A paprika üvegházi termesztése

Kategória: Növénytermesztés | Szerző: Takácsné dr. Hájos Mária, 2021/11/16
Címkék: paprikatermeszés, üvegházas zöldségtermesztés

Az új termesztéstechnológiák (támrendszeres termesztés, tápoldatozás, kőgyapotos termesztés, új, nagy teljesítményű hibridek alkalmazása, korszerű, jól gépesíthető és automatizálható üvegházak, számítógépes klímavezérlés stb.) jelentősen növelik a minőséget és a termésbiztonságot.
A paprika kőgyapotos termesztését leginkább az indokolta, hogy a talajok könnyen elfertőződtek, és jelentősen megnőtt a sótartalmuk. Mivel a paprika gyökérrendszere igen érzékeny a talajlakó kártevőkre, továbbá nem tűri a talaj nagy sótartalmát, ezáltal ez a termesztési mód vált meghatározóvá.

 Az elmúlt évek nemzetközi piaci kihívásai és a minőséggel szemben növekvő belföldi igények bebizonyították, hogy a frissfogyasztói elvárásoknak igazán csak a hajtatott paprika képes megfelelni.
A közel 1500 ha-os hajtatófelület nagyobb részén még mindig hagyományos módon, talajon termesztik a paprikát, ezzel szemben a vízkultúrás és a konténeres termesztés területe (talaj nélküli termesztés) alig éri el a 30%-ot.
A kőgyapoton történő, grodanos termesztésnél a gyökérrögzítő közeg kórokozóktól és kártevőktől mentes, egyben megfelelően szabályozható viszonyokat biztosít a tápanyagfelvételre. Ennek beállítása teljesen automatizálható, ezáltal a termés mennyisége és minősége lényegesen jobb, mint a talajos termesztésnél.

Az alkalmazott hibridek növekedési erélye lehetővé teszi a hosszúkultúrás (9–10 hónapos) termesztést, melynek kivitelezésénél az alábbiakat kell figyelembe venni:

• a javasolt növénysűrűség 2–4 tő/m², melyet kettő-, esetleg három szálra nevelnek;
• a közeg térfogata 8,5–12 l/m² legyen, melynél az egy tőre eső gyökérrögzítő min.
  3 l/tő;
• a növények rögzítése ennél a termesztésnél legalább 3,5 m magasságban elhelyezett dróthoz történik;
• a termesztés kiváló technológiai színvonalat és kiemelt technológiai fegyelmet igényel, mivel az intenzív hibridek érzékenyen reagálnak a kedvezőtlen tényezőkre.

A paprika kőgyapotos termesztésénél 30–45 napos palántát ültetnek ki, amely min. 6–7 lomblevéllel és a kocka alján látható, fehér színű gyökérzettel rendelkezik. Ültetésnél (kihelyezésnél) a palántákat tápoldattal átitatott termesztőtáblára helyezik rá.
A vegetációs időszak alatt a gyökérrendszer aktivitásának ellenőrzését legalább heti egy alkalommal javasolt elvégezni. Kiemelt jelentőségű, hogy a gyökérrendszer egészséges és aktív legyen.

Az állomány túlterhelésére utal, ha a gyökérrendszer megbarnult, a hajszálgyökerek elhaltak. Ez minden bizonnyal hibás öntözési, illetve fűtési stratégia következménye. A probléma megoldásához az alábbi műveletek nyújthatnak segítséget:

• be kell állítani az optimális hőmérsékletet a termesztőtáblában;
• változtatni kell az öntözési stratégián;
• a termesztőtábla sótartalmát nyomon kell követni;
• ajánlott vegetációs fűtéssel aktiválni a növényállomány élettevékenységét;
• a növény terhelését egyensúlyba kell állítani a fényviszonyokkal.

A megfelelő öntözés serkenti a gyökérrendszer növekedését

A termesztés egész időszakában a tápoldat mennyiségét és az öntözések gyakoriságát a fényintenzitáshoz, a növények fejlődési állapotához és a tápanyagfelvételhez kell igazítani. Az ültetés után, amíg a gyökerek egy része nem haladt át a palántanevelő kockából a táblába, addig napi 3–4 kis adagú öntözéssel serkentjük a növekedésüket. Ezután a gyökérrendszer „építése” időszakában (a termesztés első 4–5 hete) folyamatosan csökkentjük a táblák nedvességtartalmát. Ehhez ritkább (heti 2–4 alkalom) és nagy adagú öntözést (100–150 ml/növény) alkalmazzunk.

A nagy nedvességingadozás jól fejlett gyökérrendszer kialakulásához vezet. A rendszeres napi öntözéseket a kiültetést követő harmadik héttől ajánlott elkezdeni, napi egyszeri 150 ml-es adaggal.

A tábla nedvességtartalmának növelését akkor kezdjük el, amikor az első termések elérik a 4–5 cm-es nagyságot. Ezután már napi többszöri öntözéssel, folyamatos vízellátást kell biztosítani a növényeknek.

Az öntözést 2–3 órával napkelte után kezdjük el, és 2–4 órával napnyugta előtt fejezzük be. Minél nagyobb a besugárzás, annál kisebb adaggal és nagyobb gyakorisággal juttassunk ki vizet. Meleg nyári napokon öntözést akár 15–20 percenként is végezhetünk, 70 ml/tő egyszeri adaggal. Előfordulhat, hogy 1–2 éjszakai öntözést is be kell iktatni ahhoz, hogy a táblák nedvességtartalma megfelelő legyen. Paprika esetében a táblákban napi 4–5%-os ingadozás tekinthető optimálisnak.

A gyökérrendszer folyamatosan erősíthető az alábbi beavatkozásokkal:

• mérsékeljük a tápoldat adagolását borúsabb, hidegebb napokon;
• ritkábban és nagyobb vízadagokat öntözzünk;
• nagyobb napi ingadozást biztosítsunk a vízellátásban, mert ezáltal a gyökerek aktívabban fejlődnek;
• folyamatosan ellenőrizni a gyökérzóna hőmérsékletét és víztartalmát, hogy ki lehessen alakítani az optimális értéket;
• naponta ellenőrizni a drénvíz mennyiségét;
• mérni az EC-t a termesztőtáblában és kétnaponta a drénben;
• nyomon követni a pH-érték alakulását legalább hetente.

A növekedés és fejlődés irányítása

A növény vegetatív-generatív egyensúlyának kialakulása függ a hibrid genetikai tulajdonságától és a környezeti elemek hatásától. Az egyensúly kialakulását befolyásolja a természetes fényhiány és a belső klimatikus tényezők (magas páratartalom, hőmérséklet) alakulása.
Egyensúlyban van a növény, ha tövenként 1–3 szedhető termés, 1–3 kisebb bogyó, 2–4 bekötött termés és 2–3 nyitott virág van rajta. Optimális esetben a heti növekedés 7–10 cm (1 nódusz).
A fejlődés egyik mutatója a nyílt virág és az első bekötött termés távolsága a tenyészőcsúcstól. Amennyiben ez a távolság 5 cm-nél kisebb, vagy csak bekötött termések vannak a növényen, az állomány generatív irányba mozdult el.
Ebben az esetben a felső 1–2 termés eltávolításával, nagyobb N-tartalmú tápoldat használatával, a páratartalom és a napi hőmérséklet emelésével célszerű ösztönözni a növényt vegetatívabb növekedésre. Segít az egyensúly beállításában a sűrűbb öntözés és a kisebb töménységű tápoldat.
Az állomány egyensúlya felborulhat akkor is, ha a szokásosnál jóval több virágbimbó van a növényen. Ezt előidézheti a túl nagy EC a közegben és a néhány napig tartó, 15 °C alatti hőmérséklet, amely stresszhatást okoz. Válaszként a növény jellegzetesen apró, lapos, torz bogyókat fejleszt akár több héten keresztül is.

Amennyiben az egyensúly a vegetatív fejlődés irányba tolódott el, az alábbi beavatkozások segíthetik az egyensúly kialakulását:

• növelni kell a tápoldat és tábla EC-jét;
• 1–2 °C-kal emelni kell a napi átlaghőmérsékletet, figyelve arra, hogy éjszaka alacsonyabb értéket tartsunk;
• csökkenteni kell a páratartalmat, főleg nappal;
• csökkenteni kell a termesztőtáblák nedvességtartalmát, 8–10%-os napi ingadozást biztosítva;
• ritkábban és nagyobb adagokkal öntözzünk, figyelve arra, hogy délelőtt később kezdjük és délután korábban fejezzünk be.

A generatív túlsúly általában napi 1000 J/cm²-nél kisebb besugárzás mellett következik be. A legtöbb energiát igénylő 3–4 hetes termések beépítik az előállított szerves anyagot, ami a virágok és a kisebb termések elrúgásához, valamint gyökérvesztéshez vezet.
Az egyenlőtlen növekedés és a periodikus terhelés miatt stresszhatás éri a növényeket. Ez megelőzhető, ha például gyenge fényellátásnál a terméseket ritkítjuk, ezáltal a növények terhelését a termesztési körülményekhez igazítjuk.

Generatív túlsúly alakulhat ki akkor is, ha a fényviszonyokhoz mérten túlzott a kötések száma, a termesztőtáblában nagy EC-érték alakult ki. A probléma az alábbi módszerekkel orvosolható:

• termésszabályozás alkalmazása – kinyílt virágok, legkisebb bekötött vagy teljesen fejlett termések eltávolításával;
• öntözésnél kisebb vízadagok és gyakoribb kijuttatás;
• csökkenteni a táblanedvesség ingadozását;
• a tápoldat- és a termesztőtábla EC-értékeinek csökkentése (optimálisnál alacsonyabb kialakítása);
• nappali hőmérséklet csökkentése és a páratartalom növelése.

A növény egyensúlyának irányítása tápoldattal

A termesztés kezdetén a tápanyagellátás nagymértékben függ a gyökérrendszer aktivitásától. A gyökérzóna környezetét a növény fejlődéséhez és a klimatikus viszonyokhoz kell igazítani.
A táblában lévő alacsony EC és a nagy nedvességtartalom stimulálja a vegetatív növekedést, a magas sókoncentráció viszont korlátozza az asszimiláló felület fejlődését a gyengébb vízfelvétel miatt.

Túl nagy sókoncentráció a táblában akkor alakul ki, ha az igényhez képest gyengébb a vízellátás. Az optimális érték beállításához az alábbi műveleteket ajánlott elvégezni:

• először növelni kell a drénvíz mennyiségét (15%-kal);
• emelni kell a vízadagot (120–180 ml/öntözés/tő);
• gyakoribb öntözést kell alkalmazni;
• végső esetben, 0,2–0,5 EC-vel csökkenteni a tápoldat EC-jét.

A felkötözött, folytonos növekedésű állományt metszeni kell, ami jelentős munkaórát igényel, de számos előnye is van, amelyek a következők:

• a növényállomány áttekinthetőbb, a fejlődés jobban kontrollálható;
• hatékonyabban végezhetők a fitotechnikai munkák;
• a levegősebb növényállományban kedvezőbbek a fényviszonyok, amelyek javítják a terméskötődést és az érés ütemét;
• megakadályozza a fehér termésű paprikára jellemző bogyóelaprósodást;
• piacképesebb, nagyobb tömegű és jobban színeződött termések fejlődnek;
• szedéskor elkerülhető a növények sérülése és törése;
• egyszerűbb és gyorsabb szedés.

Ha egyszálasra indítottuk a paprika növényünket, a későbbiekben átalakíthatjuk kétszálasra, vagy a kétszálasat három szálasra egy felső helyzetű oldal elágazás tovább vezetésével.
Ha a növényállomány túl sűrűnek bizonyul, termesztés közben is indokolt lehet egy-egy elindított ág eltávolítása.

Fenti cikkünk részlet Takácsné Dr. Hájos Mária Az üvegházi zöldségtermesztés technológiája című szakmai kötetéből, amely hamarosan megjelenik elektronikus kiadásban, a szaktudás kiadó gyakorlati tudástár sorozatában!

 A kötet fő fejezetei:
· Automatizált üvegház kialakítása, klimatikus tényezők szabályozása
· Alkalmazható termesztetőközegek és azok jellemzői 
· Tápoldatozó berendezések a hajtatásban
· Burgonyafélékhez tartozó fajok palántanevelése
· Kabakosak családjába tartozó fajok palántanevelése
· Levélzöldségfajok palántanevelése
·  Paprika üvegházi termesztése
· Paradicsom üvegházi termesztése
· Uborka üvegházi termesztése

Ha szeretne értesítést kapni a kiadvány megjelenéséről, iratkozzon fel HÍRLEVELÜNKRE!

Ajánlott kiadványokBujdosó Géza, Kalmár Klementina:
Termesszünk diót!Dr. Géczi László:
Piacos zöldségtermesztésDr. Terbe István:
Fólia alatti zöldségtermesztés Dr. Terbe István - Dr. Ombódi Attila (szerkesztők):
Zöldségfélék trágyázása és öntözéseDr. Radics László - Dr. Polgár Zsolt - Wolf István:
A burgonya termesztéseTakácsné dr. Hájos Mária :
A szántóföldi zöldségtermesztés gyakorlata