Lóhasználat az agrár-környezetgazdálkodásban - Szempontok lóvásárláshoz

Kategória: Állattenyésztés, Fenntartható gazdálkodás | 2022/07/21

A hucul ménes AKG/NATURA2000 területen
Fotó: Novotni Péter; a Póni és Kislótenyésztők Országos Egyesülete szívességéből

Érdemes ezt néhány mondatban is kifejteni, amíg természetessé válik a fenntartható fejlődés eszméjével azonosuló gazdálkodó lóvásárlási magatartása vagy arra való ösztönzése.
A belterjes, műszaki technológiákkal gazdagon felszerelt mezőgazdasági termelés szükségessége a lakosság növekvő és egyben átalakuló élelmiszerigényének kielégítésével jól magyarázható, egyidejűleg a termelés hatékonyságának a növekedése szinte visszafordíthatatlanná teszi ezt a folyamatot. Igen ám, de a mezőgazdasági tájak átalakulása, az élőhelyek változatosságának csökkenése, ezzel az élő rendszerek egyensúlyának felborulása nemcsak bizonyítékokkal alátámasztható, hanem szemmel is jól látható. A műszakilag fejlett mezőgazdaság a benne előforduló élővilág élőhelyét oly gyorsan alakította és alakítja át, amihez az nem képes alkalmazkodni.

Erre a gazdálkodási kihívásra válaszintézkedésként születtek meg az agrár-környezetgazdálkodási (AKG) és Natura 2000 programok. A programoknak a természeti erőforrások fenntartható használatán alapuló mezőgazdasági gyakorlat erősítésén belül kiemelt és közös célja a mezőgazdasági tájban előforduló élővilág sokfélesége további csökkenésének megállítása, lehetőség szerinti visszaállítása, megőrzése.

A programokban kiemelt szerepet kapó élőhelyvédelmi és madárvédelmi irányelvek sikere nagyban múlik a legeltetés hatására létrejött, nagy kiterjedésű, ma már természetvédelmi oltalom alatt álló puszták megőrzésén, mert a legelő jószágállomány eltűnésével megindul az eredeti szikes pusztai élőhelyek növényzetének változása, a rovarfauna átalakulása, így az itt életközösséget találó madárfajok egyszerre veszítik el hagyományos fészkelőhelyeiket és táplálékbázisukat. A hagyományos legeltetési módok szükségesek ahhoz, hogy a jellemző sziki növénytársulások és a szikes legelőkön élő, ritka fészkelő madarak állandósuljanak a gyepterületeken. Ez ad magyarázatot a programokban a legelőkön előírt állattartási kötelezettségnek.

A hidegvérű fajták az AKG és NATURA2000 területek hasznosításában
Fotó: Stefler József szívességéből

A hidegvérű fajták az AKG és NATURA2000 területek hasznosításában
Fotó: Stefler József szívességéből

Az AKG-s és a Natura 2000-es gyepterületeken szarvasmarha, juh, kecske, szamár, ló, öszvér és bivaly legeltethető. A gyeptípus, illetve a benne lévő élővilág (és a rendelkezésre álló munkaerő) dönti el, hogy a lehetséges állatfajok közül melyik faj kerüljön a legelőre. A bivaly a vizes élőhelyek regenerátora. A szarvasmarha a magas fűvű legelőket kedveli, éppen ezért a túzokvédelmi programokban kerülhet előtérbe. (A túzok kedvelt fészkelőhelye magas fűvű legelő.) A kecskével a legelők bokrosodását lehet megakadályozni vagy szükség szerint visszaszorítani. A juh inkább a rövid füvű legelőt kedveli, miként a ló is.

Az élő rendszerek egyensúlyának fenntartása érdekében az állatalapú célprogramok a legelőkre nézve meghatározzák az állategységben kifejezett állatok számát. A vonatkozó rendelet szerint a vegyes korcsoportú lóállományban minden egyed 1 állategységnek tekinthető, sőt a 6 hónapnál idősebb egyedet is 1 állategységként kezeli a jogszabály. A fenntartható gazdálkodás, a környezethez illeszkedő funkció és intenzitási fok megtalálása, a gyepterületen előforduló élő rendszerek egyensúlyának fenntartása érdekében hektáronként legalább 0,2, de legfeljebb 1,5 állategység helyezhető el. Hogy ténylegesen mennyi állategységben kifejezett állat kerül a legelőre, meghatározza azt a legelő állateltartó képessége, de mindenképpen a gyepek túllegeltetésének és alullegeltetésének tilalma is. Miután az állat vagy annak hiánya hat a legelőre, az alul- és túllegeltetés is gyorsan átalakítja a terület florisztikai és faunisztikai jellemzőit. Ha nincs elegendő állat a legelőn, akkor a számukra kedveltebb pázsitfűféléket legelik le, a megmaradók elvénülnek, veszítenek takarmányértékükből. Magot érlelve egyre nagyobb részarányt képviselnek, átalakítják a legelő növénytani összetételét. Szelektív legelésénél fogva a ló erre különösen alkalmas. Alullegeltetésnél sokszorosára emelkedik a taposási veszteség is. A túllegeltetés hatására „kinyíló” gyepen a bőséges fény következményeként csírázni kezdenek a fényigényes növényfajok magvai, mindenekelőtt a gyomnövények. A túllegeltetés mindenkor a legelő gyomosodásával jár.

Az erős és rendszeres legeltetést igénylő, rövid füvű legelők természeti értéke fenntartásának és biológiai sokféleségének, ökológiai egyensúlya megőrzésének határozottan legjobb állatfaja a mélyen legelő ló (még a munkaerő oldaláról megközelítve is). A lovak által legelt, rövid fűvű (szikes) legelőn kedvelt életteret talál magának az itt fészkelő, jellemzően bennszülött sziki pacsirta, a széki lille, a sziki csér. Hogy a pusztai életközösségek ragadozó madarai állandósulni tudjanak, a tálálékláncukat kell megteremteni, ami a rövid fűvű legelőkön megélni tudó kisemlősökkel (ürge, mezei pocok, mezei egér) lehetséges.

A rövid fűvű legelők lovak általi fenntartása mellett szól, hogy ugyanazon a legelőn 25-30 százalékkal több szárazanyag felvételére képes, mint a nála magasabban legelő más gazdasági állatfaj. Szívesen fogyasztja a keményszárú, alacsonyabb szálfűveket, a ropogóssága miatt kissé elöregedett takarmányt is felveszi.

Az élő rendszerek egyensúlyának fenntartása érdekében indított programok a vidék kultúrjellegének, a vidéki tájnak a megőrzése terén is fontosak. A magyar vidéki tájba szervesen illeszkednek a magyarországi természetföldrajzi környezetben kialakult őshonos, vagy rég honosult háziállatfajták, s ha a rövid füvű legelők fenntartásáról van szó, akkor a tradicionális lófajták. Ezek népünk élő kulturkincsei, fennmaradásukra az ilyen programok is lehetőséget kínálnak, miközben a változó tápanyagszolgáltató képességű legelőket is hasznosítani tudják. Az ilyen programokba való beillesztéssel a gazdálkodás racionalitását is megteremtik, hiszen a környezettudatosabb gazdálkodás csökkenő eredményességének kiegyenlítésére támogatásban részesülnek a programban részt vevő gazdák. Ha a génmegőrzési támogatásra jogosult lófajtákkal tesznek eleget az ilyen legelőkön előírt állattartási kötelezettségnek, akkor az egy hektár területre kapott jövedelempótló támogatással együtt rentábilissá válik a gazdálkodásuk.

A lótartás manapság költségemésztő foglalatosság - a múltban is az volt -, ráadásul az eredmény elérése is hosszú időt vesz igénybe. Következetesség, szakszerűség nélkül csak a veszteségre lehet számítani. Az első lépés mindenképpen az, hogy milyen általános elvek szerint válasszunk, vásároljunk lovat. A kérdésre Mihók Sándor professzor úr ad részletes, eredménnyel kecsegtető válaszokat SZEMPONTOK LÓVÁSÁRLÁSHOZ című digitális kiadványában. A kötet elérhető a Gyakorlati Tudástár sorozatban, a Szaktudás webáruházban, ITT.

Ajánlott kiadványokVígh Attila - Török Miklós:
Lovas viselkedéskultúra, a lótartás biztonságtechnikájaErnst József (szerk) :
Lovaglótanárok a lovaglásrólDr. Szajkó István - Dr. Kertészné Győrffy Eszter - Dr. Mentes Katalin:
A lovak tenyésztése, takarmányozása és betegségeiDr. Mentes Katalin:
Lovak jólléte és egészségvédelmeDr. Mentes Katalin–Molnár Szecső Dr. Pongrácz László–Dr. Szajkó István–Török Miklós:
A mesterlovász könyveDr. Mihók Sándor:
Szempontok lóvásárláshoz

Ez is érdekelhetiFejlesztés az állattenyésztésben: Kocatartás A káposztafélék gépi betakarításaParlament előtt a 2025. év adózását meghatározó őszi adócsomag