feliratkozott az Agrárium7 hírlevél listájára, ami után a választott tanulmány automatikusan letöltésre kerül.
« vissza