A zöldborsó szántóföldi termesztése

Kategória: Növénytermesztés | 2022/02/06
Címkék: zöldborsó, zöldségtermesztés

A termesztés-technológia fontosabb elemei

A zöldborsó hidegtűrő növény, azaz a meleg tavasz és a hűvös nyár növénye. Optimális hőigénye 16±7 °C, fejlődési küszöbértéke 4,4 °C. A fejlett növény a –2 és –5 °C-ot is jól viseli.

Fényigénye fokozott, azaz hosszú nappalos növény (a babbal ellentétben), a rövid megvilágítás vegetatív jelleget, a több napfényes óra pedig a generatív jelleg kialakulását segíti elő. A nagy termés alapja a fejlett növényzet. A tavaszi vetés (rövid nappal) megfelelő növekedést és asszimiláló felületet, míg májustól a hosszabb nappalok intenzív virágzást indukálnak. Ez a magyarázata, hogy másodvetésnél a nyári hőség hatására az állomány gyorsan átmegy a generatív szakaszba, így a kicsi lombozat mellett már kezdődik a virágzás és a hüvelyképződés, ami még öntözés mellett is alacsony hozamot eredményez.

Vízigénye közepes, de sok vizet igényel csírázáskor, a növény fejlődésének kezdetén, valamint virágzás és szemtelítődés idején. Ez utóbbi szakaszban, ha szükséges, pótolni kell, főként az intenzív (nóduszonként több hüvelyt fejlesztő) fajtáknál.

Talaj tekintetében a mészlepedékes csernozjom vagy humuszban gazdagabb homok a leginkább megfelelő.

Szaporítása állandó helyrevetéssel történik, cél, hogy a feldolgozóipart 30–35 napon át el tudjuk látni nyersanyaggal. Ehhez csávázott vetőmagot kell használni és vetésforgóban termeszteni (4 év). Előveteményként legjobbak a kalászosak. Későn lekerülő növényfajok, valamint pillangós fajok után nem javasolt vetni.

A vetés ideje: A tavaszi vetési időszak (február 20. és április 10. között) a meghatározó. Nyári vetésnél (június 15. – július 15.) a nagy hőség miatt gyorsan generatív szakaszba kerül, ezáltal csak fél terméssel és gyenge minőséggel számolhatunk még öntözve is. Tél alá vetés (november 20. és december 10. között) csak az ország déli részén ismert, amikor a mag csíraként telel át. Üzemi jelentősége nincs.

Talaj-előkészítés: asztallap simaságú talajfelszín kialakítása, amely az egyenletes vetési mélység és egymenetes betakarítás egyik előfeltétele.
A termőterület előkészítésénél ügyelni kell arra, hogy növeljük a talaj vízraktározó képességét, ezáltal a kalászos elővetemény után mielőbbi tarlóhántást kell végezni, majd azt követően a talajt „feketén”, azaz gyommentesen tartani. Az őszi mélyszántást 25–30 cm mélyen kell végezni, hogy minél több csapadékot befogadjon a talaj. A területet még abban az évben el kell munkálni (tárcsával vagy kombinátorral, 8–10 cm mélyen), mert a borsó kora tavasszal vethető, és a tavaszi elmunkálás hátráltatja a vetést. Vetés előtt simítózást és kétirányú kombinátorozást végezzünk.

A tápanyagellátásánál figyelembe kell venni, hogy a borsó nitrogéngyűjtő növény és gyökérzetének jó a foszfor- és káliumfeltáró képessége. A kezdeti fejlődés szakaszában fontos a megfelelő nitrogénellátás, ezért tavasszal, vetés előtt nitrogén műtrágyát kell kijuttatni.
A borsó alá nem javasolt istállótrágya bedolgozása, mert túl buján fejlődne, ezáltal elhúzódna a virágzás és az érés.
Humuszban szegény és nitrogénhiányos talajon 70–80 kg/ha nitrogén adható magágykészítés előtt, vagy a vetőágykészítéssel egy menetben a talajba dolgozva. Célszerű az elővetemény szár- és gyökérmaradványainak bedolgozásakor nitrogéntartalmú komplex NPK műtrágyát kijuttatni, amely elősegíti azok lebomlását. 
Tapasztalatok szerint a túlzott nitrogénkínálat káros, az állomány ritkulhat, a borsó gyomosodik és csökkenhet a hozam. A rövid tenyészidő és az intenzív tápanyagfelvétel miatt fontos a megfelelő foszfor-, kálium- és kalciumellátottsága a talajnak. Kedvező, ha a terület mésztartalma eléri a legalább 5%-ot.
A foszfor és a kálium műtrágyákat ősszel alaptrágyaként kell kijuttatni. A foszfornak a gyökérzet fejlesztésében van jelentősége, míg a kálium a zsenge magok cukortartalmát növeli.

A vetéssel meg kell várni, amíg a talaj hőmérséklete a vetés mélységében eléri a 3–4 °C-ot. Hideg talajban a kelés vontatott lesz, ami zavarja az érést és a betakarítást. A nagyüzemben az alkalmazott sortávolság 12 cm. A vetési mélység a talaj nedvességtartalmától függően 6–8 cm. Az egyenletes vetési mélység feltétele az állomány egyöntetű érésének.
Elsőként a hidegtűrő, korai (kifejtő típusú) fajtákat kell elvetni, amelyek már 2–3 °C-os talajhőmérsékleten is a csíráznak.
A velőborsónak nagyobb a hőigénye, ezáltal csak 6–8 °C-os talajhőmérséklettől várható egyenletes kelés. A vetés időszaka ennek megfelelően kb. március közepétől április 10-ig terjed. A vetőmagszükséglet korai fajtákból 1,4–1,5 millió csíra/ha, míg a középérésűekből 1,2–1,3 millió magot vetnek hektáronként.
A gyárak folyamatos nyersanyagellátásához különböző érésidejű fajtákat lehet vetni vagy szakaszos vetést alkalmazni.
A szakaszok kiszámításának módja a következő:

• hőegység = napi átlaghőmérséklet – 4,4 °C (a borsó fejlődési küszöbértéke 4,4 °C);
• az egymást követő napokon keletkezett hasznos hőegységek összegzése (Σ = 30 °C), majd másnap a következő szakasz vetése.

Ápolási munkák

Az ápolási munkák közül kiemelt a gyomirtás, a növényvédelem és az öntözés.
A gyomirtás a borsó ápolásának legfontosabb művelete, amely vetés előtt, de kelés után is végezhető vegyszeresen. A vetés előtti vegyszerezés csak akkor lesz hatásos, ha a talaj aprómorzsás szerkezetű, és a vegyszer a kijuttatást követően azonnal bedolgozásra kerül.
A vetés után, de kelés előtti kezelés (preemergens) eredményességét fokozza, ha a gyomirtót néhány nap múlva az eső bemossa a talajba. Állománykezelést csak akkor ajánlatos végezni, ha a széleslevelű vadrepce és repcsényretek elszaporodik a területen. A különböző borsófajták nem egyformán tűrik a vegyszeres gyomirtást, amiről a termeltetők által kiadott útmutatók részletes tájékoztatást adnak.

Öntözés nélkül nem rentábilis a termesztés. Intenzív fajtáknál (egy nóduszon több mint 3 virág) a megfelelő hozam érdekében kiemelt jelentőségű a vízutánpótlás.

Növényvédelem

Kórokozók, amelyek ellen védekezni szükséges:

• Megelőzés: Csávázott vetőmag használata, ezáltal nincs elhúzódó kelés. Másként  támadnak a kórokozók: Rhizoktónia-, Pythium-, Fusarium- és Ascohyta-fajok.
• Védekezni kell még a Fusarium oxisporum és a F. solani ellen is. Velük szemben még nincs rezisztencia.

Már vannak ellenálló fajták a peronoszpóra, a lisztharmat és az Ascohyta ellen. Ha a fajta ez utóbbiakra nem ellenálló, akkor a peronoszpóra és a lisztharmat ellen védekezni kell. A peronoszpórafertőzés tünete a levelek fonákán jelentkező szürkésfehér bevonat. A lisztharmat a levelek lisztszerű bevonatáról és dohos szagáról ismerhető fel. Ellenük réz- és kéntartalmú szerekkel kell kezelni az állományt.

Kártevők: Elsősorban a csipkéző bogarak ellen kell védekezni. Jellegzetes kártételük a fiatal növények leveleinek csipkézése. A kártétel megelőzhető, ha a borsótáblát az egyéb pillangós virágú növényektől távolabb jelöljük ki. Ezzel megakadályozhatjuk, hogy a kártevők a borsótáblára vándoroljanak.
Veszedelmes kártevő a borsózsizsik, amely ellen kötelező a védekezés. A bogár lárvája a mag belsejét pusztítja. Virágzás idején vegyszeresen kell védekezni ellene.

 Betakarítás

Géppel: Ma már szinte teljes mértékben egymenetes betakarítást alkalmaznak (FMC vagy PLOGER kombájnokkal). Egymenetben akkor aratható a borsó, ha a fajta kevésbé dőlt meg és egyöntetűen érik. Egymenetes betakarításnál a száremelővel és talajkopírozóval ellátott, keskeny vágóasztalú kombájnok végeznek jó munkát. A cél, hogy minél kevesebb hüvely maradjon el a kombájn után. A borsószalma értékes, fehérjében gazdag takarmány. A kicsépelt és rendre rakott szalma jól bálázható.

A koraiakat legkorábban május vége körül, egyébként VI.1-től VII.15-ig lehet betakarítani. Minősége gyorsan romlik (optimális érettségi ideje 1–2 nap), így azonnali szállítást és 2–3 órán belüli feldolgozást igényel.

 A zsengeség meghatározása:

• finométer-fok (F°) vagy tenderométer-fok (T°), 1 F° = 3 T°;
• AIS-érték meghatározása (alkoholban oldható anyagok aránya).

 Minőségi kategóriák:

• Kiváló: 45 F°-ig;
• I. osztály: 45,1–55,0 F°;
• II. osztály: 55,1–63,0 F°.

Szoros összefüggés van a zsengeség és keményítőszerű anyagok között: 40 F° = 14% keményítő; 50 F° = 18% keményítő. Zsengébb nyersanyagot igényel a hűtőipar, míg a konzervipar öregebb alapanyagot is feldolgoz. A feldolgozóipar igénye: 35–50 F°-ú nyersanyag (25-ös érték alatti) csak veszteséggel takarítható be. A helytelenül tárolt borsó néhány óra alatt 6–8 F°-ot is öregedhet.

Hozam: Az EU átlag 8–10 t/ha, melytől a hazai elmaradás 40–50%. Minimális hozam a megtérüléshez 6–7 t/ha.
Az alacsony hozam okai között a következők említhetők:

• termesztéstechnológiai hiányosságok;
• kevés tavaszi csapadék;
• főként az öntözés hiánya: a hazai területeknek csak a 20–30%-án öntöznek;
• növényvédelemi problémák, főként Fusarium-fertőzés, és új vírusok megjelenése.

Takácsné dr. Hájos Mária A szántóföldi zöldségtermesztés gyakorlata című kiadványa a fenti zödborsó-termesztési ismereteken túl  hasonló tematikával  mutatja be a leggyakoribb zöldségfélék szántóföldi termesztés-technológiáját. A kötet elérhető digitális kiadásban kiadónk webáruházában, a Gyakorlati Tudástár sorozatban!

www.szaktudas.hu

A KÖTET FŐ FEJEZETEI:
     Megfelelő szaporítási mód kiválasztása, a koraiságot elősegítő technológiák
     Optimális növénysűrűség, térállás, a tenyészterület meghatározása
     Palántanevelés műveletei és az előforduló hibák
     Ipari paradicsom termesztése helyrevetéssel és palántázással
     Paprikatermesztés emelt ágyáson, fóliaalagút alatt
     Konzervuborka támrendszeres termesztése
     Görögdinnye korai (fóliaalagutas) termesztése
     Saláta szántóföldi termesztése
     Sárgarépa bakhátas termesztése
     Petrezselyem termesztése
     Zeller termesztése
     Cékla termesztése
     Torma termesztése
     Zöldborsó szántóföldi termesztése
     Zöldbab szántóföldi termesztése
     Vöröshagyma egyéves termesztése
     Fokhagyma termesztése
     Fejeskáposzta szántóföldi termesztése
     Karfiol termesztése
     Brokkoli termesztése
     Csemegekukorica friss fogyasztásra történő korai termesztése
     Édesburgonya termesztése

Ha szeretne értesítést kapni megjelenő újdonságainkról, iratkozzon fel HÍRLEVELÜNKRE!

Ajánlott kiadványokTakácsné dr. Hájos Mária :
A szántóföldi zöldségtermesztés gyakorlataDr. Terbe István:
Fólia alatti zöldségtermesztés Dr. Géczi László:
Piacos zöldségtermesztésDr. Radics László - Dr. Polgár Zsolt - Wolf István:
A burgonya termesztéseDr. Terbe István - Dr. Ombódi Attila (szerkesztők):
Zöldségfélék trágyázása és öntözéseTakácsné dr. Hájos Mária:
Üvegházi zöldségtermesztés gyakorlata

Ez is érdekelhetiZöldségtermesztés - Átlagos termés, jó piaci helyzetA kertészeti ágazat „vérvizsgálatának és vérnyomásmérésének” eredményeiA zöldség-gyümölcs ágazat helyzete, versenyképessége és szükséges fejlesztési irányai