Amit a zöldítésről tudni kell

Kategória: Agrártámogatások | Forrás: NAK, 2014/10/20

A tagállamnak a támogatási borítékja 30%-át kötelezően a környezeti célok megvalósítását segítő intézkedésekre kell felhasználnia, amelyek célja a víz, a föld minőségének, a biodiverzitás, valamint a vidéki táj megőrzése, illetve a klímaváltozás megakadályozása és az ahhoz történő alkalmazkodás. Ez a 2015-től bevezetésre kerülő ún. zöldítés, melynek összege előreláthatóan hektáronként 81 euró lesz (ez az összeg a gazda minden SAPS-jogosult hektárjára jár). Ezért az összegért cserébe azonban a zöldítés 3 feltételét teljesíteni kell, viszont az alap jogszabályban meghatározott területi küszöbértékek és egyéb mentességi kritériumok miatt nem minden gazdálkodónak kell a követelményrendszer minden pillérének megfelelnie. Így lesznek olyan gazdaságok, amelyek különböző okokból mentesülnek egy vagy több előírás alól.

Az ökológiai gazdálkodást folytató üzemnek az az egysége, amely ilyen gazdálkodást folytat (vagy átállás alatt van), automatikusan mentesül a zöldítés alól. Ha egy gazdaságnak van nem ökológiai termelés alatt álló területe is, akkor azon a zöldítés előírásait be kell tartani.

A zöldítés EU-s alapjogszabály által előírt követelményei a következők:

• terménydiverzifikáció;
• ökológiai célterület létesítése (EFA);
• állandó legelők arányának megőrzése.

Diverzifikáció (csak szántóföldön kell teljesíteni!)

10–30 hektár közötti méretű szántóföld esetében legalább 2 különböző növénykultúrát kell termeszteni. Egy növény maximum 75%-át foglalhatja el a szántóföldnek.

30 hektár szántón felül legalább 3 különféle növényt kell termeszteni. A főnövény ez esetben is maximum 75%-át foglalhatja el a szántóföldnek, 2 növény pedig maximum 95%-án terülhet el.

A maximális területhatárt az előzőekben leírt növényszámok sérelme nélkül nem kell alkalmazni azokban az estekben, amikor a főnövény több mint 75%-ban gyep, egynyári takarmánynövény vagy parlagon hagyott terület. A fennmaradó területre azonban továbbra is érvényes, hogy a fő növény nem foglalhat el nagyobb területet, mint 75%, kivéve ha gyep, egynyári takarmány vagy parlagon hagyott terület.

Külön növénykultúrának számít a diverzifikációban egy kultúra, amennyiben:

• különböző nemzetséghez tartozik (pl. zab, árpa, rozs, búza külön kultúrának számítanak; de a lóbab és a disznóbab nem; vöröshagyma, lilahagyma sem; vöröshere, bíborhere, fehérhere sem);
• a káposztafélék, a burgonyafélék és a tökfélék növénycsaládjába tartozó kultúrák akkor is külön kultúrának számítanak, amennyiben ugyanahhoz a nemzetséghez tartoznak, vagyis ebben az esetben bármely faj külön növénykultúrának számít (pl. fejes káposzta, kelkáposzta, karalábé, kínai kel, brokkoli mind külön kultúrának számít, vagy pl. a tök és cukkini külön kultúrának számít);
• parlagon hagyott földterület külön kultúrának számít;
• ideiglenes gyep vagy egynyári takarmánynövény külön kultúrának számít;
• az őszi és tavaszi termények külön növénykultúrának számítanak még abban az esetben is, ha ugyanahhoz a nemzetséghez tartoznak (pl. őszi árpa és tavaszi árpa).

Terménydiverzifikáció egy tenyészidő alatt több növényfaj betakarításának esetében:

• a köztes termesztés, vagyis amikor ugyanarról a területről egy tenyészidő alatt több növénykultúrát takarítunk be oly módon, hogy a főnövény sorai közé más növénykultúrát is vetünk és a kettő együtt hoz termést, terménydiverzifikációnak számít abban az esetben, ha a növénykultúrák külön-külön a terület legalább 25%-át elfoglalják;
• a közé- vagy alávetés, vagyis amikor ugyanarról a területről egy tenyészidő alatt több növényfajt takarítunk be oly módon, hogy a főnövény közé más növényfajt is vetünk, de a betakarítás nem egy időben történik, nem számít terménydiverzifikációnak;
• a vetőmagkeverékek a szántóföldi növényfajok vetőmagvainak előállításáról és forgalomba hozataláról szóló 48/2004. (IV. 21.) FVM-rendelet által meghatározott takarmánynövény-fajok; ipari olaj- és rostnövény-fajok;
• gabonaféle-fajok, fűféle-fajok minősített vetőmagtételeinek keveréke, melyet a forgalomba hozatal céljára újra minősítettek.

Vagyis több vetőmagkeverék vetése terménydiverzifikációban akkor számolható el különböző növénykultúraként, ha megállapítható, hogy a vetőmagkeverékekben lévő fajok különböznek egymástól, továbbá, ha a vetőmagkeverékeket nem használják ideiglenes gyep vagy egynyári takarmánynövény termesztésére. Egyetlen vetőmagkeverék vetése nem számít terménydiverzifikációnak.

Mentesülnek a diverzifikáció alól az alábbi üzemek:

• amennyiben 10 hektár alatti területen gazdálkodnak;
• amennyiben szántóterületének egészén a növénytermesztési ciklus jelentős részében rizst vagy indiánrizst termel;
• amennyiben a szántóterület több mint 75%-ban ideiglenes gyep, egynyári takarmánynövény, parlagon hagyott terület vagy ezek kombinációjával fedett terület van, és a fennmaradó terület nem haladja meg a 30 hektárt;
• amennyiben a támogatható mezőgazdasági területe több mint 75%-ban állandó gyep, ideiglenes gyep, egynyári takarmánynövény, vagy rizs, indiánrizs, illetve ezek kombinációja, és a fennmaradó terület nem haladja meg a 30 hektárt;
• a bejelentett szántóföldnek több mint 50%-a az előző évben nem a gazda által lett bejelentve, és az egész szántó az előző évihez képest más növénnyel van bevetve

Állandó gyepterület

Az állandó gyepek esetében a környezeti szempontból értékes és védett gyepek átalakítása, feltörése nem megengedett, továbbá országos szinten is meg kell őrizni az állandó gyepek arányát a 2012-es referenciához képest, legfeljebb 5 százalékos csökkenést megengedve. Az állandó gyepek nyomon követése továbbra is országos szinten történik, de a visszaállítás a mezőgazdasági üzemek kötelezettsége.

A jövő évtől három gyepkategória kerül bevezetésre:

• Natura 2000-es gyepek (környezeti szempontból értékes gyepek);
• állandó gyepek (a mezőgazdasági üzem vetésforgójában öt vagy ötnél több évig nem szerepelnek);
• ideiglenes gyepek (szántóterületen telepített ideiglenes gyepek).

Amennyiben megállapításra kerül, hogy az állandó gyep arány nemzeti szinten több mint 5%-kal csökkent, az érintett tagállamnak a mezőgazdasági üzemek szintjén kötelezettséget kell előírniuk a földterületnek állandó gyepterületté való visszaalakítására vonatkozóan. Azon mezőgazdasági termelőket terheli ezen kötelezettség, akiknek olyan földterület áll a rendelkezésükre, amelyet a korábbi időszakban állandó legelőként vagy állandó gyepterületként használt földterületből valamilyen más célú földterületté alakítottak át. Az ily módon érintett gazdálkodók sorrendiségét az uniós jogszabályban foglalt alapelvek szerint állapítja meg a nemzeti hatóság.

Ökológiai célterület (EFA) (csak szántó esetén kell teljesíteni!)

Amennyiben a szántó területe 15 hektárnál nagyobb, annak legalább 5%-ának megfelelő méretű területen ökológiai célterületet kell létrehozni. Erről a 2015-ös egységes kérelemben kell először nyilatkozni. A Bizottság 2017. március 31-ig hatástanulmányt készít, amely alapján ezt az értéket 7%-ra emelheti.

Ökológiai célterületbe az alábbi elemek számíthatóak be, eltérő súlyozással:

• parlagon hagyott terület;
• a teraszok;
• a tájképi elemek, még ha azok nem támogatott területen helyezkednek is el (a kőfalakat kivéve);
• vagy a határsávok/vízvédelmi sávok, amelyek lehetnek gyeppel fedettek, amennyiben jól elkülönül a szomszédos jogosult területtől;
• EMVA-ból finanszírozott támogatással létrehozott agrár-erdészeti hektárok;
• mezőgazdasági erdősített területek, amelyek agrártámogatást kapnak;
• erdő menti határsávok, amelyek jogosult területek;
• olyan rövid vágásfordulójú sarjerdő, amelyen nem használnak műtrágyát vagy növényvédő szert;
• ökológiai jelentőségű másodvetés, amennyiben azt különböző növényfajok magkeverékének vetésével hozzák létre;
  nitrogénmegkötő növények.

Parlagon hagyott terület: Adott tárgyévre vonatkozóan parlag az a terület, amelyen semmilyen növénykultúrát nem vetnek vagy telepítenek, és nem takarítanak be. Ez alól kivételt képez a kaszálás és legeltetés a kultúrállapot fenntartása érdekében. A legrövidebb pihentetés időtartama a január 1-jétől szeptember 30-ig tartó időszak. A parlag minimális mérethatára: minimum 0,25 ha.

Egyes ökológiai célterület elemeinek jellemzői:

Teraszok: A HMKÁ-ban védett teraszok, továbbá olyan tereplépcsők, amellyel csökkentjük a lejtő hajlásszögét és az így kialakított teraszlapokon a gépi, illetve egyéb művelés lehetővé válik. A teraszok minimális magassága 1 méter.

Fás szárú növényzettel borított sávok: a legalább 50%-ban fás szárú vegetációval borított, legfeljebb 10 m széles összefüggő terület.
Magányosan álló fák: szántóterületen lévő magányosan álló fák.

Fasor: egy sor fából álló, vonalas létesítmény, amely min. 40 méter hosszú, a fák lombkoronája min. 4 méter átmérőjű és a lombkoronák közötti távolság nem lehet több, mint 5 méter.

Fa- és bokorcsoport: a HMKÁ-ban védett fa- és bokorcsoportok, továbbá a min. 100 négyzetméter kiterjedésű, a Mezőgazdasági Parcella Azonosító Rendszerben meghatározott és feltüntetett, 5000 négyzetméternél kisebb, jellemzően nem vonalas kiterjedéssel rendelkező, legalább 50%-ban fás szárú növényekkel borított terület, mely szántóval körülvett vagy azzal határos.

Táblaszegély: a táblával közvetlenül határos 1–20 méter széles olyan terület, amelyen mezőgazdasági termelés nem végezhető, jellemzően vonalas kiterjedésű, és min. 50%-ban lágyszárú növényzettel borított.

Tavak: min. 0,01 ha és max. 0,5 ha területű, szántóval körülvett, nyílt vízfelületű vagy időszakosan jelenlévő, vizenyős, mocsaras, legfeljebb 10 m széles part menti vegetációval szegélyezett terület. (változó kiterjedésű vízfelületű tavak esetén a tavak méretét az elmúlt négy év maximális kiterjedése alapján határozzuk meg).

Vizes árkok: vizes árkok és a hozzájuk tartozó parti sávok, amelynek együttes szélessége legfeljebb 6 méter, ideértve az öntözés vagy vízelvezetés céljára szolgáló nyílt vízfolyásokat, kivéve a betonnal vagy egyéb mesterséges szilárd burkolattal bélelt csatornákat.

Egyéb tájelemek: HMKÁ-ban védett kunhalmok és gémeskutak.

Vízvédelmi sávok: HMKÁ-ban védett védelmi sávok.

Agrár-erdészeti hektárok: az EMVA-ból finanszírozott támogatással létrehozott agrár-erdészeti hektárok.

Erdőszélek mentén lévő támogatható hektársávok: olyan min. 1 és max. 10 m közötti, erdővel határos támogatható sávok, melyeken végezhető mezőgazdasági termelés.

Rövid rotációs idejű sarjerdő: A listában szerepeltetett fajokból álló rövid rotációs idejű sarjerdők. (Fehér nyár, fekete nyár, szürke nyár, rezgőnyár, fehér fűz, kosárfonó fűz, mézgás éger, magas kőris, keskenylevelű kőris, vörös tölgy, feketedió, korai juhar) A műtrágya- és növényvédőszer-használat nem engedélyezett.

Erdősített területek: a 88/2007-es és a 132/2004-es FVM-rendeletek alapján erdősített területek.

Ökológiai jelentőségű másodvetés: A főnövény betakarítása utáni és a következő főnövény előtt legalább két fajból vetett növényállomány, melyet zöldtrágyának használnak vagy téli takarónövénynek tavaszi főnövény vetése esetén. A következő főnövény vetése előtt talajba kell forgatni. Vetési időszak július 1-jétől október 1-jéig

[lóbab, szegletes lednek, takarmánybükköny, hajdina, facélia, alexandriai here, cirok, kerti zsázsa, csillagfürt, somkóró, perzsahere, szöszös bükköny, bíborhere, olaszperje, olajretek, fehérmustár, takarmányrepce zöld rozs (beszántás kalászolás előtt)].

Nitrogénmegkötő növények: A listában felsorolt bármely nitrogénmegkötő növénnyel főnövényként beültetett terület. A takarmány magkeverék beszámítható, ha a keverék akár 1 komponense nitrogénmegkötő faj. (Somkóró, szegletes lednek, csicseriborsó, tarka koronafürt, keleti kecskeruta, szarvaskerep, fehér virágú csillagfürt, sárga virágú csillagfürt, kék virágú csillagfürt, lucerna, baltacim, takarmányborsó, bíborhere, vöröshere, fehérhere, perzsahere, görögszéna, lóbab, pannonbükköny, tavaszi bükköny, szöszös bükköny, szója, közönséges vagy veteménybab, lencse, zöldborsó, sárgaborsó].

Alapszabály szerint az EFA-nak az üzem mezőgazdasági területén kell elhelyezkednie, támogatható területen. Ez alól kivételt képez a tájképi elem, illetve a védelmi sávok, határsávok, amelyek elegendő, ha szomszédosak a gazdálkodó támogatható szántójával. Emiatt egyes fenti esetekben az olyan tájelemek és védelmi sávok területe is elszámolható lesz ökológiai célterületként, melyekre nincs földhasználati nyilvántartási bejelentési kötelezettségük a termelőknek, továbbá a MePAR-ban jelenleg nem SAPS-támogatható besorolásúak. Ilyen tájelemek lehetnek például egyes önkormányzati területek is: út menti sávok, árkok, melyeket fás-cserjés vegetáció borít, parti sáv és facsoport. Ezek a területek azonban jellemzően nem a mezőgazdasági termelő, hanem az önkormányzat, útfenntartó vagy más vagyonkezelő szerv kezelésében/tulajdonában állnak. Ugyanakkor a termelő annak érdekében, hogy teljesítse ökológiai célterületekkel kapcsolatos kötelezettségét, ezeket a területeket bejelentheti ökológiai célterületnek akkor is, ha nem a szántóterületén, hanem azzal határosan helyezkednek el (ha ezek a területek számára rendelkezésre állnak). A rendelkezésre állás jogszabályi felté­te­leit, valamint a nem földhasználatinyilvántartás-köteles területek ökológiai célterületként való elismertetésének jogszabályi hátterét megteremti a Földművelésügyi Minisztérium. Ezen fejleményeket érdemes lesz külön is nyomon követni, mivel a Minisztérium folyamatos egyeztetést folytat az Európai Bizottsággal, s ennek tükrében készül el a szükséges törvénymódosítás még az idei évben.

Az ökológiaicélterület-fenntartás alól mentesülő üzemek:

Amennyiben 15 hektár alatti területen gazdálkodnak.

Amennyiben szántóterületének több mint 75%-a parlagon hagyott terület, ideiglenes gyep, egynyári takarmánynövény, hüvelyes növény, vagy az előzőek kombinációja és a fennmaradó szántóterület nem haladja meg a 30 hektárt.

Amennyiben a támogatható mezőgazdasági területnek több mint 75%-a állandó gyep, ideiglenes gyep, egyéb egynyári takarmánynövény, rizs, indiánrizs vagy az előzőek kombinációja, és a fennmaradó szántóterület nem haladja meg a 30 hektárt.

Szankció:

A termelőknek a rájuk vonatkozó zöldítési követelmény/követelmények mellőzése esetén szankcióra kell számítaniuk. Ennek bevezetése fokozatosan történik: 2015-ben és 2016-ban nem lesz szankció, csak a zöld komponens egy bizonyos arányú elvesztésével jár a nem teljesítés. 2017-től úgynevezett közigazgatási szankció kerül bevezetésre, melynek adott évre vonatkozó nagysága a meg nem felelés súlyosságától, mértékétől, fennállásának időtartamától, illetve ismétlődő jellegétől függően fog változni. A levonás összege nem haladhatja meg a termelő zöld kifizetésének 20%-át 2017-ben és 25%-át 2018-tól. Ez a közigazgatási szankció a vétség miatt ki nem fizetett zöldítési támogatás összeghányadán felül értendő. Vagyis a gazdálkodók számára biztosított egy kétéves „felkészülési időszak” a nagyobb arányú esetleges levonások előtt.

Ajánlott kiadványokDr. Hajdú József:
A 21. század traktoraiDr. Kukovics Sándor szerk.:
A bárány- és juhhús fenntarthatóságaDr. Bai Attila (szerk.):
A biogázBai Attila - Lakner Zoltán - Marosvölgyi Béla - Nábrádi András:
A biomassza felhasználása

Ez is érdekelhetiA káposztafélék gépi betakarításaParlament előtt a 2025. év adózását meghatározó őszi adócsomagA lovak jólléte: a gondos lótartás eszközei és szabályai