Ipari paradicsom termesztése helyrevetéssel és palántázással

Kategória: Növénytermesztés, Növényvédelem | 2021/12/05
Címkék: paradicsom

A technológia fontosabb elemei

Hő- és fényigénye: A paradicsom (Lycopersicon esculentum L.) zavartalan fejlődéséhez a 10–32 °C közötti tartomány az optimális. A hazai paradicsomtermesztés kritikus tényezője a késő tavaszi fagy és az átlagosnál melegebb júliusi hőmérséklet, amely kötődési és napégési problémát okozhat. Ez utóbbinál (32 °C felett) a paradicsom pirosfestékanyag (likopin) - szintézise gátolt, ezáltal nagyobb arányú lesz a sárgás színű bogyók megjelenése. A termesztés további kritikus tényezője a vízellátottság. Hazánkban csak öntözött körülmények között termeszthető.

A termőterület kiválasztása meghatározza a termesztés sikerét. Legjobb eredmények a tápanyaggal jól ellátott, meszes vályogtalajokon érhetők el, amelynek kémhatása 6,5–7,5 között van. A feldolgozóipari paradicsom előállításánál kiemelt jelentősége van a megfelelő szárazanyag- és színanyag-tartalomnak. Ebben fontos szerepet játszik az optimális káliumellátottság. A bogyók csúcsfoltosságát okozhatja a Ca-hiány, ami jelentős minőségcsökkentő tényező.

A kedvező hozamot és a minőséget a fentieken túlmenően a megfelelő szaporítóanyag kiválasztása teszi lehetővé. Jelenleg a konzervipari paradicsomtermesztéshez szinte kizárólag hibrideket használnak, mivel nagyobb termésbiztonsággal (kórokozókkal és kártevőkkel szembeni rezisztencia) és kiemelkedő termőképességgel rendelkeznek. Emellett a nagyobb lipokin- és szárazanyag-tartalom, valamint a gépi betakarításra és szállításra való alkalmasság a meghatározó jelentőségű. A kocsánymentesen leváló (jointless) típusú, 80–120 g bogyótömegű hibridek a leginkább keresettek. A feldolgozóipar folyamatos nyersanyag ellátottságához különböző érésidejű hibrideket használnak, amelyeket eltérő időpontban helyrevetéssel és palántázással termesztenek.

Jelenleg a szabadföldi paradicsom szaporításánál a helyrevetés aránya 70%, míg a palántázott területek részaránya 30%. Ehhez a termesztési módhoz 20–25 cm-nél sekélyebb termőrétegű talaj nem alkalmas. Fontos továbbá az egyenletes talajfelszín a gépi betakarítás miatt. Az egymenetes betakarításhoz egyöntetű talajtípus szükséges. A vetést célszerű április második felében elvégezni, amikor a talaj hőmérséklete a vetés mélységében (2–5 cm) tartósan eléri a 12–14 °C-ot. Ez a növény hőoptimumához képest még lényegesen alacsonyabb, így a kelés akár 2 hetet is igénybe vehet. A vetést legkésőbb május 10-ig el kell végezni, hogy a középhosszú tenyészidejű fajták őszi betakarítása zavartalan legyen.

A helyrevetés legnagyobb kockázatát a kelés sikere jelenti, ehhez a talaj nedvességtartalma a vízkapacitás 50–75%-a között kell legyen, ami lendületes csírázást és biztonságos kelést eredményez. Ennek a technológiának kifejezett előnye, hogy a növények erős, mélyre hatoló gyökeret fejlesztenek, így az átmeneti vízhiányt jobban elviselik.

Helyrevetett technológia: Vetés előtt ajánlott 500 kg Volldünger Granulátum Plussz 14–10–20 NPK-tartalmú műtrágyát bedolgozni. A vetés pneumatikus rendszerű, szemenkénti vetőgéppel végezhető. Ikersoros elrendezésben (135 + 25 cm) a tőtávolság 17 cm legyen, így 70 000 csíra/ha vetőmag juttattható ki 2 cm vetésmélységet biztosítva. Ezzel egybekötve fonálféreg irtására alkalmas talajfertőtlenítőt is kell kiadagolni. Vetést követően ajánlott 10 mm-es kelesztő öntözést biztosítani.

A palántázott állománynál kiültetést követően főként az oldalgyökerek fejlődnek, ezáltal az aktív gyökérzóna 85%-a a felső 30 cm-es talajrétegben van. Ezt figyelembe kell venni az öntözésnél és a tápanyagutánpótlásnál egyaránt.

Videó: paradicsom kiültetése és csepegtetőcső kihelyezése egymenetben, valamint és biológiai készítmények használata: https://www.youtube.com/watch?v=n9NTv5VZeTw.

Palántanevelésnél a tálcás palánta előállítási költsége kb. négyszerese a szálasnak, de az eredése biztosabb, mint a szálasé. A tálcás palánta sértetlen, nagyobb gyökértömegének köszönhetően az eredése akár a 100%-ot is elérheti, valamint a tenyészidő akár 5–10 nappal is lerövidülhet a szálashoz képest. Egy hektár beültetéséhez a palántaigény 0,25–0,30 kg vetőmaggal biztosítható.

Az érés ideje az alkalmazott fajtatípustól, a növekedési erélytől és az időjárástól függően termékenyüléstől számítva kb. 35–50 nap. Az érésidő az alkalmazott technológiától is függ, mert a palántázott paradicsom július közepétől, míg a helyrevetett csak augusztus közepétől várható.

Hazánkban az ipari paradicsomnak csaknem 100%-át géppel takarítják be, ami évjárattól függően augusztus elejétől szeptember végéig tart. Ehhez már önjáró paradicsombetakarító gépet (pl. Guaresi paradicsomkombájn) használnak. A termesztési tapasztalatok szerint a helyrevetést célszerű minden esetben április végéig elvégezni, ha a talajhőmérsékleti viszonyok ezt lehetővé teszik, ugyanis ebben az esetben a Solerosso F1-től hosszabb tenyészidejű fajták is alkalmazhatóak. A vetést olyan precíziós és pneumatikus rendszerű vetőgéppel (pl. Accord) érdemes végezni, amely pontos vetési mélységet és tőtávolságot biztosít, valamint megfelelően tömöríti a mag felett a talajt.

Ápolási munkák

Öntözés: Először a kiültetéskor biztosítunk vizet a paradicsomnak. Ekkor beiszapoló öntözéssel 3–5 dl/tő vízmennyiséget juttatunk ki.

A paradicsom vízigénye június közepétől július végéig a legnagyobb, tehát az öntözést erre az időszakra kell tervezni. Kutatási eredmények szerint a kifejlett paradicsomállomány napi vízfogyasztása az aznapi középhőmérséklet egyötöde. Ennek megfelelően 20 °C-os napi középhőmérséklet mellett, száraz, napos időben 10 naponként adjunk ki 40 mm vizet.

A rendszeres öntözésnek termésnövelő hatása van, viszont 10–20%-kal csökkenhet a bogyók szárazanyagtartalma. Ugyanakkor gyenge vízellátás mellett a bogyók elaprózódnak, míg az egyenetlen vízadagolás hatására felrepednek.

Intenzív termesztéshez a csepegtető öntözés a leginkább alkalmas (7. ábra), melynek előnye a célirányos víz- és tápanyag-kijuttatás lehetősége. A lombozat fölösleges nedvesítése nélkül kisebb a gombás fertőzés kialakulásának a veszélye. Emellett víztakarékos és nem tömöríti a talajt. Hátránya a fokozott eszközigénye és a csepegtetőszalagok dugulásának veszélye, ezért célszerű vízszűrőt használni.

 
7, ábra. Ipari paradicsom állomány csepegtető öntözéssel (saját felvétel)

 Fejtrágyázás: 2–3 alkalommal sorközműveléssel egymenetben is végezhető. Ehhez a kultivátorra szerelt műtrágyaszóró egység megfelelő, amely a növénysor mellett a talajra szórja ki a műtrágyát, majd a munkagép bedolgozza. Ezt követően ajánlatos megöntözni az állományt. Fontos, hogy 50 kg/ha nitrogén hatóanyagtól nagyobb mennyiséget nem ajánlatos kijuttatni egy alkalommal, mert virágelrúgást okozhat.
A paradicsom klórérzékenységét figyelembe véve a káliumnak szulfátos vagy nitrátos változatát kell használni.

Napégés elleni védelem: Fokozott jelentőségű, mert 30 °C felett leáll a likopoinszintézis, és a bogyók sárgás színűek és foltosak lesznek (8. ábra).

 
8. ábra. Napégés tünetei paradicsomon (saját felvétel)

 Intenzív napsütés és hősokk ellen mikronizált kalcium-karbonát lombtrágya jelenthet hatékony védelmet, mivel a beérkező sugarakat hatékonyan szétszórja, és az így kialakult diffúz fény a növények számára folyamatosan hasznosítható marad. A DeccoShield alkalmazásának előnyei: 3–5 °C-kal alacsonyabb termés- és növényhőmérséklet, kisebb napégési kockázat, kevesebb vízfelhasználás, egyenletesebb színeződés, magasabb első osztályú termésarány, organikus felületi bevonat, tartós, esőálló fedőréteg.

Talajlazítás és gyomirtás: Kulcsfontosságú a talaj vízkészletének megtartása kapálással, sorközműveléssel, ami egyben mechanikai gyomirtás is, de emellett a vegyszeres gyomirtásra is szükség van. A vegyszeres gyomirtás történhet vetés vagy ültetés előtt (presowing, preplanting), vetés után-kelés előtt (preemergens), kelés vagy kiültetés után (postemergens). A gyomosodás szempontjából kritikus időszak a helyrevetéstől, illetve palántázástól számított 1–1,5 hónap, amíg a sorok nem záródnak.

Eső vagy öntözés utáni napon, illetve borult, párás időben nem javasolt a postemergens kezelés, mert perzselést okoz a paradicsomon. A növénysorok záródása után csak kézzel lehet gazoló kapálást végezni 1–2 alkalommal.

A postemergens gyomirtás ültetés esetén a begyökeresedést követően, helyrevetésnél pedig az állomány 2–4 leveles állapotában lehetséges. Ez általában a kelés, illetve palántázás után 8–10 nappal van, amihez jól használható a Sencor 70 WP (0,3–0,5 kg/ha). Ebben az időszakban a legsérülékenyebbek a gyomnövények (a kétszikűek 2–4 levelesek, az egyszikűek 1–3 levelesek, az évelők15–20 cm nagyságúak).

Növényvédelem

A termesztés folyamán talán ez kívánja a legnagyobb szakértelmet és odafigyelést.

Kórokozók:

• Vírusok: legjelentősebb a paradicsommozaik (ToMV); a páfránylevelűség (CMV) és a bronzfoltosság (TSWV). Védekezés: rezisztens fajták használata; vírusvektorok irtása (gyomnövények, levéltetvek); vetőmagcsávázás és talajgőzölés.
• Baktériumok: baktériumos varasodás (Xanthomonas axonopodis pv. vesicatoria); baktériumos pettyesség (Pseudomonas syringae pv. tomato); baktériumos hervadás (Clavibacter michiganensis). Védekezés: rezisztens fajták használata; vetésforgó betartása; réztartalmú készítmények alkalmazása.
• Gombák: fő kórokozója a paradicsomvész (Phytophthora infestans), a védekezést főként erre kell alapozni. Szeptóriás foltosság (Septoria lycopersici); alternáriás szárazfoltosság (Alternaria solani); fehérpenészes rothadás és fonnyadás (Sclerotinia sclerotiorum); szürkepenészes szárrothadás és bogyófoltosság (Botrytis cinerea).

Vegyszeres védekezés: megelőző ún. karbantartó kezelésre főleg a kontakt szereket (rézoxiklorid, mankoceb, propamokarb stb.) használjuk szisztémikus szerekkel felváltva.

Kialakult betegségnél gyógyító kezelésre csak szisztémikus szerek (metalaxil-M, dimetomorf, zoxamid stb.) megfelelő rotációja ajánlott.

Kártevők:

• Talajlakók: a gyökeret és földalatti szárrészt károsítók a gyökérgubacs fonálféreg (Meloidogyne spp.), cserebogár pajor, drótféreg, lótücsök.
• A lombozatot levéltetvek, atkák, burgonyabogár és lárvája (Leptinotarsa decemlineata) károsítja.
• A bogyóban jórészt a gyapottok bagolylepke (Helicoverpa armigera) lárvája okoz kárt.

Az időjárástól és a fertőzések erősségétől függően évente 10–14 növényvédelmi kezelés szükséges, a lombozat növekedésével folyamatosan emelve a permetlé mennyiségét 250 literről 500 literre. Emellett a permetezőszer-kombinációk levéltrágyával való kiegészítése 10–15%-os termésnövekedést eredményezhet.

Erre a célra a légzsákos permetezőgépek a legalkalmasabbak, mert a nagy légáramnak köszönhetően a levél alá is kijuttatják a szert. Ennek a gombás betegségek elleni védekezésben van jelentős szerepe, mert többségüknél a szaporítóképletek a levél fonákán találhatóak.

Betakarítás

Az érésidő az alkalmazott technológiától, a fajtától és a környezeti tényezőktől függ, de általában a kötődéstől számított 35–50 napra tehető. A palántázott paradicsom július közepétől, a helyrevetett augusztus közepétől szedhető.

A friss fogyasztásra történő szedést kézzel végzik, amelyhez a termesztés élőmunkaerő-igényének 70–80%-a szükséges. A műveletet teljes érettség előtt, a bogyók rózsaszín vagy halványpiros állapotában végzik, majd a termést 4 osztályba sorolják.

Konzervipari feldolgozásra teljes érettségben, géppel végzik a betakarítást.

Kézi szedés:

• A tövön lévő bogyók 50 %-ának érettségnél már elkezdhető.
• 2-3 szedéssel a teljes termés betakarítható. Ennek ugyan jobb a minősége, mint a géppel szedetté, de a magas szedési költség miatt egyre jobban háttérbe szorul.
• Első szedésnél a termés 50-60 %-át leszedik, mert később lombozat pusztulása miatt a bogyókon napégés tünetei látszanak és gyengébb lesz a minőség.
• A második szedéssel további 20-25 %-ot takarítunk be, míg a harmadik szedés megfontolás tárgyát képezi, mert a termés minősége jelentősen csökken.

Gépi betakarítás:

• Magyarországon az ipari paradicsomnak csaknem a 100%-át géppel takarítják be (9. ábra), ami évjárattól függően augusztus elejétől szeptember végéig tart.
• Az egymenetes betakarítás elősegítésére érésgyorsítót használnak, vagy kálium túlsúlyos lombtrágyát permeteznek ki.
• Érésgyorsító anyagok használatával lerövidül a tenyészidő és koncentráltabb érés érhető el. Az etilén hatóanyagú készítmények 15 °C-nál alacsonyabb vagy túl magas hőmérsékleten nem használhatóak. A művelet hatékonyságát csökkenti, ha a kipermetezést követően 6–8 órán belül nedvesség (eső) éri az állományt. Ma a konzervgyárak már tiltakoznak ezen szerek ellen.
• A káliumtartalmú lombtrágya kezeléseket az érés elősegítésére a tenyészidőszak végén, az utolsó három növényvédelmi kezeléssel egymenetben kell elvégezni. Ekkor alkalmanként 25–30 kg/ha dózisban juttassuk ki ezt a tápelemet a levélzetre. A gépi betakarításhoz önjáró paradicsomkombájnt (Guaresi, FMC stb.) használnak, amelyeken szín szerint válogató fotocella működik, de még válogató személyek munkájára is szükség lehet. A leszedett termést 24 órán belül fel kell dolgozni.

A gépi betakaríthatóság feltételei:

• Technológiai:

– rövidebb tenyészidejű fajták, amelyeket elsőként szednek;

– nagy determináltsági fokú hibridek a koncentrált kötődés miatt;

– nagy állományszám és ikersoros elrendezés;az ikersorok között 150–160 cm távolság;

– betakarítás előtt érésgyorsítók használata: 15 °C feletti hőmérsékletnél, de ne túl nagy értékeknél; és normál páratartalom mellett, amikor a bogyók 50–60%-os érettségben vannak; kezelés után 2 hét elteltével takarítható be az állomány.

• Fajtatulajdonságok:

– kemény bogyójú hibrid, amely jól száron tartható (2–3 hét);

– könnyű és gyors kocsányleválás (jointless).

• Talajfeltételek

– egyenletes talajfelszín és gyommentes terület;

– közepes talajnedvesség.

 
9. ábra. Ipari paradicsom gépi betakarítása (fotó: Ollé, 2017.)

Takácsné dr. Hájos Mária A szántóföldi zöldségtermesztés gyakorlata című kiadványa a fenti paradicsomtermesztési ismereteken túl bemutatja a leggyakoribb zöldségfélék szántóföldi termesztés-technológiáját. A kötet elérhető digitális kiadásban kiadónk webáruházában, a Gyakorlati Tudástár sorozatban!

www.szaktudas.hu

A KÖTET FŐ FEJEZETEI:
     Megfelelő szaporítási mód kiválasztása, a koraiságot elősegítő technológiák
     Optimális növénysűrűség, térállás, a tenyészterület meghatározása
     Palántanevelés műveletei és az előforduló hibák
     Ipari paradicsom termesztése helyrevetéssel és palántázással
     Paprikatermesztés emelt ágyáson, fóliaalagút alatt
     Konzervuborka támrendszeres termesztése
     Görögdinnye korai (fóliaalagutas) termesztése
     Saláta szántóföldi termesztése
     Sárgarépa bakhátas termesztése
     Petrezselyem termesztése
     Zeller termesztése
     Cékla termesztése
     Torma termesztése
     Zöldborsó szántóföldi termesztése
     Zöldbab szántóföldi termesztése
     Vöröshagyma egyéves termesztése
     Fokhagyma termesztése
     Fejeskáposzta szántóföldi termesztése
     Karfiol termesztése
     Brokkoli termesztése
     Csemegekukorica friss fogyasztásra történő korai termesztése
     Édesburgonya termesztése

Ha szeretne értesítést kapni megjelenő újdonságainkról, iratkozzon fel HÍRLEVELÜNKRE!

Ajánlott kiadványokDr. Géczi László:
Piacos zöldségtermesztésTakácsné dr. Hájos Mária :
A szántóföldi zöldségtermesztés gyakorlataDr. Radics László - Dr. Polgár Zsolt - Wolf István:
A burgonya termesztéseDr. Terbe István:
Fólia alatti zöldségtermesztés Dr. Terbe István - Dr. Ombódi Attila (szerkesztők):
Zöldségfélék trágyázása és öntözéseDr. Nagy Ida - Dr. Radics László:
A mézontófű termesztése