A szőlő első zöldmunkája és ideje

Kategória: Növénytermesztés | Forrás: NAK, Komma László, 2021/05/31

A jó kondíciójú és megfelelő tápanyagellátottságú szőlőtőkéken a világos (látható) rügyek mellett a mellékrügyek is kifakadnak, majd hajtásnak indulnak, és így keletkeznek az ikerhajtások, melyek még jobban képesek a tőkét besűríteni.

A fiatal tőkék mindig jobban, több hajtást képeznek, mint az idősebb tőkék. Az idősebb tőkéken az ún. rejtett rügyekből képződött fattyúhajtások aránya nagyobb, mint a fiatalabb tőkéken. De a tőkék egészségi állapota is jelentősen befolyásolja a hajtások képződését, ilyenek többek között a különböző mértékű gyökérkárosodások, mint pl. a filoxéra, leginkább gyökérnemes ültetvények esetén, vagy pajorrágástól, különböző gyökérpenészektől. A mechanikai sérülések, úgy a törzsön, mint a helytelen talajművelés következtében is befolyásolják a rügyek kihajtását, és a hajtások mennyiségének mértékét. Azonban, ha a gyökérzet erős, és egészséges, és a föld feletti részek (törzs, idősebb részek, kordonkar) sérült, abban az esetben a sérült rész alatt nagy mennyiségben fakadnak ki a rejtett rügyek, gyakran csomókban. Ilyen esetben is szükséges a hajtásválogatás a célnak megfelelő módon.

A tőkék művelési módja is befolyásolja a rügyek, illetve a hajtások számát. Általánosságban jellemző, hogy az alacsony fej és bak művelésű tőkéken nagyobb a világos és főleg a rejtett rügyek kihajtásának aránya. Ellenben a közép magas, a magas kordon és lugasművelésű tőkéken kisebb a rejtett rügyek kihajtási aránya. Azt is érdemes figyelembe venni, hogy a metszés mértéke is befolyásolja a kihajtást, vagyis minél kisebb a rügyterhelés, tehát minél kevesebb rügyet, rövidre metszünk, annál nagyobb arányban fakadnak ki a rügyek, és fordítva. A kordonkarok hossza is befolyásolja a kihajtást, minél hosszabb a kar, annál kisebb arányban hajtanak ki a karon elhelyezkedő csapokon lévő rügyek. Többnyire ez az elsődleges oka, hogy 1 méternél hosszabb kordonkart, vagy szálvesszőt nem érdemes nevelni.

A rügyterhelés elosztása a tőkén, a metszésmód is befolyásolja a rügyfakadás mértékét. A rövid csapokon jobban, a szálvesszőkön kisebb arányban fakadnak a rügyek. A polaritás, csúcsdominancia is befolyásolja a rügyek kihajtását a legfelsőbb helyzetű rügy hajt ki a legerősebben, majd az alatta lévő rügyek egyre gyengébb mértékben és rövidebben.

A túl sűrű hajtású tőkék, több problémát is felvetnek, azon keresztül, hogy a zsúfolt, egymással „versengő” hajtások önárnyékolása miatt a levelek elégtelen fotószintézise következtében a rügyek differenciálódása akadályozott, a virágok rosszul termékenyülnek, és hiányos fürtöket, vagy fürt nélküli hajtásokat kapunk. A nagy tömegű termőhajtás képzést azért is kell szabályoznunk, mert a túlterhelés következtében, gyengül a tőke a hajtások nem tudnak kellően beérni, lefásodni és termőrügyek kialakulni. A következő évben gyenge, és kevés számú hajtás fejlődik, ami tovább gyengíti a tőkét.

Csak metszéssel nem tudjuk a megfelelő mértékű hajtásokat beállítani, szinte mindig több hajtás képződik a legszakszerűbb metszés után is, ezért szükséges és fontos a zöldmunka időbeni elvégzése. A hajtásválogatással elősegítjük a tőkeforma kialakítását, fenntartását, öreg tőke esetén a tőke megújítására, fiatalítására, sőt a fajta lecseréléséhez (átoltásához) is szükséges a tőkét hajtásválogatással szabályozni. A megfelelő hajtásválogatással elősegítjük a tőke maximális fényellátottságát, így a tőke belseje szellőssé válik, ezáltal nehezítjük a kártevők és kórokozók megtelepedésének életfeltételeit, és ugyanakkor a növényvédelmi kezeléseket sokkal hatékonyabbá tehetjük, és javul a permetlé borítottság mértéke.

A hajtásválogatás idejére nincs naptári idő, mindig az adott céltól függ, hogy mikor végezzük. Nem mindegy, hogy fiatal alakítás előtt álló, vagy kialakított tőkéről van szó. A fiatal tőke kialakításakor elsősorban a törzs a kar, (karok) és a termőalapok kialakítása miatt válogatjuk a hajtásokat, úgy, hogy a felesleges, kedvezőtlen hajtásokat eltávolítjuk. Azonban gondosan kell végezni a munkát, mert ha túl válogatjuk a hajtásokat, azzal gyengítjük a tőkét. Általános szabályként elfogadhatjuk, hogy 1 kg terméshez legalább 1-1,5 m2, területegységre vetítve pedig 1m2 -re 2 m2 levélfelület szükséges, ez legalább 10-15 db hajtást jelent. A megfelelő levélmennyiség nagyon fontos a szőlőnövény esetében is, gyakorlatilag a növény „tüdejének” kell tekinteni. A tőkék metszési elemein a csapokon és termővesszőkön kerülni kell a túl korai és későn végzett hajtásválogatást. A túl korait azért, mert még nem látjuk a fürtkezdeményeket, és nem tudjuk eldönteni melyik a termő és meddőhajtás. A legoptimálisabb amikor a hajtások a 20-40 cm-es hosszúságot elérték, ilyenkor már a hajtások nagy része előtört és a később kialakuló kacshajtások sem akadályozzák a munkafolyamat zökkenőmentes elvégzését. Fajta tulajdonság is befolyásolja a hajtásválogatás idejét, a sűrű hajtást nevelő fajtákat korábban kell kezdeni, így a megmaradt hajtások jobban fejlődnek, a ritka hajtást nevelő fajtákat későbbre hagyhatjuk, ezt a munkaszervezésnél is érdemes figyelembe venni.

Alacsony bak művelésű tőkeformán csak a termőhajtásokat hagyjuk meg a meddőhajtásokat eltávolítjuk, ugarcsaponként 2-2db hajtást a biztosító csapokon 1-1db hajtást érdemes meghagyni, ez rövid csapos metszés estén négyzetméterenként 6-10 db hajtást jelent. Fejművelésű tőkeművelésmód esetén, ami fagyveszélyes termőhelyeken jellemző, az ugarcsapokon1-1 db hajtás marad, ami a következő évi termőcsapok céljára marad, a termőcsapok hajtásait meghagyjuk. A tőkefejből előtörő hajtások közül 4-6 db hajtás maradhat egyenletesen kör-körösen elosztva, ezekből a következő tavaszi metszéskor egy-egy ugarcsapot metszünk. Kordon művelésű tőkén a termőalapokat 20-30 cm-re alakítjuk ki, a kb.1 m- nél nem hosszabb karon 4-5 hajtást hagyunk meg a termőalapok céljára, a kar alsó helyzetű rügyeiből fejlődött hajtásokat is eltávolítjuk. Magas művelésű tőkék, hosszú törzsén, rejtett rügyekből kifakadó hajtásait is korán érdemes eltávolítani, amit könnyedén ledörzsölhetünk. Csak abban az esetben hagyunk meg a törzsön hajtásokat, ha az elöregedett termőalapokat fiatalítani szeretnénk.

Minden szőlőt művelőt arra biztatunk, hogy az első zöldmunkát szakszerűen és időben érdemes elvégezni, mert nagymértékben befolyásolja a termesztés eredményességét és a későbbi munkafolyamatok hatására is csak pozitív hatással bír.

Ajánlott kiadványokDr. Somlyay István:
Gyakorlati borászat - kémiai alapok Orbán Gergely:
Metszés és zöldmunkák - A szőlőtermesztés technológiája I.Dr. Nagy Antal - Dr. Radócz László:
Biológiai növényvédelemDr. Hajdú József:
A 21. század traktorai

Ez is érdekelhetiA káposztafélék gépi betakarításaParlament előtt a 2025. év adózását meghatározó őszi adócsomagA lovak jólléte: a gondos lótartás eszközei és szabályai