Gyakorlati tapasztalatok az osztatlan közös tulajdon megszüntetéséről

Kategória: Agrárgazdaság | Szerző: Dr. Cseh Tibor András megbízott főtitkár, MAGOSZ, 2022/02/15

Nem véletlen, hogy a jogalkotó ilyen hatékony eszközöket választott a probléma orvoslására, hiszen a rendszerváltás óta cipelt „örökségünket”, az osztatlan közös tulajdont már korábban is próbálták jogszabályi eszközökkel rendezni. Tény, hogy a nagyszámú elhunyt tulajdonostárs vagy a passzív, elérhetetlen tulajdonosi kör miatt eddig még nem kerülhetett sor a probléma teljeskörű megoldására. Az új eljárás legfontosabb ismérve viszont ezzel szemben az, hogy most már nincs szükség az inaktív tulajdonostársak hozzájárulására és az eddigiekkel ellentétben már közös tulajdon sem marad vissza a kimérés végén. Az elmúlt időszak természetesen számos jogértelmezési kérdést is felszínre hozott a gyakorlatban, de összességében azt kell mondani, hogy ezeket szinte kivétel nélkül kezelni tudta a jogalkotó vagy a jogalkalmazók. Cikkemben ezekről a gyakorlati tapasztalatokról lesz szó.

Milyen földet lehet kiméretni?

Az osztatlan közös tulajdon megszüntetési eljárás hatálya főszabály szerint a termőföldekre terjed ki, a korábbi programokhoz képest viszont eltérés, hogy mostantól már erdőterületek kimérésére is sor kerülhet. Vannak azonban olyan területek, amelyekre nem lehet alkalmazni ezt az új típusú eljárást, ilyen például a tanyaingatlan vagy az, ha a földrészlet kivett alrészletet is tartalmaz. Érdekes kérdés a zártkert esete, hiszen a jogszabály alapján csak akkor lehet zártkertet kiméretni ebben az eljárásban, ha a földrészlet teljes területe ténylegesen mező- vagy erdőgazdasági hasznosításúnak tekinthető. A hangsúly a „tényleges hasznosításon” van, tehát ebben a körben nem csupán a tulajdoni lap adatait kell figyelembe venni, hanem a terepi viszonyokat is. 

Mi a helyzet, ha OKTM eljárás is folyamatban van?

Gyakori kérdésként merült fel, hogy ha korábban már beadták kérelmüket az osztatlan közös tulajdon állami programmal való megszüntetésére (az ún. OKTM eljárásra), akkor van-e lehetőség az új típusú eljárás megindítására? Nos, a jogalkotó itt a 2020-as törvénynek biztosított elsőbbséget, tehát mindaddig megindítható az új eljárás, amíg az OKTM-ben a sorsolásra vagy az egyezség földhivatali befogadására nem került még sor. Amennyiben pedig sikeres az új szabályok szerinti megosztás, úgy a korábbi OKTM eljárást hivatalból meg kell szüntetni.

Milyen buktatói vannak a tulajdonostársak értesítésének?

Kötelező eleme az új típusú eljárásnak, hogy a tulajdonostársakat igazoltan, tértivevényes levéllel értesíteni kell. Visszatérő kérdés volt a gazdák részéről, hogy milyen címre küldjék meg az értesítést, ha az érintett tulajdonostárs meghalt vagy elköltözött, az ingatlan-nyilvántartásban viszont még továbbra is a régi adatok szerepelnek? Fontos, hogy minden esetben a tulajdoni lapon feltüntetett címre kell postázni az értesítést, hiszen az ingatlan-nyilvántartás közhiteles nyilvántartás, így az abban szereplő adatokat főszabály szerint fennállónak kell tekinteni. Hiába tett meg azonban mindent a kezdeményező tulajdonostárs az értesítés céljából, előfordulhatott, hogy a tértivevény a „kézbesítés akadályozott” jelzéssel érkezett vissza. A földhivatalok eddig egy joghézag miatt nem fogadták el ezt szabályszerű értesítésnek, 2022-től viszont jogszabályi szinten került kimondásra, hogy a földhivatalok a „kézbesítés akadályozottsága” esetén is kötelesek elfogadni a kézbesítési vélelem beálltát. 

Döntés a megosztásról: hogyan kell számolni a szavazati arányokat?

Ahogy a felvezetőmben is kiemeltem, az új eljárásban a terület megosztásához már nem szükséges az összes tulajdonostárs jóváhagyása, hiszen ahhoz a tulajdoni hányadok alapján számított többség is elegendő. A jogszabály egyértelműen kimondja azt is, hogy az elhunyt vagy ismeretlen helyen tartózkodó személyek és a passzív tulajdonostársak hozzájárulását megadottnak kell tekinteni a megosztás érdekében (úgy, hogy a területi minimum elérése esetén egyébként az ő illetőségüket is ki kell mérni!). A kérdés azzal kapcsolatban merült fel, hogy vajon az ő „szavazatukat” melyik megosztási javaslathoz kell számítani? A válasz az, hogy aki a megosztási eljárást kezdeményezte, aki az osztóprogramot kezeli (aki tehát „az ügy ura”), az inaktív tulajdonostársak „szavazatát” az ő javaslatához kell számítani.

Milyen változások történtek a területi minimum szabályainál?

A természetbeni kimérés feltételeként azt írta elő a jogalkotó, hogy a kialakításra kerülő új, 1/1-es ingatlanok területe nem lehet kisebb:

• szántó, rét, legelő, erdő és fásított terület művelés ág esetén 1 hektárnál;
• szőlő, kert, gyümölcsös, nádas művelési ág esetén 3000 m2-nél;
• zártkert esetén pedig 1500 m2-nél.

Egészen az idei évig viszont volt egy olyan speciális többletkövetelmény kifejezetten az erdők esetében, hogy a kialakítandó földrészletnek átlagosan legalább harminc méter szélesnek kell lennie. A mostani módosítással, az osztatlan közös tulajdon megszüntetésekor már nem kell megfelelni ennek a területi többletkövetelménynek. Ahogy a jogszabály indokolása fogalmaz: az erdőtörvény megosztási szabályait nem szükséges alkalmazni az osztatlan közös tulajdon megszüntetése során.

Mikor kerül sor a bekebelezésre?

A bekebelezésnek két nagy típusa van: az egyik, mikor a megosztási (tehát osztóprogrammal történő) eljárás során kerül sor a területi minimumot el nem érő tulajdoni hányadok bekebelezésére, míg a másik esetben, mikor a terület összterülete olyan kicsi, hogy a tulajdonostársak közül legfeljebb egy vagy egy sem érné el a területi minimumot. Kérdés ez utóbbival, a törpeparcellák bekebelezésével kapcsolatban merült fel, mégpedig arról, hogy vajon miként kell alkalmazni a jogszabály előírásait? A teljesség kedvéért álljon itt a törvényi megfogalmazás: „Ha az ingatlanból nem alakítható ki legalább két, a területi minimumnak megfelelő ingatlan, a megosztásnak nincs helye, hanem az ingatlant egyetlen tulajdonostárs veheti tulajdonba”. Ellentmondó és téves értelmezések is eljutottak hozzánk ezzel kapcsolatban, de ismételten szeretném tisztázni, hogy az egy személy általi bekebelezésre akkor kerülhet sor, ha legfeljebb egy tulajdonostárs vagy egy sem éri el a területi minimumot az önálló tulajdoni hányada alapján. Tehát hibás az a jogértelmezés, hogy például 20 elhunyt tulajdonostárs fejenként 1000 m2-rel elméletben már elérné a 2×1 hektárt, így „elvileg” kialakítható lenne két önálló ingatlan. Nem, éppen ellenkezőleg, a jogalkotó célja az volt, hogy az ilyen rendezetlen sorsú ingatlanok tulajdonjogi viszonyai tisztázódjanak és művelésbe vonhassák azokat.

Ki lehet bekebelező?

A törvényi alapján bekebelezésre az a tulajdonostárs jogosult, aki 

• az adott ingatlanban legalább 3 éve rendelkezik tulajdonrésszel;
• tulajdonrészét öröklés jogcímen szerezte; vagy 
• tulajdonrészét közeli hozzátartozójától szerezte.

Rögtön felmerülhet a kérdés, hogy földművesnek kell-e lennie a bekebelezőnek? A válaszhoz abból kell kiindulnunk, hogy a tulajdonszerzés jogcíme ilyenkor nem adásvétel, hanem a közös tulajdon megszüntetése (még akkor is, ha egyetlen tulajdonostárs szerzi meg a teljes ingatlant). Ennek megfelelően olyan tulajdonostárs is lehet bekebelező, aki egyébként nem minősül földművesnek, sőt még az 1 hektáros tulajdoni maximumot is meghaladhatja a bekebelezéssel.

Mi lesz a jelzálogjoggal?

Fontos hangsúlyozni, hogy a bekebelező tulajdonostárs részéről is indokolt az óvatosság: amennyiben a bekebelezéssel érintett tulajdoni hányadot például jelzálogjog vagy haszonélvezeti jog terheli, úgy a bekebelezéssel ezek a korlátolt dologi jogok nem szűnnek meg automatikusan. Egy gyakorlati példával élve akár az is előfordulhat, hogy ha a korábbi tulajdonos nem törleszti a hitelét, úgy a bekebelezett ingatlant végrehajtás alá vonják – úgy, hogy annak már új tulajdonosa van. Amit javaslok: vegyük fel a kapcsolatot a jelzálogjogosulttal a jog törlése érdekében, így a bekebelezéssel már tehermentes ingatlant szerezhetünk. 

Akadály lehet-e az elidegenítési és terhelési tilalom?

A bekebelezés megakadályozására egyes tulajdonostársak több megoldást is alkalmaztak a gyakorlatban. Ennek egyik módszere az volt, hogy elidegenítési és terhelési tilalmat jegyeztek be az adott tulajdoni hányadra, ami alapján a földhivatalok elutasították a közös tulajdon megszüntetését. Erre 2021. augusztus 14-től már nincs lehetőség, hiszen a jogszabály egyértelműen kimondja azt, hogy az elidegenítési tilalom nem lehet akadálya sem a kimérésnek, sem a bekebelezésnek.
Végezetül, egy évvel a jogszabályok hatályba lépése óta kijelenthető, hogy jól vizsgáztak a közös tulajdon megszüntetésének új szabályai, hiszen sokkal egyszerűbb és gyorsabb eljárást tesznek lehetővé az aktív tulajdonostársak számára, míg az egyes jogértelmezési kérdéseket pedig – a jogalkotó hatékony közreműködésének is köszönhetően – sikerült megnyugtatóan rendezni.

Ajánlott kiadványokDr. Hajdú József:
A 21. század traktoraiDr. Kukovics Sándor szerk.:
A bárány- és juhhús fenntarthatóságaDr. Bai Attila (szerk.):
A biogázBai Attila - Lakner Zoltán - Marosvölgyi Béla - Nábrádi András:
A biomassza felhasználása

Ez is érdekelhetiA káposztafélék gépi betakarításaParlament előtt a 2025. év adózását meghatározó őszi adócsomagA lovak jólléte: a gondos lótartás eszközei és szabályai