A szükséges talajerő-gazdálkodás szőlőültetvényekben

Kategória: Növénytermesztés | Szerző: Dr. Hajdu Edit, tudományos főmunkatárs, 2014/09/10
Címkék: talajelőkészítés, műtrágyázás, talajerőpótlás, szőlőültetvény, szőlőtermesztés

Mint ahogyan a szőlőtőkék, úgy a termőtalaj is teljesen kitett az időjárás viszontagságainak, ami állandóan befolyásolja és formálja a szőlőtőkéket és azokat tápláló közegét. Ahhoz, hogy jól megértsük a talajerő fontosságát, fenntartását, néhány szakmai fogalmat érdemes tisztázni.

A talajerő a talaj effektív termékenysége, a talajnak állandóan változó tulajdonsága, mely közvetlenül hat a szőlőtermesztés eredményességére. A talaj effektív termékenységét nagyrészt az emberi munka, az ember átalakító tevékenysége szabja meg. Az ember tehát javíthatja, de ugyanígy ronthatja is azt. Például ha nátriumsókban gazdag vizet használ öntözéshez, akkor talajunkat elszikesíthetjük. A talajerőt fokozhatjuk a talajhasználattal, a talajműveléssel és a trágyázással. Mindezek biológiai és üzemszervezési összefüggéseikben a talaj termékenységét növelik. A talaj termékenységének alakítása a talajerő-gazdálkodás.

Ahhoz, hogy a talajaink termékenysége megfelelő legyen a szőlőültetvények produktivitásához, sokféle talajra ható tényezőt kell alakítanunk, vagy ha szükséges, akkor azokhoz kell igazítanunk a talajerő-gazdálkodást.

A borvidékek, házi kertek talajai

Magyarország borvidékein nagyon sokféle termőtalaj alakult ki. Ismeretesek a bazalttufa, a csillámpala, az erdőtalajok, a fekete nyirok, a homoktalajok, a réti talajok, a köves és sziklás váztalajok, az agyagos és vályogos talajok stb. A szőlőtermesztéshez nagyon fontos ismerni azt a talajt, amiben a szőlőt termesztjük. Még a szőlőültetvény létesítése előtt meg kell ismerni talajának típusát, a benne lévő tápanyag-koncentrációt, és a víz- és tápanyag szolgáltató jellegét. Ehhez segítségül szolgálnak az analitikai vizsgálatok és azok a szakértők, akik ezzel foglalkoznak és ebben szaktanácsot is tudnak adni (1. ábra).

Amennyiben szükséges, még a telepítés előtt javítani kell talajainkat és tápanyaggal feltölteni. Ehhez szakember szükséges.

A talajjavítás egy mesterséges beavatkozás (kémiai talajjavítás, meszezés, sárgaföldterítés, gipszezés, lignitpor használata, homoktalajok réteges javítása – aljtrágyázás), mert a talajokban lejátszódó fizikai, kémiai, biológiai folyamatok irányát alapvetően megváltoztatjuk, és ez a megváltoztatás a talaj termékenységének növelését eredményezi. Ebben az eljárásban óriási lehetőségek rejlenek, amivel a talajok termékenysége s ezáltal a rajta végzett növénytermesztés eredményessége fokozható.

Ha talajunk savanyú kémhatású (erdőtalajok, réti talajok), akkor meszeznünk kell. A mész megköti a káros anyagokat a talajban (pl. a vas- és alumíniumvegyületeket), ugyanakkor kalciummal látja el a szőlőtőkéket, továbbá hatással van a talaj fizikai tulajdonságaira, azokat javítja a savanyúság tompításával. A meszezéssel a talajban átmeneti folyamatok zajlanak, ami megzavarhatja a makro- és mikroelemek felvételét.

A szikes talajok (szolonyecek, szolonyeces réti talajok) feltalajában, ha alig van szénsavas mész, akkor kémhatásuk gyengén savas vagy éppen semleges. Az ilyen talajokon a mésziszapos vagy a sárgaföldterítéses szikjavítási eljárások alkalmazhatóak. Viszont a szénsavas meszet tartalmazó szikes talajokat gipszezéssel vagy lignitporos eljárással javíthatjuk. A homoktalajokat mélyréteges javítással tehetjük termékenyebbé.

A házi kertekben sajnos sokszor a lúgos kémhatás a jellemző, mert az építkezések után a ház körül marad a sok törmelék, ami emeli a talaj mésztartalmát, s ezért sokszor sikertelen a ház körüli szőlőnevelés.

A talajok tápanyagtartalma

A talaj összetétele meghatározza tápanyagtartalmát. A kötöttebb talajok az eredeti kémiai összetételük és nagyobb adszorpciójuk miatt több tápanyagot tartalmaznak, mint a homoktalajok. A talaj kémhatása szerint a lúgos talajok tápanyagban gazdagabbak, mint a savanyú kémhatású talajok.

A szőlő fejlődése szempontjából a legfontosabb tápelemek:

• a makroelemek között a nitrogén (N), a foszfor (P) és a kálium (K);
• a mezoelemek között a kalcium (Ca), a magnézium (Mg), a kén (S) és a vas (Fe);
• a mikroelemek között a bór (B), a réz (Cu), a mangán (Mn), a molibdén (Mo), a cink (Zn) és a kobalt (Co).

A szőlő számára a tápanyagok felvehetőségét befolyásoló tényezők: a talajban lévő tápelemek kémiai kötési formája, a talaj kémhatása (pH értéke), a talaj hőmérséklete, nedvességtartalma, a talajban lévő ionok egymásra gyakorolt hatása és maga az ioncsere.

A fő tápelemek közül a nitrogén szerves kötésű, így mennyisége a humuszanyagokkal arányos. A foszfor a talajok szervetlen és ásványi összetételének függvénye. A talaj szervesanyag-tartalmával nő a foszfor. A homokterületeken alacsony, azaz legkisebb a foszfortartalom = foszforérték.

A talaj agyagkészlete befolyásolja a kálium érvényesülését. Káliumban szegény talajok: a futóhomok, a rozsdabarna és agyagbemosódásos erdőtalajok, a láptalajok.

A káliumtartalmú műtrágyák érvényesülése elsősorban a talaj káliumkészletére hat.

A talajerő fenntartása

A talajból hiányzó tápanyagokat a talaj típusának és a szőlő igényének megfelelően pótolni kell. A trágyázással a talajba juttatott anyagokon (szerves és szervetlen tápanyagokon) keresztül javítjuk a talajt és azon termesztett növények életfeltételeit. A talaj akkor van ún. jó „trágyaerőben”, ha jó a szervestrágya-ellátottsága.

A szerves trágyák magukban nem növelik a humuszt, csak annak minőségét javítják. A legsokoldalúbb trágya a szerves trágya, amely mikroelemeket, hormonokat, vitaminokat, enzimeket, serkentőanyagokat tartalmaz, melyeknek olyan a hatásuk, amiket műtrágyákkal nem lehet pótolni. A szerves trágya nem nélkülözi a humuszt.

Élénkíti a talaj baktériumtevékenységét, javítja a talaj szerkezetét, vízgazdálkodását és tápanyagokat visz a talajba. A szerves trágyák közül a legfontosabban az istállótrágya, a zöldtrágyák, a komposzt, a venyige- és szalmatrágyák.

Istállótrágya: A szőlő számára legértékesebb az érett marhatrágya, amely sokféle tápelemet tartalmaz a legkedvezőbb arányban. Különösen telepítésnél használjuk, illetve a termőévekben legalább 3 évenként.

Zöldtrágyák: A zöldtrágyák talajba szántva növelik a talaj szervesanyag-készletének felvehetőnitrogéntartalmát. A zöldtrágya növények a pillangósok, a rozs, a napraforgó (homok- és szikes talajokon), a csillagfürt (savanyú talajokon), a somkóró (meszes homok talajokon). Például a napraforgó javítja a talaj szerkezetét. A zöldtrágya növényeknél fontos, hogy milyen a növény kora. Ha a zöldtrágya növény fiatal, akkor a talajba bedolgozva gyarapítja a nitrogént. Az idős zöldtrágya növény már szálas, sok benne a cellulóz és gyarapítja a humuszt, ugyanakkor csökkenti a nitrogént, amit pótolni kell, nehogy „pentozán” hatás alakuljon ki.

Venyige- és szalmatrágyák: A venyigetrágya és a szalmatrágya a szőlőültetvény talajában növeli a tartós humuszkészletet, javítja a vízgazdálkodást és véd az erózió ellen. A szalma leszántása tartós pentozán hatást (= káros nitrogénasszimiláció) okoz, amit nitrogéntrágyázással kell ellensúlyozni.

Komposzt: Az érlelt komposzt, a hulladéktrágyák a városi szemét vagy a hulladék szerves anyagainak mikrobiológiai átalakításával készíthetőek és a talaj humusztartalmát, illetve tápanyagtartalmát növelik. Komposzt trágyát házi kertekben is előállíthatunk a kerti és konyhai növényi hulladékokból.

Műtrágyák

A műtrágyákkal töményen visszük a tápanyagokat a talajba. A műtrágyáknak is van olyan hatása, mint a szerves trágyáknak, de hosszabb távon. A műtrágyákkal a hiányzó tápelemeket pótolhatjuk. Használatukkal vigyázni kell, mert könnyen egyoldalú tápanyag-visszapótlást végezhetünk velük, s akkor tápanyag-rendellenességi zavarokat okozunk. Például, ha túl sok káliumot adunk, magnéziumhiány állhat elő. Ha túl sok a foszfor, akkor a cinkhiány tünetei jelentkeznek a hajtásokon, virágzatokon. Ezért a makrotápelemek mellett gondoskodjunk a mikroelemek kijuttatásáról is. Ezt gyakran lombtrágyával vagy kondicionáló anyagokkal pótolhatjuk a vegetáció alatt.

Legnagyobb terméseket azonban a műtrágyázás és a szervestrágyázás együttes adagolásával érhetjük el. Legjobb, ha a szerves (istálló) trágyázást ősszel végezzük. De a trágyák – főként a műtrágyák – kijuttatásának szabályai vannak. A nitrogéntartalmú műtrágyák gyorsan oldódnak és mozognak a talajban, ezért a szőlő hajtásnövekedésének intenzív szakasza előtt, tavasszal adjuk a talajba. A kálium és a foszfor lassabban mozog. Mivel ezek főként a generatív részek fejlődéséhez, a cukrok, keményítők képzéséhez szükségesek, ezért egy részüket ősszel, majd tavasszal, és kisebb részüket közvetlenül a termésérés előtt szórjuk ki. A műtrágyákat lehetőleg a talaj- és levélanalízis eredményei alapján adagoljuk. Így elkerülhetjük a túladagolást, a tápelemek aránytalanságából keletkezett mikroelem-hiányokat.

A kálium fontos a szőlőbogyók színanyag-termeléséhez. Ezért a vörösbort adó szőlőfajták több káliumot igényelnek. A kálium aktív szerepet játszik a szőlőtőkék vízháztartásában is. Különösen a vesszőérés idején kell a kálium a kötött víz kialakulásához, ami segíti a fás növényi részek (törzsek, vesszők és rügyek) téltűrését.

Trágyázás a globális felmelegedés hatásai között

A CO2-koncentráció közvetlen hatást gyakorol a növényekre és az asszimilációrátára. A CO2-koncentráció emelkedésével a fotoszintetikus teljesítmény, a biomassza- termelés, a fény-, a tápanyag- és a vízhasznosítási hatékonyság növekedése figyelhető meg. Eltolódik a vegetatív és a generatív ciklus a szőlőnél. Nőhet a levélfelület, ezáltal intenzívebbé válik az asszimiláció, valamint a víz- és tápanyag-felhasználás.

Az erős UV-sugárzás hatására a talaj közelében több az ózon. Az ipari és a közlekedésből adódó szennyezett levegő tömény a talaj közelében, ahol az állatok és a növények élnek. A dohány és a szőlő például az ózonra érzékeny növények. Az UV-sugárzás a növényekben indukálja a fenolokat, az antociánokat és a karotinoidok, illetve a klorofillok szétesését. Befolyásolják a nitrogénmetabolizmust.

A szövetekben megnő az aszkorbinsav és a glutationtartalom. A globális felmelegedésnél ezekkel számolni kell.

Gyakoriakká váltak az időjárási szélsőségek, sokszor nagyadagú csapadék hull le rövid idő alatt, vagy hosszú időszakban (heteken át) nincs csapadék, s akkor szárazság vagy aszály nehezíti a tápanyagok felvételét.

A globális felmelegedésből adódik a nagy csapadékkal jövő viharsorozat. A hirtelen leeső sok csapadék eltömíti vagy éppen erodálja a talajt, s a könnyen oldódó tápanyagok (pl. a nitrogén) hirtelen felszívódnak a tőkékbe.

Ennek következtében a levelekben és a bogyókban fellazulnak a sejtek, vízzel telítődnek és fogékonyakká válnak a betegségekkel szemben. A sok eső után egyre többször fordul elő vashiány, mert a talaj tömörödik, s a levegőtlen (anaerob) körülmények között a talajban a vas olyan komplex kémiai kötésben van, amit a szőlő nehezen tud felvenni. Ilyenkor, ha a gyökérzónában (altalajban) meglazítjuk a talajt, hihetetlen mértékben segítünk a vas felvételében. Nem fognak sárgulni a hajtások, levelek, s a tőkék rövid időn belül újra bezöldülnek.

A száraz periódusokban pedig az a veszély, hogy a talajba bejuttatott tápanyagok nem oldódnak fel, a szőlőtőkék nem tudják felvenni, így a lassabban mozgó tápanyagok (kálium, foszfor) oldata koncentrálódik, kumulálódik a talajban. A talaj- és a növényi analízis ezért is fontos, mert az kimutatja a tápanyagok mennyiségét.

S ha elég tápanyag maradt a talajban, akkor nem kell azt pótolni, mert árthatunk vele.

A szőlőtőkék növekedési erélye, a lombozat színe, a rügyek termékenysége, a virágok termékenyülése, a bogyószíneződés intenzitása, a bogyók cukor- és savképzése megmutatja a növények tápláltságát. Ha a tőkék hajtásai nem érik el az 1 m-es hosszúságot, akkor biztosan nitrogénhiányban szenvednek (kizárva az esetleges betegségeket).

Az analízis a nehézfémeket is kimutatja, amelyek többnyire a növényvédő szerekkel kerülnek a talajba.

Termés mennyisége és minősége

A szőlőt elsősorban a terméséért, kisebb mennyiségben szaporítóanyagáért termesztjük. Tehát fontos a szőlőfürt és a vesszőtömeg mennyisége és minősége, azok beltartalmi értéke. Mindkét növényi rész sok tápanyagot igényel, amit a talajból, kisebb mennyiségben kondicionáló szerekből vesz fel. A talajerő fenntartásánál alapszabály, hogy amit a növény kivesz a talajból, azt évről évre vissza kell pótolnunk azért, hogy a termés évről évre folyamatosan képződjön. Lehetőleg ne stimuláljuk a termésben kihagyó éveket.

Ha például a termő évben nincs elég csapadék (víz), akkor nem érvényesülnek az adott tárgyévben a talajba már korábban bekerült tápelemek, és hatásukra a jövő évben is számítanunk kell. Vagyis jövőre nem kell annyi műtrágyát kiszórni, mert azzal csak növeljük a tápanyag koncentrációt a talajban.

A fajta szerepe a tápanyag ellátásban

A szőlőfajták tápanyagigénye eltérő. Egyik fajta a magnéziumhiányra, a másik a cinkhiányra vagy a nitrogénre érzékenyebb. Példaként az 2. ábra bemutatja a Kövidinka K.8 és a Rajnai rizling B.7 tápanyagfelvételét. Az ábrán látható a fajták növényi részeiben a tápanyag-koncentráció különbsége fajtánként virágzáskor és termésérés idején. A 3. ábra pedig a bogyóhéj kalcium koncentrációját mutatja több borszőlőfajtánál. Itt is eltérést láthatunk a fajták között. Az egyik több kalciumot raktározott a bogyóhéjba, a másik kevesebbet. Ezekből az ábrákból az is kiolvasható, hogy az egyik fajta nagyobb, a másik fajta kisebb mennyiséget igényel ugyanabból a tápelemből. Ezt a talajerő fenntartásnál figyelembe kell venni.

Ebben a cikkben a talajerő fenntartásra vonatkozó szempontok bemutatására került sor. Külön figyelemmel kell lenni a globális felmelegedés hatásaira. A léghőmérséklet emelkedése a talajfelszín felmelegedését is okozza, ami a csapadékkal összefüggésben nagyon módosíthatja a tápanyag gazdálkodást szőlőültetvényeinkben.

Ajánlott kiadványokOrbán Gergely:
Metszés és zöldmunkák - A szőlőtermesztés technológiája I.Dr. Fülöp Lajos:
A vincellérmester könyveDr. Magda Sándor (szerk.) - Dr. Marselek Sándor (szerk.):
Kertészet - A mezőgazdasági és élelmiszer-ipari technológia alapjai

Ez is érdekelhetiA búza rekordtermések agronómiai alapjaiHatékony és gazdaságos műtrágyaszórásA repce tápanyag-utánpótlása