Mi várható az új KAP stratégiától?

Kategória: Európai Unió | Szerző: Hajtun György, 2022/02/09

Kapronczai István,
agrárszakértő

– Kedves István, miben más az új stratégiai terv az előző tervnél? Miért volt szükség ilyen hosszú időre az előkészületekre, a terv kidolgozására?

– Kezdjük a kérdés megválaszolását az Európai Unió oldaláról. Tavaly november 23-án fogadta el az Európai Parlament a Közös Agrárpolitika alapjait, amit az Európai Tanácsnak is jóvá kellett hagynia. Ez után kellett megalkotni azokat a rendeleteket, amely alapján a részleteket is ki lehet dolgozni. Természetesen ismertek voltak már a fő irányvonalak, de a rendeletek megjelenését meg kellett várni. Az Európai Unió igencsak kicentizte ezt a dolgot, de december 31-én Magyarország benyújtotta a saját agrárpolitikai stratégiáját. Ezt nem minden tagország tette meg, nyolc ország, köztük például Németország sem teljesítette ezt az uniós elvárást.

– A mostani KAP stratégia annyiban mindenképpen más az előző KAP stratégiáknál, hogy mindkét pillérre kellett kidolgozni, míg az előzők csak a II. pillérre vonatkozó stratégiai elképzeléseket tartalmazták. Ilyen szempontból érdekesebb, szenzitívebb a Közös Agrárpolitika, mert több olyan elemét is a stratégiai tervben meg kellett jeleníteni, ami nagyon komolyan érinti a gazdálkodókat. Ilyen például a SAPS és a zöldítés témaköre. A jelenlegi egységes területalapú támogatás (SAPS) és zöldítés jogcímeit váltja fel a fenntarthatóságot elősegítő alap jövedelemtámogatás (BISS). A BISS az agrártámogatások közül a termelők legszélesebb körét lefedő beavatkozás, amely minden jogosult (mintegy 5 millió) hektár után igénybe vehető, és amely nagyságrendileg 160–165 ezer termelőt érint.

– Mit kell tudni a BISS-ről?

– Ez lesz az alaptámogatás, amelynek felvételére jogosult minden olyan mezőgazdasági termelő (természetes és jogi személy egyaránt), aki kérelmet nyújt be, legalább 1 hektár támogatható területtel rendelkezik és az igényléssel érintett földterület vonatkozásában jogszerű földhasználónak minősül. Emellett meg kell felelnie az úgynevezett kondicionalitás feltételeinek. A támogatás várható fajlagos értéke egyelőre nem ismert, tekintettel arra, hogy a BISS-boríték maradványelven alakul ki, és az egyéb közvetlen támogatási jogcímmel kapcsolatos döntések függvényében jelentős eltéréseket mutathat. De annyit még hozzátennék az előző kérdéshez, hogy sokat nem jelent még a benyújtott stratégia, csak annyit, hogy megfeleltünk a határidővel szemben támasztott követelménynek. Az Európai Uniónak most hat hónapja van arra, hogy ezt a stratégiát véleményezze és megvitassa Magyarországgal. Ez azért probléma, mert az Európai Uniónak jogában áll meghosszabbítania ezt a hat hónapot úgy, hogy felfüggeszti a tárgyalásokat mondjuk két hónapra, amivel a hat hónap meghosszabbodik. Ugyanakkor az EU nincs sürgetettségi kényszerben, mi ugyanakkor abban vagyunk, mert csak akkor lehet a nemzeti szabályokat meghozni, ha az EU elfogadta ezt a stratégiát. Márpedig ősszel alapfeltétel lenne, hogy a gazdálkodók úgy készítsék el a vetési tervüket, hogy már ismerjék az adott termelési periódus új szabályozásait. Véleményem szerint három hónapig nem várhatunk sokat az Uniótól, s áprilisra gondolom, hogy először megjelennek az uniós vélemények a stratégiánkról. Ez után jön el az egyeztetési időszak, amikor is – vélhetően – kompromisszumos megállapodások fognak születni. Azok a mértékek, irányok, amiket a magyar kormány tervez, még változhatnak.

– Melyek a hazai KAP stratégiai terv szakpolitikai céljai?

– A mindkét pillért érintő kulcsszó a fenntarthatóság, amit a Green Deal, a Zöld Megállapodás is tartalmaz. Ezzel harmonizálva jelent meg a Farm to Fork és a biodiverzitás stratégia is, amelyek a mezőgazdaságra vonatkozóan határoztak meg célindikátorokat, és a KAP ezeket a zöld szempontokat helyezte mindkét pillér középpontjába. A Zöld Megállapodás szerint az Európai Unió 2050-re nulla üvegház hatású gáz-kibocsátást tervez elérni, míg 2030-ra 50 százalékkal csökkentené a jelenlegi kibocsátási szintet. Már sokan szóvá tették, s én is ezt teszem a Green Deallel és a hozzá kapcsolódó stratégiákkal kapcsolatban, hogy az elkészítésükkor nem készültek hatástanulmányok. Csak a közzététel után készült három tanulmány erről. Ezek azt mutatják, hogy a Farm to Fork és a biodiverzitás stratégiák hatására az 11-12 százalékkal csökken az Unió agrártermelése 2030-ig, erős árnövekedést hoz (átlagosan mintegy 15 százalékot), és ennek következtében globális hatások is jelentkeznek. Ha ezt a koncepciót az Unió tagországain kívül más is követi, akkor újabb száz millió ember fog élelmezés-bizonytalanságban élni. Ha nem követik más országok, akkor „csak” húszmillió ember élelmiszerellátását fogja ellehetetleníteni ez a termeléscsökkenés. Ami a környezeti ügyeket illeti, a stratégiáknak pozitív hatásai lesznek a tagországok környezeti állapotára, ámde mivel az EU-n belül megszüntetnek bizonyos környezetszennyező tevékenységeket, ezek olyan régiókba „szivárognak”, ahol lehet, hogy még környezetszennyezőbb módon fogják ezeket a tevékenységeket elvégezni, vagyis az uniós eredményeket globális szinten csökkenteni fogják. A fenntarthatósági követelmények előtérbe kerülése az jogos, de a megvalósítás módja, mértéke még sok kérdést vet fel.   

– Milyen változások lesznek még az I. pillérben?

– Az I. pillér a közvetlen támogatásokat tartalmazza, amelynek keretösszege a korábbihoz képest némileg csökkent. Ezért a magyar kormány hozott egy döntést, miszerint a II. pillérből átcsoportosít összegeket az I. pillérbe, de ezzel nem teljesen kompenzálható a kieső forrás. Már beszéltünk a BISS-ről, de meg kell említeni az új elemet, az agro-ökológiai alapprogramot (eco-scheme), amely az I. pilléres források 25 százaléka. Ugyanakkor magyar kormány élni kíván azzal a lehetőséggel, hogy ennek a „borítéknak” mintegy felét a II. pillérből finanszírozza azért, hogy a BISS források megmaradjanak. A kondicionalitás (feltételesség), az agro-ökológiai alapprogram (eco-scheme) beavatkozás, és az agrár-környezetgazdálkodási (továbbiakban AKG) jellegű intézkedések egyértelműen egymásra épülnek, ezért tervezésüket elengedhetetlen együtt, komplex megközelítésben kezelni. 

– Nagy vita várható Brüsszelben a stratégiánk elfogadásakor, hogy az eco-sceme szabályai mennyire legyenek szigorúak, vagy könnyen teljesíthetők. Az EU tagországok többsége nagyon könnyű feltételeket akar meghatározni, hogy minél több hektáron lehessen a forrásokat elosztani, tehát minél több gazdálkodó minél több területen jusson hozzá olyan forrásokhoz, ami kiegészíti a BISS-t. Minél kevesebb a terület, annál nagyobb az egy hektárra jutó támogatás, de ha nem teljesítjük a vállalt területre az eco-sceme programot, akkor a nem teljesített területnél bukjuk a támogatási összegeket is. Ezért is törekednek a tagországok a könnyebb feltételrendszerre.

– De érdekünk-e a feltételek könnyítése?

– Na ez az a pont, ahol a dilemma is megfogalmazható, mert nem biztos, hogy a könnyítés hosszabb távon meghozza a gyümölcsét. Előbb-utóbb, a következő költségvetési ciklusokban a most választható feltételek már kötelezőek lehetnek. Ha a gazdálkodókat nem készítjük fel erre, akkor hosszú távon járunk rosszul. A kulcskérdés tehát azon lesz, hogy a gazdálkodók mit vállalnak az eco-scheme keretein belüli plusz zöldítésből. Egy-két fejlett tagország – pl. Németország – viszont nagyon szigorú feltételeket kíván meghatározni, itt viszont az a dilemma, hogy a gazdálkodó azt mondja, hogy neki többe kerül a szigorú feltételek megvalósítása, mint amennyi pénzt kap érte, ezért nem fog bejelentkezni ebbe a támogatási formába.

– Milyen új elemmel kell még számolni?

– A fenntarthatóságot elősegítő, kiegészítő, átcsoportosítással nyújtható jövedelemtámogatást (redisztributív támogatás) jelenleg nem alkalmazzuk. A kis- és közepes gazdaságok irányába történő forrásátcsoportosítási célt jelenleg a részleges (degresszió), és a teljes (capping) támogatáselvonás, valamint a kistermelők egyszerűsített támogatása hivatott elősegíteni. Az intézkedések alapvető célja a közvetlen támogatások „igazságosabb” elosztása, a kis- és közepes méretű mezőgazdasági üzemek irányába történő forrásátcsoportosítás elősegítése, az üzemek első hektárjainak emelt szintű támogatása révén. Az Unió a BISS keretösszeg 10 százalékát kívánja erre a célra felhasználtatni. Megítélésem szerint akkor járunk jól, a redisztribúciót alkalmazzuk, de itt is két kérdés fogalmazódik meg. Az egyik: hány kategóriát képeznek a kicsik között, másrészt mi legyen a felső határ? Ha a felső határt minél nagyobb hektárnál húzzuk meg, akkor több kisebb gazdaság jut hozzá ehhez a támogatáshoz. Elképzelhető, hogy akár 300 hektárnál húzzák meg a határt. Megítélésem szerint célszerűbb lenne egy kategóriát képezni, amelyben azonos pénzt osztanak, mert így egyszerűbb lenne a rendszer. De ha több kategóriát alkalmazunk, akkor arra kell figyelni, hogy a kategóriák közötti különbség ne legyen túlságosan nagy, mert ha ez lesz, akkor megint elkezdődne a birtokok feldarabolása, a gazdaságok szétírása. Ez pedig nem volna jó az átláthatóság szempontjából. Ügyesen kell tehát az uniós szabályokban „lavírozni”. Sajnos, a középüzemek – bármilyen megoldást választunk is – rosszabbul fognak járni. Számukra az jelentheti a megfelelő kompenzációt, ha az eco-sceme-ben kiemelt arányban nyernének plusz forrásokat.

– De mit enged Brüsszel? Meddig húzhatjuk fel ezt a határt?

– Hát ez a nagy kérdés. Legyen a határ 50, 100, 200, 250, 300 hektár? Ez lesz a tárgyalásoknak egy olyan pontja, ahol nagyon sok minden eldől. Ha Brüsszelben azt mondják, hogy csak 50 hektár a határ, akkor nagy támogatási szakadék keletkezik a kicsik és a többiek között, így azonnal elkezdődik a birtokok feldarabolása. Ezt pedig el kellene kerülni, és ragaszkodnunk kell a minél nagyobb birtokhatárhoz.

– Térjünk rá a II. pillére, ahol a nemzeti támogatás is meg fog jelenni.

– A magyar kormány részéről igen bátor döntés volt, hogy a nemzeti támogatás mértékét 80 százalékra növelte, hiszen ez nagy lehetőségeket ad a magyar agrárgazdaságnak. Ezt a döntést könnyebb volt meghozni, mint végrehajtani, és a pénzt hatékonyan elkölteni. A 4265 milliárd forint rengeteg pénz, és itt alapfeltétel, hogy ne elaprózva szétszórjuk, hanem hatékonyan költsük el. Ilyen lehetőség ugyanis száz éve nem volt az agrárágazatnak, és várhatóan nem is lesz újabb lehetőség. A II. pillér támogatásai közül az élelmiszer-iparét emelném ki, mert az egész ágazat fejlődésének a kulcsa az élelmiszerfeldolgozás fejlesztése. Termékpályákat megmozgató, komoly zöldmezős beruházásokra van szükség, mégpedig úgy, hogy ki kell jelölni azokat a termékpályákat, amelyek a nemzetközi versenyben is megfelelően helyt tudnak állni. A forrásokat ide kellene koncentrálni, s nem volna szabad a különböző lobbiknak engedni, mert így a pénz elfolyik, s akkor nem lesz komoly fejlődés. A másik fontos kérdés a mezőgazdaság szempontjából az öntözésfejlesztésé. Erről sok cikk is született, de tény, hogy csak verbálisan fejlesztettük az öntözést. Ebben a kérdésben komoly harcot kell majd vívnunk Brüsszellel, mert nem fogja támogatni az öntözési ambíciónkat, mert Európában vannak olyan régiók, ahol humán vízellátási problémákat okoz az öntözés. Csak azt felejtik el, hogy ezekben a régiókban 20 százalékot (az Európai Unió átlagában 8 százalékot) öntöznek, míg Magyarországon 2 százalékot úgy, hogy vízben gazdagok vagyunk, mivel többet engedünk ki a folyóinkon, mint amennyi befolyik.

– Fontos szempont-e, hogy kik fognak a II. pillér forrásaihoz hozzájutni?

– Igen, fontos. Nem tudom, hogy marad-e a méret alapján meghatározott 20–80 százalékos pénzelosztás, de az én javaslatom az, hogy ne maradjon. Azért, mert az élet- és a versenyképes gazdaságoknak kell ezt a pénz odaadni, amelyek lehetnek kicsik, közepesek és nagyok is. Az életképesség ugyanis azt jelenti, hogy hosszú távon megmarad a gazdaság, és megél belőle a gazdálkodó. Ezek lehetnek a kisüzemek, amelyeknek nagyon fontos szerepük van a helyi ellátásban. A versenyképesek a nagyobb gazdaságok, ők már a nemzetközi piacokon is helyt tudnak állni. Az életképtelen gazdaságoknak a tisztességes kivonulás lehetőségét kell biztosítani, oda nem szabad pénz adni, mert ez a pénz elvész.

– Mire kell a beruházásoknál a hangsúlyt helyezni?

– Arra, hogy a lehető legkorszerűbb eszközöket kell termelésbe állítani. A legkorszerűbb technológiák például a precíziós eszközökkel megvalósíthatók. Nem elegendő csak a „korszerűsíteni”, a legkorszerűbb termelőeszközökbe kell beruházni. 

– Milyen kockázatokkal kell a II. pilléres források felhasználásakor számolni?

– Kezdjük az intézményrendszerrel. A Magyar Állam Kincstárnál van jelenleg a kifizetés, az elmúlt időszakban bebizonyosodott, hogy nem a legacélosabban működik ez a rendszer. Mindenképpen át kell gondolni, hogy ezen hogyan lehet javítani, mert a rendszer nem lesz egyszerűbb. A pályázatoknál lesz egy mennyiségi bumm, és lesz egy minőségi bumm is, mert nagyobb szakértelmet követel a pályázatok elbírálása. Az intézménynél tehát a jelenlegi állományt mindenképpen bővíteni kell, de nem csak a létszám területén, hanem a szakértelem területén is. Jelenleg nagyon is elaprózott a döntési struktúra, ugyanakkor nagy kérdés, hogy a kormány hogyan akarja átformálni ezt a rendszert. 

– A következő nagy kockázat, hogyan hirdetjük meg a pályázatokat, lesz-e jobb ütemezése a meghirdetéseknek? És az sem mindegy, hogy az árak hogyan alakulnak a megnövekedett kereslet következtében. Az árak ilyenkor felmennek, következésképpen a támogatások „átszivárognak” mondjuk a gépkereskedőkhöz, az építőkhöz, akiknek így extra profitjuk keletkezik. Ez pedig rontja a hatékony pénzfelhasználást. 

– A harmadik kockázatot abban látom, hogy megvan-e az ágazatnak a felszívó képessége a hatalmas források hatékony elköltéséhez. Ne feledjük, hogy ha 50 százalékos a támogatottsági intenzitás, akkor 9 ezer milliárd forintot kellene jól, hatékonyan elkölteni. Az eddigi ciklusokban évente 200 milliárd forint volt az a támogatási összeg, amit az ágazat fel tudott szívni. Az utolsó kockázat az, hogy ha betesszük a 80 százalékos nemzeti társfinanszírozást a stratégiába, és nem költjük el, akkor a megmaradt forrás 20 százaléka, az uniós rész elvész az ország számára. Az agrárpolitika komplex gondolkodást igényel, mivel vannak olyan szabályozások, amelyek nem érintik a támogatáspolitikát. Ilyen például a földbirtok politika. Meg kell teremteni annak a racionalizálását is, hogy ezek a KAP-ot nem érintő szabályozások az egész rendszerrel harmonizáljanak.

Ajánlott kiadványokDr. Hajdú József:
A 21. század traktoraiDr. Kukovics Sándor szerk.:
A bárány- és juhhús fenntarthatóságaDr. Bai Attila (szerk.):
A biogázBai Attila - Lakner Zoltán - Marosvölgyi Béla - Nábrádi András:
A biomassza felhasználása

Ez is érdekelhetiFejlesztés előtt: Brojleristállók építéseBorászat: A korrupció marketingeszköz - a francia és magyar paradoxonFontos változások a földforgalmi szabályokban