Őszi talajmunkák nedves időben

Kategória: Gépesítés | Szerző: Dr. Kelemen Zsolt (NAIK MGI), 2014/10/20

Az őszi talajmunkákat a korán lekerülő kalászosok betakarítása után elvégzett tarlóhántási, illetve tarlóápolási munkákat követően, illetve az őszi betakarítású növények betakarítása után szükségszerű elvégezni. Az őszi talajmunkák elvégzésére a technológiai igényeknek megfelelő eszközök, gépek rendelkezésre állnak. A feladat végrehajtását azonban vagy a munkák elvégzésére rendelkezésre álló időintervallum, vagy az utóbbi évekre jellemző szélsőséges (vagy túl száraz, vagy túl nedves) időjárási viszonyok nehezítik. A hazai időjárás mind hőösszeg, mind csapadékeloszlás tekintetében nagyon változékony, mondhatni szeszélyes. Ez év időjárására ez utóbbi mondható el. Az őszi talajmunkák elvégzése szempontjából a szeptember hónapban leesett csapadék mennyiségét érdemes figyelembe venni, ezt szemlélteti az IDOKEP.HU térképe (1. ábra). Az ősszel elvetendő kalászosok magágykészítése, valamint a tavaszi vetésű napraforgó és kukorica talajmunkáinak elvégzése különböző talajnedvesség-tartalom mellett végezhető el úgy, hogy megfelelő talajszerkezetet, illetve a vetendő növény magjainak optimális magágyat alakíthassunk ki.

Mély- vagy középmély lazítás

Az alapművelést megelőzően szántásos vagy forgatás nélküli alapművelésben a mély- vagy középmély lazítók használata egyaránt indokolt száraz- és nyirkos talajállapotoknál. Csapadékos időjárás esetén – túlságosan nedves talajállapotok mellett – azonban ne használjuk őket. A repesztő, lazító hatás ilyenkor kicsi, és a munkaszerszámok kenik a talajt. A mély- vagy középmély lazítók a lazítás és rögképzés szempontjából éppen száraz talajokon végeznek kiváló munkát, de ez esetben megnövekedett vonóerőigénnyel kell számolni.

A mély- vagy középmély lazítás elvégzésére számos merev­késes, illetve rugózott művelőszerszámos közép­mély lazító áll rendelkezésre. A nedves, összetömörödött talajok esetében azonban a ferdekéses, rugózott munkaszerszámú típusok használata az ajánlott. Az ilyen konstrukciójú berendezések munkaszerszáma a talajszelvényt felemeli, és ennek következtében kissé nagyobb az átlazítás hatása, a rugózott munkaeszközök használata ugyanakkor csökkenti a vonóerőigényt (2. ábra). A mélylazítás energiafelhasználása a „V” gerendellyel rendelkező talajlazítók használatával csökkenthető. A ferdekéses lazítók pedig alacsony vonóerőt igényelnek. A „V” gerendelyű mélylazítók 45–60 cm munkamélységben történő működtetéséhez minimum 180–200 kW motorteljesítményű traktorok szükségesek, amelyek 4–5 km/h munkasebességgel tudnak dolgozni 4,8–5,0 m munkaszélesség mellett, így az összes munkaidőre vonatkozó területteljesítmény kb. 1,3–1,6 ha/h lehet.

A lazítási munka viszonylag magas energia, gázolaj-felhasználási költsége a későbbiekben a talaj-, levegő- és vízgazdálkodásban megtérül, különösen fontos ez száraz, tömörödött talajok esetén, illetve a belvizes és víznyomásos területeken.

Alapművelés szántással

Az alapművelés klasszikus, legelterjedtebb, ugyan az utóbbi időben egyre csökkenő volumenű megoldása a szántás, amelynek gépei a vontatott- és függesztett ágyekék, illetve függesztett váltvaforgató ekék. A szántás nagy energiafelhasználást és időráfordítást igényel, ezért nem mindegy, hogy a gazdálkodó hogyan választja ki a műszaki–agrotechnikai eszközöket. Az eke működő részeinek – szántóvas és kormánylemez – döntő szerepe van az energiamérleg alakításában. A gyártók éppen az energiaigény csökkentésére különböző konstrukciókat alakítottak ki, ezek az eszközök különböző üzemi méretekben elterjedt megoldások (változtatható fogásszélességű eke, műanyag kormánylemez stb.). A réselt kormánylemez használata csökkenti az energiafelhasználást a magasabb nedvességtartalmú, kötött, agyag-, agyagos vályogtalajokon. Csapadékos időjárás esetén feltétlen előnyös a használatuk (3. ábra). Technikai lehetőség a műveletek összevonására az eketest mögé – egyes esetekben eléjük – szerelhető ún. lazítóbetét. A lazítóbetét a szántóvas síkja alatt 10–22 cm munkamélység tartományban képes a lazítási feladatok elvégzésére. Használatát energetikai kompromisszummal és a növénytermesztési technológia időrendjéhez igazodóan kell megválasztani.

A mélyszántó ekék kiegészítő berendezései – tárcsás csoroszlyák, beforgató lemezek – használata az eketestek forgató hatását segítik. Az ekékre szerelt mélyszántó eketestek optimális munkasebessége 8 km/h körüli. Ezt meghaladó munkasebesség mellett az eke forgató, aprító- és porhanyító munkája romlik.

Lezárni a talajt

A felszántott területek talajfelszínét szántáselmunkálással, tárcsás boronával, szántóföldi kultivátorral vagy kombinátorral le kell zárni a csapadék megőrzése céljából.

A forgatásos talajművelés az őszi kalászosok talaj-előkészítése esetén – száraz talajviszonyok mellett – különösen kockázatos, és ez esetben a munkaeszközök igénybevétele és az energiafelhasználás is magas. Ezért ez esetben feltétlen előnyben kell részesíteni a forgatás nélküli alapművelést. Az elmúlt időszakban széles körben elterjedtek a több munkaműveletet is összekapcsoló, kombinált talajművelő eszközök. Ezek a kombinált eszközök tárcsákkal és középmély lazító kultivátor munkaszerszámokkal vannak felszerelve, és ki vannak egészítve a művelt felületet lezáró pálcás hengerekkel (4. ábra). Ezen munkaeszközök használata is lehetővé teszi az alapműtrágyák (K, P) kellő mennyiségű és kellő mélységű bedolgozását.

A csapadékmentes időjárás és száraz talajállapot esetén, vagy a rövid, kedvező időjárású, csapadékmentes időszakok kihasználására, és ennek következtében a már művelhető talajok (kukorica-, napraforgótarlók) művelésére különösen és sok szempontból előnyösen alkalmazhatók a kombinált munkaeszközök. A különböző munkaműveletek összekapcsolásával a talajtaposás csökkenthető és a művelési idő is lerövidíthető. A lazítós tárcsák alkalmazásával a talajszerkezet fellazul, alkalmas a tápanyagok, műtrágyák és csapadékvíz felvételére, a tárcsalevelek pedig a szármaradványokat felaprítják és bedolgozzák a talajba. A lazítós tárcsák számos konstrukciója kapható a piacon. A nagyobb munkaszélességű változatok vontatott kivitelen készülnek, a közepes munkaszélességű (5–6 késes) változatok félig függesztett változatban kerülnek kialakításra (5. ábra).

A nagy vonóerőt igénylő, nagy munkaszélességű lazítók, ekék, tárcsák, kombinált tárcsás lazítók, mulcskultivátorok üzemelése gumihevederes járószerkezettel szerelt nehéz, univerzális traktorokkal száraz talajállapotok mellett is számos előnnyel jár, de nedves talajviszonyok mellett ezeknek a gépeknek a vonóerő-kihasználása kedvező, kisebb slippel és fajlagos talajterheléssel dolgoznak. Ugyanez mondható el az ikerabroncsozás melletti üzemeltetésről (6. ábra).

Az alapművelés után a szántás elmunkálását minden esetben el kell végezni a különböző kombinátorokkal, amelyek szántás után általában elkészítik a magágyat is. Csapadékos időjárás esetén azonban az őszi mélyszántásokat – különösen kötött talajokon – nem kell lezárni. Forgatás nélküli alapműveléskor pedig a mulcs- és szántóföldi kultivátorok végezhetnek kiváló munkát.

Magágykészítés

A forgatásos és forgatás nélküli alapművelés után az őszi vetésű növények számára (pl. őszi búza/árpa és rozs) a magágykészítés a különböző nehéz magágykészítő gépekkel – a köznyelvben kombinátorokkal – végezhető el. Optimális talajállapot esetén azonban lehetőség nyílik a könnyű kombinált magágykészítő gépek használatára is. Mulcsba vetés esetén pedig a mulcskultivátorok, magágykészítők használhatók. Ezen vetőágykészítő gépek az egymás mögött célszerűen elhelyezett lazító, porhanyító, gyomirtó, egyengető, tömörítő talajművelő szerszámokból, művelőeszközökből épülnek fel.

A magágykészítés célja, hogy az elvetett magvak csírázásához, szántóföldi keléséhez az optimális talajfizikai állapot megteremtődjön és az a vetés (egyenletes) mélységéig biztosításra is kerüljön. Elvégzésének fő szempontja pedig a műveleti menetek számainak csökkentése, azaz, hogy a talaj csak a legszükségesebb mértékben kerüljön megművelésre.

Igen fontos szempont a magágykészítés időpontjának (és időtartamának) megválasztása, amikor is nemcsak a legfelsőbb talajréteg nedvességi állapotát kell figyelembe venni, hanem az alsóbb 10–15 cm-es talajréteg teherbíró képességével is számolni kell. Az őszi kalászosok vetőágykészítésének optimális időpontja természetesen üzemeken belül is változhat (változik), de mind a korai, mind a megkésett (időtartamában késői) beavatkozás rontja a vetőágy minőségét. A jól beállított és optimális talajállapot mellett alkalmazott kombinált magágykészítő gépekkel – 8–14 km/h haladási sebességek között – kedvező minőségű vetőágy készíthető.

A magágykészítés elvégzésekor fontos továbbá, hogy a műveletek száma a feltétlen szükségszerűre csökkenjen, azaz a talaj megművelése okszerű legyen.

A magágykészítő munkaeszközök felszereltsége közel azonos, lényeges eltérés építési módjukban és munkaszélességükben található. A gépeket függesztett, félig függesztett és vontatott kivitelekben gyártják. A lazító elemek fogasborona tagok vagy rugós szárú kultivátorkapák lehetnek. A merev borona tagok különböző rácsszerkezetű vázra oldható kötéssel rögzített művelőelemek. A rugós szárú kultivátorkapák különböző geometriájú és rezgésfrekvenciájú lazítóelemek lehetnek. A lazító testformák tüske/lándzsa alakúak, míg a kultivátorkapák szárnyas vagy lúdtalp kialakításúak. A lazító testformák geometriai kiképzése minden esetben a lazító elemek kereszt- és hosszirányú osztástávolságához igazodik.

Az elsődleges simítók és egyengetők a talajfelszín mikro­domborzatának elmunkálására alkalmasak. A simító-egyengető profilok között egyenes vagy fogazott élű simítólapok és állítható tüskékkel ellátott simítólapok találhatók meg. A lezáró hengerborona elemek a talajállapothoz igazodó profilúak, csapadékos időjárás esetén a különböző acélszerkezeti idomú (huzalos, léces-pálcás és fűrészfogas) hengerborona-tagok használata jelent előnyt. A spirális- és egyedi profilú hengerborona elemeknél a folyamatos talajérintkezés és a hatékony felszínképzés az elsődleges cél.

A lezáró elemek terhelése mechanikus (tagonkénti nyomórugós terhelés) vagy hidraulikus (hidraulikus nyomáskiegyenlítés a teljes munkaszélességben) megoldású. A magágykészítő gépek többsége az ún. precíziós szintezési rendszerrel rendelkezik. Ez a szintezési rendszer egyrészt a traktor hátsó függesztőberendezésének és a magágykészítő gép lezáró elemeinek összehangolásával valósítható meg, másrészt függetlenül a traktorkoordinációtól, minden esetben a mellső-hátsó törmörítő­hengerekre, illetve a szintező elemekre építve valósítja meg a precíziós munkamélységtartást. A magágykészítők egyéb szerkezeti elemei közül kiemelendők még a traktornyomlazítók, amelyek merev vagy rugós szárú kapákból (kapacsoportokból) állnak, és azok merev (fix) rögzítésűek, rugóval vagy hidraulikusan állíthatók be.

A magágykészítő gépek/gépcsaládok mindegyike különböző munkaszélességű változatokkal, de szinte egységesen, ún. precíziós szintezési rendszerrel rendelkezik. Ma már olyan kultivátor/kombinátorkapák is bővítik a szerszámválasztékot, amelyek rugókarakterisztikája – a mélységváltozást jellemző függőleges irányú elmozdulások terén is – kiválónak minősíthető.

A nagy munkaszélességű magágykészítő gépek üzemeltetése 170–200 kW motorteljesítményű nehéz, univerzális traktorokat igényel. A taposásból eredő káros talajtömörödés elkerülésére – különösen nedves talajviszonyok mellett – a traktorokat ikerabroncsozással kell ellátni, illetve ebben az esetben is érvényesül a gumihevederes járószerkezet már ismertetett előnye.

A vetés

A nyárvégi vetésű és az őszi növények vetési munkáinak elvégzésére az üzemnagyságnak vagy táblaméreteknek megfelelő, különböző munkaszélességű hagyományos sorvetőgépek, vagy kapcsolt gépcsoportként a mag­ágykészítőkkel egybeépített, illetve nehéz talajviszonyok vagy kedvezőtlen időjárás, az őszi betakarítási időszak elhúzódása miatti időhiány kompenzálására direktvetőgépek, vagy a hagyományos gépek direktvető elemmel felszerelt változatai használhatók. A gabona sorvetőgépek jól kiforrott konstrukciók, az eltérő ökológiai adottságoknak – a nagyon széles skálán mozgó – agrotechnikai követelményeknek megfelelően változatos szerkezeti kialakításúak.

A nyárvégi és őszi növények, az őszi repce és kalászos gabonafélék vetésére alkalmas vetőgépek függesztett, félig függesztett vagy vontatott változatban készülnek. A kisebb munkaszélességű (2,4–2,7–3,0 m) változatok általában függesztett vagy félig függesztett változatban készülnek, míg a nagyobb (4–6–8 m) munkaszélességű változatok vontatott kivitelűek. A vontatott gépek területteljesítésének növelése céljából az egyes gépek gépkapcsolatban is üzemeltethetők.

Csapadékos időjárás esetén a vetésre alkalmas periódusok kihasználására a kombinált vetőelemekkel szerelt vetőgépek előnyösen használhatók (7. ábra). A központi magtartályos és pneumatikus magszállítású gépek általában egygépes változatban is nagyobb (2,4–8,0 m) munkaszélességű sávot ölelnek fel, a 3,0 m-nél szélesebb változatok szélső elemei fel- vagy behajtható változatúak. A fentiekből adódik, hogy a kisebb, tagoltabb táblákon, kisebb termőterületen gazdálkodók a kisebb munkaszélességű (2,4–3,0 m) sorvetőgépeket használhatják előnyösen. A lejtős területek esetében is a kisebb munkaszélességű vetőgépek, illetve a magágykészítéssel egy menetben történő vagy a direktvetés helyezhető előtérbe. A 2,4–3,0 m munkaszélességű gabona sorvetőgépek üzemeltetésére a 6–8 km/h munkasebesség-tartományban – motorteljesítmény szempontjából – a 30–40 kW motorteljesítményű, könnyű univerzális traktorok is megfelelnek. A 30–40 kW motorteljesítményű, könnyű univerzális traktorból és a 2,4–3,0 m munkaszélességű traktorból álló gépcsoport várható területteljesítménye az összes munkaidőre vonatkoztatva Wő = 1,08–1,80 ha/h körül várható.

A nagy termőterülettel rendelkező kalászos gabona termesztésére szakosodott gazdaságok a nagyobb (4–6–8 m) munkaszélességű magágykészítővel kombinált, illetve a művelettakarékos mulcsba vető vagy direktvető gépeket tudják eredményesen alkalmazni csapadékos időjárás mellett is (8. ábra). A nagyobb (4–6–8 m) munkaszélességű sorvetőgépek alkalmazására a középnehéz (90–120 kW) motorteljesítményű traktorok alkalmasak a 8–10–12 km/h munkasebesség-tartományban. A magágykészítővel kombinált 80–96, illetve a mulcsba vagy direktvetésre alkalmas 48–50 soros gép üzemeltetése nagyobb motorteljesítményt igényel, ez lehet akár 150–170 kW is. Természetesen a nagyobb munkaszélesség, illetve vetési sebesség következtében az összes munkaidőre vonatkoztatott területteljesítmény is magasabb értékű 3,6–7,2 ha/h lehet. A fogások csatlakoztatásánál nagyon fontos a nyomjelző csoroszlyák pontos beállítása. A nagy munkaszélességű és nagyteljesítményű sorvetőgépek használatakor a gépkezelő munkáját a GPS, illetve az automata kormányzás jelentősen megkönnyíti amellett, hogy a csatlakozó sorok is pontosabbak. A vetési munkák során célszerű az üzemeltető traktorok ikerabroncsozású felszereltségéhez ragaszkodni, illetve a gumihevederes járószerkezet előnyei ez esetben minden körülmények között fokozott mértékben jelentkeznek.

A gabonavető gépeken a vetőmag adagolása kivétel nélkül mechanikusan történik, tolóhengeres vagy bütykös hengeres adagolóval. Az ilyen magadagolás egyben egyedi magelosztást is jelent. A vetőmag soronkénti magvezető csöveken jut el a vetőcsoroszlyához. A központi magadagoló szerkezetek cellás kerekes vagy cellás hengeres kivitelűek, a magszállítás gravitációsan vagy pneumatikusan, légszállítással jut az egyes vetőcsoroszlyákhoz.

A gabona sorvetőgépek vetőszerkezete tárcsás vagy csúszó csoroszlyás kivitelű, sorba vagy sávos vetésre alkalmasak. A tárcsás csoroszlyák egyes vagy kettős kivitelben készülhetnek. A csoroszlyák a vetési mélység egyenletes értéken történő tartása miatt csuklós felfüggesztésűek, a kalászos gabonáknál alkalmazott 125–150 mm-es sűrű sortávolság miatt osztott elhelyezésűek. A vetési mélységegyenletesség tartása érdekében gyakran rugó- vagy súlyterhelésűek. A csoroszlyákon – a vetőágy tömörítése céljából – magnyomó kereket is alkalmaznak egyes típusokon. A talaj kellő egyengetését pedig pálcás magtakaró boronatagok végzik.

A vetőgépek magtartályának kialakítását, valamint befogadóképességét a gépek konstrukciója, munkaszélessége határozza meg. A nagyobb munkaszélességű gépek esetében központi magtartályokat alkalmaznak, egyes típusokon külön kocsira építik, illetve az üzemeltető traktorra szerelhető a magtartály.

A talajművelő, tápanyag-visszapótló, magágykészítő- és vetőgép konstrukciók variációiból számos gépkombináció összeállítható. Az összeállított gépsorok a változó időjárás- és csapadék viszonyoknak megfelelően változtathatók. Összeállíthatók olyan gépsorok, melyek alkalmasak a normálistól eltérő nedves időszakokban is megfelelő munkavégzésre, vagyis a talajszerkezetet olyan állapotba hozni, amely biztosítja a szélsőséges időjárási viszonyok között is a termesztett növényféleségek, ha nem is optimális, de megfelelő életfeltételeit.

Ajánlott kiadványokDr. Hajdú József:
A 21. század traktoraiDr. Kukovics Sándor szerk.:
A bárány- és juhhús fenntarthatóságaBai Attila - Lakner Zoltán - Marosvölgyi Béla - Nábrádi András:
A biomassza felhasználásaHarasztiné Lajtár Klára:
A borkezelés, palackozás, csomagolás és szállítás berendezései - Borászati technológiák II.

Ez is érdekelhetiA káposztafélék gépi betakarításaParlament előtt a 2025. év adózását meghatározó őszi adócsomagA lovak jólléte: a gondos lótartás eszközei és szabályai