Beszélgetés a kamarai választásról

Kategória: Kamara | Forrás: Agrárium információ, 2022/07/11

Jakab István,
a MAGOSZ elnöke

– Sikeresen befejeződött a választás a Nemzeti Agrárgazdasági Kamaránál. A jelölő szervezet a MAGOSZ volt. Nyilvánvalóan a sokéves közös munka volt a siker titka. Hogyan működött együtt a két, gazdák által elfogadott szervezet?

– Szoros szakmai és stratégiai együttműködés van a szervezeteink között. A 2022-es esztendő különleges volt a kamara életében, hiszen idén májusban tartották a kamarai választásokat. A választás listás rendszerben, megyénként történik, és országos agrár-érdekképviseletek indulhatnak rajta. Ezúttal, a korábbi ellenfelünk nem indult el a választáson, egyedül a MAGOSZ állított listát jelölő szervezetként. Tettük mindezt egy olyan szövetségben, melyet 17 szakmai szervezettel kötöttünk és amellyel így a teljes mező-, erdőgazdasági és élelmiszeripari ágazat érdekeit megjelenítjük. Ez a szakmai szövetség adja a küldötteket, a kamara megyei és országos tisztségviselőit, de az együttműködésünk nem csak a választásokra koncentrálódik, hanem a választások után is kiállunk egymás érdekeiért. 

– Milyen eredményei is vannak ennek az együttműködésnek? 

– Ha egy kiskereskedelmi lánc piactorzító árpolitikát folytat, együttesen tudunk fellépni vele szemben, amivel a teljes termékpálya érdekeit tudjuk védeni. Erre sajnos, többször is szükség volt az elmúlt években, például a tejárak vagy a dinnye agresszív árazása esetén. A velünk szövetséges szakmai szervezetek ott vannak a kamarai osztályokban is, ahol a szakmai munka zajlik. Bebizonyosodott az is, hogy ha egy ágazatnak problémája van és emiatt kormányzati beavatkozásra van szükség, akkor sokkal hatékonyabbak vagyunk, ha együtt állunk ki, és a kamara teljes súlyát latba vetjük a tárgyalások során. Ennek kiemelt példája volt a koronavírus kitörésekor összehívott kormányzati munkacsoport, ahol a kamara köztestületként, törvényi felhatalmazással tudta képviselni a teljes ágazat érdekeit, de az ország legnagyobb agrár-érdekképviseleteként a MAGOSZ is részt vett a munkában. A szövetségi rendszerünk itt is jól vizsgázott, hiszen folyamatosan egyeztettünk a többi szakmai szervezettel, így egységes álláspontot tudtunk letenni a kormány asztalára.

Éppen ezt tartom az egyik legfontosabb erősségünknek, hiszen az ilyen válságidőszakok esetén hitelesen tudjuk megjeleníteni az ágazat érdekeit a döntéshozók irányába. Vagy egy másik példa: mikor az üzemanyag kapcsán a döntések előkészülete zajlott, nagyon fontos volt, hogy közvetlenül tudtuk jelezni a kormányzatnak az ágazat speciális helyzetéből adódó igényeket, azt, hogy a mezőgazdasági munkák ellátásához szükség van az üzemanyagellátás biztosítására. Jeleztük: ha nem tudnak kimenni a gazdák a földekre, akkor nem lesz élelmiszer se. Tudni kell viszont azt is, hogy ezek a jelzések komoly szakmai előkészítést igényelnek. Ez a profi szakértői gárda van meg a kamarában, a MAGOSZ-ban és a szövetséges szervezeteknél, és ezek összehangoltan tudnak igazán hatékonyak lenni.

– A köztestület, az érdekképviselet akkor érhet el sikereket, ha együttműködik a kormánnyal, az Agrárminisztériummal. Milyen volt a kapcsolatuk az elmúlt években, és mi várható a következő években?

– Ugyanúgy ahogy a kamarával, az Agrárminisztériummal is napi szintű szakmai kapcsolatunk van. Most nem is arról beszélek, hogy országgyűlési képviselőként jómagam és Győrffy Balázs elnök úr is részt vesz a jogalkotásban, vagy arról, hogy érdekképviseletként hivatalosan megkapjuk a jogszabályok tervezeteit, hanem arról, hogy a kormány nyitott a gazdatársadalom javaslataira, hiszen végül is a jogszabályokat nekik kell majd alkalmazniuk a gyakorlatban. Többéves közös munka volt például az őstermelői adózás reformja, melyben a kamarán, a MAGOSZ-on kívül közreműködött a Pénzügyminisztérium is, de a munka természetesen az Agrárminisztérium szakmai irányítása mellett zajlott. Tudtuk, hogy egyszerűsítésre van szükség az adózásban, de egy feltételt már a legelején kikötöttünk: bármi legyen is a megoldás, az ne legyen kedvezőtlenebb a gazdák számára! 

Nagy kihívás az is, hogy milyen szabályokkal induljon a Közös Agrárpolitika következő ciklusa. Jól ismert, hogy az uniós állam-és kormányfők döntése már megszületetett az uniós büdzséről, de az ördög a részletekben lakozik. Amiről most a vita folyik, az az, hogy a tagállamok pontosan milyen keretek között alakíthatják ki a támogatási rendszerüket és a gazdák milyen feltételek mellett hívhatják le a – nekik jogosan járó – támogatásokat. Sokszor beszéltünk már az ún. Zöld Megállapodásról, melyben az Európai Bizottság olyan irreális csökkentéseket írna elő az agrárium számára, amely ilyen rövid idő alatt betarthatatlan lenne. Ilyen például, hogy a növényvédőszer-használatot 50 százalékkal csökkenteni kellene vagy az, hogy az ökológiai termesztés mértékét kötelezően a mostani sokszorosára kellene emelni. Azt is ránk akarták kényszeríteni, hogy a szántóterületek 10 százalékát kötelezően hagyjuk parlagon, de ezt közös erővel sikerült kivédenünk. Ezek magasztos célok, de azzal, hogy ezeket az elvásárokat csak az uniós termelőknek kellene alkalmazniuk, azonnal elveszítenénk a versenyképességünket. Ennek semmi más eredménye nem lenne, mint hogy a jó minőségű európai élelmiszereket rövid időn belül felváltanák a polcokon a dél-amerikai és afrikai importáruk. Keményen kitartunk az álláspontunk mellett, és ehhez megvan a társadalmi támogatottságunk is, hiszen több mint 200 000 aláírást gyűjtöttünk össze tiltakozásul csak Magyarországon. Ebben teljes mértékben partner a kormányunk is, melynek komoly erőt jelent az uniós tárgyalások során, hogy mögötte áll a teljes magyar gazdatársadalom.

– Infláció, háború, világgazdasági recesszió jellemzi napjainkat. Milyen kitörési pontok fogalmazhatók meg a gazdatársadalom számára?

– Jelentős világgazdasági változások történnek nagyon rövid idő alatt. A háború teljesen felborította a gabonapiacokat, hiszen a világ gabonatermelésének 30 százaléka származott Ukrajnából és Oroszországból. Most ez a mennyiség szinte teljes mértékben kiesett, ami felhajtó hatással van a gabonaárakra. Mondhatnánk, hogy a szántóföldi növénytermesztők komoly profitra tehetnek szert, de ezzel párhuzamosan a termelési költségek is brutálisan megemelkedtek: az energiaköltségek, az inputanyagárak, s a munkaerőköltségek is az egekbe emelkedtek. Ráadásul most rendkívüli aszály is tombol az országban, sok helyen hetek-hónapok óta alig esett csapadék.  

Komoly kihívások elé nézünk az állattenyésztésben és a kertészeti tevékenységnél is. A termelési költségek emelkedését ugyanis itt nem követték le a felvásárlási árak, sőt az sem segíti ezt a folyamatot, hogy a sertéspestis vagy a baromfiinfluenza miatt szigorú korlátozások alatt áll az ágazat. Minden erőnkkel segítenünk kell ezeket a termelőket, de az uniós döntéshozók sajnos minden támogatási javaslatunkat elutasították, sőt a krízisalap felhasználását sem engedélyezték számunkra. Sok más egyéb kihívást is kiemelhetnék még, a zöldlobbitól az átalakuló fogyasztási szokásokon át a klímaváltozásig, de egy biztos: azzal, hogy ilyen stabil kamarai rendszerünk, ilyen erős szakmai összefogásunk van a magyar agráriumban, és azzal, hogy a magyar kormány kiemelt ágazatként kezeli a mezőgazdaságot, azt gondolom, megfelelő és határozott választ tudunk majd adni, bármilyen kihívással is szembesüljünk a következő időszakban.

Ajánlott kiadványokDr. Hajdú József:
A 21. század traktoraiDr. Kukovics Sándor szerk.:
A bárány- és juhhús fenntarthatóságaDr. Bai Attila (szerk.):
A biogázBai Attila - Lakner Zoltán - Marosvölgyi Béla - Nábrádi András:
A biomassza felhasználása

Ez is érdekelhetiFejlesztés előtt: Brojleristállók építéseBorászat: A korrupció marketingeszköz - a francia és magyar paradoxonFontos változások a földforgalmi szabályokban