Nehéz univerzális és szántótraktorok

Kategória: Gépesítés | Szerző: Dr. Szente Márk NAIK MGI, 2014/10/20

A traktoroktól elvárt lehetőségek napjainkra már többségében nem a birtokmérethez, hanem az adott termeléstechnológiákhoz igazodnak.
A termeléstechnológiákon belüli műveletek agrotechnikailag optimális időszakban történő végrehajtása nagyobb termőterületek esetén nagyobb munkaszélességű és területteljesítményű erő- és munkagépeket igényel. A nagyobb munkaszélesség nagyobb vonóerőt is igényel, amelyet a traktorgyártók a nagyobb tömegű és beépített motorteljesítményű erőgépekkel érnek el.

Szántótraktorok manapság

Ez az igény vezetett a nehéz univerzális vagy akár szupernehéz univerzális traktorok megjelenéséhez.

Ezek az erőgépek már inkább a szántótraktorokhoz hasonlítanak, annál is inkább, mivel a klasszikus szántótraktorok területén is felgyorsultak a fejlesztési tevékenységek, melynek eredményeként egyre több funkcióval rendelkeznek – közelítenek a nehéz univerzális traktorok által kínált funkcióválasztékhoz.

A szántótraktorok kezdetben célgép jelleggel készültek, így ezekre a traktorokra elsősorban a szántás és egyéb nehéz talajmunkák elvégzése hárult. Ennek megfelelően a munkagépek csatlakoztatására elsősorban a vonórúd szolgált, de a felszereltség pótlólagos bővítésével ezeket az erőgépeket is igyekeznek univerzálisabbá tenni. A gazdaságosabb kihasználásra való törekvés eredményeként, a traktor sokoldalúságát növelendő, a mai korszerű szántótraktorokat már hidraulikus függesztő szerkezettel, TLT-hajtással és különböző szabályozó rendszerekkel is ellátják. Ily módon egyre inkább elmosódik a határ a nehéz univerzális és a szántótraktorok között. A fejlesztéseknek köszönhetően, napjainkra a szántótraktorok felhasználási területe (rendeltetése) nem korlátozódik az őszi és a tavaszi talajművelésre, talaj-előkészítésre, hanem a kiegészül más, az univerzális traktorokra jellemző munkaműveletekkel is, például a magágykészítéssel és a vetéssel.

Természetesen a nehéz univerzális és szántótraktorok esetében az univerzalitás a kis- és középkategóriás erőgépekhez képest egy szűkített felhasználási területet jelent. Ennek megfelelően ezeket a traktorokat elsősorban a következő feladatokra használják:

Talajmunkák (mélylazítás, szántás, szántáselmunkálás, magágykészítés, felszínrendezés, tárcsázás, lazítózás stb.) – ezek igénylik a legnagyobb vonóerő-kifejtést relatíve kis haladási sebesség mellett, ami egyben nagy traktortömeg, illetve pótsúlyozási igényt is támaszt.
Tápanyag-utánpótlás (szerves- és műtrágyázás, fejtrágyázás), melynek vontatási teljesítményszükséglete nem jelentős, viszont TLT- vagy hidro­motoroshajtás-szükséglete van.

Szálasanyag-betakarítás (elsősorban a nagyobb teljesítményigényű szárzúzás, száraprítás, bálázás, szecskázás stb.), ami jelentős TLT-teljesítmény­szükséglettel rendelkezik. Gyökér- és gumós növények betakarítása.

Szállítás

A felsorolt feladatoknak a mérettől, teljesítménytől és felszereltségtől függően nem minden nehéz univerzális és szántó traktor tesz eleget, de vannak olyan típusok, amelyek megfelelnek a felsorolt munkaműveletek követelményeinek.

Nagy teljesítményigény

A nehéz univerzális és a szántótraktorok motorteljesítménye kezdetben 100–150 kW, majd a későbbiekben 120–200 kW között alakult. Napjainkra az erőgépek felső teljesítményhatára még inkább kitolódik, ma már nem ritka a hazai piacon sem 250–400 kW motorteljesítményű erőgép – a nagy birtokméretekkel rendelkező Ausztrália, Kanada stb. piacain ennél nagyobb, akár 600–700 kW teljesítménnyel is találkozhatunk. A teljesítmény növelésének (és ezzel párhuzamosan a tömeg és a geometriai méret növekedésének) elsősorban a táblaméretek és a táblák megközelítésének lehetőségei szabnak határt. A nagy teljesítményű univerzális és szántótraktorokat 6–8 hengeres, közvetlen befecskendezésű, legtöbb esetben turbófeltöltővel szerelt, korszerű dízelmotorokkal szerelik, amelyek eleget tesznek a károsanyag-kibocsátási szint – EU-normák által előírt – követelményeinek. Fő jellemzőjük a viszonylag magas nyomatékrugalmasság (~30–40%) és az állandó teljesítményszint, ami akár 500–600 min–1 fordulatszám-tartományban is tartható. Ebben a kategóriában is találkozhatunk a két teljesítményszintű motorokkal, amelyeknél az alacsonyabb teljesítményszint a nehéz, nagy vonóerőt igénylő talajmunkák során alkalmazható jól, a magasabb teljesítményszint pedig a TLT-hajtást igénylő munkáknál. A korszerűsítések révén a traktoros munkák igényeihez igazították a motor teljesítményjellemzőit is. Ez jelentkezik a szervizciklusok kitolt idejében, a fajlagos hajtóanyag-felhasználás csökkentésében, illetve a motorok élettartamának növekedésében.

A teljesítmény-átviteli rendszerük általában mechanikus kivitelű, de a sebességfokozatok váltásában többféle megoldást alkalmaznak. Korábban a szántótraktorokra jellemző volt a mechanikus kapcsolású szinkronizált váltó, ezt már egyre kisebb számban alkalmazzák. Ebben a kategóriában is egyre népszerűbbek és elterjedtebbek a terhelés alatt kapcsolható sebességváltóművek (teljesen powershift vagy csoport powershift). A terhelés alatt kapcsolható sebességváltók gépi kapcsolású változatának (powershift) alkalmazása a traktorvezető és a motor kímélése mellett a traktoros gépcsoport gazdaságosabb üzemeltetését is lehetővé teszi. A sebességfokozatok száma éppen az univerzalitás előtérbe helyeződése miatt a kezdeti 8–10-ről 8–24-re nőtt, és a haladási sebesség intervalluma is kitolódott a magasabb sebességhatár irányába, így ezekkel a traktorokkal is elérhetővé vált az 50 km/h-ás végsebesség. Napjainkra ebben a kategóriában is megjelentek a fokozatmentes sebességváltóművek. Ezt az a tény tette lehetővé, hogy a fokozatmentes hajtóművek gazdaságosság tekintetében versenyben vannak az előzőekben említett jobb hatásfokú, fix áttételű, terhelés alatt kapcsolható hajtóművekkel. Ezek általában úgynevezett teljesítményelágaztatásos hajtóművek. A teljesítmény elágaztatásával a nagyobb teljesítményű hányad a fix jó hatásfokú mechanikus, a kisebb teljesítményű hányad a rosszabb hatásfokú hidrosztatikus ágon halad tovább. A két teljesítményfolyam újbóli összegzésével és a hidrosztatikus hajtómű segítségével megvalósítható a nagy teljesítményű, nagy áttételi tartományt áthidaló, fokozatmentes hajtás. Nagy előnye ezeknek a hajtóműveknek, hogy amíg egy powershift váltónál minden terhelés alatt kapcsolható sebességfokozathoz tartozik egy kettős kuplungszerkezet, addig a fokozatmentes hajtóműben csak egy kettős kuplung található – a hajtómű bemenetén. A NAIK MGI által elvégzett vizsgálatok eredményei is igazolják, hogy a mai korszerű fokozatmentes hajtóművek nemcsak az agrotechnikai alkalmazhatóság, hanem a gazdaságosság terén is kedvezőbb paraméterekkel rendelkeznek a terhelés alatt kapcsolható, powershift váltóművekkel szemben.

A taposási kár csökkentése

A teljesítmény növelésével együtt járt a nehéz univerzális és szántótraktorok tömegének növelése – ma már nem ritka a 20 tonna vagy afeletti traktortömeg megjelenése a szántóföldön. Valamennyi nagyteljesítményű traktor jellegzetessége az orrnehéz kivitel. Egyes típusoknál szélsőséges esetben az első tengely statikus terhelése akár 30–35%-kal is nagyobb lehet a hátsóénál. Termé­szetesen a vonóerő-terhelés hatására a tengelyterhelés-arányok átrendeződnek, kiegyenlítődnek. Megfelelő pótsúlyozással elérhető, hogy az üzemi tengelyterhelés-arányok az optimális érték körül alakuljanak ki. Ezeknél a traktoroknál különösen nagy figyelmet kell fordítani a megfelelő pótsúlyok meglétére és alkalmazására.

A nagy traktortömeg miatt a szokásosnál nagyobb figyelmet kell fordítani a nehéz traktorok járószerkezetére. A mellett, hogy a hagyományos kerekes traktorokat nagy terhelhetőségű abroncsokkal kell ellátni, fontos, hogy azok a lehető legnagyobb mértékben kíméljék a talajt. Ezt az igényt az abroncsok talajon felfekvő felületének növelésével lehet elérni, ezért előszeretettel alkalmazzák a széles profilú típusokat. A nagy teljesítményű high-tech traktorokra és az egyre nehezebb betakarítógépekre szerelt abroncsoknak mind műszaki és agronómiai, mind alkalmazástechnikai szempontból különleges követelményrendszert kell teljesíteni. A maximális vonóerő-kifejtés, az optimális vonóhorog-teljesítmény, a minimális talajtömörítés, a jó öntisztító képesség és a nagyobb menet­sebesség mellett a hosszú élettartam az, ami elsődleges elvárás a korszerű abroncsokkal szemben. A talajkímélés és a beépített motorteljesítmény optimális kihasználása érdekében megjelentek a háromtengelyes erőgépek is a piacon.

Más traktorokon a hagyományos lánctalpas traktorok előnyeit kívánják alkalmazni a gumihevederes járószerkezetek segítségével. A különböző típusú gumihevederes járószerkezetek előnye a hagyományos lánctalpakkal szemben, hogy megőrizve a kis talajnyomást és nagy vonóerő kifejtő képességet, ezekkel a járószerkezetekkel közúton is lehet közlekedni. A gumihevederes járószerkezetnek számos típusváltozata fejlődött ki, mind a gumiheveder konstrukciója, a támasztógörgők és az alváz kapcsolata, mind a kormányzási mód szerint. Az úgynevezett fél gumihevederes traktorok a kerekes és a gumihevederes traktorok ötvözetéből alakultak ki. A fél gumihevederes járószerkezet kialakítására kétféle megoldás kínálkozott: az egyiknél a hajtott kereket leszerelve, annak helyére szerelik fel az önálló gumihevederes szerkezetet, a másiknál a hajtott kerék fennmarad, és kiegészítő feszítőkerékkel biztosítják a keréken és a feszítőkeréken átvezetett gumiheveder feszességét.

Összefoglalóan megállapíthatjuk, hogy talajkímélésben és vontatási hatásfokban egyenlőre verhetetlenek a gumihevederes járószerkezetek, amelyeknek a munka közben a talajra gyakorolt nyomása csak negyede-ötöde a hagyományos gumiabroncsozású traktorokénak. Ugyanakkor továbbra is meghatározó marad a kerekes, gumiabroncsozású járószerkezet alkalmazása. A traktor abroncsok területén tapasztalható változások elsősorban a környezetvédelem (káros talajtömörítő hatás csökkentése), a traktorvezető kényelmének (rugózó hatás) és a traktorüzemeltetés hatásfokának javítását szolgálják.

Alkalmazott kihajtási módok

A legtöbb szántótraktoron ma már megtalálható, a nehéz univerzális traktorokon pedig alapkövetelmény a szabványos TLT-hajtás. Így mindkét típus alkalmas az aktív művelőelemmel rendelkező talajművelő gépek és egyéb, TLT-hajtású munkagépek üzemeltetésére. Nem ritka a traktor elejére szerelt függesztő szerkezet és hidraulikus csatlakozó rendszer alkalmazása sem. Mindezek tovább bővítik a traktorok alkalmazási körét, egyre nagyobb azoknak a függesztett, félig függesztett és rászerelt munkagépeknek (esetleg tolt munkagépeknek) a skálája, amelyek ezekkel az erőgépekkel üzemeltethetők.

Ajánlott kiadványokDr. Hajdú József:
A 21. század traktoraiDr. Kukovics Sándor szerk.:
A bárány- és juhhús fenntarthatóságaBai Attila - Lakner Zoltán - Marosvölgyi Béla - Nábrádi András:
A biomassza felhasználásaHarasztiné Lajtár Klára:
A borkezelés, palackozás, csomagolás és szállítás berendezései - Borászati technológiák II.

Ez is érdekelhetiA káposztafélék gépi betakarításaParlament előtt a 2025. év adózását meghatározó őszi adócsomagA lovak jólléte: a gondos lótartás eszközei és szabályai