Termesszünk diót! – A dió kórokozói

Kategória: Agrárgazdaság, Növénytermesztés, Növényvédelem | 2021/10/22
Címkék: dió, dió kórokozói, dió növényvédelme, diótermesztés

A sikeres termesztés egyik kulcsa a megfelelő növényvédelmi technológia kidolgozása, időzítése és pontos végrehajtása. Sajnos számos esetben a növényvédelmi technológiában elkövetett hibák vezetnek a termésmennyiség jelentős csökkenéséhez, minőségnek romlásához. 

A dió kórokozói

A dió xantomonászos betegsége (Xanthomonas arboricola pv. juglandis) 

Magyarországon 1940-es évektől jelentős a kórokozó jelenléte, a korai lombhullás és gyümölcskárosodás egyik okozója. 
A baktériumos megbetegedésekre jellemzőek a levélerek (1. kép) által határolt szögletes foltok, melyek eleinte vizenyősnek tűnnek, majd elbarnulnak. 
A xantomonásznak a termés külső zöld burkán is látható kártétele van. Ezek a fekete foltok rothadnak, majd rászáradnak a csonthéjra. A magbél ennek következményeként összezsugorodva elfeketedik. 

1.kép

A kórokozó valamilyen formájában (ivaros, ivartalan) mindig jelen van az ültetvényünkben a diófánkon. Télen a lehullott növényi részeken (levél és termés) a fák sérült ágrészein, valamint a rügypikkely alatt telel. 

Védekezésként ajánlott rügypattanás idején rézhidroxiddal (Champion WG, II. kategóriás) végzett lemosó permetezés. A baktérium terjedését elősegítik az esőcseppek, a rovarok, a pollen és a kezeletlen metszési sebek. A lombvédelem a cél, az „imádkozó” levél időszakára kell a védelmet időzíteni a kórokozó ellen. A baktérium szaporodásához szükséges hőmérsékleti igénye 4–30 °C, inkubációs ideje (tünetek megjelenéséig tartó idő a fertőzéstől számítva) 10–15 nap. A virágzás elején és végén egy-egy kontakt és felszívódószeres kezelést kell alkalmazni, a gyümölcsfejlődés idején ismételten juttassuk ki a kombinációt. A metszés szakszerű elvégzésével és az avar eltávolításával kiegészítve válik hatékonnyá hosszú távon a növényvédelem. 

A dió baktériumos sekély kéregrákja (Brenneria nigrifluens) syn. (Erwinia nigrifluens)

A sérült, repedezett farészen jutnak be a kórokozók, amiből a vegetációs idő alatt vörösesbarna nedv szivárog a kéreg felszínére (2. kép). A hasadásokból szivárgó folyadék először a törzsön jelenik meg, majd az évek múltával egyre több vázágon is észlelhetjük. A nedvedző fekélyek mélysége eléri a kambiumot is. 

2.kép

A diófák fogékonysága az alany fogékonyságától is függ, a nemes fajták is változó fogékonyságot mutatnak. A sebkezelések jelentős fontossággal bírnak a megelőzésben. Viharok után is, a letört felületeken végezzük el a fagéles sebkezeléseket úgy, hogy ezek helyett a letört részek helyett sima felületeket hozunk létre azért, hogy a csapadék ne tudjon rajtuk megállni.

Dió gnomóniás betegsége (Gnomonia leptostyla) 

Általános kórokozónak számít Európában. A levélen jelentkező foltok a baktériumos tünetekhez képest kerekebbek és levéléren is áthatolóak. Ezeknek a gomba által okozott kerek foltoknak a szegélye sötétbarna, közepe világosbarna (3. kép). 

3.kép

A zöld termésburkon megjelenő foltok enyhén besüppedők, eleinte teljesen sötétbarnák, majd a közepén kivilágosodó foltokká válnak (4. kép).

4.kép

A kezeléseket javasolt együtt végezni a baktériumos védekezéssel (xantomonász). A rügypattanás idején elvégzett rézhidroxid lemosópermetezést követően a virágzás elején és végén egy kontakt és felszívódószeres kezelést kell ismételten alkalmazni. A védekezés csak a metszés szakszerű elvégzésével és az avar eltávolításával válik eredményessé hosszú távon. 

Fomopsziszos kéreg- és termésfoltosság (Diaporthe eres) 

A tünetek előfordulhatnak a vesszőkön, ágakon, a dióterméseken, továbbá a dióbélen is. Az ágak kérgén egyre nagyobbodó, vörösbarna szegélyű, hosszúkás, sokszor vesszőölelő barna foltok alakulnak ki, melyek a fás szövetekig hatolnak, majd elhal az ág.

A Gyakorlati Tudástár szakmai sorozat elektronikus kiadványai közt már elérhető Bujdosó Géza és Kalmár Klementina Termesszünk diót! című kötete. A kiadvány a legújabb információkat tartalmazza a dió termeszthetőségéről, Magyarországon legsikeresebb fajtáiról, művelési módjáról és növényvédelméről, mely témákat az alábbi tematika szerint mutatja be:

Ökológiai igények 
   Hőmérsékleti igénye 
   Mélynyugalmi időszak 
   Tavaszi fagyérzékenysége 
   Hőmérséklet a vegetációs időszak alatt 
   Fényigénye 
   Vízigénye 
   Talajigénye 
A dió művelési rendszere 
   Magyar nemesítésű diófajták bemutatása 
   Ültetési anyag 
   Alanyhasználat 
   Pollenadó megválasztása és elhelyezése az ültetvényben 
   Tenyészterület 
   Koronaformák 
Nem termő ültetvény ápolása 
Termőre fordult ültetvény ápolása 
A dió növényvédelme 
   A dió kórokozói 
   A dió kártevői 
   Dióburok-fúróléggyel összetéveszthető fajok 
   A lombrágókártevők
   Fás részek károsítói 
   A dió kultúra kémiai növényvédelme 
   A dió technológia alkalmazása dió ültetvényben 
   Biológiai védekezés lehetőségei dió kultúrában

Ez a szakmai anyag nagy segítséget jelenhet a termesztést fontolgatók számára végső döntésük meghozatalában, valamint a már ültetvénnyel rendelkezőknek, a további lépések megtételében. 
Elektronikus formában megvásárolható a Szaktudás Kiadó webáruházában: https://szaktudas.hu/webshop/600-termesszunk-diot

Ajánlott kiadványokBujdosó Géza, Kalmár Klementina:
Termesszünk diót!Holb Imre (szerk.):
Az alma ventúriás varasodása - biológia, előrejelzés és védekezésGonda István - Apáti Ferenc (szerkesztők) :
Versenyképes almatermesztésKeszei Attila:
Gyümölcstermesztés