Újra kell gondolni az agrárium helyzetét

Kategória: Agrárgazdaság | Szerző: Fórián Zoltán, 2022/11/27

A kulcsszó az alkalmazkodás. Régi evolúciós törvény ez. Alkalmazkodni viszont ahhoz lehet, amiről tudunk. Napjaink kiemelt versenyképességi tényezőjévé éppen ez vált. Aki hajlandó kihúzni a fejét a homokból és felismerni azt, hogy már nem gazdálkodhat úgy, mint eddig, nyertes lehet még kedvezőtlen adottságok mellett is. De ugyanezen okból gyorsul a koncentráció növekedése is. Ahogy a fogyasztói társadalom nem-fogyasztói, takarékos társadalommá válik, úgy kell a gazdálkodásunkban is szemléletet váltani.

Torzító tényezők

A válság kidomborítja az erősségeket és rávilágít a gyengeségekre. Az az összetett válsághelyzet, amely az utóbbi két évben egymást erősítő hatások mentén kialakult, két dolgot biztosan örökre megváltoztatott. Egyrészt, lezárta az olcsó élelmiszerek korszakát. Az élelmiszerek felértékelődése az élelmiszer értéklánc felárazódását jelenti első körben. Mögötte azonban ott feszül a lehetőség, hogy az élelmiszerek ára közelebb kerüljön valós előállítási költségeikhez. A torzító tényezők jelentős része továbbra is velünk marad. Gondoljunk például a támogatási rendszerek változatos formáira. Az agrártámogatásokra, adókedvezményekre, szociális támogatásokra. 

Másrészt, felgyorsít egy sor olyan folyamatot, amely korábban csak lassan tudott teret nyerni. Ilyen például az új típusú élelmiszerek piacának bővülése. A természetes mesterségessel való leváltása nem megállítható lavina. De ilyen a társadalom már említett tudatosodása is. Ebben csak az a hiba, hogy ehhez a megfelelő informáltság, képzettség továbbra – sőt egyre nagyobb mértékben - hiányzik. A szép új világban az élelmiszer értéklánc szereplőinek igen jó lehetőségei lesznek. És itt érek körbe: aki érti a körülöttünk zajló eseményeket, tudja mihez alkalmazkodjon. 

Ezek kiragadott példák. A globál, makro és mikro szintű változások okozta kihívásokra aligha van individualista válasz. Az együttműködések minden szinten előtérbe kerülnek. Jó példa az ENSZ keretein belül a minap megfogalmazott, az élelmezési rendszerek megszilárdítását célzó hét pontos cselekvési terv. Ez nem szól másról, mint együttműködésről, szolidaritásról. 

Stratégiai kétértelműség

Ez az amerikaiak által immár évtizedek óta folytatott gyakorlat - ami leggyakrabban tetten érhető a nem egyértelmű, könnyen félreérthető kommunikációban - jól példázza azt, hogy a világhatalmi játszmák nagypályásai új félidőt kezdtek. A főleg a Kína és USA (immár ebben a sorrendben) között zajló mérkőzésen az EU-nak csak a labda szerepe jut. A játékosok rúgásainak elszenvedői vagyunk, de ettől még nekünk is meg kell fizetni a belépőjegyek árát, méghozzá az utolsó napos nepperáron. Erre pedig rámegy ingenk-gatyánk is. Az EU lakossága évtizedek óta felhalmozott jólétével fizet azért, mert feláldoz mindent a kényelméért. 

A világhatalmi jászmák fontos eszköze a félelem fenntartása, és az „oszd meg és uralkodj” elv gyakorlása. Mindkettőnek fontos hatása van az élelmiszerpiacokra. Ezt leginkább az élelmiszerárak emelkedésében érzékeljük kézzel foghatóan, ahogy az az alábbi két ábrán jól látható.

Nem-fogyasztói társadalom

„Fortélyos félelem igazgat minket, S nem csalóka remény.” (József Attila: Hazám) A fogyasztói társadalom alkonyát elhozó, fentebb már emlegetett folyamat fog még hullámokat vetni, de a félelem a kiadások elszállásától, a környezettudatosság erősödése tartósan felerősödött. A fogyasztók egyre költségtudatosabbá válnak a drágulások hatására. Például, újra divat az akcióvadászat, az olcsóbb alternatívák választása, esetleg engedve a hozzáadott értékből is. Növekszik az otthoni étkezések aránya, ami súlyos, sokszor letális ütés a vendéglátóipar számára. Egyszóval divat lett a spórolás. Ez pedig nagy felismerésekkel jár. Lám, ennyi is elég, és még az egészséges életmódot is támogatja. 

Meggyőződésem, hogy a válság nyomása előbb-utóbb engedni fog, de a fogyasztó gondolkodása már ezen új elvek mentén fog tovább fejlődni. Tudatosság az étkezésben, a háztartásban, a környezetvédelemben. Nincs más dolgunk, mint ezen elveket kiszolgáló élelmiszert előállítani, és ezt megfelelően a vásárló tudomására hozni. Az is szorosan ide tartozik, hogy aki válság idején fokozza a fejlesztések ütemét, és többet költ marketingre, az jó eséllyel a válság után előrébb lép a sorban. 

Megváltozott klíma

“Hát ránk következett, amit évek óta vártunk…” Dobó István szavai jól illenek a klímaváltozásra. Az aszály formájában a foga fehérjét idén igencsak kimutató időjárás nem most változott meg. A folyamatról évtizedek óta tudunk, és aki ehhez időben alkalmazkodott, ma gazdag ember. A többi kapkod fűhöz-fához. A fájdalmas tanulópénz, amit idén fizetnek a termelők azzal a pozitív változással jár, hogy hirtelen mindenki fogékony lett az új technológiák befogadására, fontos lett a talajélet, a termőképesség, a vízháztartás, az öntözésfejlesztés. 

A vetésszerkezet ugyan igen merev, és még ilyen kemény üzenetek mentén is csak alig-alig fog azonnal alkalmazkodni a környezethez, de az aszály és a hőhullámok időről-időre visszatérve ki fogják kényszeríteni a változást. 

Ajánlott kiadványokDr. Hajdú József:
A 21. század traktoraiDr. Kukovics Sándor szerk.:
A bárány- és juhhús fenntarthatóságaBai Attila - Lakner Zoltán - Marosvölgyi Béla - Nábrádi András:
A biomassza felhasználásaHarasztiné Lajtár Klára:
A borkezelés, palackozás, csomagolás és szállítás berendezései - Borászati technológiák II.

Ez is érdekelhetiA káposztafélék gépi betakarításaParlament előtt a 2025. év adózását meghatározó őszi adócsomagA lovak jólléte: a gondos lótartás eszközei és szabályai