Az összefogáson, az együttműködésen van a hangsúly

Kategória: Agrárgazdaság | Szerző: Hajtun György, 2022/11/02

Jakab István
A MAGOSZ elnöke

Elnök úr, engedje meg, hogy visszaidézzem az 1990-es évek elejét, amikor is először találkoztunk. Ön az akkor megalakult MAGOSZ alelnöke volt, és igen tartalmas beszélgetéseket folytattunk a magyar agrárgazdaságról, annak jövőjéről. A tagság 23 év után ismételten bizalmat szavazott Elnök úrnak. Ez nyilvánvalóan a sikeres működést bizonyítja. Melyek a következő időszak tervei?

A MAGOSZ megalakulása 1991-től datálódik, alelnökként a szakmai munkát kellett végeznem. Az elmúlt 31 évben szerzett tapasztalatok alapján mondhatom, hogy jó úton indultunk el, és ma is jó úton járunk. Higgadt, nyugodt, szakmailag felkészült csapattal dolgozunk, és jól tudjuk, hogy mit jelent a szolgálat szó. Ismerve a gazdatársaink helyzetét, minden egyes lépését, gazdálkodási körülményt, ismerve az Európai Unió agrártámogatási rendszerét, pontosan tudjuk azt, hogy milyen lépésekre van szükség. Ez a generáció, ami most a MAGOSZ vezetésében van – mivel az én korosztályomból már csak néhányan maradtunk középkorúakból, fiatalokból áll, tehát a vezetésben együtt dolgoznak a különböző generációk képviselői. Kiemelten erősen szakmai alapon dolgozunk, így áll össze a vezetés, mert meggyőződésünk, hogy az idősebb generáció tapasztalata, a fiatalok 21. századi tudása, tenni akarása, lendülete, ereje egyaránt fontos. Ha a két szemlélet összefog, akkor minden nehézségen úrrá tudunk lenni.

Ahogy Ön is említette, a MAGOSZ vezetésében szép csendben lezajlott egy generáció váltás. Így van ez a tagság körében is?

Erről nagy vita folyt anno, amikor kezdeményeztem, hogy adjuk át a stafétabotot a fiataloknak. Sorolhatnám a neveket - Győrffy Balázs, Kis Miklós Zsolt, Süle Katalin, Németh Gergely, hogy csak néhányukat említsem stb. – akik ma már a szövetség derékhadát alkotják. Az alapítók közül sokan ellenezték ezt a lépésemet, de sikerült meggyőznöm őket arról, hogy csak egymást segítve mehetünk előre. Nem szabad hagyni, hogy a fiatalok külön kasztot alakítsanak, hiszen szükség van az összefogásra, mert így lehetünk sikeresek. Nem befogadni kell a fiatalokat, hanem tisztességesen, korrekt, együttműködő partnerként kell őket kezelni, akiknek a véleménye ugyanolyan súllyal van jelen a döntésekben, mint az idősebb korosztályé.

Tudomásul kell venni, hogy új világ formálódik az agráriumban is, hiszen a nyelvtudás, a digitalizáció, az informatikai ismeretek éppoly fontossá váltak, mint a szakmai tudás az új kihívások megválaszolásához.

Szerencsére az élet igazolta, hogy a MAGOSZ jó úton jár, és így tudott megerősödni, és vált Magyarország legerősebb agrár érdekképviseletévé. A MAGOSZ a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara jelölő szervezete, 17 szakmai szervezettel karöltve teljes szakmai egységet tudunk felmutatni a magyar agráriumban. Hozzáteszem, hogy a MAGOSZ Ifjú Gazda szervezete is jelentősen megerősödött, minden megyében önálló szervezetként működik. Az ifjú gazda tagozat elnöke a MAGOSZ egyik alelnöke Papp Zsolt személyében. Ugyanakkor létrehoztuk a gazdaasszony tagozatunkat is, ők nemzetközi téren is képviselnek bennünket. Magyarán, a szövetség az agrárágazat teljes vertikumát felöleli. Itt az elkötelezettség, a tudás, a képesség a meghatározó mérce arra, hogy az agrár-, és élelmiszergazdaságot versenyképesebbé tegyük, hogy legyünk partnerei a mindenkori kormánynak, a döntéshozóknak, és ott legyünk a döntések meghozatalánál. Így hoztuk létre a kamarát, és valósítottuk meg a széleskörű összefogást az egész agrárgazdaságon belül.

Ez azért jelent nagy lobbierőt is az ágazatnak, mert a NAK-on keresztül erőteljesen tudják a hangjukat hallatni, és a véleménynyilvánításuk megjelenik az országos politikában, sőt, a törvényhozásban is…

Ez volt a cél, ezt fogalmaztuk meg 2005-ben is. Ha még valaki emlékszik az akkori mondatomra, miszerint „el kell érnünk, hogy rólunk, nélkülünk döntés soha ne szülessen”, ez megvalósult. És van még egy gondolatunk: földkérdésben nem volt, nincs és nem lesz alku, mert ezek olyan alapvető fontosságok a gazda szempontjából, amit soha nem lehet szem elől téveszteni. Örömmel mondhatom, hogy a MAGOSZ vezetésében több az a fiatal, aki tárgyalóképesen beszél több nyelven, tudományos fokozattal, komoly nemzetközi kapcsolatokkal is rendelkezik. Így nagyívű programokat készíthetünk, képesek vagyunk megalapozott, kiérlelt javaslatokat letenni a kormány asztalára, és ott vagyunk minden egyes döntésnél.

A statisztikák szerint a gazdatársadalom öregedőben van, és az idősebb gazdálkodók többségének képzettsége nem felel meg a mai kor tudásszintjének. A kormány több intézkedést hozott annak érdekében, hogy a generációváltás folyamata felgyorsuljon, és könnyebbé váljon a gazdaság átadása. Ön is elmondta, hogy a MAGOSZ ifjúsági tagozatot alapított. Ez a jó válasz a jövő kihívásaira?

A jó válasz az, hogy minden változás akkor sikeres, ha szerves fejlődés útján jön létre. Az alulról jövő kezdeményezésben hiszek, mert a feltételeket is meg kell teremteni a változások megvalósításához. A MAGOSZ ifjúsági csapata kézbe vette a generációváltás ügyét és nagyon sokat dolgoztunk a földügyek rendezésén is. A főtitkárunk, Dr. Cseh Tibor is fiatal, harmincegynéhány éves, meggyőződésem, hogy Magyarország egyik legjobb jogásza a földügyekben (ezt igazolhatja az Agrárium főszerkesztője is, mivel a főtitkár úr hónapról hónapra adja le az aktuális földügyekről szóló cikkeit). Meg kellett teremteni a törvényi hátteret a gazdaság átadásához, hogy az szabályozottan, támogatottan működjön. Ez alatt azt értem, hogy a generációváltás kapjon kiemelt támogatást, kiemelten támogatott hitelt, és olyan jogszabályok szülessenek, hogy bürokrácia mentesen, egyablakos rendszerben, különböző költségek, illetékek nélkül átadható legyen az egész gazdaság. Ezt a törvényt kidolgoztuk, amit az Országgyűlés elfogadott, a végrehajtási rendeletek most készülnek, s a törvény 2023. január elsején lép hatályba. Hozzáteszem, hogy nincs a törvény gránitba vésve, ha kell, akkor az élethez igazodva változtatunk rajta.

Az idén aszály, energiaválság, covid járvány, háború sújtotta az agrárgazdaságot. Mérhetetlen károk keletkeztek. Hogyan lehet fordulatot elérni ebből a látszólag vert helyzetből?

Legalább húsz éve küzdök azért, hogy Magyarország vízgazdálkodási, vízhasznosítási rendszere a helyére kerüljön. A baj az, hogy a tudás megvan, de a parciális érdekek mentén ezt a tudást nem tudjuk egységesen érvényre juttatni. A MAGOSZ a költségvetésének a felét arra költötte tavaly, hogy olyan szakértőkkel dolgozzunk együtt, akikkel a vízügyi problémákra megoldási javaslatokat tudunk kidolgozni. A javaslatunkat átadtuk Miniszterelnök úrnak, a kormány asztalán napirenden van a téma, és jelen pillanatban azon dolgozunk, hogy a kormány határozatot hozzon Magyarország rövid, közép és hosszú távú vízgazdálkodási cselekvési tervéről. Hibás csak az öntözésfejlesztésről beszélni. Az ország talajvízszintje igen jelentősen lesüllyedt, amihez nagy mértékben hozzájárultak azok, akik ellenezték a duzzasztást, a vízvisszatartást, a fenékküszöb megépítését. Több víz megy ki akadálytalanul az országból, mint amennyi bejön, amiért a környezetvédőket nagyon súlyos felelősség terheli. Ma már az Európai Unió is elismeri, hogy a vízmegtartás létfontosságúvá vált, mert látszik, hogy az aszály ezer milliárdos károkat tud okozni. És még nem látjuk, hogy mekkora összeg esik ki az elmaradó áfabevételek miatt. Úgy gondolom, hogy az általunk kidolgozott, említett javaslatunk társadalmi konszenzuson alapszik, és – mivel ez most a legfontosabb – azonnali intézkedésekre tettünk javaslatot arra, hogy a vízkormányzás a legrövidebb időn belül megvalósuljon, mégpedig a gazdák érdekeinek szem előtt tartásával. A határ rendbetétele nem tűr halasztást.

Szóljunk arról, hogy mi szerepel ebben a cselekvési tervjavaslatban?

Az árvizek levezetéséhez már megépültek a víztározók, záportározók, gyakorlatilag a villám árvizek kezelése már megoldott. Meg kell vizsgálni, hogy melyik tározó alkalmas állandó víztározásra. De a legnagyobb kapacitás a talajon kívül a duzzasztás és a medertárolás, ezért meg kell építeni a csongrádi vízlépcsőt. Nem tartják rendben a régi csatornák jelentős részét, amelyek a műhold felvételeken is látszanak, és ma nem használhatóak. A vízkormányzásnak az a lényege, hogy a vizet ott hasznosítsuk, ahol arra a legnagyobb szükség van. A talaj rendelkezik a legnagyobb víztározó kapacitással. De ahhoz, hogy a légköri aszályok megszűnjenek, szükséges egy egészséges kultúrtáj kialakítása, ahol megfelelő vízfelület, erdősávok befolyásolják a levegő áramlását, visszafogják a víz párolgását, így kiküszöböli a légköri aszály kialakulását. Ez a kultúrtáj a csapadékos időkben is nagy előnyöket hordoz. A talajművelésben pedig a víztakarékos gazdálkodást kell megvalósítani. A forgatás nélküli talajművelés helyett a lazítás, a tárcsázás mellett talajtakarást is meg kell valósítani. A vízmegtartás összetett, bonyolult rendszer, amelynek kiépítése vízügyi mérnöki tudást igényel. Amennyiben a folyók vízszintjét meg tudjuk emelni, a csatornákban, a tározókban meg van a megfelelő vízmennyiség, akkor gyakorlatilag a talajba is vissza tudjuk juttatni azt a vízmennyiséget, amelyre a termelőnek szüksége van az eredményes gazdálkodáshoz. Az idei, rendkívüli aszály megtanított bennünket arra, hogy nincs idő további tervezésre, felgyorsultak az események, tehát lépni kell.

Újra indult a földprogram, a sikeres gazdálkodók növelhetik a gazdaságuk méretét. A közgazdasági tanok egyike, hogy a méretgazdaságosság meghatározhatja a profitot. Hol van a méretgazdaságosság alsó határa a mezőgazdaságban?

Ha valaki repülőgépről nézi a magyar tájat, akkor azt látja, hogy egészséges méretű birtoktesteket művelnek a gazdák. A valóság és ami a telekkönyvben szerepel viszont sokszor nem fedi egymást, mert a tulajdonosok jelentős része nem műveli a földjét. Fontos, hogy az osztatlan közös földtulajdon ne aprózódjon tovább, és ne keletkezzenek újabb és újabb tulajdonosok. A cél az, hogy a 21. században versenyképes birtoktestek jöjjenek létre. Akik mezőgazdasággal, élelmiszertermeléssel foglalkoznak, azok magas színvonalon működjenek, korszerű technológiákat alkalmazzanak, és környezetkímélő módon tudjanak gazdálkodni a fenntartható fejlődés fenntartása mellett. Az osztatlan közös földtulajdon rendezése folyamatos, a jogszabályokat elfogadtuk, de ez sem valósulhat meg egyik pillanatról a másikra. A további rendezés hosszú időt vesz igénybe, pontosan tudjuk, hogy ha erőszakkal beavatkoznánk, ez jelentős érdekeket sértene, ezért itt is érvényes az alulról jövő kezdeményezés elve, vagyis az érintettek bevonása a folyamatba. Az állami földek kapcsán azt kell mondanom, hogy a földnek a gazdák tulajdonában van a legjobb helye. Az állami tulajdonban lévő kisebb birtoktesteket értékesíteni kell, ezért hirdették meg 10 hektárig a pályázat nélküli földvásárlási lehetőséget. Így, egy-egy gazdálkodó nagyobb birtoktestet tud kialakítani. Az optimális birtokméretet 300 hektár és a fölött határoznám meg, mert itt már versenyképesen, hatékonyan tudja a nagyobb gépeket, eszközöket is kihasználni.

Hosszú ideje tart a vita az Európai Unió és Magyarország kormánya között a támogatások kifizetéséről. Abban szinte mindenki egyetért, hogy nekünk járnak a támogatások, de mégis késnek. Mire számíthatnak a gazdálkodók? Hol tart a magyar stratégiai terv uniós elfogadása? Egyszerűen fogalmazva: mikor csörög a kassza a gazdáknál?

Magyarország országgyűlése minden jogszabályt elfogadott ahhoz, hogy az Európai Unió a nekünk jogszerűen járó forrásokat ne tarthassa vissza. Ez azért húzódott ilyen sokáig, mert általánosságban fogalmazták meg a kritikákat. Amikor a konkrét ügyekről kaptunk tájékoztatást, azonnal megkezdtük a jogalkotást. Hozzáteszem, hogy több uniós országban ugyanezek a problémák meg voltak, de nem indult ellenük eljárás, és kifizették azokat a forrásokat, amelyek jogszerűen jártak. A 2023-2027-ig szóló magyar stratégiai tervről elmondhatom, hogy minden benyújtási határidőt pontosan betartottunk. Az elbírálás határidői is régen lejártak, de még mindig nem fejeződtek be a tárgyalások. Ugyanakkor életbe lépett az új uniós szabályozás néhány jogszabálya, mivel a gazdának el kellett készítenie a jövő évi gazdálkodási tervét. A gazdának az új támogatási rendszerhez igazodó módon kell kialakítani a termelés szerkezetét, bár nem tudja, hogy mihez kell igazodnia. Ez óriási versenyhátrányt jelent, mivel az aszály is igen nagy károkat okozott. Reményeink szerint rövidesen meg tudunk állapodni a stratégiai tervről, nincs jelentős nézetkülönbség, csak húzzák az időt. A mostani tudásunk szerint az idén már látjuk, hogy az egyes intézkedéseket hogyan tudjuk kialakítani. A területalapú támogatásoknál az előleget kifizetik, mert nagyon fontos, hogy a gazdák forrásokhoz jussanak. A kormány biztosítja a Vidékfejlesztési Programhoz a 80 százalékos nemzeti támogatást, ami az új támogatási ciklusban 4265 milliárd forintot jelent. A magyar gazdák mindig számíthattak, és számíthatnak a jövőben is az Orbán-kormányra.

Ajánlott kiadványokDr. Hajdú József:
A 21. század traktoraiDr. Kukovics Sándor szerk.:
A bárány- és juhhús fenntarthatóságaBai Attila - Lakner Zoltán - Marosvölgyi Béla - Nábrádi András:
A biomassza felhasználásaHarasztiné Lajtár Klára:
A borkezelés, palackozás, csomagolás és szállítás berendezései - Borászati technológiák II.

Ez is érdekelhetiA káposztafélék gépi betakarításaParlament előtt a 2025. év adózását meghatározó őszi adócsomagA lovak jólléte: a gondos lótartás eszközei és szabályai