Közraktár: már nem a gabonatermesztők üzlete…

Kategória: Agrárgazdaság | Szerző: FJ, 2014/09/10
Címkék: gabona, kukorica, közraktár, közraktározás, készletfinanszírozás

A mezőgazdasági termelés szereplői körében mostanában nem annyira népszerű a közraktározás, mint korábban – véli Tóth István, a Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetsége (MOSZ) mezőgazdasági és kereskedelem-fejlesztési titkára. Évek óta szinte kizárólag azon kevés gazdálkodó használja ki ezt a lehetőséget, akinek nem volt vagy nincs elég pénze, ideje ahhoz, hogy kivárja a számára jobb értékesítési árat. Ám mióta az uniós támogatási rendszer van, és létezik a termelői területalapú támogatás, annyiban javult a gazdálkodók finanszírozási képessége, hogy nem ragaszkodnak a közraktározáshoz – teszi hozzá. A többség saját raktározással várja ki a termények értékesítésének lehetőségeit. Legalábbis a MOSZ-tagság többségére most ez jellemző. A kisebb agárvállalkozásoknak pedig egyáltalán nincs annyi terményük, amennyit érdemes volna közraktárra tenni.

A szervezet titkára visszatekintésként még elmondta: véleménye szerint akkor roppant meg igazán a korábban sikeresnek indult – és persze az agrárium szereplői számára jóval korábbi, történelmi időkből is ismert –, a rendszerváltás után elővett közraktári rendszer, amikor néhány évvel ezelőtt számos visszaélés történt. Az Unióhoz való csatlakozás előtt átmenetileg jól funkcionált, mert amikor betakarításkor alacsony gabonaárak voltak, és a termelőknek nem lett volna elég pénzük az őszi újrainduláshoz, gyakran nyúltak a közraktárhoz.

Ám az említett, több százmilliós visszaéléseket követően a szigorodó feltételek, ellenőrzések és a növekvő költségek átmenetileg a termelőket és a normális folyamatokat finanszírozó bankok többségét is visszariasztotta.

Amikor a közraktári intézményt bevezették, és 36 százalékos volt az alapkamat, akkor kedvező volt az igénybevétele, ám amióta a forgóeszközökre és a beruházásokra létezik a kedvezőbb hitel, azóta lényegében értelmét veszíti – mondja Vancsura József, a Gabonatermesztők Országos Szövetsége (GOSZ) elnöke. A termények töredékét teszik azóta közraktárra, ezzel a lehetőséggel inkább csak a kereskedők élnek, különösen, hogy drága a közraktár. A formációt napjainkban inkább az integrátorok finanszírozzák meg. A termelésszervező növényvédő szert, műtrágyát stb. biztosít, így a gazdálkodók terménye jelentős részben, fedezetként van lekötve.

Dr. Lakatos Zoltán, a Magyar Gabonafeldolgozók, Takarmánygyártók és Kereskedők Szövetsége (Gabonaszövetség) elnöke, aki egyben a Hajdú Gabona Zrt. elnök-vezérigazgatója is, ugyancsak elismeri, hogy összességben jócskán visszaesett a közraktározás gyakorlata. A termények, a gabonafélék tárolásával, közraktározásával kapcsolatban ők még továbbra is közelről, de másként érintettek a közraktározási gyakorlatban.

A vezető szakember egyebek közt elmondta, hogy a gondok nem mai keletűek, már a közraktárak „újkori” bevezetésével szinte teljesen megváltozott a helyzet. A malmok például egy jó ideig a teljes évi készletüket „bespájzolták”. Majd amikor eljött a devizahitelezés időszaka, nem a raktárak teltek meg, hanem a hanem a cégbüdzsék – hitelekkel, napjainkig devizahitelekkel. Azoké is, akik tevékenységük egy részével közraktározásra rendezkedtek be. Innentől a malmok csak 2–3 havi készleteket tartottak, tartanak, és az év további részében a hitelezésekkel terhelt piacokról, készletezőházaktól, vagy éppen közvetlen a tárolni képes termelőktől vásárolnak folyamatosan. Mindezt gyakran „tetézi” vagy inkább kőkeményen „megalapozza” az eleve magas beszerzési ár. És akkor a begyűrűző világpiaci hatásokról még nem is szóltunk.

A gabonapiaci szereplők többsége számára a bankok hozzáállásával is új keletű gondok vannak – tette hozzá Lakatos Zoltán elnök. – Jelen helyzetükben – mivel biztosítékot akarnak maguknak – egyre több feltétel teljesítését kérik. Nehezíti a helyzetet, hogy a feldolgozók, a malmok számára nem egyszerű a közraktári kiváltás sem. Amint erre kerül a sor, bizonyos árumennyiséget csak úgy adhatnak ki, ha a hitelt előre megfizeti az illető cég. Adott esetben nem kis tételekről van szó egy-egy élelmiszer-ipari cégnél. Ha valakinek 5–700 millió forintnyi árut kell a havi felhasználáshoz kiváltania, akár 600 millióra is rúghat az előzetes kifizetés. Régebben az volt a gyakorlat, hogy 30 napos határidővel fizethettek. Vagyis már nem úgy működik a rendszer, hogy a malmi cég előbb feldolgozza a gabonát, majd eladja lisztet vagy annak jelentős részét, és abból záros határidőn belül kiegyenlítheti az ilyen tartozást. Nyilván hasonló a helyzet a kukoricánál és a napraforgónál is.

Az erőteljesen visszafogott közraktározási folyamatot jól jelzi a KSH 2012-ben közzétette piaci jelentése, amely szerint az átlagos ügyfélszámuk 2007-ben még 1899 volt, 2008-ra 1568-ra csökkent, 2009-ben már csak 1105 volt, 2010-től pedig alig haladta meg a 400-at. Az adatok szerint a közraktározott termékek összetételében továbbra is meghatározó az étkezési búza, a kukorica és a napraforgó aránya.

Ajánlott kiadványokKozár László:
Nemzetközi áru- és tőzsdei kereskedelmi ügyletekDr. Győri Zoltán – Dr. Győriné dr. Mile Irma:
A búza és kukorica minősége és feldolgozásaDr. Gere Tibor:
Gazdasági állatok viselkedése - A baromfi viselkedéseDr. Radics László:
Növénytermesztő mester könyve

Ez is érdekelhetiNőhet a magyar gabonaexport az Európában uralkodó aszály miattA készletfelhalmozódás új feladatok elé állítja a gazdákatMagyarország Európa legnagyobb csemegekukorica-termelője