Szenázs/szilázs készítési technológiák és és műszaki eszközeik

Kategória: Állattenyésztés, Gépesítés, Növénytermesztés | 2021/06/25
Címkék: szilázs, szenázs, szálastakarmány

A TMR (Total Mixed Ration) monodiétás etetési technológia azt jelenti, hogy a szarvasmarhatartásban az etetési stratégia már a szántóföldön megkezdődik, vagyis meg kell termelni, be kell takarítani, tárolni, tartósítani az egész évi etetéshez szükséges takarmányt.

A Szaktudás Kiadó Ház Gyakorlati Tudástár sorozatában megjelent Dr. Kelemen Zsolt Szenázs/szilázs készítési technológiák és és műszaki eszközeik című kiadványa. A digitális formában megjelent szakmai anyag 32 színes kép, ábra segítségével mutatja be a szenázs/szilázs készítési technológiákat és azok gépeit, berendezéseit a kaszálástól a rendkezelésen át a szenázsbálák eltárolásáig - beleolvasni és megrendelni Kiadónk webáruházában lehet:

MEGNÉZEM A KIADVÁNYT

Ez a hasznos kötet, csakúgy mint a Gyakorlati Tudástár minden digitális kiadványa - az okoseszközök térhódításának köszönhetően – mindig kéznél lehet és bármikor „fellapozható".  

A szálastakarmányok termesztése és feldolgozása témakörben Dr. Kelemen Zsolt minden szakmai írása nagy népszerűségnek örvend, most újra közreadjuk Agrárium szaklapunkban megjelent cikkei közül a legolvasottabbat:

A szilázs/szenázs bála készítése

A folyamatosan változó etetéstechnológiai igények kielégítését jól szolgálja a szilázs/szenázs bálakészítés terjedése, amely művelethez korszerű, termelékeny és jól alkalmazható műszaki eszközök és kidolgozott technológiák állnak rendelkezésre.

Az állattartásban – a juh-, kecske-, ló- és szarvasmarha-tartásban – a szálastakarmány növények (pillangósok, fűfélék, gyepek, őszi-tavaszi takarmánykeverékek) etetése alaptakarmányként történik, sőt ez a szortiment az utóbbi időszakban a zölden betakarítható őszi kalászosokkal – őszi árpa, tritikálé, rozs – is kibővült. A kérődzők számára – a megfelelő bendőműködés és egyebek biztosítására – a szálastakarmányok strukturális tartalma élettani és takarmányozástani szempontból is nélkülözhetetlen. A szálastakarmányok etetése történhet szénaként, szilázsként/szenázsként, illetve ezt kiegészítve zölden is. Az etetéstechnológiában akár az ad libitum vagy a monodiétás, illetve TMR etetési technológiában a szálastakarmányokból készült szilázsok/szenázsok szerepe – az utóbbi időszakban – számottevően nőtt a silókukorica, illetve cirkos keverékszilázsok arányához képest. A TMR etetési technológiában a 15% széna mellett az említett szálastakarmány növények aránya a 30 tömegszázalékot is elérheti.

A szálastakarmányok betakarításában az egymenetes, szecskázással történő betakarítás nagy nedvességtartalom mellett történik, ami jelentősen rontja az erjedés esélyeit és a tárolhatóságot. A két menetben (a kaszálást, rendre vágást és fonnyasztást, rendterítést és rendrakást követően) rendfelszedővel szerelt szecskázóval történő betakarítás – a nagy szántóföldi gépi és szállítóeszközbeli, valamint tömörítőkapacitás-igény miatt – elsősorban a nagy állattartó telepeken alkalmazható megoldás. Emellett a kis, közepes és nagy állatállománnyal gazdálkodóknál a szilázs/szenázs-bálakészítési, illetve -betakarítási technológia egyaránt használható.

A szálastakarmány szilázs/szenázs-betakarítás folyamatát a következő ábra szemlélteti.
A szálastakarmányok szinte valamennyi – a bevezetőben említett fajtájából, féleségéből –nagyon értékes beltartalmi jellemzőkkel rendelkező takarmány szilázs/szenázs készíthető bálázásos technológiával. A szilázs/szenázs-bálakészítés technológiája azonban, amint azt az 1. ábra szemlélteti, bonyolult folyamat. A technológia első három lépése a technológiai követelményeket és a műszaki hátteret, az alkalmazott gépeket tekintve nagyon hasonló a kétmenetes szecskázókkal – illetve a hazai gyakorlatban kevésbé elterjedt – szeletelővel felszerelt rendfelszedő pótkocsis technológiához. Mivel nagyon jó beltartalmi jellemzőkkel rendelkező, nagyon értékes takarmányról van szó, ezeknél és a többi munkafolyamatnál is a technológiai előírásokat, követelményeket fokozottan be kell tartani.

1. ábra. Szilázs/szenázs-bálakészítés technológiája

A szilázs/szenázs-bálakészítés során – mint egyéb más szálastakarmány technológiánál is – törekedni kell az időjárási kockázat (pl. megázás), valamint a karotin és egyéb veszteségek minimalizálására. Éppen ezért a szilázs/szenázs-bálakészítésnél éppen az első három munkafolyamatnál – kaszálás, rendre vágás, rendterítés, rendrakás – törekedni kell a vízleadás gyorsítására, vagyis a száradási idő csökkentésére, a bálázáshoz optimális nedvességtartalom minél előbbi elérésére.
Kaszálás, rendre vágás időpontját lucerna esetében – egyes szakértők szerint – első kaszáláskor a bimbózás kezdetén, második kaszáláskor zöldbimbós, utolsó kaszáláskor pedig virágzás állapotának idejére kell ütemezni. A gyepek, fűfélék kaszálását pedig a virágzás, illetve bugahányás kezdetére, az ilyen célra termesztett őszi vetésű kalászosok kaszálását pedig a tejes érés idejére célszerű ütemezni.
A pillangósok és pillangós takarmánykeverékek kaszálására – a szilázs/szenázs-bálakészítésben – magas műszaki színvonalat képviselő, gumihengeres szársértővel szerelt tárcsás, rotációs kaszák állnak rendelkezésre (2. ábra). A különböző profilkialakítású, gumiborítású hengerek megroppantják a pillangósnövények szárrészeit – nem törik le a leveleket –, ezáltal amellett, hogy gyorsítják a száradást, kiegyenlítik a szár- és a levélzet vízleadási intenzitását.

2. ábra. A gumihengeres, szársértős, tárcsás kaszák használatával a száradási idő jelentősen csökkenthető

A gyepek, fűfélék, füves keverékek kaszálásában is törekedni kell a száradási idő csökkentésére. Ebből a célból a gyepek, fűfélék, illetve füves keverékek morfológiai tulajdonságai miatt lengőujjas vagy szársértővel szerelt tárcsás, rotációs kaszát célszerű használni. Az ütőujjas szársértők ütőujjai vagy V-alakban elhelyezett ujjai a fűfélék hosszanti szárrészeit és a levélzetet hosszirányban dörzsölik, így gyorsítják a növény vízleadását.
Az utóbbi időben egyre nagyobb területen termesztett, nagy zöldtömeget adó, nagy hozamú kalászosok (pl. rozs) kaszálására a nagyobb anyagáteresztő keresztmetszettel rendelkező dobos, rotációs kaszák alkalmazhatóak.
A tárcsás kaszák működési, vágási magasságát – szilázs/szenázs-bálakészítés során – célszerű viszonylag magas, 70 mm közeli értékre állítani, és magasabb tarlót hagyni a későbbiekben becsomagolt bálák fóliaborítása sérüléseinek elkerülése céljából. Éppen a tarlómagasság vagy vágási magasság állandó szinten történő tartása, a talajkövetés javítása, és ebből adódóan a porosodás minimalizálása céljából alkalmazzák ezeken a gépeken a központi kaszagerendely-megfogást és a paralelogramma vágószerkezet-felfüggesztést hidropneumatikus rugózással. A legjobb műszaki konstrukció alkalmazása mellett fontos a termőterületek nagyságának, megoszlásának (pillangósok, gyepek arányának) figyelembevétele, a gépi kapacitás biztosítására, a kaszálás optimális időpontjának a betartására a teljes területen.
A rendterítési munkát a szilázs/szenázs bálák készítési technológiájában – mivel a tárcsás kaszák szőnyegrendet képezhetnek – a kaszálást követően kell elvégezni. Erre a célra függőleges tengelyű, rugós ujjú villákkal szerelt forgórészű, a területnagysághoz igazodó munkaszélességű gépet célszerű választani. Az ilyen konstrukciójú gépek a szálastakarmányt vékonyan, egyenletesen elosztva terítik el a területen (3. ábra). A rendterítés szintén jelentősen csökkentheti a száradási időt.

3. ábra. A kaszálást követően történt rendterítés jelentősen gyorsítja a nedves anyag vízleadását

A terített renden lévő anyag összerakásánál – a takarmány, a szilázs/szenázs bála minősége, a biztonságos erjedési folyamatok lefolyása szempontjából – az anyag 35–40, esetleg 45, illetve 65–60–55% nedvesség-, illetve szárazanyag-tartalom betartása a legfontosabb szempont. Emellett fontos a bálázógép rendfelszedő berendezésének munkaszélességéhez, illetve a bálaszélességi méretéhez igazodó rend geometriai méreteinek kialakítása. A szilázs/szenázs rendek összerakására – az adott szárazanyag-, illetve nedvességtartalom mellett és a rendsodratok elkerülésére – a vezérelt ujjas függőleges forgórészű, vagy a rendfelszedővel szerelt szalagos-hevederes rendrakók alkalmasak (4. ábra).

4. ábra. A 60–65% nedvesség-, illetve 35–40% szárazanyag-tartalom elérésekor a
szálastakarmány-rendet bálázáshoz össze kell rakni

Bálázásra – szilázs/szenázs bálakészítés céljára – az ilyen nedvességű szálastakarmányok esetében szinte valamennyi bálázógép (a kis szögletes, a nagy hengeres és a nagy szögletes bálákat készítő bálázógép) használható. A technológiában azonban elsősorban a hengeres állandó vagy változó kamrás gépek és a szögletesnagybála-készítő gépek kisebb bálamérettel dolgozó változatait alkalmazzák a legszélesebb körben (5. ábra). Ma már szinte valamennyi bálázógép-konstrukció – hengeres vagy szögletes nagybálázó – egyaránt rendelkezik rotoros anyagtovábbítóval, illetve szeletelő berendezéssel. A szeletelő berendezések használatával – különösen a hengeres bálázóknál – tömörebb, alaktartóbb, a manipulálást, rendrakást, szállítást, tárolást jobban bíró szilázs/szenázs bálák készíthetők. Az alaktartás stabilizálását javítja, ha fóliával vagy hálóval 3×4-szer áttekerve kötjük be a bálákat. Az aprítás mértéke általában három lépcsőben, ~50–70–150 mm mérettartományban állítható be. A lehető legtömörebb bálakészítés szilázs/szenázs báláknál a minél nagyobb méretű levegő kiszorítás céljából, vagyis az erjedési folyamatok biztonságos lefolyásához szükséges anaerob körülmények kialakulásához is nagyon fontos. Egyes állandó bálakamrás, görgős tömörítő szerkezetű hengeres bálázóknál – a bálatömörség növelése céljából – a felső tömörítő görgő hidraulikával nyomják a bálapalást felületét.

5. ábra. Az állandó bálakamrás, hengeres bálázó szilázs/szenázs bálakészítésben

A bálacsomagolás a szilázs/szenázs bálakészítés egyik legfontosabb és a tartósítás minőségét leginkább meghatározó munkaművelete. A technológia kialakulásakor a szögletes nagybálákat szorosan egymás mellé, kazalba rakták, az egyheti feletetett mennyiségnek megfelelő darabszámban, és kézi erővel légmentesen fóliával becsomagolták (6. ábra). Ma már a hengeres és szögletes szilázs/szenázs bálák csomagolására különböző konstrukciójú csoportos és egyedi kialakítású csomagológépek állnak rendelkezésre.

6. ábra. A szögletes nagybála rakat előkészítése kézi csomagolásra

A szilázs/szenázsbálák csoportos csomagolására alkalmas konstrukciók – kialakításuknál fogva – egyaránt alkalmasak szögletes és/vagy hengeres nagybálák csomagolására, egyes típusok a szögletes nagybálákból kialakított rakatokat is be tudják csomagolni. Ezek a berendezések telepíthető gépek. A szerkezeti, funkcionális berendezései és a tekercselőrendszer hidrosztatikus meghajtású. A gépek mozgását, haladását a telepítési helyen – tekercselés közben – saját beépített motor biztosítja. A csoportos bálacsomagoló gépeket rakodógéppel kell kiszolgálni. A szilázs/szenázs bálát a rakodógéppel a csomagológép munkaasztalára fel kell rakni. A saját motor és a hidrosztatikus meghajtású tekercselő szerkezet a bálát körbetekercseli, a munkaasztal lehordó szerkezete pedig folyamatosan hátrafelé szállítja, majd a görgős szállítószalagról tárolási helyzetben kerül a talajra (7. ábra).

7. ábra. Hengeres bálák csoportos csomagolása

Egyes típusok pedig – saját motoros meghajtású járószerkezetük révén – csomagolás, azaz tekercselés közben kihátrálnak a rakat alól (8. ábra).

8. ábra. Szögletes nagybálák csoportos csomagolása

Ez a technológia, illetve szilázs/szenázs bálakészítő, illetve csomagoló módszer a nagyobb gépesítési kapacitásigény – elsősorban rakodógépek és szállítóeszközök, vagyis logisztikai háttér – miatt elsősorban a nagyobb üzemek, tehenészeti telepek esetében alkalmazhatók. A logisztika, vagyis a bálázási, rakodási, szállítási és csomagolási teljesítmények összehangolása egyébként nagyon fontos, mert a bebálázott anyagban – a káros melegedési és egyéb romlási folyamatok elkerülése végett – minél előbb, 6 órán belül biztosítani kell az anaerob körülményeket, vagyis a szilázs/szenázs bálákat 6 órán belül be kell csomagolni. A bálázást követő, minél előbbi csomagolás is csökkenti az időjárási kockázatot, a megázás veszélyét. A csoportos bálacsomagolók szélesebb, ~1000 mm-es és 30 µm vastagságú fóliát tekercselnek a bálára nagy menetemelkedésű csavarvonal mentén, és a fedőréteg vastagsága 140–180 mm, a megfelelő fedőréteg vastagsága a „hurka” szilárdsága szempontjából is fontos.
Az egyedi bálacsomagoló gépek számos konstrukciós változata található meg a gyakorlatban. Ez a technológia valamivel kisebb beruházási igénnyel valósítható meg. A bálázás-csomagolás a szántóföldön végezhető el a bálázással egy menetben vagy attól elkülönítve. Természetesen a csomagolást – az anaerob körülményeket – ez esetben is minél előbb el kell végezni, illetve biztosítani kell az előzőekben már ismertetett okok miatt. Könnyebbség, hogy a becsomagolt bálák már védve vannak a beázástól, így átmenetileg a szántóföldön is tárolhatók, tehát akár kisebb rakodó- és szállítókapacitással is megoldható a további anyagmozgatási feladat.
Az egyedi bálacsomagoló gépek legegyszerűbb konstrukciói a traktor hátsó vagy mellső hárompontfüggesztő berendezésére csatlakoztatott függesztett gépek, egyes típusai a traktoros homlokrakodók munkaeszközeinek helyére is felszerelhetők. Ezekre a konstrukciókra a vázszerkezetre épített egy szabadonfutó, egy hajtott forgatóhenger, és a két támasztógörgőből álló munkaasztal – melyet a bála alá tolva felemeli – jellemző, a görgők által forgatott bálát pedig a traktor hidraulikájáról működtetett tekercselőkar tekeri körbe a fóliával (9. ábra).

9. ábra. Függesztett bálacsomagoló működés közben

A vontatott bálacsomagoló gépek vonórúddal csatlakoznak az üzemeltető traktor vonóberendezéséhez. A berendezések gumiabronccsal alátámasztott alvázára van építve a függőleges tengely körül forgó munkaasztal, amelynek a vázában csapágyazták a szabadonfutó és a bálát vízszintes tengely körül forgató hengert, valamint a bála helyzetét meghatározó, elforgó gumibakokat. A fóliatekercset és a hidraulikus vezérlőkarokat tartó oszlop szintén az alvázra van hegesztve. Az ilyen rendszerű vontatott bálacsomagolóval a területen lévő szilázs/szenázs bálát meg kell közelíteni, a kettős működésű hidraulikus munkahengerrel az emelővillát a talajra le kell engedni, és az üzemeltető traktorral a bála alá kell húzni, majd az emelővillát felemelni, és a bálát a munkaasztalra gördíteni. A bála forgatásának megkezdése előtt a fóliát a kötözőanyag – háló vagy fólia – alá be kell fűzni (10. ábra). A hidromotor által hajtott görgő vagy henger a bálát a vízszintes tengelyen, míg a vágóasztalt a függőleges tengely körül forgatja, végül a becsomagolt bála – a csomagolófólia elvágása után – a talajra kerül. A vontatott bálacsomagolás munkafolyamatainak szervezésére, logisztikájára ugyanazok az ismérvek jellemzőek, amelyek a függesztett gépeknél ismertetésre kerültek.

10. ábra. A bálacsomagolás megkezdésekor a fóliát be kell fűzni

A hengeres bálázógépekkel egybeépített bálacsomagoló gépek működésmódja az előzőkkel megegyező, kétféle konstrukciós megoldásban készülnek, a bálázógép vázkeretéhez, alvázához csatlakozó keretszerkezetre épített, vagy a bálakamrába épített csomagoló szerkezettel.
A hengeres bálázógép vázkeretéhez csatlakozó bálacsomagoló gép működési elvét a KRONE cég Ultima CF 155 XC típusán alkalmazott megoldással mutatjuk be. A változókamrás, rudas, gumihevederes tömörítő szerkezetű bálázógép folyamatos üzemeltetésű, tehát a kötözés és csomagolás idejére nem kell megállni, ami jelentősen növeli a bálakészítés és csomagolás teljesítményét. A bálázógép rendfelszedője által felemelt termény a rotoros anyagtovábbítón keresztül a két behordószalag által körülhatárolt előkamrába jut, ahonnan a tömörítő görgők folyamatosan szállítják az anyagot a bálakamrába, amíg a bála el nem készül. Ezután a hálós kötözőszerkezet a hálót a bála palástjára vezeti, és megtörténik a kötözés, ez alatt a felszedett szálastakarmány a szétnyíló szalagok között gyűlik. Ezzel egy időben a csomagolószerkezetben is megtörténik az ott tartózkodó bála csomagolása, és a talajra történő lerakása.
Mindezt követően az elkészült és hálóval bekötött bála a csomagoló munkaasztalára kerül, a munkaasztal láncos, rudas görgető szerkezete a bálát a vízszintes tengelye körül forgatja, a tekercselőszerkezet pedig a függőleges tengelyű forgatással tekeri körbe a bálát (11. ábra). Közben az előtárolóból az összegyűlt szálastakarmány a tömörítő görgők segítségével a bálakamrába kerül, és készül a következő bála (11. ábra). A hengeres bálázók bálakamrába épített csomagolószerkezete az előzőhöz hasonló azzal a különbséggel, hogy az egybeépítés bonyolultabb konstrukciót és funkcionális működést eredményez.

11. ábra. Bálázóval egybeépített berendezés munkafolyamatának fázisai

A szilázs/szenázs bálakészítési technológia bármelyikének alkalmazásánál tehát fontos szempont az anaerob körülmények mielőbbi megteremtése, a legnagyobb bálatömörség, a mielőbbi, 6 órán belüli gondos, a levegő maximális kiszorítását biztosító, megfelelő fólia használatával, és a tárolási időt figyelembe vevő fedőréteg-vastagság kialakításával. A technológia alkalmazása során külön gondot kell fordítani a csomagolás sérüléseinek – például a termőterületen a tarló okozta sérülések – elkerülésére, illetve azok azonnali javítására.
A becsomagolt bálák tárolása – csoportos bálacsomagolók esetében – célszerűen a felhasználás közelében a telepen, vagy azok közelében jól megközelíthető területeken, szérűkön történhet, ott, ahol a csomagolást végezték.
Az egyedi becsomagolt szilázs/szenázs bálák tárolása, amennyiben az még télen is jól megközelíthető, történhet egyenként, akár a termőterület szélein is. Ebben az esetben a bálák csomagolásának biztonságos megóvását a bálák lapra fordításával növelhetjük.
Nagyobb volumen esetén a szilázs/szenázs bálák egyedi csomagolású változatait az erre a célra a felhasználási területen, vagyis állattartó telepen kialakított szérűn kazalba rakva célszerű tárolni. A kazalozáshoz a becsomagolt bálákat a szállítóeszközre fel kell rakni, és a területről a tárolóhelyre kell szállítani. Ez esetben is gondosan ügyelni kell arra, hogy a szilázs/szenázs bálák csomagolása ne sérüljön meg. Éppen ezért a homlokrakodó gépekhez speciális, legömbölyített, gumiborítású megfogóelemekkel szerelt munkaeszközöket alakítottak ki. A szállítóeszközökre történő rakodásra, illetve alacsony kazlak készítésére az ilyen munkaeszközökkel ellátott traktoros homlokrakodók használhatók.
A becsomagolt szilázs- és szenázsbálák kazalba rakására – mivel azt a tárolóterület gazdaságos kihasználása érdekében több bálama¬gasságban célszerű megoldani – az említett kialakítású munkaesz¬közzel szerelt magajáró törzscsuklós vagy teleszkópos homlokrakodók alkalmasak.

Amennyiben szívesen tájékozódna tovább a témában, az alábbi cikkeink is érdekelhetik:
Korszerű takarmányozás - A gabonaszilázsok alkalmazásának üzemi tapasztalatai
A szálastakarmány-betakarítás gépei
Szecskavágótól az agrárinformatikáig - A járvaszecskázó gépek fejlesztése
Szalmafélék betakarítása és energetikai felhasználása

Ajánlott kiadványokDr. Tóth László:
Szálastakarmányok betakarítása, tárolása és etetéseDr. Kelemen Zsolt:
Szenázs/szilázs készítési technológiák és műszaki eszközeikDr. Radics László:
Szántóföldi növénytermesztésDr. Tóth László:
Szálastakarmányok betakarítása, tárolása és etetése

Ez is érdekelhetiAz állattartóknak sem kegyelmez az aszály