Az öntözés átgondolt gazdálkodást igényel

Kategória: Agrárgazdaság, Gépesítés, Növénytermesztés | Szerző: (ács), 2021/08/18
Címkék: öntözés, öntözéses gazdálkodás

A virtuális értekezlet a Covid-19-járvány tapasztalataival összefüggésben, az öntözés vidékfejlesztésre ható témáját járta körül. „A víz az egyik stratégiai természeti erőforrásunk, így az azzal való gazdálkodásunk döntő befolyásolja jövőnket”, hangzott el a szakmai eseményen, amelyen az öntözéssel egyik legjobban érintett térség, a Jász–Nagykun–Szolnok Megyei Közgyűlés elnöke, Hubai Imre volt a felkért előadó.  

A szakosztály idei negyedik online rendezvényén Zöldréti Attila, a Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Szakosztály vezetője, néhány gondolattal vezette be a tanácskozást, melyben egyebek mellett hazánk vízügyi adottságairól is szót ejtett. Mint elhangzott meglehetősen sok vízzel rendelkezünk, de az utóbbi időben egyes területeken a környezeti hatások változása miatt, például egyfajta kiszáradás tapasztalható a Homokhátságon, vagy a Sajó-völgyében. Ezek a jelenségek pedig felhívták a szakemberek figyelmét arra, hogy ezzel a témával komolyan kell foglalkozni. A kormány is reagált erre, ugyanis 2018-óta határozott lépéseket tett annak érdekében, hogy az öntözést felkarolja. A határozatok szabályozás és forrás oldalon is megszaporodtak. Ezeket a lépéseket a két évvel ezelőtti adatok is indokolják, ugyanis hazánkban az öntözött területek nagysága 2 százalék volt, míg az Európai Unióban ez az átlag 8 százalékot tett ki. Éppen ezért a szakemberek határozott célkitűzéseket fogalmaztak meg azért, hogy ne csak a ’80-as évek öntözött területi nagyságát érjük le, hanem felzárkózzunk az uniós átlaghoz. 

Hubai Imre elsőként egy széles áttekintést adott az évszázadokkal korábbi vízszabályozásról, az akkori árvízvédelmi intézkedésekről, amikor ezek a munkálatok 4 millió hektáron zajlottak, amelyek nemcsak folyóinkat, hanem még a Balatont is érintették. Ennek következtében kialakuló vízgazdálkodásról ejtett szót az előadó.  

Jelenleg évente mintegy 100 ezer hektáron öntözünk, de a mesterséges vízpótlásra berendezett terület nagysága ennek jóval több mint a duplája. Az egyre gyorsuló öntézésfejlesztési stratégia végrehajtása lehetővé teszi az öntözési közösségek általi fejlesztéseket, melynek megháromszorozására lenne igény – húzta alá az előadó. Ma már az Országos Vízügyi Főigazgatóság részére rendelkezésre állnak források, 2018 óta évente 104 projekt esetében, évi mintegy 17 milliárd forint összegben, így az új beruházások mintegy 4-4,5 köbkilométernyi országból kiáramló víztöbbletet lennének képesek lekötni, ezt a folyamatot azonban fel kell gyorsítanunk, mert lassan a folyók vizének visszatartása nélkül nem marad lehetőségünk a felszín alól kivett vízkészleteink pótlására – hangsúlyozta Hubai Imre.

A Kárpát-medencére lehulló csapadék és a határainkon túlról befolyó édesvíz mennyisége ma jelentős többletet mutat. Nagyjából 100 köbkilométernyi olyan vízmennyiség érkezik hazánkba, ami távozáskor már 106 köbkilométert mutat, tehát nagyjából 6 köbkilométer olyan édesvíz van, amivel gazdálkodni tudunk. Ebből nagyjából 1,5 köbkilométer amit a hazai gazdálkodók igénye leköt.

Hubai Imre elmondta azt is, hogy a csaknem fél évszázada épült Kiskörei vízlépcső és a Tisza-tó, ezek az öntözést és vízvisszatartást szolgáló rendszernek akkoriban csak az első elemei lettek volna, azokat követte volna egy Csongrádi vízvisszatartó-duzzasztómű, ami végül nem készült el. Minden bizonnyal a mai környezetvédelmi standardokat figyelembe véve a Tisza-tó nem jöhetett volna létre a megfelelő hasznosítás mellett, azonban a tó segítségével, és az általa biztosított állandó vízszintnek köszönhetően az utóbbi időben a felpörgő turizmus és az egyre többrétű hasznosítás egyszerre javítja a térség gazdasági helyzetét és segít a társadalmi rekreációs folyamatokban. Egyebek mellett a Balatonra nehezedő nyomást is csökkenti, mindeközben a Kiskörei Vízerőműnek köszönhetően lehetőség van a Tisza-tóból való öntözésre. A Tisza-tó egyébként 12 ezer hektáros, nagyjából 150 millió köbméter vizet tud visszatartani, aminek a felhasználása dinamikus, tehát ennek a vízmennyiségnek a cserélődése nagyjából hetente bekövetkezik, azonban komoly problémát jelent az eliszaposodás, amire oda kell figyelni.

A Tisza alsóbb szakaszain azonban már korántsem ilyen egyszerű a helyzet. Ahhoz, hogy a holtágakat élővé lehessen tenni, és megnyíljanak az öntözési lehetőségek, mezőgazdasági vízkivételi helyek jöjjenek létre, bizonyos szakmai körökben újra felvetődött az a gondolat, hogy mégis meg kellene építeni a Tisza vízének visszatartását szolgáló, korábban tervezett csongrádi duzzasztóművet. Ez minimalizálná a talajvízvesztést, elősegíthetné a Tisza hajózhatóvá tételét, valamint biztosítaná, hogy a most például Szolnok ivóvízellátására kivett vízmennyiséget pótolni tudjuk, illetve megakadályozná a Tisza nyaranta előforduló túlzott kiszáradását – ismertette az elnök.

Jelenleg a gazdálkodók évről-évre mintegy 100 ezer hektárt tudnak mesterséges vízzel pótolni, azonban ez a mennyiség egyáltalán nem tűnik soknak – mondta az előadó, ennek legalább a háromszorosára lenne igény ugyanakkor főművek fejlesztése nélkül ez nem képzelhető el. Az OVH rendelkezésére áll egy olyan szakmai anyag, ami tükrözi a magyar állam elismerését is, és ennek a programnak a megvalósításához az elkövetkezendő 6-8 évben rendelkezésre állnak a források. Ezzel pedig mintegy 300 ezer hektár öntözhető területtöbblete keletkezhet a magyar agrárgazdaságnak, ami legalább a vízigényes fehérje növényeknek, illetve az öntözés nélküli alacsony termésbiztonságú zöldség- és gyümölcs-ültetvényeknek öntözését tenné lehetővé.

Sőt a feltörekvő konzerviparunk szereplői lassan szerződést sem kötnek olyan termelővel, aki nem rendelkezik öntözési lehetőségekkel, tehát ahhoz, hogy magyar termésből elégítsük ki a hazai élelmiszer-, illetve a feldolgozóipar kapacitásait, szükség van az öntözésre – emelte ki a szakember.
Közgazdasági szempontból is érdemes lenne közelíteni ezt a kérdést, vajon hogyan lehet rangsorolni, ebben a 104 projektben szereplő adatokat, ezek sorrendjét hogyan lehet a legköltséghatékonyabbá tenni, tette fel a kérdést az előadó. 

Itthon a gazdálkodók számára kedvező feltételeket jelent, hogy az állam és a Belügyminisztérium az árvízvédelemmel kapcsolatos költségeket nem terheli rájuk, csak a kizárólag öntözés miatti vízhasználattal kapcsolatos költségek miatt kell megnyitni a pénztárcájukat.

A hiányzó vízmennyiség pótlása az öntözött területeken hektáronként 80-150 ezer forint közötti üzemeltetési költségeket vetít előre a gazdálkodónak – ismertette, így olyan növények termesztésével érdemes kalkulálni, amiknél az öntözéssel megtermelhető többlethozam képes megtéríteni az öntözés miatti (és a járulékos) költségemelkedést. Ehhez mintegy 30-40 százalékkal kellene fokozni a hozamot és vele együtt nyerhető árbevételt, hogy az öntözés megtérülhessen. Ez azonban visszafogja az öntözés terjedését, hiszen rendkívül feszes, nagyon átgondolt, tudatos gazdálkodási módot igényel, azonban hosszú távon ez az agrárium fejlődésének a kulcsa. Egyúttal előrevetíti a precíziós mezőgazdaság fejlődését is, de az öntözött területek méretének növekedése új munkahelyeket is teremthet a hátrányosabb helyzetű vidéki területeken a teljes vertikális integrációban.

Ha mindezt kiegészítjük az élelmiszer- és feldolgozóipar, a terménytárolók vidékre összpontosításával, az az egész éves foglalkoztatási lehetőségeket is javítaná, ráadásul az élelmiszerárak emelkedését is mérsékelhetnék ezek a fejlesztések – hangsúlyozta az elnök.
Látható tehát, hogy pozitív folyamatokat indíthat be az öntözés, ám az sajnos egyértelmű, hogy a világ édesvíz készletei fogyóban vannak, illetve bizonyos helyeken romló tendenciákat mutatnak.

Összességében tehát látható, hogy tervek ugyan vannak a helyzet megoldására, viszont még nagyon sok a megválaszolatlan kérdés. Az előttünk álló évek feladata lesz ezen problémák megoldása, de ha minden jól megy, komoly fellendülés várható a hazai agráriumban.

Ajánlott kiadványokDr. Terbe István:
Fólia alatti zöldségtermesztés Dr. Radics László:
Zöldítés, vetésforgó, kettős termesztésDr. Szabó István:
Vetésforgó és öntözésDr. Terbe István - Dr. Ombódi Attila (szerkesztők):
Zöldségfélék trágyázása és öntözéseDr. Radics László:
Ökológiai gazdálkodásDr. Radics László:
Szántóföldi növénytermesztés

Ez is érdekelhetiMerre tovább magyar agrárgazdaság? Öntözni is szükségesZöldségfélék trágyázása és öntözéseFontos kárenyhítési határidők