2021. 12. 02., csütörtök
Melinda
Agrometeorológia
növényvédelem
Részletes agrometeorológia
xxx Menü xxx

A paprika üvegházi termesztése

Kategória: Növénytermesztés | Szerző: Takácsné dr. Hájos Mária, 2021/11/16
Címkék: paprikatermeszés, üvegházas zöldségtermesztés

A paprika üvegházi hajtatásának alapvető technológiai eleme a metszéssel történő, támrendszeres termesztés. Ehhez folyton növő hibrideket alkalmaznak, melyekbe nemesítéssel több minőséget meghatározó, kedvező tulajdonság (pulton tarthatóság, szín, alak, stb.) mellett a betegséggel szembeni ellenállóságot is sikerült kódolni. Azonban ezek a hibridek fokozottan érzékenyek a környezeti tényezőkre (tápanyagellátás, klimatikus tényezők stb.).

Az új termesztéstechnológiák (támrendszeres termesztés, tápoldatozás, kőgyapotos termesztés, új, nagy teljesítményű hibridek alkalmazása, korszerű, jól gépesíthető és automatizálható üvegházak, számítógépes klímavezérlés stb.) jelentősen növelik a minőséget és a termésbiztonságot.
A paprika kőgyapotos termesztését leginkább az indokolta, hogy a talajok könnyen elfertőződtek, és jelentősen megnőtt a sótartalmuk. Mivel a paprika gyökérrendszere igen érzékeny a talajlakó kártevőkre, továbbá nem tűri a talaj nagy sótartalmát, ezáltal ez a termesztési mód vált meghatározóvá.

 Az elmúlt évek nemzetközi piaci kihívásai és a minőséggel szemben növekvő belföldi igények bebizonyították, hogy a frissfogyasztói elvárásoknak igazán csak a hajtatott paprika képes megfelelni.
A közel 1500 ha-os hajtatófelület nagyobb részén még mindig hagyományos módon, talajon termesztik a paprikát, ezzel szemben a vízkultúrás és a konténeres termesztés területe (talaj nélküli termesztés) alig éri el a 30%-ot.
A kőgyapoton történő, grodanos termesztésnél a gyökérrögzítő közeg kórokozóktól és kártevőktől mentes, egyben megfelelően szabályozható viszonyokat biztosít a tápanyagfelvételre. Ennek beállítása teljesen automatizálható, ezáltal a termés mennyisége és minősége lényegesen jobb, mint a talajos termesztésnél.

Az alkalmazott hibridek növekedési erélye lehetővé teszi a hosszúkultúrás (910 hónapos) termesztést, melynek kivitelezésénél az alábbiakat kell figyelembe venni:

  • a javasolt növénysűrűség 24 tő/m2, melyet kettő-, esetleg három szálra nevelnek;
  • a közeg térfogata 8,512 l/m2 legyen, melynél az egy tőre eső gyökérrögzítő min.
    3 l/tő;
  • a növények rögzítése ennél a termesztésnél legalább 3,5 m magasságban elhelyezett dróthoz történik;
  • a termesztés kiváló technológiai színvonalat és kiemelt technológiai fegyelmet igényel, mivel az intenzív hibridek érzékenyen reagálnak a kedvezőtlen tényezőkre.

A paprika kőgyapotos termesztésénél 3045 napos palántát ültetnek ki, amely min. 67 lomblevéllel és a kocka alján látható, fehér színű gyökérzettel rendelkezik. Ültetésnél (kihelyezésnél) a palántákat tápoldattal átitatott termesztőtáblára helyezik rá.
A vegetációs időszak alatt a gyökérrendszer aktivitásának ellenőrzését legalább heti egy alkalommal javasolt elvégezni. Kiemelt jelentőségű, hogy a gyökérrendszer egészséges és aktív legyen.

Az állomány túlterhelésére utal, ha a gyökérrendszer megbarnult, a hajszálgyökerek elhaltak. Ez minden bizonnyal hibás öntözési, illetve fűtési stratégia következménye. A probléma megoldásához az alábbi műveletek nyújthatnak segítséget:

  • be kell állítani az optimális hőmérsékletet a termesztőtáblában;
  • változtatni kell az öntözési stratégián;
  • a termesztőtábla sótartalmát nyomon kell követni;
  • ajánlott vegetációs fűtéssel aktiválni a növényállomány élettevékenységét;
  • a növény terhelését egyensúlyba kell állítani a fényviszonyokkal.

A megfelelő öntözés serkenti a gyökérrendszer növekedését

A termesztés egész időszakában a tápoldat mennyiségét és az öntözések gyakoriságát a fényintenzitáshoz, a növények fejlődési állapotához és a tápanyagfelvételhez kell igazítani. Az ültetés után, amíg a gyökerek egy része nem haladt át a palántanevelő kockából a táblába, addig napi 34 kis adagú öntözéssel serkentjük a növekedésüket. Ezután a gyökérrendszer „építése” időszakában (a termesztés első 45 hete) folyamatosan csökkentjük a táblák nedvességtartalmát. Ehhez ritkább (heti 24 alkalom) és nagy adagú öntözést (100150 ml/növény) alkalmazzunk.

A nagy nedvességingadozás jól fejlett gyökérrendszer kialakulásához vezet. A rendszeres napi öntözéseket a kiültetést követő harmadik héttől ajánlott elkezdeni, napi egyszeri 150 ml-es adaggal.

A tábla nedvességtartalmának növelését akkor kezdjük el, amikor az első termések elérik a 45 cm-es nagyságot. Ezután már napi többszöri öntözéssel, folyamatos vízellátást kell biztosítani a növényeknek.

Az öntözést 23 órával napkelte után kezdjük el, és 24 órával napnyugta előtt fejezzük be. Minél nagyobb a besugárzás, annál kisebb adaggal és nagyobb gyakorisággal juttassunk ki vizet. Meleg nyári napokon öntözést akár 1520 percenként is végezhetünk, 70 ml/tő egyszeri adaggal. Előfordulhat, hogy 12 éjszakai öntözést is be kell iktatni ahhoz, hogy a táblák nedvességtartalma megfelelő legyen. Paprika esetében a táblákban napi 45%-os ingadozás tekinthető optimálisnak.

A gyökérrendszer folyamatosan erősíthető az alábbi beavatkozásokkal:

  • mérsékeljük a tápoldat adagolását borúsabb, hidegebb napokon;
  • ritkábban és nagyobb vízadagokat öntözzünk;
  • nagyobb napi ingadozást biztosítsunk a vízellátásban, mert ezáltal a gyökerek aktívabban fejlődnek;
  • folyamatosan ellenőrizni a gyökérzóna hőmérsékletét és víztartalmát, hogy ki lehessen alakítani az optimális értéket;
  • naponta ellenőrizni a drénvíz mennyiségét;
  • mérni az EC-t a termesztőtáblában és kétnaponta a drénben;
  • nyomon követni a pH-érték alakulását legalább hetente.

A növekedés és fejlődés irányítása

A növény vegetatív-generatív egyensúlyának kialakulása függ a hibrid genetikai tulajdonságától és a környezeti elemek hatásától. Az egyensúly kialakulását befolyásolja a természetes fényhiány és a belső klimatikus tényezők (magas páratartalom, hőmérséklet) alakulása.
Egyensúlyban van a növény, ha tövenként 13 szedhető termés, 13 kisebb bogyó, 24 bekötött termés és 23 nyitott virág van rajta. Optimális esetben a heti növekedés 710 cm (1 nódusz).
A fejlődés egyik mutatója a nyílt virág és az első bekötött termés távolsága a tenyészőcsúcstól. Amennyiben ez a távolság 5 cm-nél kisebb, vagy csak bekötött termések vannak a növényen, az állomány generatív irányba mozdult el.
Ebben az esetben a felső 12 termés eltávolításával, nagyobb N-tartalmú tápoldat használatával, a páratartalom és a napi hőmérséklet emelésével célszerű ösztönözni a növényt vegetatívabb növekedésre. Segít az egyensúly beállításában a sűrűbb öntözés és a kisebb töménységű tápoldat.
Az állomány egyensúlya felborulhat akkor is, ha a szokásosnál jóval több virágbimbó van a növényen. Ezt előidézheti a túl nagy EC a közegben és a néhány napig tartó, 15 °C alatti hőmérséklet, amely stresszhatást okoz. Válaszként a növény jellegzetesen apró, lapos, torz bogyókat fejleszt akár több héten keresztül is.

Amennyiben az egyensúly a vegetatív fejlődés irányba tolódott el, az alábbi beavatkozások segíthetik az egyensúly kialakulását:

  • növelni kell a tápoldat és tábla EC-jét;
  • 12 °C-kal emelni kell a napi átlaghőmérsékletet, figyelve arra, hogy éjszaka alacsonyabb értéket tartsunk;
  • csökkenteni kell a páratartalmat, főleg nappal;
  • csökkenteni kell a termesztőtáblák nedvességtartalmát, 810%-os napi ingadozást biztosítva;
  • ritkábban és nagyobb adagokkal öntözzünk, figyelve arra, hogy délelőtt később kezdjük és délután korábban fejezzünk be.

A generatív túlsúly általában napi 1000 J/cm2-nél kisebb besugárzás mellett következik be. A legtöbb energiát igénylő 34 hetes termések beépítik az előállított szerves anyagot, ami a virágok és a kisebb termések elrúgásához, valamint gyökérvesztéshez vezet.
Az egyenlőtlen növekedés és a periodikus terhelés miatt stresszhatás éri a növényeket. Ez megelőzhető, ha például gyenge fényellátásnál a terméseket ritkítjuk, ezáltal a növények terhelését a termesztési körülményekhez igazítjuk.

Generatív túlsúly alakulhat ki akkor is, ha a fényviszonyokhoz mérten túlzott a kötések száma, a termesztőtáblában nagy EC-érték alakult ki. A probléma az alábbi módszerekkel orvosolható:

  • termésszabályozás alkalmazása – kinyílt virágok, legkisebb bekötött vagy teljesen fejlett termések eltávolításával;
  • öntözésnél kisebb vízadagok és gyakoribb kijuttatás;
  • csökkenteni a táblanedvesség ingadozását;
  • a tápoldat- és a termesztőtábla EC-értékeinek csökkentése (optimálisnál alacsonyabb kialakítása);
  • nappali hőmérséklet csökkentése és a páratartalom növelése.

A növény egyensúlyának irányítása tápoldattal

A termesztés kezdetén a tápanyagellátás nagymértékben függ a gyökérrendszer aktivitásától. A gyökérzóna környezetét a növény fejlődéséhez és a klimatikus viszonyokhoz kell igazítani.
A táblában lévő alacsony EC és a nagy nedvességtartalom stimulálja a vegetatív növekedést, a magas sókoncentráció viszont korlátozza az asszimiláló felület fejlődését a gyengébb vízfelvétel miatt.

Túl nagy sókoncentráció a táblában akkor alakul ki, ha az igényhez képest gyengébb a vízellátás. Az optimális érték beállításához az alábbi műveleteket ajánlott elvégezni:

  • először növelni kell a drénvíz mennyiségét (15%-kal);
  • emelni kell a vízadagot (120180 ml/öntözés/tő);
  • gyakoribb öntözést kell alkalmazni;
  • végső esetben, 0,20,5 EC-vel csökkenteni a tápoldat EC-jét.

A felkötözött, folytonos növekedésű állományt metszeni kell, ami jelentős munkaórát igényel, de számos előnye is van, amelyek a következők:

  • a növényállomány áttekinthetőbb, a fejlődés jobban kontrollálható;
  • hatékonyabban végezhetők a fitotechnikai munkák;
  • a levegősebb növényállományban kedvezőbbek a fényviszonyok, amelyek javítják a terméskötődést és az érés ütemét;
  • megakadályozza a fehér termésű paprikára jellemző bogyóelaprósodást;
  • piacképesebb, nagyobb tömegű és jobban színeződött termések fejlődnek;
  • szedéskor elkerülhető a növények sérülése és törése;
  • egyszerűbb és gyorsabb szedés.

Ha egyszálasra indítottuk a paprika növényünket, a későbbiekben átalakíthatjuk kétszálasra, vagy a kétszálasat három szálasra egy felső helyzetű oldal elágazás tovább vezetésével.
Ha a növényállomány túl sűrűnek bizonyul, termesztés közben is indokolt lehet egy-egy elindított ág eltávolítása.

Fenti cikkünk részlet Takácsné Dr. Hájos Mária Az üvegházi zöldségtermesztés technológiája című szakmai kötetéből, amely hamarosan megjelenik elektronikus kiadásban, a szaktudás kiadó gyakorlati tudástár sorozatában!

 A kötet fő fejezetei:
· Automatizált üvegház kialakítása, klimatikus tényezők szabályozása
· Alkalmazható termesztetőközegek és azok jellemzői 
· Tápoldatozó berendezések a hajtatásban
· Burgonyafélékhez tartozó fajok palántanevelése
· Kabakosak családjába tartozó fajok palántanevelése
· Levélzöldségfajok palántanevelése
·  Paprika üvegházi termesztése
· Paradicsom üvegházi termesztése
· Uborka üvegházi termesztése

Ha szeretne értesítést kapni a kiadvány megjelenéséről, iratkozzon fel HÍRLEVELÜNKRE!

Ajánlott kiadványokDr. Terbe István - Dr. Ombódi Attila (szerkesztők):
Zöldségfélék trágyázása és öntözése
Takácsné dr. Hájos Mária :
A szántóföldi zöldségtermesztés gyakorlata
Dr. Terbe István:
Fólia alatti zöldségtermesztés
Bujdosó Géza, Kalmár Klementina:
Termesszünk diót!
Dr. Géczi László:
Piacos zöldségtermesztés
Dr. Radics László - Dr. Polgár Zsolt - Wolf István:
A burgonya termesztése

Hírlevél feliratkozás

Legfrisebb cikkekből ajánljuk

A mézontófű termesztésének helyzete Magyarországon
A mézontófüvet (facéliát) a hazai termesztésben elsősorban vetőmagnak, zöldtrágyának, méhlegelőnek, dísznövényként, takarónövényként és takarmánynak (főleg silózva) hasznosítják, melyek közül tisztán vetésében szinte kizárólagos a vetőmag-termesztés.
Termesszünk diót! – A dió kórokozói
A dió kedvelt gyümölcsfánk, termése sokoldalúan felhasználható. A hazai kultúrához és gasztronómiához is szorosan kapcsolódik. Mivel mindig is közkedvelt növénynek számított, és korábban különösen nagy gonddal nem járt a termesztése, így a termelőket és házikert tulajdonosokat érzékenyen érinti a ma már nagyszámú kórokozó, kártevő megléte.
Fűfelületek ipari és mezőgazdasági területeken
Eredetileg a fűféléket takarmányozásra használták. A réteken szénát kaszáltak, és ezt az állatokkal megetették. Sajnos manapság a lenyírt füvet, a kaszálékot szerves hulladéknak tekintik, sokszor szemétként kezelik.
Véget érhet a hagyományos paprikák egyeduralma
Fókuszban a csomagolt verziók és a különlegességek
A szőlészetek és borászatok megdolgoztak a támogatásért
A koronavírus-járvány után szükségük van kormányzati segítségre a hazai szőlészeteknek és borászatoknak, amelyek a nehéz időkben is kitartó és kiváló munkával érdemelték ki a támogatást – jelentette ki az agrárminiszter a 25. Egri Bikavér Ünnep megnyitóján.
A borászati technológiák eszközei
A napokban jelent meg Harasztiné Lajtár Klára Borászati technológiák eszközei című szakkönyve, amely olyan, rendkívüli szakmai alapossággal és igényességgel összefoglalt ismeretanyagot ad közre, amely minden részletében egyaránt fontos. 

Találja meg az Önnek való tartalmat

Tanulmány letöltése X

A kiválasztott tanulmány letöltése ingyenes, ám feliratkozáshoz kötött. Kérjük válassza ki az Önnek megfelelő opciót az alábbiak közül.

Tanulmány letöltése » feliratkozás X

« vissza

Tanulmány letöltése » ellenőrzés X

Ehhez az e-mail címhez nem tartozik aktív feliratkozó. Kérjük, ellenőrizze, hogy azt az e-mail címet adta e meg, amivel feliratkozott hozzánk. Amennyiben új e-mail címmel szeretne regisztrálni, kattintson az alsó "vissza" gombra.

A tanulmány letöltése elindult! » letöltés újra

Kérjük, e-mail címe megadásával erősítse meg, hogy Ön már feliratkozott az Agrárium7 hírlevél listájára, ami után a választott tanulmány automatikusan letöltésre kerül.

« vissza