Drágul a tej, de nem a tejtermelő miatt

Kategória: Agrárgazdaság, Élelmiszeripar | Szerző: (hajtungy), 2021/09/17

Harcz Zoltán,
a TT ügyvezető
igazgatója

Az elmúlt egy-másfél év legfontosabb eredménye, hogy a Covid-járvány ellenére a hazai tejágazat talpon tudott maradni. Ebben az időszakban egyetlen egyszer sem fordult elő, hogy a tejtermelők kivonultak volna az utcára, és kiöntötték volna a tejet bárhová is, mint ahogy történt tízegynéhány évvel ezelőtt. A szerződéses viszonyokat – nagyon kevés kivétellel – fenn tudtuk tartani, mindvégig volt tej a polcokon, pedig sokszor ragadt a csomagolóanyag a határzár külső oldalán. Pedig egyszerre jött a járvány, amely időszakban idehaza jelentősen bővült a tejtermelés is. 

Már nincs messze az „álomhatár”

Tavaly és idén is sokkal több tejet termelünk, ami számokban kifejezve azt jelenti, hogy csak kis mennyiség választotta el a termelőket az évi 2 milliárd kilogramm tejtermeléstől. A 2020. évi KSH termelési adat 1961,4 millió liter. Húsz éve nem termeltünk ilyen sok nyers tejet! Ha idén elérnénk ezt az „álomhatárt”, akkor joggal rendeznek örömünnepet az ágazatban, mivel történelmi fordulópontot jelenthet a 2 milliárd kilogramm tejmennyiség. Érdemes itt felidézni, hogy a 2000 évek átlag tejtermelése csupán, 1900 millió liter volt, míg a 2010. évek átlaga csak 1800 millió liter. 

Az ügyvezető igazgató hangsúlyozta, hogy az ágazat céljait segítő kormányzati szándéknak köszönhetően a tejágazatban is jelentős fejlesztésekre van lehetőség. Az uniós feltételekhez igazodóan az állattartó telepek technológiájának a fejlesztésére – a nagy érdeklődés miatt – az agrártárca 50 milliárd forintról 260 milliárd forintra emelte a pályázatra kiírt keretösszeget. Ezzel az összeggel csaknem 40 ezer szarvasmarha férőhely létesülhet vagy korszerűsödhet, és 400 ezer négyzetméternyi épület jöhet létre, újulhat meg. 

Ami a tejtermelés jelentőségét igazolja, hogy a termelési érték tavaly 5 százalékkal nőtt, így az értéke meghaladta a 207 milliárd forintot, míg a legnagyobb feldolgozók árbevétele 8 százalékot emelkedve 359 milliárd forintot ért el, ami a hazai élelmiszeripari termelés nagyságrendileg 10 százalékát teszi ki. Hazánk – 10 évből kilencszer – önellátó a tejből, tejtermékekből, hiszen a hazai, egy főre jutó éves tejfogyasztás (mindent beleszámolva, egyenértéken) 165-170 kilogramm. A magyar tejtermelés 2010 óta több mint 19 százalékkal bővült, és ahogy az ügyvezető igazgató is fogalmazott, idén talán elérhetővé válik a 2 milliárd kilogrammos termelésmennyiség.

Feszültségek az ágazaton belül

A jó hír tehát az, hogy a magyar tejtermelők növelni szeretnék a termelésüket, és mindent meg is tesznek annak érdekében, hogy minél több hazai tej és tejtermék kerüljön az áruházláncok polcaira. A termelési költségek növekedésével szemben azonban nehéz bármit is tenni, hiszen az inputanyagok áremelkedése nem a tejtermelők hatáskörébe tartozik. Nekik a hatékonyabb termeléssel ki kell gazdálkodniuk az idei takarmányár, a feldolgozóknak pedig a csomagolóanyag áremelkedését, ezeken felül a béremelésektől, az útdíjon keresztül, az üzemanyag- és energiaár növekedéséig lehetne sorolni, hogy mi minden okozza a termelési és feldolgozói költségek növekedését. Az inflációs ráta júniusban 5,3, júliusban 4,6 százalékos volt. Ezzel szemben egy tavalyi statisztikai adatot összehasonlítva az ideivel az olvasható ki, hogy a feldolgozói-átadói árak nagy-átlagban csak 1,3 százalékkal magasabbak a tejtermékeknél. Egy év alatt ugyan elenyésző mértékben, de csökkent a trappista, a tejföl, és a vaj AKI által mért, és közzétett feldolgozói átadói ára. Az persze, örvendetes, hogy a nyers tej átvételi árak növekedtek (2018-ban 94 forint/kilogramm a tej átvételi ára, ez 100-105 forintra emelkedett, míg idén eddig 110 forint az éves átlagár), de a teljes önköltséget így sem fedezik. Ez nyilván egy bonyolult piaci helyzet eredménye, de egy kicsit mintha megállt volna az idő, fogalmazott Harcz Zoltán.

A tejágazat mindig innovatív volt 

A tejtermelés bázisa nem gyengült, fogalmazott az ügyvezető igazgató. A tej- és kettős hasznú szarvasmarha állomány csak igen kismértékben csökkent, vagyis stabilnak mondható. De, mivel – és ez a jelenség a Föld minden táján tapasztalható – a genetika állandóan fejlődik, a kevesebb tehén több tejet termel, azaz a laktációs időszakokban egyre nagyobbak a hozamok. A beruházások révén a tartási helyek megújulnak, de megfigyelhető a hazai szarvasmarhatartók körében a koncentrálódás. Egyre több kistermelő hagy fel a tartással, és a tejtermeléssel, de a nagyobb cégek egyre erősödnek, növekednek. A TT tagsági létszámában is jelentkezik ez a csökkenés, viszont az ágazati reprezentativitás nő. Mindez jelzi, hogy a versenyképes termelés, a mérethatékonyság rendkívül fontossá vált a magyar tejágazatban is. A TT tejtermelő tagsága kezdetben meghaladta a 4 ezret (!), napjainkban a szervezet teljes taglétszáma 2800. Ebből 1500 termelő 36 feldolgozó, 9 kereskedő, 7 pártoló tag, 5 társult tag, illetve a társult tag tagsága révén 1288 közvetett termelői terméktanácsi tag.

A magyar tejágazat mindig is innovatív volt, és mindig is fejlődnie kellett, jelentette ki az ügyvezető igazgató. Ha bemegyünk egy élelmiszerüzletbe, akkor szinte se szeri, se száma a tejtermékeknek, a joghurttól a vajon keresztül a sajtokon át, egészen a bio- és laktózmentes termékekig válogathatnak a fogyasztók. Mindez a fokozott kutatási, fejlesztési tevékenység eredménye. A tejipari kutatók az újabb és újabb fogyasztói, és más kihívásokra naponta keresik, kutatják a jó válaszokat, mégpedig a termelőkkel, feldolgozókkal közösen. 

Az állatjólét területén például nagyon sok a fogyasztók egy szűk rétegétől érkező kritika, de akik kritizálnak, nincsenek mindig tisztában azzal, hogy például évek óta működik a többmilliárd forintos támogatású állatjóléti program. S akik a fenntartható termelést bírálják, nem tudják, hogy az európai, és ezen belül a magyar tejtermelés egy kilogramm tejhez szükséges takarmány felhasználás során kibocsátott üvegház hatása a legkisebb a már korszerű telepeken. Bizonyítottak a kibocsátás csökkentések, hiszen a takarmány összetétel korszerűsítésével, az állat jóléti előírások betartásával, a biogáz üzemek létesítésével, a zöld energia felhasználásával (napelem park telepítése az istállók tetejére stb.) olyan lépések történtek, amelyekkel igazolható, hogy a tejtermelők, és a feldolgozók is aktívan vesznek részt a fenntartható mezőgazdasági termelés elvének megvalósításában. 

Kitörési lehetőségek is vannak

Az UHT és a friss tejpiacot gyakorlatilag visszaszerezte az ágazat, mivel a fogyasztók 95 százalékban a hazai tejet veszik. A félkemény sajtoknál 50-50 százalékos a hazai és az import termékek aránya, amely arányjavuláson a feldolgozói beruházások is segítenek. A joghurtok és a vajak esetében sajnálatosan rosszabb a kép, mivel 20-30 százalékot tesznek ki a magyar termékek. A piac ezen szegmense azonban kitörési lehetőséget is nyújt az ágazat szereplőinek.

A szakmaközi szervezet a fogyasztókon kívül valamennyi termékpálya szereplőt képvisel, ami azért nem könnyű, mert mindegyik szereplőnek más-más az érdeke. Egy ponton azonban azonosak ezek az érdekek, ez pedig a piaci egyensúly, stabilitás megtartása, mondta az ügyvezető igazgató. Sem a termelőnek, a feldolgozónak, sem a kereskedőnek nem célja, hogy hirtelen kiszámíthatatlan, megoldhatatlan helyzetbe kerüljön a piacán. Ez már onnan indul, hogy a tehenek naponta tejelnek, a tejet fel kell dolgozni, és értékesíteni kell. Egyetlen áruházlánc sem szeretne abba a helyzetbe kerülni, hogy nyáron, amikor lecsökken a tejtermelés, akkor ne tudjon tejet tenni a polcára, vagy amikor a spot ár 15 forinttal magasabb a magyarénál, akkor ne legyen alapanyaga. Ez senkinek nem érdeke, mivel a tej, és tejtermékek alapvető, mindennapi élelmiszerek. Egész évben szükség van a szerződéses kapcsolatokra a folyamatos ellátás érdekében. A szakmaközi szervezet az, ahol a nagy ár-érték arányingadozásokat sikerült „csillapítani”, szűkíteni. Konkrét árakról még ennél az asztalnál sem eshet szó, ugyanakkor a piac szervezésével kapcsolatban egyeztethetik az álláspontokat. A szervezet legfontosabb eredményének tekinti Harcz Zoltán, hogy egy asztalnál ül a termékpálya három szereplője, s ami versenyjog-konform megállapodás megszületik, azt mindegyik fél korrektül betartja.

A versenyképesség alapjaira koncentrálva

Az utóbbi években komoly beruházások valósultak meg a tejtermék-gyártásban, és a technológiai színvonal, a „nagyüzemek” jelentős részénél alapvetően korszerűnek tekinthető. Elmaradás van pl. logisztikai eszközök, takarékos energiafelhasználás területén. Alapvető probléma, hogy a feldolgozói méret még csak meg sem közelíti a nyugat-európai szintet, viszont a tejtermékek piacán a nagy külföldi gyártókkal kell versenyezni. 

A tejipari vállalkozások számára a hazai piaci pozícióik megtartása érdekében, az exportpiacok megőrzése és fejlesztése szempontjából a technológia (kapacitásbővítés, automatizálás, infrastruktúrafejlesztés, hatékonyság növelés, folyamatirányítás, karbon-lábnyom csökkentés, takarékos (alternatív) energiaforrás-kialakítású gépek, energetikai, környezetvédelmi korszerűsítés) az innováció (magas feldolgozottsági termékkategóriák fejlesztése, termékfejlesztés, csomagolás), és a logisztika fejlesztése jelenti a versenyképesség alapját, mondta végezetül Harcz Zoltán. 

Ajánlott kiadványokDr. Hajdú József:
A 21. század traktoraiDr. Kukovics Sándor szerk.:
A bárány- és juhhús fenntarthatóságaBai Attila - Lakner Zoltán - Marosvölgyi Béla - Nábrádi András:
A biomassza felhasználásaHarasztiné Lajtár Klára:
A borkezelés, palackozás, csomagolás és szállítás berendezései - Borászati technológiák II.

Ez is érdekelhetiA káposztafélék gépi betakarításaParlament előtt a 2025. év adózását meghatározó őszi adócsomagA lovak jólléte: a gondos lótartás eszközei és szabályai