Magas szintű a halászati egyetemi oktatás

Kategória: Agrárgazdaság, Állattenyésztés | Szerző: H. Gy., 2022/12/06

Prof. Dr. Urbányi Béla
a MATE-AKI tanszékvezetője

Urbányi Bélának meghatározó szerepe volt abban, hogy az intézet erős lábakon állva alakulhatott meg az új egyetemen. Lassan húsz éve, hogy a professzor átvette az intézet jogelődjének, a Halgazdálkodási tanszéknek a vezetését Horváth László professzortól, akinek a munkássága megalapozta a tanszék, most már intézet sikeres működését. Urbányi Béla Horváth tanár úr szellemiségét viszi tovább, és fejlesztette a tanszéket a kor kihívásainak megfelelően. Ez utóbbi azt jelenti, hogy piaci alapon kezdte meg a tanszék tevékenységét, oktatói, kutatói gárdáját felépíteni, és mára egy erős, szakmailag jól felkészült csapat dolgozik az intézetben. A sok hazai és nemzetközi pályázatnak köszönhetően az intézet stabil finanszírozási háttérrel rendelkezik.

A MATE-AKI – az összevonások következtében – öt telephelyen végzi a halas oktatási, kutatási feladatokat: Gödöllőn, Kaposváron, Keszthelyen, Agárdon és Szarvason. Az intézet vezetésének nagy kihívást jelentett összhangot, egységet teremteni az öt telephely munkavégzésében. De a professzor nem a kihívást, hanem a lehetőségeket látta meg az intézet megalakításában. A gödöllői halasoknak mindig is hiányzott az a gyakorlati háttér, ami hitelessebbé tette volna a volt tanszék eredményeit. Azzal, hogy a szarvasi kollégák, a HAKI is csatlakozott a szervezethez, ezzel megoldódott ez a probléma, mert ott rendelkeznek azzal az infrastruktúrával, amivel a halászati ágazat kutatás-fejlesztési igényeit is kielégítik. A szervezeti egységen belül a párhuzamos tevékenységeket is megszüntették, így nagyon gyorsan kezdték meg a profiltisztított munkát.

A kaposvári tanszéken elsősorban a takarmányozással kapcsolatos oktatási, kutatási feladatokkal foglalkoznak. A keszthelyi csapat a szürke harcsa szelekciós programjában vesz részt aktívan, mert Orbán László professzor irányításával a halgenetikában erősek. A HAKI nagy nemzetközi tapasztalattal rendelkezik, s a felépített infrastruktúrája – tavi, és intenzív recirkulációs rendszerekkel – arra predesztinálja, hogy a halgazdálkodás, haltenyésztés területeit vigye tovább. Gödöllőn pedig a hangsúly az oktatáson van, de az oktatás mellett kiemelten foglalkoznak a halszaporítás biológiájával, a vízminőség védelmével, a toxikológiával, környezetbiztonsággal, illetve az új szaporodás-biológiai technikákkal. Ma már mind az öt telephely vezetője vallja, hogy az intézetnek a halászati ágazat számára kell jól felkészült szakembereket kibocsátani, és létrejött a harmonikus együttműködés.

A halászati ágazatot is sújtja a munkaerő hiánya, és nagy szükség van a generáció váltásra is, mert a tógazdaságok vezetőinek 60 százaléka 65 év feletti. A professzor részt vett a közelmúltban, Riminiben lezajlott Európai Akvakultúra Szövetség (EAS) konferenciáján, ahol külön szekció foglalkozott a munkaerő, és generációváltás problémájával. Az ugyanis kiderült, hogy egész Európában küzd az édesvízi akvakultúra a szakképzett munkaerő hiányával.

A szakmunkás, középvezetői szint, amire nagy szükség van egy tógazdaságban, az Németországban is hiányzik, és hálóval fogják azokat a fiatalokat, akik egyáltalán hajlandók ezt az egyáltalán nem könnyű munkát elvállalni. Az a tapasztalat, hogy a fiatalok közül igen kevesen vannak, akik felvállalják a hidegben, hóban, fagyban, de a nyári hőségben elvégzendő feladatokat. Mind ehhez az is hozzátartozik, hogy ez a szakma alulfizetett, alacsonybérekkel tudnak dolgozni Németországban, de Európa-szerte mindenütt, így idehaza is. Pedig, komoly szakmai tudásra van szükség ahhoz, hogy egy tógazdaságban hatékonyan, gazdaságosan termeljenek, s a halállomány egészséges maradjon, mert csak így lesz jó minőségű halhús a fogyasztók asztalán.

Az intézetben négy féle oktatás zajlik: alapképzéssel (BSc), ami 3,5 év alatt a hallgató alaptudással végez, és megfelel a főiskolai képzésnek. Erre ráépül a mesterkurzus (MSc), ami agrármérnöki szintet képvisel. S aki tovább akar tanulni, az a PhD képzéshez kapcsolódik, aminek a végén doktori címet kap a sikeres hallgató. E mellett a felnőttképzésben a szakmérnöki diploma megszerzése is lehetséges, amely képzés a nyugati egyetemeken teljes testidegen, azaz nem létezik ilyen képzési forma. Idehaza viszont nagyon jól megállja a helyét. Urbányi Béla mindemellett azt is fontosnak tartja, hogy a már gyakorló tógazdasági vezetőket visszaültessék az egyetemi padba, hogy a legújabb ismereteket, információkat megosszák velük. 

De az egyetemi képzés nem oldja meg a hazai akvakultúra ágazat munkaerő problémáját, mert egy cégnél nem az egyetemi végzettségű kollégáknak kell túlsúlyban lenniük. Az egyetemi hallgatók – és ez jó hír – azért ülnek be a MATE termeibe, mert a halászati szakmát szeretnék életre szólóan művelni. A mostani 15-20 hallgatókkal egy olyan új generáció végez, szerez diplomát, akiknek fény csillog szemükben, ha a halról van szó, és újabb nagy halas generáció kerülhet ki az egyetemről, mert mindent szeretnének tudni, megtanulni a szakmáról. Ilyenre tizenöt éve volt példa. Ugyanakkor szükség van azokra is, akik a halat válogatják, a hálót húzzák, javítják, és minden más fizikai munkát elvégeznek. Ez a szakmunkás réteg azért hiányzik, hogy már az egyetlen halász szakmunkásképző iskola is régen bezárt, és ilyen képzés nincs az országban. 

Az intézet tárgyal a szekszárdi képzési központtal arról, hogy elindítják a halászati szakmunkás képzést. A kurzusokon részben az egyetem tanárai is oktatnának, amihez teljesen új tananyagot kell felhasználni. A Herman Ottó Intézetben két éve elkészült a halászati szakmunkásoknak szánt tananyag, de mivel nem indult ilyen képzés, a tananyag most is fiók mélyén lapul. A képzés beindítását egyelőre az is hátráltatja, hogy nincsenek meg a finanszírozási források, vagyis nincs még válasz arra a kérdésre, hogy ki fizeti a révészt? A képzéshez bizonyos szintű állami támogatás elérhető, de szükség volna egy olyan konstrukcióra, hogy 50 százalékos állami támogatáshoz 50 százalékot a cégek tennének hozzá. A képzési program egy éves lenne, mert így lehetne a teleléstől a lehalászásig tartó munkafolyamatokat megtanítani, s a végzős hallgatók halászmesteri oklevelet szereznek. Ha az oktatást, képzést alapszinten nem tesszük rendbe, a halászati ágazat jövője is megkérdőjeleződik, jelentette ki Urbányi Béla.

A magyar halászati ágazatban még nem terjedtek el a korszerű, legkorszerűbb termelési technológiák. Lévai Ferencnek, az Aranyponty Zrt elnök-vezérigazgatójának a kijelentése ma már szállóigévé vált, miszerint nincs innováció a halászati szakmában. Ez persze, kicsit túlzás, de tény, hogy a hatvanas-hetvenes évek nagy innovációi óta nem történt olyan fejlesztés, ami az egész szakma munkáját befolyásolta volna. A műszaki, technikai gépesítésben elmaradtak a cégek, holott a bolygón az elmúlt tíz évben az űr- és haditechnológia után az agráriumban történt a legnagyobb műszaki, technológiai fejlődés. S ebben a halászati ágazat is részes, de idehaza, különösen az utóbbi két évben, sok olyan problémával küzdenek a gazdálkodók, ami hátráltatja a fejlesztések megvalósítását. Ha az ágazat önmagán szeretne segíteni, akkor a gépesítés irányába el kell menni. A jövőre megnyíló MAHOP Plusz uniós halászati operatív program ebben a nehéz gazdasági környezetben lehetőséget ad a modernizációra, a fejlesztések megvalósítására. Az egyetem felelőssége az, hogy be kell mutatniuk az új technológiákat a gazdálkodóknak, hangsúlyozta Urbányi Béla. 

Az intézet oktatóinak, kutatóinak az is feladata, hogy megtanuljanak a gazdálkodó fejével gondolkodni. Szorosabbra kell fűzni az egyetem és a gyakorlati szakemberek közötti kapcsolatot annak érdekében, hogy az intézetben most folyó sok-sok kutatási projekteknek gazdasági haszna is legyen az ágazat számára. Az akadémiai szektornak is változtatnia kell az eddigi szemléletén, és sokkal több gazdasági szereplőt kell megkérdezni egy-egy témakörben a folyó kutatási projekt kapcsán. Valós, őszinte kommunikációra, párbeszédre van szükség ahhoz, hogy a legégetőbb kérdésekre jó válaszokat találjanak. A professzor úgy látja, hogy a szakma szürkeállománya rendben van, sok cég helyi innovációkat hajt végre, de az innovációt ki kell terjeszteni ágazati szintre, le kell ülni, és közösen kell gondolkodni, meghatározni a kutatási programokat. S ebben a munkában a HAKI munkatársainak is meghatározó szerepet kell vállalniuk, mondta végezetül Urbányi Béla.

A lehalászás ma is nehéz fizikai munkát igényel

Ajánlott kiadványokDr. Hajdú József:
A 21. század traktoraiDr. Kukovics Sándor szerk.:
A bárány- és juhhús fenntarthatóságaBai Attila - Lakner Zoltán - Marosvölgyi Béla - Nábrádi András:
A biomassza felhasználásaHarasztiné Lajtár Klára:
A borkezelés, palackozás, csomagolás és szállítás berendezései - Borászati technológiák II.

Ez is érdekelhetiA káposztafélék gépi betakarításaParlament előtt a 2025. év adózását meghatározó őszi adócsomagA lovak jólléte: a gondos lótartás eszközei és szabályai