Életmentő volt a csapadék az őszi vetéseknek

Kategória: Agrártámogatások, Fenntartható gazdálkodás, Növénytermesztés | Szerző: Z. B., 2022/05/06

Az őszi kalászosoknak az utolsó pillanatban érkezett a csapadék, a vetések állapota még ezzel együtt is az elmúlt öt év átlagához képest gyengébb képest mutat. Jellemző, hogy a Marton Genetics által készített állapotjelentés szerint a március végén és április legelején érkezett számottevő csapadék után a búzák egy hét alatt annyit fejlődtek, mint a vetést követő öt hónapban. Vagyis valóban életet mentett a száraz ősz és tél után az utolsó pillanatban érkezett csapadék, és szerencsére április második felére is jutott az esőzésekből. 

A műtrágyapiacon bekövetkezett árrobbanás miatt sokan tartottak attól, hogy a tavaszi fejtrágyázás sok helyen elmarad, de a termelők arról számoltak be, hogy megfelelő készletekkel vágtak neki a tavasznak. Petőházi Tamás, a Gabonatermesztők Országos Szövetségének (GOSZ) elnöke úgy fogalmazott, hogy a szántóföldi növénytermesztők ebben a búzaciklusban „nagyjából rendben vannak”, a 2021-es nagy műtrágyaáremelkedések kezdetekor ugyanis a termelők nagy része – mint utólag kiderült, elfogadható áron – biztosította a tavaszi munkákhoz szükséges készletét. Igaz – állítják a szakértők – a bemosó csapadék hiánya miatt a fejtrágya hasznosulása a szokásosnál is gyengébb lett. Jól mutatja a gazdálkodók alkalmazkodását az időjárási viszonyokhoz, hogy – szintén a Marton Genetics szakértői szerint – a tavaszi földmunkák során a talajban lévő minimális nedvesség megőrzésére törekedtek. 

A március és április fordulóján leesett 60–70 milliméter eső a termelők szerint az aktuális vízhiány legfeljebb felét pótolta. A Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetsége (MOSZ) adatai szerint a márciusban lehullott csapadék – az utolsó napot nem számolva, amikor már több helyen is esett – az elmúlt harminc év átlagának csupán a 40 százaléka volt. 

A Marton Genetics helyzetelemzése szerint az őszi kalászosok egészen március elejéig súlyos csapadékhiánnyal küzdöttek, ami a növények differenciálódási szakaszában sajnos meghatározóan hat a terméseredményekre is. A tapasztalatok szerint főleg a későn vetett búzákban és tritikáléban maradt el a bokrosodás a fajtánként elvárttól, amit már a későn jött csapadék sem tud helyrehozni. 

Ennek ellenére a szakértők szerint temetni semmi esetre sem kell a búzatermést, ha ugyanis az aratásig optimális lesz az időjárás, egy közepes termés még learatható. A terület az elmúlt évihez képest – ami a KSH adatai szerint 891 ezer hektár volt – néhány tízezer hektárral nőtt, az Agrárközgazdasági Intézet (AKI) novemberi összefoglalójában legalábbis 952 ezer hektár tervezett őszibúza-vetésterületről adott számot, amiből november 12-éig 892 ezer hektárt el is vetettek, és a tényleges vetésterület kevesebb mint tízezer hektárral maradhat el a tervezettől. 

A repcénél ugyanakkor ezzel ellentétes folyamat zajlik: a 2020-as 310 ezer hektárról 2021-re 256 ezer hektárra csökkent a betakarított terület, és az AKI szerint tavaly ősszel már csak 244 ezer hektár vetését tervezték. A betakarított terület viszont az ősszel ténylegesen elvetettnél nem csak a szokásos mértékkel lesz kevesebb, ugyanis a szárazság leginkább a repcét viselte meg, és több helyen ki is kellett tárcsázni a vetést.

Az elmúlt hetekben az időjárás és a tavaszi munkák mellett leginkább a felbolydult és állami beavatkozástól sem mentes piaci folyamatok foglalkoztatták a gazdálkodókat. Az exportbejelentési kötelezettség március elején történt kihirdetése utáni napokban a bizonytalanság jellemezte a gabonapiacot, de azóta – legalábbis ebből a szempontból – csillapodott a hangulat. Az exportbejelentési kötelezettség beépült a folyamatba, és az állam harmincnapos elővásárlási kötelezettsége a gyakorlatban úgy működik, hogy néhány nap alatt megérkezik az exportengedély, az állam pedig nem tartott igényt egyetlen gramm exportra szánt gabonára sem, a felvásárlók pedig ismét kiajánlanak új árakat a termelőknek. 

Az észak-afrikai országok idén nyártól év végéi 25–30 millió tonna gabonát igényelnek, amit eddig az orosz és az ukrán exportőrök biztosítottak számukra, ez viszont idén bizonyosan nem így lesz. Keletkezhet egy olyan importnyomás, amire a kormány – meghosszabbítva a május 15-éig élő exportbejelentési kötelezettséget, az elővásárlási jog gyakorlásának lehetséges idejét pedig felemelve – valóban korlátozza a gabonakivitelt. Ekkor a világpiaci és a belpiaci ár erősen elválhat egymástól, ami a magyar gabonatermesztőket nehéz helyzetbe sodorná. Petőházi Tamás ugyanis úgy számol, hogy ennek a ciklusnak a végére 430–470 ezer forint a gabona hektáronkénti előállítási költsége, ami a következő ciklusban már 600 ezer forintról indul.

Ez pedig szerinte nagy vízválasztó a szántóföldi növénytermesztésben, és sokan lesznek, akik ezt a költségszintet már nem tudják vállalni, ami komoly termésvisszaeséshez vezethet.

Ajánlott kiadványokDr. Hajdú József:
A 21. század traktoraiDr. Kukovics Sándor szerk.:
A bárány- és juhhús fenntarthatóságaDr. Bai Attila (szerk.):
A biogázBai Attila - Lakner Zoltán - Marosvölgyi Béla - Nábrádi András:
A biomassza felhasználása

Ez is érdekelhetiA káposztafélék gépi betakarításaParlament előtt a 2025. év adózását meghatározó őszi adócsomagA lovak jólléte: a gondos lótartás eszközei és szabályai