Orbán Viktor: „Vidék nélkül nincs Magyarország”

Kategória: Agrárgazdaság, Agrártámogatások, Gépesítés, Vidékfejlesztés | 2022/04/26

Orbán Viktor hosszasan szólt az orosz-ukrán háború hatásairól, s ezzel kapcsolatban azt is elmondta, hogy „a számok nyelvén beszélve az Oroszországba irányuló magyar agrár- és élelmiszerexport a teljes magyar agrárkivitelnek a 2 százalékát adja. Az Ukrajnába menő pedig az 1,8 százalékát teszi ki, tehát a kettő együtt az 5 százalék alatt marad. 5 százalék sok természetesen egy agrárkivitelben, de kibírható. Tehát azt mondhatom, hogy a magyar agrárgazdaság kitettsége a ma háborúban álló két ország piacai felé korlátolt, kicsi, kibírható, menedzselhető.

Ennél nehezebb kihívást jelent az import kérdése. Az Oroszországból importált nyersanyagok, beleértve a műtrágyát és az állatok takarmányát is, a teljes behozatal mintegy 7 százalékára rúg, Ukrajnából pedig a behozatal 8,4 százaléka származik, ez azt jelenti, ha gyorsan összeadom, az több mint 15 százalék. Az importunknak a 15 százalékát érinti ez a háború. Ez már sok! Ezt már nem olyan egyszerű kivédeni, nem olyan egyszerű itt jól lavírozni.

Azt tudom mondani Önöknek, hogy az agrárminiszter úrral, akit tisztelettel köszöntök, Nagy Istvánnal együtt folyamatosan követjük a helyzetet, és ma délután is van olyan megbeszélés, és várható olyan kormányhatározat megszületése, amely ezekre a problémákra reagál majd. És aztán itt van persze az energia, amely, miután drágább lett, hát a külföldről érkezett áruk és alapanyagok árába is beépül, és így nem direkten, de indirekt módon szintén veszteséget okoz nekünk. És van még egy dolog, amire figyelnünk kell, ugye, az árfolyamváltozás. Mindenki láthatja, hogy a háború kezdete óta a közép-európai valuták mind hirtelen libikókára kerültek, és jól láthatóan ennek a hatása alól legfeljebb részlegesen tudjuk kivonni magunkat” – mondta a miniszterelnök.

„Nos, összességében azt szeretném mondani Önöknek, hogy választás lesz, ez feladatot ad mindannyiunknak, de ez egy sajátos választás lesz, a szomszédban zajló háború hangulata által meghatározott választás lesz, ahol a lelkesedés fontos, de a józan ész talán még fontosabb, amelynek, ennek a háborúnak azonban közvetlen kihatásai vannak az Önök életére, és ez megköveteli, hogy a kormány erőinek csak egy részét fordíthassa kampányra, ezeknek a rossz hatásoknak a kivédésére kell a kormányzati erő és energia nagy részét, még a kampány leghevesebb időszakában is fordítanunk” – hangsúlyozta Orbán Viktor. 

A miniszterelnök a nemzeti élelmiszeripar ügyéről hosszasan fejtette ki a gondolatait, „mert a következő években ezt tartom az egyik legfontosabb kérdésnek, ahol a kormánynak tennivalója van. A föld magyar kézben maradt, ez azt jelenti, hogy van 5,3 millió hektárnyi jó termőföldünk, az az 5,3 millió hektárnyi föld 2,7 millió ember tulajdonában van – ez szerintem remek, de csupán 170 ezer agrárvállalkozás műveli – ez kevés. Ez azt jelenti, hogy az agrárvállalkozásoknak ráadásul a zöme – a mi kalkulációink szerint 80 százaléka – kicsi, többnyire családi vállalkozás. Ennek vannak előnyei, és vannak hátrányai. Előnye, hogy valójában ezek a kis- és közepes vállalkozások a vidék élettartó oszlopai, nélkülük nincs magyar vidék, ezek vagyunk mi magunk” – mondta a miniszterelnök. 

„Ezek a vállalkozások egzisztenciát adnak, és kultúrát teremtenek maguk körül, és ha valaki ismeri Magyarország történelmét, akkor tudja, hogy e nélkül a kultúra nélkül Magyarország nem tudott volna fönnmaradni az elmúlt ezer évben. Erre a kultúrára, nemcsak a gazdasági tevékenységre, hanem arra a felelősségteljes, a saját földjén, vállalkozásában, háza körül, magabíró emberek nélkül, enélkül a kulturális hozzájárulás nélkül Magyarország kultúrája egyoldalú lenne. Mondhatnám: Budapest-ország lennénk. És úgy nem lehet túlélni. Büszkék vagyunk a fővárosunkra, nagyon büszkék vagyunk rá, szeretnénk, ha még jobban nézne ki. Lehetne ennél azért tisztább is meg fényesebb meg ragyogóbb is, mert büszkék akarunk rá lenni, de csak Budapest-országként Magyarország nem tud fennmaradni.” 

„Vidék nélkül nincs Magyarország. Családi vállalkozók nélkül pedig nincs vidéki Magyarország sem. Tehát vidék nélkül nincs Magyarország, családi vállalkozók nélkül pedig nincs vidéki élet. Hátránya azonban ennek az, hogy a kis- és közepes családi vállalkozásaink tőkeszegények, mert a méret sajnos összefügg a gazdasági erővel. És ha összevetem a számokat, mondjuk, egy holland meg egy osztrák meg egy magyar családi vállalkozás esetében, akkor azt kell látnom, hogy továbbra is tőkeszegények vagyunk. A következő időszakban nagyon fontos, hogy a kis- és közepes vállalkozásainknak a tőkeerejét fejlesszük. 

Ráadásul azt is látják Önök nálam is jobban, hogy a szakmájuk vagy az életük, az agrárvilág, az agrárgazdaság fejlődési iránya egyre inkább a technológia meg az innováció felé megy. És a hagyományos agrárgazdálkodáshoz is sok pénz kell, de az innovációhoz meg a technológiai újításhoz, na, ahhoz aztán nem sok pénz kell, hanem nagyon-nagyon sok pénz kell. És ha valaki tőkeszegény, akkor nem jut hozzá ezekhez a technológiákhoz. Modern technológiákat sajnos nagyon kevesen engedhetnek meg maguknak Magyarországon. Erre megoldást kell találni. Egyetlen megoldás marad, hogy megpróbálnak valamilyen módon a tőkeszegényebb kis- és közepes vállalkozásaink valahogyan egészségesen, jól és hasznosan csatlakozni a feldolgozó kapacitásokhoz meg az élelmiszeriparhoz. Valójában ez lenne a jövő útja. A feldolgozó kapacitások azonban a nagyvállalkozások kezében vannak. Ez önmagában még nem baj, de lehet belőle baj” – fogalmazott Orbán Viktor.

„Három dologra kell figyelnünk, három veszélyt kell elhárítanunk. 
Az első, hogyha ezek a feldolgozó kapacitások és nagyvállalkozások zömében külföldi kézben vannak, ebből baj lesz. Ma ez a helyzet, mindjárt vissza is térek erre, mert hogyha akikhez kapcsolódik a magyar gazda a maga munkájával és termékével, az nem magyar kézben van, akkor annak a döntéseit nem garantálja semmi sem, hogy a magyar gazdaság érdekei szerint hozzák meg. Azért az, hogy az élelmiszeriparban, a földolgozóiparban, a nagyvállalkozói világban mi a tőke összetétele magyar és külföldi szempontból, nemhogy nem közömbös, hanem életbevágó dolog, hogy ott a magyaroknak a súlyát meg kell növelnünk.” 

„A második baj akkor származhat ebből a helyzetből, hogyha ezek a magyar nagyvállalkozások, földolgozóipari nagyvállalkozások nem engedik vagy nem akarják, hogy magukhoz integrálják a kicsiket, tehát ha nem férnek hozzá ezekhez az ipari kapacitásokhoz a termelők. És nemcsak, hogy nem férnek hozzá, hanem fair áron nem férnek hozzá, akkor ebből baj van. És akkor is baj lehet – ez a harmadik baj –, hogyha abból a tényből kiindulva, hogy az élelmiszeripari földolgozó nagyvállalkozóknak a súlya meghatározó, megjelennek az ő termőföldszerzési igényeik, és onnan módosul a kis és a nagy földbirtokosok az elmúlt években egészségesen beállított aránya, és a kicsik kiszorulnak a földtulajdonlásból, és a nagyok meg előre mennek. Ez nem kívánatos folyamat. 

Tehát ha ezt a három bajt elkerüljük, hogy nem lesz külföldi dominancia hosszabb távon az élelmiszeriparban, hogy nem zárják ki a kicsiket az élelmiszeripari kapacitásokhoz való kapcsolódásból, és az erős élelmiszeripar nem próbál termőföldet szerezni: ha ezeket a bajokat el tudjuk hárítani, akkor meg lehet szervezni úgy a magyar élelmiszeripar termelését, hogy annak a kicsik is, a kis és közepes gazdák, családi gazdák is, gazdálkodók is haszonélvezői legyenek. Ennek a műveletnek az elvégzése lesz a következő időszak legfontosabb agrárpolitikai feladata. Jelzem: a fokos itt sem lesz elég precíziós műszer. Ez egy nagyon sok intellektuális erőfeszítést igénylő feladat lesz” – jelentette ki Orbán Viktor.

„Ez ráadásul összefügg egy másik fontos kérdéssel – és ezzel zárom a gondolataimat –, ez pedig az, hogy továbbra is fönn akarjuk tartani a földtulajdonlásban meg az agrárgazdaságok világában azt az arányt, hogy 20 százalék a nagyoké, 80 százalék a kicsiké meg a közepeseké. Ez egy – Önök nyilván az agrártörténelmet ismerik, de – ezer éve zajló nagy csata a magyar életben: nagyok, kicsik, mi legyen az arány? Föl lehet állítani különböző képleteket. Én úgy láttam ezelőtt néhány évvel, ma is úgy látom, hogyha 20 százalék van a nagyoknál és 80 a kicsiknél és közepeseknél, az működőképes struktúra, és békét is teremt. Egy olyan helyzet, amiben mindenki inkább a munkájával foglalkozik ahelyett, hogy agrárforradalmakon törné a fejét. Ami kétségkívül szép vállalkozás, de hosszabb távon a kiegyensúlyozott gazdálkodásnak nem tesz jót és a magyar nemzetgazdaságnak sem. Összességében tehát azt kell mondanom, hogy nekünk arra kell törekednünk, hogy ez a 20-80 százalék arány fönnmaradjon.” 

„Valamilyen rejtélyes okból ez a 80 százalék kulcsszám lesz a következő években az Önök életét tekintve, mert ma az a helyzet, hogy az agrár-nagyvállalkozások világában, az élelmiszeripari nagyvállalkozások irányában, a feldolgozó agrárvállalatok világában sajnos elsöprő külföldi tulajdon van. És nem azt akarjuk, hogy ne legyenek itt külföldiek, hanem azt akarjuk, hogy mi legyünk itt. És persze ők is elférnek mellettünk, de mellettünk és nem helyettünk. Ehhez az kell, hogy a magyar élelmiszeripart meg kell erősíteni.

Ehhez pedig pénz kell, és itt nyer értelmet az a szám, amiről Jakab István beszélt előttem, ami az agrárfinanszírozásnak az új rendje lesz a választások után, ha a jó Isten és Önök is megsegítenek bennünket. Az elmúlt években az történt, hogy az agrártámogatások nemzeti kiegészítésének a mértéke, tehát amit a nemzeti költségvetésből tettünk az európai agrártámogatási összeg mellé, körülbelül 17,5 százalék volt. Túléltük, eljöttünk vele idáig. De ez itt most már kevés lesz, tehát ezt meg kell emelni, különösen azért, mert a versenytársaink is ennél nagyobb számokkal dolgoztak. 

Alakítottunk egy agrárkormánybizottságot ezelőtt néhány hónappal készülve a jövőre, átnéztük az összes számot – az európai finanszírozás összes bonyolult miskulanciájával együtt, amit most nem kell Önöknek bemutatnom, és arra jutottunk, kétségkívül a jelenlévő pénzügyminiszter gondterhelt homlokredői árnyékában, hogy 17,5 százalékról 80 százalékra fogjuk emelni az agrártámogatások mértékét, és ezt én történelmi áttörésnek érzem” – hangsúlyozta a miniszterelnök.

„Ez azt jelenti, hogy a nemzeti, az uniós és a várható magánbefektetői forrásokkal együtt a következő években 9.000 milliárd forint jut az agráriumnak. Nehéz egy ilyen számmal mit kezdeni. Ismerjük valamelyik Rejtő Jenő-könyvből azt a történetet, amikor valakinek ezer dollárt ígérnek, és mondja: mondjon százat, olyat már láttam. Kicsit én is így vagyok ezzel. 9.000 milliárd, ahogy elképzelem egyben. 

Tehát egy hatalmas összeg, talán úgy érdemes ezt megértenünk, hogy ez háromszor annyi, mint amennyi eddig volt, így talán könnyebb fölbecsülni ennek a jelentőségét. Ez háromszor annyi vidéken, agráriumban elköltött pénzt jelent, mint amennyit eddig képesek voltunk elkölteni. Ha ezzel nem tudjuk a magyar mezőgazdaságot modernizálni, akkor semmivel sem. Ez az utolsó történelmi lehetőségünk. Ha ezt nem ragadjuk meg, akkor a versenytársaink elhúznak mellettünk, és alul fogunk maradni azokban a versenyekben, ahol helyt kell állni, mert enélkül nem tudunk nyereséges vállalkozásokat működtetni az agráriumban. Utolsó lehetőség, ne mulasszuk el, ragadjuk meg!” – mondta végezetül Orbán Viktor.

Ajánlott kiadványokDr. Hajdú József:
A 21. század traktoraiDr. Kukovics Sándor szerk.:
A bárány- és juhhús fenntarthatóságaDr. Bai Attila (szerk.):
A biogázBai Attila - Lakner Zoltán - Marosvölgyi Béla - Nábrádi András:
A biomassza felhasználása

Ez is érdekelhetiA káposztafélék gépi betakarításaParlament előtt a 2025. év adózását meghatározó őszi adócsomagA lovak jólléte: a gondos lótartás eszközei és szabályai