Jó válaszokat kell adni a Green Deal kihívásaira

Kategória: Agrárgazdaság, Növényvédelem | Szerző: Hajtun György, 2021/09/07

Jordán László, a Nébih NTAI igazgatója

– Igazgató úr, Magyarországnak, és az Európai Unió többi tagországának is nagy változást hoz a 2023-tól induló Közös Agrárpolitika. A változást elsősorban a Green Deal, azaz a Zöld Megállapodás hozza a mindennapi életünkbe. A Green Deal javaslatáról még nem zárultak le a viták, de mire készüljünk?

– A Green Dealről érdemes tudni, hogy ez nem jogszabályi csomag, hanem egy ajánlás, amelyet egyfajta stratégiaként is felfoghatunk. Mindenesetre egy olyan irányzat, amire a későbbiekben valamennyi európai uniós jogalkotást fel kell fűzni, tehát minden jogalkotáskor figyelembe kell venni a Green Deal célkitűzéseit. Ezek a célkitűzések összességében jó irányt szabnak meg, hiszen a fenntarthatóság, a zöldítés, az üvegház hatású gázok és kemikáliák csökkentése mind, mind jól hangzó gondolatok. Az, hogy a növényvédő-szerektől való függőségünket csökkentsük, nem új gondolat, mert ennek a szellemében alkották meg a 2009-ben megjelent 128-as uniós irányelvet, és már előtte is sokat beszéltünk erről a témakörről. Azt gondolom, hogy az irány mindenképpen követendő, és jó. Azt, hogy ezeket a célokat milyen eszközökkel, és ütemezésben tudjuk elérni, arról viszont beszélni, tárgyalni kell a tagállamoknak. Hangzatos kijelentésekkel, megalapozatlan mutatókkal és elvárásokkal ez nem fog menni!

– Milyen előnyöket, és hátrányokat fogalmazhatunk meg a Zöld Megállapodással kapcsolatban?

– Az előnyei a környezetre gyakorolt hatásokban mutatható ki. Az, hogy a Föld természeti forrásait ne használjuk el idő előtt, hogy ne romboljuk a környezetünket szakszerűtlenül kijuttatott kemikáliákkal, mindenképpen pozitív hatást érünk el. A kemikáliákkal kapcsolatban azt is hangsúlyoznám, hogy több esetben léteznek alternatív megoldások, és kémiai készítmények nélkül ugyanazt a célt érhetjük el, tehát ezt használjuk a technológia során. Az, hogy olyan élelmiszert állítunk elő, ami kevésbé terhelt bármilyen kémiai anyaggal, ez jó. Bár hozzáteszem, és azt is figyelembe kell venni, hogy jelenleg minden növényvédő szer rengeteg vizsgálaton esik át, és fel kell deríteni azt is, hogy mi jelenik meg a végtermékben, és hogy az ártalmas-e avagy sem. Ezt úgy mondjuk, hogy elfogadható-e a kockázat vagy nem, persze minden tevékenységben, fogyasztásban, technológiában van valamilyen szintű rizikó. A kristálycukor fogyasztásában is van kockázat. Magyarán, valós felmérések, vizsgálatok vannak, és ha valami nem jelent elfogadhatatlan kockázatot, csak akkor lehet forgalomba hozni, és felhasználni.

– Miért ilyen szigorúak a vállalások? Az európai kontinens csupán 10 százalékban felelős a klímaváltozásért, 90 százalékért a bolygó többi földrésze a felelős. Követik-e más kontinensek az európait ezen a téren? (Véleményem szerint a követés elsősorban az élelmiszerkereskedelem, és a nemzetközi kereskedelmi megállapodások miatt volna fontos.)

– Két fontos dátum szerepel az ajánlásban: 2030 és 2050. Abból kell kiindulni, hogy a bolygó védelme össztársadalmi érdek. Mindenkinek annyit kell a védelemért tennie, amennyit a lehetőségei engednek, de mindent meg kell tenni azért, hogy az élet fenntartható legyen a Földön. Ezek nagy szavaknak tűnnek, de valójában a jelenünkről, és a jövőnkről van szó. Az Európai Unió élenjáró, úttörő munkát akar végezni a környezetünk védelme érdekében. Önmagában ez nem baj, de ha már fenntarthatóságról beszélünk, akkor ennek van egy olyan megfogalmazása, amit az ENSZ által jegyzett egyik tanulmányban fogalmaztak meg, hogy a környezet, az emberi egészség védelme és a gazdaságos termelés, kéz a kézben járnak. Profit nélkül, gazdaságtalanul senki nem akar környezettudatosan termelni, mert abból éhen halunk, és nem jutunk előrébb. Tudomásul kell venni, hogy a gazdasági érdekeket is figyelembe kell venni, mert ez az alapja a környezetvédelemnek, és a fenntarthatóságnak is. A Green Dealben látok egy kis diszharmóniát, hogy a környezetvédelmi érdekek felül akarják írni a gazdasági helyzetet. Nem tudok olyan kereskedelmi megállapodásokról más kontinensekkel, amelyek követnék a Green Deal szellemiségét. A kevésbé környezettudatos módon, és emiatt olcsóbban előállított termékek bejönnek az európai piacokra, ami azért óriási kockázatot jelent, mert a Green Deal nem éri el a célját. Azt ugyan következetesen hangoztatják, hogy az import élelmiszereknek, takarmányoknak is meg kell felelniük az európai előírásoknak, de ebben a kérdésben sokan szkeptikusok.  Ez valós veszély, amire nagyon oda kell figyelni. Sőt, lehet, hogy az összkép negatívabb lesz, mint ahonnan elindultunk. 

– Azt se feledjük, hogy a klímaváltozás sem ismer határokat, miként a másik földrészen elkövetett környezetkárosítás sem áll meg az országok határain…

– Maximálisan egyetértek, ezért mondom, hogy vagy mindenki benne van és együtt megyünk előre a célok elérésében, vagy legalább is a többség is azonosul az európai irányzattal, de ha Európa egyedül marad, akkor globálisan nem tudunk előrébb lépni, akár az üvegházgáz-kibocsátása, akár a kemikáliák felhasználása terén, mert Európa tevékenysége csepp a tengerben. Ha ebben a törekvésben egyedül maradunk, alig érezhető eredmény árán óriási hátrányokat okozunk magunknak.

– Hogyan kell a hazai gazdálkodókat felkészíteni a technológiai változtatásokra? Milyen vállalásokat kell a magyar agráriumnak megvalósítania a Green Deal keretében?

– Nem konkrét mérőszámokat mondanék, és még az arányokról sem beszélnék. A saját területemről, a növényvédelemről szólva hangsúlyozom, hogy a növényvédőszer-engedélyezés az egyik olyan eszköz a kezünkben, amivel szabályozni tudjuk a kemikáliák felhasználását. Európában a legszigorúbb ez az engedélyezési eljárás, folyamatosan zajlik a korábban engedélyezett hatóanyagok revíziója, és ezzel együtt a készítmények felülvizsgálata is. Nagyon sok készítmény már nem felel a mai előírásoknak, azokat ki kell vonni a forgalomból. Az lenne a jó, ha lenne helyettük korszerű, modern, az elvárásoknak megfelelő, növénybarát, az eddiginél környezetkímélőbb készítmény, de a kivonási hullámot a fejlesztés nem tudja követni. Ez jól látszik a kínálaton. Ezért jelennek meg újdonságok a piacon, mint a bio-stimulánsok, növény- és talajkondícionálók, növényi kivonatok, huminsavak, mikroorganizmusok, algák, baktériumok, amiket akár a talajba, akár a növényre permetezve eredményesen lehet alkalmazni. Egy ideje ezek a szerek már a piacon vannak, de a gazdálkodók még nem ismerik eléggé a használatukat, és még nem terjedt el kellő mértékben ez az új technológia. Ezt meg kell ismertetni a gazdálkodókkal, és be kell mutatni az új eredményeket is, mert a gazda azt hiszi el, amit lát, és tapasztal. Persze, senki ne gondolja, hogy ezek csodaszerek, a bio-stimulánsokkal nem tudjuk elérni azt, amit a növényvédő szerekkel. Sőt, ezek a bio-anyagok nem váltják ki a kémiai szereket, inkább kiegészítik azokat, és a legjobb esetben azt érjük el, hogy majd csökken a felhasznált kémiai szerek mennyisége, ha ezeket a készítményeket megfelelően alkalmazzuk. De már ezzel is nagy lépést tettünk előre, és közelebb kerültünk akár a Green Deal, akár a saját szakmai igényű céljaink megvalósításához. És emellett ugyanolyan eredményesek maradhatunk, mint előtte.

– Valóban eredményesek maradunk? Nincs-e ellentmondás abban, hogy a népesség nő, az élelmiszertermelés mennyisége viszont csökken a „zöldítés” miatt?

– Látszólag ellentmondásos a helyzet, de csak látszólag. A genetikában óriási lehetőségek vannak, és felelőtlen kijelentés volna a részemről, hogy elértük a genetikai potenciál felső határait. Mindig van hova fejlődni. Nem csak arra gondolok, hogy nagyobb hozamokat érjünk el. Egy növényi károsító elleni védekezés utolsó lépése az, amikor rezisztens növényt tudunk kifejleszteni, és amely növény minőségben és mennyiségben is megfelel a piaci elvárásoknak. Ráadásul még a betegségeknek, és a kártevőknek, valamint a környezeti, időjárási változásoknak is ellenáll. Ezen a területen még sok a fejlesztési lehetőségünk. És ha ebben az irányban előrébb lépünk, akkor még fokozhatjuk az eredményeinket. 

– Hogyan állunk a hazai természeti forrásokkal? (Talaj, édesvíz.) Mit kell tenni a fenntarthatóságuk érdekében? 

– A talaj érdekes kérdés. Monitoring rendszerünk több mint ezer mintavételi ponton működik az országban, és így évente vizsgáljuk a talajok minőségét, változásait. Ennek alapján azt mondhatom, hogy a magyarországi talajok többsége jó állapotban van. Éppen ezért most vagyunk egy olyan – szinte utolsó – pillanatban, amikor lépni kell, hogy ezt a jó állapotot megőrizzük. Egy elrontott talajt helyrehozni lehetséges, de nagyon hosszú idő kell hozzá. Évtizedek, évszázadok. Egy talajt jelenlegi állapotában megőrizni viszont nagy odafigyelést igényel, mert egy talajt nagyon könnyen, és főleg gyorsan, pár év alatt el tudunk rontani. A hazai talajok tehát jó állapotban vannak, de sok dolgunk van a jó állapot megőrzése érdekében. A talajművelés során ma a legfontosabb tennivaló, a csapadék befogadása és a talajnedvesség megőrzése, a szervesanyag-tartalom megtartása, növelése (ami összefügg a vízmegtartással), illetve az erózió elleni védekezés a dombos, hegyvidéki területeken. Ez a három legégetőbb, legfontosabb dolog, amit most meg kell tennünk. A legtöbbet a szerves anyag megőrzéséért tehetünk, csak azt kell végig gondolni, hogy mit viszünk le a területről, és mit hagyunk rajta. Arra gondolok, hogy például ne vigyük el az erőműbe elégetni a szalmabálát, hanem hagyjuk kint a földeken, mert a lebontást segítő baktérium készítmények rendelkezésre állnak. 

– Végezetül arról kérdezem, hogy mit tesz a Nébih a Green Deal célok megvalósításáért? És milyen eszközrendszer áll rendelkezésükre a végrehajtás ellenőrzésére?

– Több évtizedes múltra tekint vissza idehaza az integrált növényvédelem. Magyarországon már a ’80-as években volt akarat az elterjesztésére, sőt, elég szépen el is kezdődött a bevezetése, de a rendszerváltás elsöpörte ezeket a törekvéseket. Jó volna, ha ma ott tartanánk, ahol a folyamat megszakadt. A lehetőség persze adott, hogy elérjük azt a szintet. Magyarországon óriási előnye a mezőgazdaságnak, hogy van felsőfokú növényorvos képzés, és négyezer növényorvos áll rendelkezésre, akik segítik a gazdálkodók munkáját. Így ismét megvalósíthatjuk az integrált növényvédelmet, ami most már jogszabályi kötelezettség is, mivel a beszélgetésünk elején említett 128-as irányelv minden tagállamnak kötelezően előírja a bevezetését, alkalmazását. A hazai szabályozásban is meghatároztuk, hogy mit kell tenni azért, hogy a növényvédelem integrált legyen. Tavaly már az ellenőrzés is elindult. Ez formabontó módon történik, mert a helyi adottságokhoz mérten bíráljuk el, hogy az adott területen alkalmazott növényvédelmi technológia mennyire felel meg az integrált követelményeknek. A döntés szakmai alapon nyugvó, de mégis szubjektív megítélést jelent. A szakigazgatásban nagyon nem szeretjük a szubjektív megítélést, mert sok vitát gerjeszthet, viszont ezt a kesztyűt fel kellett venni, mert másképp nem tudtuk az integrált növényvédelem támogató ellenőrzését megkezdeni. Ez azt jelenti, hogy az ellenőrzés során nem csak azt nézzük, hogy jogszerű-e a technológia, hanem ezen túl vizsgáljuk az adott technológia célszerűségét is. Ha az ellenőrzést végző úgy ítéli meg, hogy van javítani való, akkor nem szankcionál, nem büntet, hanem javaslatot tesz és tanácsot ad, segítséget is nyújt a fejlesztés érdekében. Ezen az úton indultunk el, és támogatjuk a gazdálkodókat abban a munkában, hogy az integrált növényvédelmet alkalmazza a gazdaságában. És ezt nem tűzzel-vassal, büntetéssel, hanem közös munkával szeretnénk elérni a kitűzött célt, és a változásokat. 

– A talajvédelem terén is van egy hasonló kezdeményezésünk. Tavaly megszületett a Talajvédelmi Cselekvési Terv, amelynek készítése jó néhány éve húzódott már, és sokat finomítottuk, mire a végleges szöveg megszületett. A Nemzeti Agrárgazdasági Kamarával egyeztetve olyan szakmai anyag készült el, ami a célok érdekében teljesíthető javaslatokat fogalmaz meg, és benne van a célok elérésének lehetősége is. Érdekes helyzet állt elő azonban azzal, hogy nem az ellenőrző hatóság mondja ki a verdiktet, hanem a gazdálkodó saját maga, a Gazdálkodói Talajvédelmi Programjában fogalmazza meg, hogy mit kell tennie a jogszabályban előírtak teljesítéséhez. A hatóság ott jelenik meg, hogy segítséget nyújt a gazdálkodónak a saját programjának az elkészítéséhez. Üzemi szinten kell monitoringozni a talajokat, ami egyébként az AKG programban résztvevőknek, a nitrátérzékeny területen gazdálkodóknak kötelező feladat (csak zárójelben: az ország területének több mint kétharmada nitrátérzékeny terület). A sok-sok vizsgálati eredményeket egy adattárba gyűjtjük össze a talajweb adatbázisban, függetlenül attól, ki az adatszolgáltató. Így tábla szinten is tudunk majd adatot szolgáltatni, mivel a kamarai együttműködés révén a gazdálkodókkal való kapcsolattartásunk is szinte naprakész.

Ajánlott kiadványokDr. Hajdú József:
A 21. század traktoraiDr. Kukovics Sándor szerk.:
A bárány- és juhhús fenntarthatóságaBai Attila - Lakner Zoltán - Marosvölgyi Béla - Nábrádi András:
A biomassza felhasználásaHarasztiné Lajtár Klára:
A borkezelés, palackozás, csomagolás és szállítás berendezései - Borászati technológiák II.

Ez is érdekelhetiA káposztafélék gépi betakarításaParlament előtt a 2025. év adózását meghatározó őszi adócsomagA lovak jólléte: a gondos lótartás eszközei és szabályai