Túl a válságon?

Kategória: Agrárgazdaság, Állattenyésztés | Szerző: Hajtun György, 2021/10/14

Dr. Nemes Imre, 
az MSTSZ szakmai igazgatója

Katasztrofális az idei év a sertéstartók számára, kezdte mondandóját az igazgató. A 2000-es évek elején volt hasonlóan hosszú ideig tartó válság a sertéságazatban, ami azt jelenti, hogy 15–20 éve nem látott alacsony szinten van az ágazat jövedelmezőségi szintje. Az okok összetettek, s nem fogható minden a pandémiára. Tudni kell, hogy a sertés világpiacát Kína mozgatja, s ha Kína veszi a sertéshúst, akkor a világpiacon is felfelé indulnak el az árak.

Ha viszont kevesebb a kínai kereslet, akkor az árak „lezuhannak”. Ehhez az is hozzátartozik, hogy Európában összességében túltermelés van sertéshúsból, így mindenkinek fontos az ázsiai piac ellátása. Európában tehát túltermelés van, amit az is generált, hogy 2014-ben Európában is felütötte a fejét az afrikai sertéspestis (ASP). Függetlenül attól, hogy házi sertésben, vagy vaddisznóban jelenik meg az ASP, ezek az országok gyakorlatilag csak az Európai Unióban tudják értékesíteni a sertéshúst, harmadik országba nem exportálhat a karantén miatt. Lengyelország, Románia, Magyarország, Szlovákia, Belgium és Csehország is megszenvedte a sertéspestist, míg Németországban 2020 szeptemberében jelent meg a fertőzés, amitől a német sertéságazat is válságba került és abban van mind a mai napig. Ami kedvező ebben az esetben, hogy Kína nem Brazíliából pótolta a kieső német sertéshús importját, hanem az Európai Uniótól, nevezetesen Spanyolországtól, Dániától. A kínai export hatására a spanyol sertésállomány öt százalékkal nőtt.

A magyar sertéságazat számait nézve elmondható, hogy 200 ezer a tenyészkoca létszám, és összességében 4,3–4,5 millió sertést állítanak elő a sertéstartók. Ennek nagy hányadát, mintegy 85 százalékát idehaza dolgozzák fel, míg a többit exportra viszik. A magyar sertés fő exportpiaca Románia, ide jut a legtöbb magyar vágósertés. Meglepő adatot is megemlít Nemes Imre: sertéshúsból éppen hogy elérjük az önellátottsági szintet, a legfrissebb felmérések szerint ez a szint 95–97 százalék. Az már a múlt, hogy a ’90-es években, az uniós csatlakozás előtt Magyarország jelentős sertéshús exportőr volt, ma viszont már küzdeni kell az önellátás biztosításáért. Ami miatt ilyen rossz helyzetben van a magyar sertéságazat, az nem csak az exportpiacok bezárulása miatt mondható, hanem mert a koronavírus miatt jelentősen visszaesett a sertéshús kereslet és fogyasztás. Bezárt a HoReCa szektor, a közétkeztetés, szerencsére ezek a nagy sertéshús felhasználású szektorok ma már újra indultak, mondhatni, az élet visszaáll a normális kerékvágásba. S a turizmus is újraéled, ami segíti a kereslet növekedését.

Ugyanakkor a termelési árak is jelentősen emelkedtek. Elég, ha csak a takarmányárat említjük, amely 50–70 százalékkal növelte a költségeket. A takarmány kiegészítőket Kínától vásároljuk, ez a beszerzési lehetőség azonban a pandémia idején gyakorlatilag megszűnt, így a kiegészítőkből hiány lépett fel. S ez is oka a drágulásnak. A sertés felvásárlási árak azonban nem követték a költségnövekedést, így ma minden egyes vágósertés előállítása során  kilónként 50–70 forint veszteséget kénytelenek elszenvedni a gazdák. Hízónként tehát minimum 5–7 ezer forint a veszteség, amit hosszú távon nem lehet finanszírozni. Szükség van a gazdák megsegítésére ahhoz, hogy a főként kistermelők ne hagyjanak fel a sertéstartással, fogalmazott az igazgató.

A magyar élősertés felvásárlási ár a német tőzsdei árhoz igazodik, s a vágóhidak így kötik a szerződéseiket. Az élősertés felvásárlási árat a sertéshússzezon alakulása is befolyásolja. Ha nő a BBQ piac, akkor az ár is emelkedik, de a nyári hónapokban például gyengébbek a termelési eredmények. Ősszel mindig csökkent az ár, karácsonykor viszont ismét emelkedő az ártrend. A német tőzsdei ár az ASP miatt jelentősen csökkent az utóbbi egy évben, ami közrejátszik abban, hogy maguk a német termelők, feldolgozók sem követik minden esetben a saját tőzsdei árukat, ez pedig kiszámíthatatlanná teszi a piacot. Nemes Imre úgy gondolja, hogy Magyarországon a termelőknek és a vágóhidaknak közösen kellene kidolgozniuk a saját árrendszerüket, amelyben figyelembe kell venni a nyugat-európai árakat, és a helyi termelési sajátosságokat. Ezt a kettőt kellene közös nevezőre hozni a termékpálya szereplőinek ahhoz, hogy a sertéspiac mindenki számára elfogadható módon működjön idehaza. Az ugyanis közös érdek, hogy a hazai sertéshús ellátás szintje ne csak megmaradjon, hanem elérje a 100 százalékot. A közös nevezőre hozatal akkor válik megvalósíthatóvá, ha a jelenlegi érdekképviseleti szakmai szervezetek, szövetségek, beleértve a vágóhidakat, húsfeldolgozókat is, a Vágóállat- és Hús Szakmaközi Szervezetben (VHT) együtt tudnak dolgozni. S erre a tömörülésre van kellő szándék a szervezetek részéről is. Az már nagyon távlati elképzelés, hogy a kereskedelem képviselői is résztvegyenek  a szakmaközi szervezetben, mint ahogy a Tej Szakmaközi Szervezet és Terméktanácsnál sikerült ezt elérni.

A sertéstartók jelenleg erősen kiszolgáltatottak a hazai felvásárlói piacnak. A termékpályán a termelők mellett jelen vannak a vágóhidak, a húsfeldolgozók, a nagy- és a kiskereskedők. Ezeken a lépcsőfokokon jut el a fogyasztóhoz a végtermék. A termelő ebben a rendszerben nem tud beavatkozni az árak alakulásába, de a vágóhíd és a feldolgozó is kitett a kereskedelemnek. A kiskereskedelem fölözi le a hasznot. A legújabb kutatások, adatelemzések azt mutatják, hogy a kiskereskedelmi láncoknál 40–60 százalékos haszon jelenik meg. A kiskereskedelemben egy kilogramm sertéscomb 1600 forintos áron kapható, amelyből 800–850 forint jut a feldolgozónak, és 350–400 forint a termelőnek. A termelő önköltsége azonban már 420 forint.

Ne hallgassuk el azt sem, hogy a kiskereskedelmi láncok akciózással segítik az ágazatot abban, hogy nőjön a fogyasztás. S jó példa a német áruházlánc kezdeményezése, amelynek vezetői bejelentették, hogy csak német termelőtől származó, német vágóhídon levágott, német feldolgozóban előállított sertéshúst és termékeket forgalmaznak, s ezzel is támogatják a német sertéstartó gazdákat. Jó lenne, ha idehaza is elindulna hasonló kezdeményezés.

A gazdák életét az uniós szabályozás változásai sem könnyítik meg. Az állatjóléti, a környezetvédelmi szabályok betartása jelentős plusz költséget igényel, különösen a 2023-ban induló támogatáspolitika miatt, amikor is életbe lép a Zöld Megállapodás. A Green Dealben megfogalmazott elvárásokra már most kell felkészülni, a szövetség több javaslatot tett le az Agrárminisztérium asztalára a környezetvédelmi elvárások alkalmazását illetően. Az igazgató hangsúlyozta, hogy a közeljövőben egyre fontosabb lesz a felelős antibiotikum használat, ezért is működnek együtt a Magyar Sertésegészségügy Társasággal, az állatorvosokat tömörítő szakmai szervezetével a felelős antibiotikum használat alapelveinek kidolgozásában. Nagy kihívást jelent a ketreces állattartás megszüntetésére való törekvése az Európai Uniónak, amely szinte mindegyik állattartó ágazatot érzékenyen érint. A ketreces tartásról a magyar szakmai szervezetek is szorgalmazzák az EU-nál, hogy érdemes volna szakmai, és nem zöldmozgalmi vitát nyitni erről a témakörről.

A szövetség taglétszáma jelenleg csaknem kétezer, s ez a szám folyamatosan nő. Az MSTSZ a tenyésztők 95 százalékát, a termelők 75 százalékát tudhatja a soraiban, ami jelzi, hogy a szövetség reprezentatív szervezet. Az igazgatónak az a tapasztalata, hogy a termelési oldal egyre inkább koncentrálódik, amelynek elsődleges oka az ASP megjelenése, mivel az állategészségügyi előírásoknak a kistermelők nehezen tudnak eleget tenni. A kisebb sertéstartó gazdálkodók hatékonysági mutatói sem kedvezőek, mert ha minden költséget tisztességesen elszámolnának, akkor veszteséges lenne a tevékenységük. Hosszú távon – miként a bolygó más pontjain – minden bizonnyal koncentrálódni fognak a sertéstartó telepek, és hatékonyan működő, nagyobb telepek száma fog növekedni. Ha a sertéságazat rövid időn belül nem kap kormányzati segítséget, támogatást, akkor kevésbé pesszimista előrejelzés szerint is a sertéstartók száma akár harmadával csökkenhet.

Nagy István agrárminiszter személyesen tett eleget a szövetségi meghívásnak, így a javaslatokat is átadhatták a tárca első emberének. A javaslatok három csoportra oszthatók. Az első csoport a sertéságazat rövid távú pénzügyi helyzetének a javítása érdekében meghozandó intézkedéseket tartalmazza. És vannak közép, illetve hosszútávra szóló javaslatok is, amelyekről párbeszéd folyt a találkozón. Magyarországon a sertéságazatban 2014 óta folyik a PRRS mentesítés. A 3/2014 (I. 16.) VM rendelet és a Nemzeti PRRS Mentesítési Terv részletes szabályozást nyújt Magyarország sertésállományának a sertés reprodukciós zavarokkal, és légzőszervi tünetekkel járó szindrómájától történő mentesítésére. Jelenleg 14 megye és a maradék 5 megye több járása is elnyerte a PRRS mentes státuszt. A szövetség vezetői azt kérték a minisztertől, hogy szigorítsák a hatósági eljárásokat a mentes területek védelme érdekében. Továbbá kérték, hogy az import termékeknél követeljék meg a PRRS mentességet.

A magyar sertéságazatnak nagyon gyorsan változnia kell. Hatékonyabbá kell tenni a termelést, mert a nagy sertéstermelő országokhoz képest 13–25 százalékos a hatékonysági lemaradásunk, ennyivel drágábban állítjuk elő az élőállat kilogrammját. A precíziós állattartásban nagy lehetőségek vannak, az állattartó telepeket korszerűsíteni kell. De érdemes a fogyasztóknak figyelembe venni azt az IKEA éttermében olvasható felhívást, hogy az itt felszolgált ételek a termelők jólétét is biztosítja, zárta mondandóját Nemes Imre.

Ajánlott kiadványokDr. Hajdú József:
A 21. század traktoraiDr. Kukovics Sándor szerk.:
A bárány- és juhhús fenntarthatóságaBai Attila - Lakner Zoltán - Marosvölgyi Béla - Nábrádi András:
A biomassza felhasználásaHarasztiné Lajtár Klára:
A borkezelés, palackozás, csomagolás és szállítás berendezései - Borászati technológiák II.

Ez is érdekelhetiA káposztafélék gépi betakarításaParlament előtt a 2025. év adózását meghatározó őszi adócsomagA lovak jólléte: a gondos lótartás eszközei és szabályai