Új szemléletre van szükség a gazdálkodásban

Kategória: Agrárgazdaság, Kamara | Szerző: h-n, 2022/11/03

Győrffy Balázs
A NAK elnöke

Elnök úr, a kutatók évtizedek óta figyelmeztetnek a klímaváltozásra, és annak a mezőgazdaságra gyakorolt negatív hatásaira. Az idei nyár hatásos jelzés volt, az évszázad aszályának következményeit szenvedik el a gazdák. Tény, hogy számos segítséget kapnak a kormánytól a túléléshez, de ennél is fontosabb, hogyan készülhetnek a jövőre? Milyen agro-technológiai változások várhatók a közeljövőben?

Való igaz, az idei rendkívül aszályos év is rávilágított arra, hogy mindenképpen szükséges az eddigi agrotechnikai eljárások át- és újragondolása. Az aszálykárok kivédésének egyik leghatékonyabb eszköze a talajok termőképességének, vízmegtartó képességének megóvása, illetve javítása, ezek a tevékenységek támogatásokkal is ösztönözhetők. A talaj, ha megfelelően műveljük, a legnagyobb víztározónk, termékenysége kulcsa a vízgazdálkodásában rejlik. Ehhez megfelelő agrotechnikával – középmély lazítással, szervesanyag-bevitellel, talajtakarással, állandó gyökérzet biztosításával, a menetszám csökkentésével – kell megteremteni a jó vízbefogadó, víztározó képességet. Az egyszerű agrotechnikai műveletekkel a területre hullott csapadék helyben tartható, és biztosítható, hogy a megfelelő időben a növényzet számára rendelkezésre álljon. Így tehát egyrészt csökken a belvízveszély, mert a felesleges víz nem áll meg a talaj felszínén, hanem beszivárog, másrészt aszályos időben mérsékelhetőek a vízhiány okozta károk. A talaj takarásával csökkentjük a szél általi kipárolgás lehetőségét, illetve az aszályérzékenységét és az eróziós károkat.

A talajművelés tehát kulcskérdéssé vált…

Így igaz, nem véletlen, hogy az alkalmazkodó agrotechnikai elemek elterjesztését hivatott elősegíteni az új Közös Agrárpolitika (KAP) is, amely a talajoknak például takarónövénnyel vagy mulccsal való takarását, a minél hosszabb ideig történő gyökér általi élet fenntartását támogatja, a vetésváltás által a talajok kíméletét is biztosítja, valamint a forgatás nélküli művelési módok minél szélesebb körű elterjesztését szorgalmazza.

Tehát nagyon fontos, hogy a talajt egy élő közegként gondozzuk, takarjuk, tápláljuk, alkalmazkodva a klimatikus körülményekhez, és e szerint gondoljuk át az eddigi gyakorlatainkat.

Hogyan segíti a kamara a gazdákat a technológiaváltásban?

Tájékoztatókkal segítjük a szemléletformálást, kisfilmekkel is bemutatjuk az alkalmazkodás szükségességét. Idén is elindítottuk a 2018-ban NAKAdémia néven már a gazdálkodók és szaktanácsadók által megismert ingyenes szakmai fórumsorozatot. A „NAKAdémia – Humusz a termőföld lelke” című sorozatban két éve a „Vízgazdálkodjunk okosan” című fórumot rendeztük meg nagy sikerrel. De tartottunk fórumot a termőföld termőképességét biztosító szervesanyag- tartalomról, az élővilág és a szélsőséges időjárás okozta stresszhelyzetek csökkentésében jelentős szerepet játszó, így gazdaságosabb termelést biztosító szerkezetesség megőrzésének fontosságáról. Mindezen túlmenően a mezőfalvai NAK Szántóföldi Napok és Agrárgépshow-n is az egyik kiemelt program, hogy bemutassuk a vízmegőrző gazdálkodáshoz szükséges elemeket, így a talajszelvényt a fenntarthatósági tanösvénnyel, vagy a talaj szerkezetét kímélő gépeket, a talaj forgatás nélküli művelésére kifejlesztett eszközöket. A talaj szervesanyag- készletének, szerkezetességének javításával is sokat tehetünk a csapadékvíz helyben tartásának, a talajvíz mértékének a növelésében, melyek a szántóföldi, kertészeti kultúrák számára is nélkülözhetetlen tényezők. A mezőgazdaság oldaláról a megfelelőbb mikroklíma kialakításával is segíthetünk, így fásításokkal, erdőtelepítésekkel, köztes termesztésekkel is hozzájárulhatunk a légköri hőmérséklet és a szél erejének csökkentéséhez.

Néhány évtized alatt jelentősen visszaesett az öntözött területek nagysága. Milyen okokra vezethető ez vissza? Másfelől: a vidéket járva azt hallom, hogy a berendezett területeken sem tudtak öntözni, mert nem volt elérhető víz. Mi várható az öntözés fejlesztésében?

A 2018-as kamarai vízigény-felmérés 43 ezer termelőt és 1,2 millió hektár termőterületet érintett. Ennek során országszerte parcellaszinten láthatóvá vált a valódi öntözésfejlesztési szándék, de képet kaptunk az öntözést gátló okokról is. A legtöbben azt említették meg, hogy nem áll rendelkezésre felszíni víz, vagy hogy még mindig tartanak a bürokratikus ügyintézéstől. Az öntözéses gazdálkodást hátráltatja az elaprózódott birtokszerkezet is, illetve a termelői együttműködések hiánya, a tulajdonosi hozzájárulások megszerzésének bonyolultsága, valamint a vízátvezetési hiányosságok. Az öntözött területek növelése érdekében több lépés is történt Magyarországon, és a NAK vízigény-felmérésére reagálva számos intézkedési terv született, mind a vízkínálat, mind a vízkereslet fejlesztésére, ezek végrehajtását a kormány éves szinten 17 milliárd forintos keretösszeggel támogatja a 2020-2030 közötti időszakban. A vízkínálat- fejlesztés kapcsán meg kell említeni az állami művek rekonstrukcióját, amely – igazodva a felmérés eredményeihez – több mint 100 csatornafejlesztési beruházást tartalmaz, továbbá köztük szerepel még a nem állami művek kataszterének létrehozása, és rendeltetésszerű üzemeltetésük megoldása. A vízkereslet-fejlesztés terén megszületett az öntözéses gazdálkodásról szóló törvény, és annak végrehajtási rendelete. A Nemzeti Földügyi Központ irányítása alatt létrejött az öntözési igazgatási szerv. Fontos kiemelni azt is, hogy finanszírozási oldalról a Vidékfejlesztési Programban az öntözéses beruházás esetén az agárminiszter által elismert öntözési közösségek 20 százalékponttal emelt intenzitással indulhatnak. Az együttműködés további támogatására egy új pályázati felhívást is kiírtak, amely 90 százalékos intenzitással támogatja új területek bevonása esetén az öntözési közösségek tervezését. A meglévő területen létrejött közösségek esetén pedig a fenntartási költségeket hivatott támogatni. Az öntözésfejlesztés területén tehát történtek előre lépesek, azonban a vízbiztonságunk, a vízpótló lefedettségünk növeléséhez további lépések szükségesek.

Nyilvánvaló, hogy a teljes termőterület soha nem lesz öntözhető. A száraz gazdálkodás körülményeire is fel kell készülniük a gazdáknak. Ennek egyik lehetősége az alkalmazkodó fajtaválasztás minden kultúrában. Egy friss tanulmány szerint a gabonatermelésben a fémzárolt vetőmag használatának aránya országosan még mindig elkeserítően alacsony, 25 százalék körüli. Hol tart a gazdálkodók felkészültsége a korszerű, napi gyakorlati ismeretek alkalmazásában? Az agráregyetemeknek milyen szerepük van a vízgazdálkodási ismeretek bővítésében?

Nyilvánvalóan nem lesz öntözhető a teljes hazai mezőgazdasági terület, de törekedni kell arra, hogy ez minél nagyobb arányban lehetővé váljon. A jelenlegi vízellátó rendszereink hatásterülete megközelítőleg 400 ezer hektár öntözhetőségét tudná biztosítani. Természetesen ez abban az esetben valós, ha a felvízi országainkból érkező vízhozamok stabilan rendelkezésre állnak, de sajnos az elmúlt években ez nem így történt. Kérdésére válaszolva, az országban három egyetemen folyik alap- és felsőfokú mezőgazdasági vízgazdálkodási mérnöki képzés. Mindemellett öntözési szakirányú továbbképzés, illetve öntözési szaktanácsadó szakirányú továbbképzés is folytatható a MATE-n. Ami azt illeti, sajnos ezek a felvételizők körében nem tartoznak a népszerű szakirányok közé. Fontos lenne a jövőben a szakterület népszerűsítése, hogy megfelelő számú és minőségű szakember álljon rendelkezésre az országban az öntözésfejlesztésre.

Beszéljünk az állattenyésztés helyzetéről is. Járványok tizedelik az állatállományokat, drága és kevés a takarmány. Az elkeseredett gazdák a kivágások mellett dönthetnek. Ön szerint milyen trendek várhatóak az állattenyésztésben?

Való igaz, vannak gazdálkodók, akik a tartás felhagyásán gondolkodnak, de bízom benne, hogy nem ez lesz a jellemző. Már csaknem 1600 milliárd forint értékben kötöttek le pályázatokat a gazdálkodók a vidékfejlesztési forrásoknak köszönhetően. Az új állatjóléti beavatkozásokkal pedig elsősorban az állatjóléti feltételek javítását, ehhez kapcsolódóan az állomány állategészségügyi helyzetének javítását tűzte ki célul a kormány, amit a kamara is teljes mértékben támogat. A kiskérődző, méh, baromfi, sertés, tejelő szarvasmarha és húsmarha állatjóléti támogatási jogcímek egy része már idén elindul a vidékfejlesztési támogatások keretében.

Az élelmiszeripar mostoha ágazata volt az elmúlt évtizedek gazdaságpolitikájának. Ennek aztán az a következménye, hogy sok helyen elavult, nem hatékony technológiával dolgoznak az üzemekben. Tovább rontja a helyzetet, hogy most -különféle okok miatt - drága az alapanyag, az energia, a munkaerő költsége is egyre magasabb. Az jól látszik, hogy az élelmiszeripar saját erőből nem képes kilábalni ebből a helyzetből. Mennyi támogatásra lenne szükség ahhoz, hogy bekövetkezzen a technológiai váltás, és nemzetközi értelemben is versenyképes legyen a hazai élelmiszeripar?

A hazai élelmiszeripar átfogó fejlesztése valóban régen, utoljára a húsiparban, valamikor ’80-as évek végén valósult meg. Ezt követően az előcsatlakozási alapok (SAPARD), valamint az EU strukturális alapjai (AVOP, EMVA, VP, GOP, GINOP) adtak jelentősebb támogatási lehetőséget a versenyképesség növelésére. Az eddigi pályázati felhívások szinte minden célelőirányzat esetében túljegyzéssel zárultak, azonban a fejlesztési programok megvalósítása során több nehezítő tényező is fellépett, amely a kihasználás mértékét némileg csökkentette. A 2021-2027-es időszak fordulatot hozott ezen a téren. A Kormány – részben a NAK kezdeményezésére – igen komoly részesedést vállalt a vidékfejlesztési támogatásokban. Az előző hétéves ciklusban a hazai társfinanszírozás mértéke kevesebb mint 15 százalék volt, ez most megfordult: a pénzek 80 százalékát a hazai költségvetés biztosítja, és 20 százalék érkezik az uniós büdzséből. Változás még, hogy a Vidékfejlesztési Programhoz szélesebb termék-, és vállalkozási kör tud kapcsolódni, illetve támogatást igényelni, így valóban átfogó fejlesztések valósulhatnak meg.

Mekkora forrásra számíthat az élelmiszeripar?

A 2021-2027 közötti programozási időszakot technikailag két részre oszthatjuk. Az új KAP elfogadásáig, 2021-2022-ben még az előző ciklus támogatási konstrukciójában, de már a 2021- 2027-es források terhére történtek meg a pályázati kiírások 250 milliárd forintos kerettel. A tervek szerint 2023-ban és 2025-ben újabb 250-250 milliárd forint áll majd rendelkezésre, így összeségben a 2021-2027-es időszakban 750 milliárd forint támogatás lesz elérhető az élelmiszer-előállítást célzó fejlesztések támogatására. Ezzel már olyan innovatív, uniós összehasonlításban is fejlett technológiák létesíthetők, amelyek hozzájárulnak a hazai mezőgazdasági alapanyagokra alapozott, versenyképes élelmiszer-előállításhoz, az élelmiszeripar valódi fejlődéséhez.

Ajánlott kiadványokDr. Hajdú József:
A 21. század traktoraiDr. Kukovics Sándor szerk.:
A bárány- és juhhús fenntarthatóságaDr. Bai Attila (szerk.):
A biogázBai Attila - Lakner Zoltán - Marosvölgyi Béla - Nábrádi András:
A biomassza felhasználása

Ez is érdekelhetiFejlesztés előtt: Brojleristállók építéseBorászat: A korrupció marketingeszköz - a francia és magyar paradoxonFontos változások a földforgalmi szabályokban