Védekezés a magfogó lucerna kártevői ellen

Kategória: Növényvédelem | Szerző: Szentey László növényvédelmi szakmérnök, 2014/09/10
Címkék: lucerna, lucerna növényvédelme, lucerna gyomirtása, lucerna kártevői

Jelen cikkünkben speciálisan a vetőmag célra termesztett lucerna kártevői elleni védekezést foglaljuk össze. A lucerna komplex növényvédelme előző számunkban olvasható.

Az aranka elleni védekezésről a növényvédelmi jog (43/2010. (IV. 23.) FVM rendelet) nevesítve intézkedik: magtermesztésre kijelölt lucernában az arankafajok fertőzését azok virágzásáig fel kell számolni. Ellenkező esetben a területet kizárják a szaporításból. Arankamaggal szennyezett vetőmag kereskedelmi forgalomba nem hozható, saját vetési célra sem használható. Előírják a magtisztítás helyét, elvégzésének és a fémzárolásnak a követelményeit is.

A magfogó lucerna kártevői elleni védekezés lehetőségei

Lucernapoloska (Adelphocoris lineolatus).

Kártétele: A kifejlett poloska és lárvája a növény vegetatív és generatív részeinek szívogatásával egyaránt károsít. Védekezés: Agrotechnikai: A gyakori kaszálások, különösen az első kaszálás korai időzítése, s az utolsó kaszáláskor alacsonyra hagyott tarló a poloskák későbbi megjelenését és felszaporodását fékezheti. Biológiai: Természetes ellenségei közül a lárvákat és imágókat parazitáló gyilkosfürkészek említhetők meg. A lárvákat ragadozó poloskák gyérítik és különböző pókfajok is támadják. Kémiai: A vegyszeres védekezés időzítése nehéz a háziméh-fajok védelme, kímélése miatt. Július elején a lucernapoloska első nemzedékének eltűnése és második nemzedékének megjelenése időszakában a poloskanépesség 2–3 hétre jelentősen lecsökken. Ekkor a lucerna még nem virágzik, a kezelés beütemezhető lambda-cihalotrin hatóanyagú rovarölő szerrel.

Lucernabimbó-gubacsszúnyog (Contarinia medicaginis).

Kártétele: A lárva károsít. Jelenlétét a megvastagodott bimbók vagy a felkopaszodott virágzati tengelyek jelzik. Védekezés: Agrotechnikai: Alapvető követelmény, hogy a magfogó táblákat területileg és időben is váltogassuk, így a szúnyogok felszaporodását meggátolhatjuk. A ritkább térállású lucernában, ahol a talaj szárazabb, és a növények között a levegő relatív páratartalma kisebb, a faj kevésbé szaporodik föl. Rendszeres korai kaszálással a gubacsszúnyog felszaporodásának veszélye csökkenthető. Mivel a szúnyog a sárkerep lucernán és az elvadult lucernafoltokon is megtalálható, a magfogó táblák környezetét is kaszáljuk! Biológiai: Természetes ellenségei közül a hártyás szárnyú élősködők (parazitoidok) a legjelentősebbek. A vegyszeres védekezés mellőzésével a fürkészdarazsak is megkímélhetők. Kémiai: Legnépesebb nemzedéke a lucerna 2. növedékének virágzásakor okoz kárt. Ha a permetezés elkerülhetetlen, azt a bimbózás elején, esetleg annak középső időszakában végezzük el lambda-cihalotrin hatóanyagú készítménnyel.

Somkóró-bagolylepke (Heliothis maritima).

Kártétele: Két hernyónemzedéke június–július, illetve augusztus hónapokban károsít. A kis hernyók kezdetben hámozgatják, majd lyuggatják, karéjozzák a leveleket. Védekezés: Agrotechnikai: A lucernában feltétlenül korai kaszálást kell végezni, ami még kései kitavaszodás esetén se húzódjon május 10. utánra. Biológiai: a hernyók természetes ellenségei közül jelentősek egyes fürkészlégy- és fürkészdarázs-fajok, valamint a fácán, a házi veréb, a mezei pacsirta, a kis őrgébics, a vetési varjú és a rovarölő emlősök. Kémiai: Magfogás esetén 4–5 naponként hálózzuk meg a lucernát, ha 10 hálócsapásban legalább 2 db harmadik fejlődési fokozatú hernyót találunk, a permetezést végezzük el lambda-cihalotrin hatóanyagú készítménnyel. A hernyók állandóan a növényzeten tartózkodnak, így rovarölő szerrel könnyen elpusztíthatók. Ha a védekezést elmulasztjuk, az intenzíven táplálkozó lárvák a virágokat és hüvelyeket rohamos gyorsasággal elpusztítják.

Lucerna-magdarázs (Bruchophagus roddi).

Kártétele: A lucerna egyik legveszélyesebb magkártevője, jelenléte a mag minősítésekor kizáró ok. A lárvák júniustól augusztusig károsítanak. Védekezés: Agrotechnikai: Szükséges a magfogó táblák területi és időbeli váltogatása, így a darazsak felszaporodását megelőzhetjük. A maglucernát gondosan és időben kell betakarítani. Aratáskor a túlérett lucerna hüvelyei könnyen törnek, és a fertőzött magvak a talajra potyognak. Az elhullatott csigákat, magvakat a talajba sekélyen dolgozzuk be! Fertőzött lucerna betakarításakor a kombájnra pelyvagyűjtőt erősítsünk, s a benne összegyűlő csigákat, magvakat égessük el. A szelelővel tisztított lucernamag a magdarázstól mentes, ezért magkezelés nem szükséges. Biológiai: Természetes ellenségei közül sok fürkészlégy élősködője van, még 50%- os parazitáltság is előfordul. A magtisztítási hulladék összegyűjtésével ezek a fajok kinevelhetők, szaporíthatók és a lucernában kibocsáthatók. Kémiai: Amennyiben 10 hálócsapás átlagában 10 db magdarázs fordul elő, a védekezés indokolt. A permetezést lehetőleg zöldbimbós állapotban, lambda-cihalotrin hatóanyagú készítménnyel, a méhkímélő technológia előírásai szerint végezzük el.

Sárga lucernamag-ormányos (Tychius flavus).

Kártétele: Az állandó magtermő helyeken okozhat károkat. A bogár és a lárva egyaránt károsít, a lárva a fő kártevő. Biológiai: Természetes ellenségei közül néhány fürkészdarázsfaj a lárvákban élősködik. A telelésre talajba húzódó kukacokat egyes hangyafajok és a közönséges fátyolka lárvái gyérítik. Kémiai: csalogatósávok (fejlettebb növedékű táblarész) hagyásával és rovarölő szeres kezelésével a bogarakat koncentráltan pusztíthatjuk el (lambda-cihalotrin hatóanyag felhasználásával), így a terület vegyszerterhelését is csökkenthetjük. Amennyiben 10 hálócsapás átlagában 5-nél több magormányos fordul elő, a kezelés indokolt.

A maglucerna betakarítását elősegítő lombtalanítására a diquatdibromid hatóanyagú szerek alkalmazhatóak. Előbbieket akkor kell kijuttatni, amikor a csigák (a hüvelytermések) 60–70%-a barnáskékes színű, és a magvak könnyen kimorzsolhatók a csigákból, utóbbit pedig akkor, amikor a csigák 80%-a barna és a magvak nedvességtartalma 25–30%.