A palántanevelés műveletei és az előforduló hibák

Kategória: Növénytermesztés | 2022/03/21

Előnyeként kell megemlíteni, hogy általa a termesztés biztonságosabb, az állomány kiegyenlítettebb, rövidül a tenyészidő, azaz korábbi a szedés, nagyobb a hozam, valamint a betakarítást követően újabb kultúra kialakítására van lehetőség.
Hátránya, hogy növeli a termesztés költségét, kézimunkaerő- és eszközigényes, korai termesztésnél fűtést kell biztosítani és fokozott figyelmet kell fordítani a növényvédelemre.

A technológia fontosabb elemei

A sikeres termesztés feltétele a jó minőségű palánta. A növény fejlődésének ezen kezdeti időszaka az egyik legkritikusabb. Bizonyos fajoknál sejt szinten ekkor alakulnak ki a generatív szervek, paprikánál az első két bogyó, paradicsomnál az első négy fürt. Ez a magyarázata, hogy a palánta minőségével meghatározzuk az első kötések kialakulását, ezáltal a koraiság elérésének lehetőségét.
A palántanevelési módok közül a szálas- és tápközeges palánta-előállítást alkalmazzák.

Szálas palánta: Ennél a módszernél többnyire a termesztőberendezés talajába vetnek. Az így előállított növényeket szántóföldi termesztéshez használjuk fel. Ennél a módszernél a palánták felszedésekor a gyökerek sérülnek, gyengébb lesz az eredés, de mégis ez a leginkább költségtakarékos megoldás abban az esetben, ha a termesztésben a koraiság nem meghatározó cél. Sikerrel alkalmazható a fűszer- és chili paprikánál, ipari paradicsomnál, káposztaféléknél és salátánál. Ezzel szemben kabakosoknál (görögdinnye, sárgadinnye, uborka, tökfélék) ez a módszer nem alkalmazható, mert a gyökerük nagyon sérülékeny, így nem viselik el felszedésénél a kitépést a talajból.

Tápközeges palánta: A vetés szaporítótálcába, tápkockába vagy cserépbe történik. Előállításának nagyobb az eszköz- és helyigénye, de a palánta jobb minőségű és gyorsabb eredést biztosít. Alkalmazása korai termesztésnél (talajvázas vagy síkfóliás), kabakos növényeknél (uborka, dinnye) és termesztőberendezésben történő termesztésnél.
Előnyeként említhető, hogy kedvezőbbek a feltételek a csírázáshoz, gyorsabb a fejlődés (koraiság érhető el), kisebb a vetőmag szükséglet (főként hibrid vetőmagoknál jelentős a megtakarítás), kiemelést követően a gyökerek nem sérülnek, ezáltal gyorsabb az eredés.
Hátrányai, hogy a palánták mozgatása betegségek átvitelére ad lehetőséget, valamint jelentős a többlet ráfordítás (palántanevelő üzemeltetése vagy a nevelés költsége), valamint a kiültetés művelete.

Tálcás palánta nevelésénél az adott eszközön (60×40 cm) 56–276 lyuk van, amelybe a termesztőközeg, majd erre a vetőmag helyezhető. A 3×3 vagy 4×4 cm-es lyukméretű tálcák 12 használata a legkedvezőbb, amelyek merev falúak és kúp alakú sejtekkel rendelkeznek, ami megkönnyíti a kész palánták gyors kiemelését az ültetésnél.

Tápkocka: Préselt tápközeg, amely jobb minőségű palánta előállítását feltételezi. Főként a kabakosoknál alkalmazzák.
Szántóföldi termesztéshez a tálcás palántanevelés a legelterjedtebb (közvetlen gépi vetéssel), mivel egyszerűbb mozgatni, szállítani, és a gépesített kiültetés is könnyebben kivitelezhető.

Termesztőközeg: Minősége meghatározó jelentőségű, alapvető követelmény a nagy humusztartalom és a jó víztartó képesség. Ehhez speciális keveréket használnak, amelyet a felhasználó igénye szerint dúsítanak hosszú tápanyagleadású (retardált) műtrágyákkal, emellett az optimális pH-értéket (pH = 6) is beállítják. Fontos továbbá a jó víztartó képesség, amelyet a megfelelő szálméret biztosít. Ilyen például a Pindstrup tőzeg, amelynek szálmérete 0,6–6 mm. Kifejezett előnye, hogy újranedvesíthető.

A palántanevelés időtartama függ annak intenzitásától. A „palántagyárakban” próbálják maximálisan kielégíteni a növény igényeit (mesterséges megvilágítás, CO2- trágyázás stb.), így a nevelési időt akár 1–2 héttel is lerövidíthetik. A hagyományos eljárásnál az alábbi időintervallumokkal lehet számolni a különböző fajoknál:
• paprika: 7–8 hét;
• paradicsom: 7 hét;
• kabakosok: 5–6 hét;
• káposztafélék: 4–5–6 hét (a palántanevelés és a kiültetés időszakától függően);
• zeller: 10–12 hét;
• csemegekukorica: 3–4 hét.

A palántanevelésnél előforduló hibák és kialakulásukat meghatározó tényezők:
1. Gyenge csírázás: hideg termesztőközeg; nem jó minőségű vetőmag; nem megfelelő léghőmérséklet és vízellátás; a földkeverék (ismeretlen eredetű) nagy sótartalma és rossz szerkezete (tömörödésre hajlamos); fonálféreg-fertőzöttség.
2. Megnyúlt palánta: túl sűrű állomány; nagy tőszám a szaporítótálcában; nem megfelelő sejtméretű tálca alkalmazása; nem megfelelő hőmérséklet és fényviszonyok; túlöntözés.
3. Beszáradó foltok a levélen: alacsony Ca-ellátottság; tápelemhiány.
4. Gyenge növényegészségi állapot: fertőzések; kártevők.
5. Koravén palánták: túl hosszú palántanevelési idő; nagy sótartalom (EC); sanyargatott növény: alacsonyabb hőmérséklet, gyengébb vízellátottság.

 Takácsné dr. Hájos Mária A szántóföldi zöldségtermesztés gyakorlata című kiadványa a fenti palántanevelési ismereteken túl részletesen bemutatja a leggyakoribb zöldségfélék szántóföldi termesztés-technológiáját. A kötet elérhető digitális kiadásban kiadónk webáruházában, a Gyakorlati Tudástár sorozatban: ITT!

A KÖTET FŐ FEJEZETEI:
     Megfelelő szaporítási mód kiválasztása, a koraiságot elősegítő technológiák
     Optimális növénysűrűség, térállás, a tenyészterület meghatározása
     Palántanevelés műveletei és az előforduló hibák
     Ipari paradicsom termesztése helyrevetéssel és palántázással
     Paprikatermesztés emelt ágyáson, fóliaalagút alatt
     Konzervuborka támrendszeres termesztése
     Görögdinnye korai (fóliaalagutas) termesztése
     Saláta szántóföldi termesztése
     Sárgarépa bakhátas termesztése
     Petrezselyem termesztése
     Zeller termesztése
     Cékla termesztése
     Torma termesztése
     Zöldborsó szántóföldi termesztése
     Zöldbab szántóföldi termesztése
     Vöröshagyma egyéves termesztése
     Fokhagyma termesztése
     Fejeskáposzta szántóföldi termesztése
     Karfiol termesztése
     Brokkoli termesztése
     Csemegekukorica friss fogyasztásra történő korai termesztése
     Édesburgonya termesztése

Ajánlott kiadványokTakácsné dr. Hájos Mária :
A szántóföldi zöldségtermesztés gyakorlataDr. Terbe István - Dr. Ombódi Attila (szerkesztők):
Zöldségfélék trágyázása és öntözéseDr. Terbe István:
Fólia alatti zöldségtermesztés Dr. Géczi László:
Piacos zöldségtermesztés

Ez is érdekelhetiFejlesztés az állattenyésztésben: Juhok elhelyezése - hagyományos és precíziós megoldásokFejlesztés az állattenyésztésben: Kocatartás A káposztafélék gépi betakarítása