A precíziós gazdálkodás jó válasz az agrárium kihívásaira

Kategória: Agrárgazdaság, Gépesítés | Szerző: H. Gy., 2022/05/04

Milics Gábor, 
a Magyarországi Precíziós Gazdálkodási Egyesület
elnöke

A történelmi hűséghez hozzá tartozik, hogy Milics Gábor 2004 óta foglalkozik az agrárium digitalizációjával. Geográfus végzettsége révén olyan területet keresett a doktori értekezésének megírásához, ahol a térszemléletet jól tudják használni, alkalmazni. Így került Mosonmagyaróvárra, a Nyugat-Magyarországi Egyetemre (jelenleg Széchenyi István Egyetem), ahol Neményi Miklós professzor tanszékén a precíziós gazdálkodással találkozott. Az egyetemi tanulmányok után a doktori disszertációját a precíziós (helyspecifikus) gazdálkodásról, a térinformatika és távérzékelés felhasználhatóságáról írta. Az elmúlt másfél évtizedben folyamatosan foglalkozik a precíziós gazdálkodással, annak megvalósításával, gépesítésével, térképezésével, adatfeldolgozásával. Ebben a témakörben másfél évtizeden keresztül tanított Mosonmagyaróváron, az idei évtől pedig Gödöllőn a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetemen precíziós gazdálkodás tantárgyat oktat a hallgatóknak.

Rohamléptű a fejlődés

Az is tény, hogy Milics Gábor rendszeres résztvevője az európai precíziós gazdálkodásról szóló konferenciáknak, s ez adta az indíttatást arra, hogy megalakítsák a Magyarországi Precíziós Gazdálkodási Egyesületet. Az egyesület célja, hogy elősegítse a precíziós gazdálkodás, mint tevékenység, és az adat alapú gazdálkodás, mint szemlélet elterjedését Magyarországon. Az Európai Precíziós Gazdálkodási Konferencia rendezési jogának elnyerésekor fogalmazódott meg bennük, hogy a téma iránt érdeklődőket egyesületi szinten is összefogják, s így hozták létre 2017 augusztusában a Magyarországi Precíziós Gazdálkodási Egyesületet. S itthon is kiszélesedett ezzel a precíziós gazdálkodási szemlélet terjesztése. A precíziós gazdálkodás iránti érdeklődés korábban is erőteljes volt: Bolyki Bence, az Agroinform Kft. tulajdonosa, ügyvezetője 2015-ben megszervezte az első PREGA Konferenciát, amely mára Magyarország agrár-digitalizációs szakmai fórumává fejlődött. Milics Gábor a konferencia szántóföldi szekciójának a szakmai szervezője.

Az agrár-digitalizáció, ezen belül a precíziós gazdálkodás az elmúlt évtizedben rohamléptekkel fejlődött Magyarországon. Ez leginkább a Digitális Agrár Stratégia megvalósításában érhető tetten. A DAS egy olyan koncepció, ami ugyan stabil mérföldköveket is tartalmaz, de folyamatosan felül kell vizsgálni a tartalmát, mivel igen dinamikusan változik az agrárpiac, az IOT-nek, a digitalizációnak, a mesterséges intelligenciának, a robotikának, a döntéselőkészítési folyamatoknak, a dróntechnológiának, az eszközöknek, a lehetőségeknek a korábban elképzelhetetlen gyors fejlődési ütemének köszönhetően. A DAS azon koncepciója alapján nagyon jól működik azoknak az adatoknak a felhasználása, amelyek a gazdálkodáshoz szükségesek, így nem mondható, hogy a gazdálkodónak nincs adata ahhoz, hogy a döntéshozatalában ne váltson a precíziós szemléletre. Az adatelőkészítési folyamat nagyon jól halad, folyamatosan bővülnek a cégek adatbázisai. 

A kormány is segít

Az állami szereplők is mindent megtesznek azért, hogy a digitalizáció minél gyorsabban, hatékonyabban terjedjen az agráriumban. Tavaly írták ki az agrárdigitalizációs pályázatot, amellyel a gazdaságok gépekkel, precíziós eszközökkel, műszerekkel való felszerelését elősegítik, s a beszerzésüket támogatják. Milics Gábor úgy látja, hogy az állami, kormányzati akaratot erősíti az is, hogy az egyetemeken (MATE, Debrecen, Mosonmagyaróvár) központi helyen szerepel a precíziós gazdálkodás oktatása olyannyira, hogy a tantárgyat már az alapképzésbe is beépítették. S a gazdálkodók körében is egyre népszerűbb a precíziós gazdálkodás technológiájának alkalmazása. Egyre több gazdálkodó látja, hogy a digitalizált agráradatokra alapozva kell a döntéseket meghoznia, ám gátolja ennek a szemléletnek az elterjedését egyrészt a szakemberek hiánya, másrészt a konvencionális szemlélethez való ragaszkodás.

A precíziós gazdálkodásnak számos területe van, így számos eleme külön-külön építhető be a gazdálkodás technológiájába. Nem muszáj teljességben, komplex technológiában gondolkodni, elég az is, ha egy-egy elemét használjuk. Mindez persze, függ a gazdaság méretétől, de ha mondjuk a drónfelvétel alapján gyomfelvételezést végez a gazdálkodó, akkor már helyspecifikusan lehet gyom elleni védekezést megvalósítani. Ezzel pedig már helyspecifikus gazdálkodást folytat a gazdálkodó, amihez nem szükséges extra befektetés. Vannak jó példák arra, hogy szemléletváltással, kis tőkebefektetéssel lehet precíziós szemléletet bevezetni a gazdálkodásba. 

Az üzemméret is fontos

Milics Gábor szerint a precíziós gazdálkodáshoz szükséges eszközfelhasználás kényelmi funkciói az automata kormányzás, az AB egyenes bevezetés, táblahatár meghatározása stb., még nem helyspecifikus tevékenység, viszont ezekre alapozva lehet a helyspecifikus beavatkozásokat elvégezni. Ezek a kényelmi funkciók egyre elterjedtebbek az országban, és gyakorlati hasznosulása is van, amit néhány százezer forint beruházással megvalósíthatunk, és akár 20 hektáron is érdemes meglépni. Elkerülve a számháborút elmondható, hogy száz hektáron – ahol homogén gazdálkodás folyik – nem érdemes a teljes precíziós technológiát megvásárolni, elég, ha mondjuk például a műtrágya felhasználásnál differenciálunk, mivel az ennél nagyobb befektetés várhatóan nem térül meg. Ha átlagos üzemméretet kellene mondani a befektetés megtérülése szempontjából, akkor a kisebb befektetések már 150–200 hektáros gazdaságokban megtérülnek – ez persze a heterogenitástól is nagy mértékben függ –, egy komplexebb technológia bevezetéséről viszont már nagyobb gazdaságnál, 300–500 hektárnál érdemes elgondolkodni. Egyébként az első befektetéseket ezeknél a gazdaságoknál el is végezték, és szép eredményeket is értek el, hiszen hatékonyabb, eredményesebb gazdálkodást értek el.

A digitalizáció az agráriumban annyit jelent, hogy digitális alapon történik az adatgyűjtés, adatfeldolgozás, információ előkészítés, döntés előkészítés, és döntéshozatal. A gazdálkodónak elsősorban azokat a termőhelyi specifikációkat kell megismernie, felmérnie, ahol különbségek láthatók. A hozamtérkép elkészítése hozammérő rendszerekkel, amelyeket a meglévő kombájnokba akár utólagosan is felszerelhetnek, már megvalósítható. A szántóföldi növénytermesztésben a mért adatok alapján megmondható, hogy az adott táblának az adott körülményekben, és évjáratban, az adott növény milyen hozamot ér el. Ha ez nem áll rendelkezésre, akkor a műholdas adatok képállományai alapján visszamenőleg lekérdezhetők a 10x10 méter alapú műholdas felvételek, amelyek szakszerű elemzése alapján termőképességi szinteket lehet meghatározni, illetve hozamokat lehet becsülni. S ha mindezt zóna alapon végezzük, akkor helyspecifikusan gazdálkodunk. A zóna ugyanis a precíziós szaktanácsadás alappillére, s a több évig stabilan hasonló hozamot, eredményt adó, így azonosan kezelhető szomszédos cellák összessége. 

S ha az eredményekkel is kezdeni akarunk valamit, akkor már gépberuházásra is szükség van, mert itt jön vetéskor a tőszám szabályozása, a 
tápanyagutánpótlás kér­dése, amelyek a hely­specifikus beavatkozások bevezetéséhez az első lépéseket jelentik. A már említett pályázatokon sok-sok gazdálkodó nyert – nem véletlen, hogy a pályázatra kiírt 100 milliárd forintos keretösszeg gyorsan elfogyott, ezért csaknem a triplájára emelték a keretösszeget – és éppen ezekre, a zónákra vonatkozó műveletek precíziós fejlesztésére mutatkozik a legnagyobb igény.

Az átlag alacsonyabb szinten van

Arra a kérdésre, hogy a magyar agrárium a digitalizáció szempontjából hol áll a nemzetközi összevetésben, Milics Gábor két dolgot hangsúlyoz. Az egyik, hogy a magyar agrárium átlagos színvonala a szükséges és elvárható digitalizációnál alacsonyabb szinten van. Ha viszont a gazdálkodók „felső tízezrét” említjük, akik jól ismerik a technológiákat, és kellő tőkeerővel bírnak, valamint akik megfelelő időben és szemléletváltással álltak a kérdés megválaszolásához, azok semmilyen szempontból nem maradnak el az élvonaltól. Sőt, vannak olyan eszközök, technológiák, amiket közvetlenül Magyarországon tesztelnek, fejlesztenek, ami előre viszi a precíziós gazdálkodás egészét.

Mivel az agrárdigitalizáció digitális kompetenciát is igényel, ezért nehéz azt mondani, hogy ezen a területen minden rendben van. Sok gazdálkodónak alacsony szintű a digitális képzettsége, ezért a nagyobb cégek szolgáltatásaival áthidalhatók ezek a tudásbeli hiányosságok. A nagyobb cégek már arra építik a szolgáltatásaikat, hogy az agrárdigitalizációs segítséget is megadják a kisebb gazdálkodóknak. Ha valaki nem akarja ezeket a szolgáltatásokat igénybe venni, akkor saját maga alkot rendszereket, s ezek az önálló, szigetszerű szoftverek ugyanúgy rendelkezésre állnak, mint a felhő alapú szolgáltatói rendszerek. De a jó megoldás a vállalatirányítást is segítő szoftver alkalmazása – ez leginkább a nagygazdaságokra jellemző –, mert így a vezetői döntéseket is valós adatok alapján lehet meghozni. A kisebb gazdaságoknál nem feltétlenül kell a vállalatirányítási rendszereket bevezetni, mert azok nagy adatbázist igényelnek, viszont az agronómiai irányítást érdemes bevezetni a kisebb gazdaságokban is.

Támogatási rendszer reformja 

A digitalizáció folyamata természetesen nem független a támogatáspolitikától sem. A pályázati rendszerben az agrárdigitalizáció fejlesztése meghatározó szerepet kapott, és kap az új, 2023–2027 közötti Közös Agrár Politikában is. Ha a Green Dealben, a Zöld Megállapodásban megfogalmazott célokat el akarjuk érni, akkor az agrárdigitalizációnak kulcsszerep jut, mert megbízható, pontos adatokat kell szolgáltatnunk. Persze, a gazdálkodótól függ, hogy milyen módszerrel fogja az adatokat szolgáltatni.

Milics Gábor szerint a támogatási rendszert meg kellene reformálni abból a szempontból, hogy a precíziós technológiát alkalmazó gazdálkodóknak – akik környezettudatosan, fenntarthatóbban kezelik a területeket – pozitív diszkrimináció járna a nagy beruházási igény miatt a támogatás mértékében. A fiatal gazdálkodók körében is többször megfogalmazott igényként jelenik meg ez a fajta különbségtétel, mert így nagyobb értelmét látják a digitalizáció fejlesztésének. Leginkább a területalapú támogatást kellene lassan kivezetni a rendszerből, és a környezettudatos, a fenntartható gazdálkodást alkalmazó gazdálkodók előnyére differenciálni a támogatást, mert a technológia-intenzív megoldásokkal – érthető okokból – jóval drágábban tudnak termelni. A támogatási rendszer változtatásával nyomást lehetne gyakorolni a gazdálkodóra abból a szempontból, hogy térjen át a precíziós, helyspecifikus, digitalizált, adat-alapú gazdálkodásra. Ebből a szempontból a digitalizáció a jövő útja, s a hagyományos gazdálkodáson hamarosan túllépnek az agrárium kevésbé fejlett európai régiói is.

Ma még nagy probléma a minőségi munkaerő hiánya. A nem minőségi munkaerő még szegről végről található, de egy digitalizációs alapú, adatgyűjtésre alkalmas modern gép vezetésére már igen nehéz jó szakembert találni. Nem véletlen, hogy az agrár szakképző intézményekben és az agráregyetemeken is központi kérdéssé vált a megfelelő, tudásalapú szakember képzése. Ha párhuzamot szeretnénk vonni, akkor például az informatikus képzésen látható, hogy a tech-cégek már a második évfolyamból kiválasztják a nekik alkalmas, tehetséges fiatalokat, és ösztöndíjjal támogatják a tanulásukat. A duális képzés egyébként tökéletesen alkalmas az agráriumban a jól képzett szakemberek kineveléséhez.

Kockázatcsökkentés

A DAS hatékonyságnövekedési tétele több elemből áll össze. Rögzítik, hogy a gazdálkodók a termelés szintjén növelik az input anyagok és természeti erőforrások felhasználásának hatékonyságát, hozamnövekedéssel, a minőség növelésével, a melléktermékek és hulladékok csökkentésével. Cél, hogy a gazdálkodók csökkentsék a termelés kockázatait és az üzem szintjén javítsák a technológiai és a vezetői döntések hatékonyságát. A termékpályák szintjén csökkentsék az értékesítési kockázatokat. A digitalizációval valóban növelhető a hatékonyság azért, mert az adott gazdaságban a digitalizált technológiák segítségével a termőhelyek korábbi adataihoz viszonyítva kell az új technológiát igazítani, alkalmazni. A digitalizáció az agrárium jelenlegi kihívásaira jó válaszokat tud adni, lásd klímaváltozás, aszály stb., mivel csökkenthetők a kockázatok az okszerű gazdálkodással, a növények életfeltételeinek a javításával.

Milics Gábor végezetül azt hangsúlyozta, hogy a digitalizáció nem csak a szántóföldi növénytermesztésben kapott meghatározó szerepet, hanem az állattenyésztési, és a kertészeti ágazatokban is. A kertészeti kultúrákban egyformán hatékonyan használhatók a szántóföldi növénytermesztésben használatos technológiák, mint a kényelmi, vagy a helyspecifikus elemek. Az állattenyésztésben a precíziós szemlélet elterjesztése szintén olyan fontos, mint a szántóföldi, kertészeti kultúráknál. Amikor tehát a precíziós gazdálkodásról beszélünk, ne kizárólag a szántóföldi növénytermesztésre gondoljunk, hanem a kertészeti kultúrákra és az állattenyésztésre is.

Ajánlott kiadványokDr. Hajdú József:
A 21. század traktoraiDr. Kukovics Sándor szerk.:
A bárány- és juhhús fenntarthatóságaDr. Bai Attila (szerk.):
A biogázBai Attila - Lakner Zoltán - Marosvölgyi Béla - Nábrádi András:
A biomassza felhasználása

Ez is érdekelhetiA káposztafélék gépi betakarításaParlament előtt a 2025. év adózását meghatározó őszi adócsomagA lovak jólléte: a gondos lótartás eszközei és szabályai