Párbeszédre és innovációra kell helyezni a hangsúlyt

Kategória: Agrárgazdaság | Szerző: Hajtun György, 2021/12/12

Prof. Dr. Urbányi Béla
fő
igazgató

– Professzor úr, az egyetemi szervezet átalakulása, alapítványba történő bevonása befejeződött. Mivel jár egy ilyen csatlakozás?

– Azok az intézmények, amelyek korábban a Nemzeti Agrár Innovációs Kutatóközpont hálózatához tartoztak, azok betagozódtak az egyetem felsőoktatási szervezetébe, így a becsatlakozott 11 kutatóintézetnek saját maguknak kell a tevékenységeiket átalakítaniuk, hogy a kutatási tevékenység mellett az oktatásban is részt vállaljanak. Ez azt jelenti, hogy ebben a félévben még nem, de a következőben már úgy kell kialakítanunk az oktatási portfóliónkat, hogy abban már a kutatóintézetek is aktívan részt fognak venni. Magyarán, teljes mértékben integrálódnak a MATE szervezetébe.

– Kapcsolódjunk a halászati ágazat innovációs tevékenységéhez. A MA-HAL és a MOHOSZ olyan stratégiai megállapodást kötött, mely szerint a MOHOSZ speciális jogállású haltermelő tagjai olyan őshonos halfajok termelésébe is belefognak, amellyel eddig nem foglalkoztak.

– A MOHOSZ igénye jogos, sőt, nemcsak igény, mert most jár le a 15 évre szóló halgazdálkodási tervek első öt éve. Dérer István, a MOHOSZ főigazgatója elmondta, hogy kiemelt figyelmet fordítanak a haltelepítésekre, és számon kérik a halfaj változatosságot a telepítéseknél. Szerintem ez a halászati ágazatnak komoly lehetőséget biztosít, amivel – egyelőre még nem látom – hogy élni tudunk-e vele. Elég komoly vita övezi ezeket a telepítéseket, mert – értelemszerűen – a hagyományos tógazdasági technológiába nehezen beilleszthető halfajok is szerepelnek a horgászok által összeállított listán. A ponty mellett például a compót nagyon nehéz tartani.

– Ugyanakkor fontos az ár kérdés is…

– Így van. Bölcs meglátása volt Németh Istvánnak, a MA-HAL elnökének, és Dérer István úrnak, hogy a keszegfélék – amelyeket a horgászszervezetek nagyon igényelnek – kilogrammonkénti piaci ára meghaladja a pontyét, mert annyira kurrens termékek. Ha ár oldalról közelítjük meg a kérdést, akkor a keszegfélék termelésében van ráció. S itt látom az egyetem lehetőségeit abban is, hogy a szarvasi infrastruktúrát becsatornázhatjuk a horgász igények kielégítésére.

– De be lehet-e vonni a haltermelőket ebbe a körbe?

– Mindig kritikus szemmel néztem az ágazat tevékenységét, még akkor is, amikor azt mondtam, hogy kevés az innováció az ágazatban. Persze, a jobbító szándék szólt belőlem, mivel nem csak a kritikát, hanem az új irányt is igyekszem megmondani. A halászat gyönyörű szakma, de a jövedelemtermelő képessége igen kicsi, alig 4 százalék. Egy ilyen alacsony jövedelmezőség mellett botorság elvárni az innovációt. A tavalyi – még megrendezett – gödöllői szakmai konferencián Lévai Ferenc is elmondta, hogy az ágazatban nincs innováció. Ez kicsit sarkos megfogalmazás volt, de sok benne az igazság. Mi még mindig a múltból élünk, amikor még nagyon sok, mérföldkőnek is nevezhető innováció jelent meg a magyar haltenyésztésben. Világszínvonalú innováció volt professzor Woynarovich Elek pontyikra ragadósságának az elvétele, de ugyanilyen jelentős innovációnak számít Lévai Ferencék intenzív harcsatermelési technológiájának a kidolgozása, Horváth Gizike ivadéknevelési technológiája, Horváth László professzor pontytermelési technológiája, Molnár Kálmán halegészségügyi tevékenysége, és még sorolhatnám. Ezek az innovációk látványosan, azonnal eredményt hoztak a termelőknek. Természetes, hogy ezt a hőskort sírja vissza mindenki, s a gyakorlatba beültethető eredményekre van szükség. De a világ megváltozott, tudomásul kell venni, hogy új szemléletre van szükség. Nekünk kutatóknak is! Azt tapasztalom, hogy nekünk kell beilleszteni az innovációt a jelenlegi technológiába ahhoz, hogy azt a termelő alkalmazza is, mert ez nem jelent nagy változtatási igényt. Szorosabb partneri viszonyt kell a termelőkkel kialakítani ahhoz, hogy a kutatás-fejlesztés-innováció nagyobb mértékben megjelenjen az ágazatban. Ehhez azonban az is szükséges, hogy a megszokott komfort zónájából ne mozdítsuk ki a termelőt, és segíteni kell őket abban, hogy megértsék, hogy az adott innováció hogyan fogja őket szolgálni.

– Az innováció szorosan összefügg a támogatáspolitikával, és a jövedelmezőségi szinttel. Tavaly lezárult a MAHOP, idén indult a MAHOP Plusz. Lesz-e elegendő forrás kutatás-fejlesztésre, innovációra?

– A 2020-ban zárult MAHOP-pal kapcsolatban azt látjuk, hogy több milliárd forint bírálatlan pályázat van még a rendszerben. A Magyar Állami Kincstárhoz került az uniós kifizetés, elbírálás, s itt nagyon nagy a csúszás. Elemi érdeke az egész agráriumnak, hogy – miután a kormány 4265 milliárd plusz forrást ad vidékfejlesztésre – a MÁK ezt a hatalmas összeget határidőben feldolgozza. De itt vannak kétségeim.

– A halászati ágazatot viszont kihagyták ebből a forrásszerzési lehetőségből…

– A MA-HAL, és a MOHOSZ vezetése már kezdeményezte, hogy a halász-horgász szektor is részesüljön ebből a forrásból. Egyelőre még nem kaptunk pozitív választ. Úgy gondolom, hogy miután a fejlesztésekhez saját forrás is szükséges, a remélt ökológiai gazdálkodásból kapott támogatás egy részét fejlesztésekre, innovációra kellene fordítani. Hozzáteszem, hogy nem csak a MAHOP Plusz forrásaiból, hanem más operatív program forrásaiból is pályázhatunk az innováció megvalósítására. Egyetemi emberként is alapvető érdekem, hogy a halászati cégek fennmaradjanak, jól működjenek, mert akkor tudok a gyakorlat számára szolgáltatni, szakembert, tudást, technológiát biztosítani. Jól prosperáló, tőkeerős halas vállalkozásokat lehet innovációra sarkalni, aminek segítségével még jobbá válhatnak.

Technológiai váltás szükséges

Nem szabad bedugni a fejünket a homokba, beszélni kell arról, hogy a pontytenyésztésünkkel vannak problémák, jelentette ki Prof. Dr. Urbányi Béla, aki sokat foglalkozik ezzel a témakörrel. A professzor azt hangsúlyozta, hogy a minőségi termelésre való átállás technológiai változtatás, innováció nélkül nem valósítható meg. Ezen a területen ki kell lépni a megszokott komfortzónából, változtatni kell a termelés menetén, mert nem csak a piac, hanem a klímaváltozás is új kihívások elé állította a termelőket. A gazdának is érzékenynek kell lennie a problémák iránt, már csak azért is, mert az ágazat egyik kitörési lehetősége az innováció. A minőségi halhús termelésnek vannak olyan pontjai, ami minden tógazdaságban jó lehet, és persze, a helyi adottságok figyelembevételével lehet a teljes technológiát kialakítani. A másik fontos – mondhatni – kitörési pontja az ágazatnak a feldolgozottsági szint további növelése, mondta végezetül Urbányi Béla.

– A horgászati igények mellett az is elsődleges célja az ágazatnak, hogy a hazai halfogyasztást az itthon termelt hal fogyasztásával növeljük. De itt is ugyanolyan nagy a rés a termelő és a fogyasztó között, mint az innováció alkalmazása terén. Hogyan lehetne ezt az árkot betemetni?

– Nem kell feltalálni a spanyolviaszt. Nekünk kutatóknak kell elmenni a termelőhöz, és párbeszédet kezdeni, folytatni arról, hogy hol lehetséges az innovációt az adott technológián belül megvalósítani. A párbeszéd kialakulásával nem biztos, hogy nagy összegű projekteket kell megvalósítani, sok esetben saját forrásból is megoldható a probléma. A kollégáimnak is üzenem, hogy ki kell menni a terepre, gumicsizmát kell húzni, a helyszínen kell a problémát megtapasztalni, és megoldani. Így a termelő is partnernek tekinti a kutatót. Remélem, hogy a mostani pandémiás helyzet megváltozik, és meg lehet rendezni olyan konferenciákat, amelyeken egy adott problémakört vitatunk meg a termelőkkel közösen. Látni kell a szakmánkat. Ahogy kitavaszodik, a halászati ágazatban keményen dolgoznak az emberek, nincs arra idejük, hogy több napra elutazzanak. A hal is egy olyan állat, ami állandó felügyeletet követel, a tógazdának ott kell lennie a tóparton. Viszont, a fennmaradó 2-3 hónapban meg tudjuk szólítani a gazdákat egy-félnapos, tematikus, problémaorientált párbeszédre, ahol igenis provokálni kell a termelőket a megszólalásra. Mindenki hangját meg kell hallani, mert a hálóhúzó halász a saját bőrén érzi a problémát.

– Tanár úr, végezetül egy zsebbevágó kérdés: drága-e a hal?

– Szerintem ez viszonyítás kérdése. Idehaza a vad-, és a haltermékek alul árazottak, s az a véleményem, hogy ezek a termékek a hazai gasztronómia prémium kategóriájába tartoznak. Ha elmegyünk egy tengerparti étterembe, észre sem vesszük, hogy 80-100 eurót fizetünk ki a tenger gyümölcseiért, mert tudomásul vesszük, hogy ennyibe kerül. Tudatosítani kell a fogyasztóban is, hogy a halhús előállítása nem olcsó, ezért a haltermelő több pénzt is kérhetne. Csakhogy a hazai piacon ez nehezen valósítható meg, mert például a baromfit a hal vetélytársának tekintik, holott nem az. A halhús más minőséget képvisel, mint a csirkehús, nem beszélve arról, hogy a feldarabolt csirkéből (lásd comb, farhát, mell) jelentősen magasabb árat kap a termelő, mint a hal esetében. S itt kanyarodjunk vissza a beszélgetésünk elejére. Ha többet tudnának a termelők a halért kapni a jelenleginél, akkor a fejlesztésekre, az innovációra is több pénzt tudnának fordítani. A magyar halászati ágazat jelenleg ki van zsigerelve. Bárki bármit mond, nekünk elemi érdekünk, hogy több pénz jusson a gazdák zsebébe a támogatások révén, és a MOHOSZ-szal való kapcsolatainkat tovább kell erősíteni, mélyíteni.

Ajánlott kiadványokDr. Hajdú József:
A 21. század traktoraiDr. Kukovics Sándor szerk.:
A bárány- és juhhús fenntarthatóságaBai Attila - Lakner Zoltán - Marosvölgyi Béla - Nábrádi András:
A biomassza felhasználásaHarasztiné Lajtár Klára:
A borkezelés, palackozás, csomagolás és szállítás berendezései - Borászati technológiák II.

Ez is érdekelhetiA káposztafélék gépi betakarításaParlament előtt a 2025. év adózását meghatározó őszi adócsomagA lovak jólléte: a gondos lótartás eszközei és szabályai