A fejes saláta fólia alatti hajtatása

Kategória: Agrárgazdaság, Növénytermesztés | 2022/12/13

1. kép: Ültetésre előkészített palánták

A fejes saláta kiváló előnövénye a melegigényes paprikának, paradicsomnak, padlizsánnak vagy a kabakosoknak – fűtött, de a fűtés nélküli sátrak is jól hasznosíthatók ilyen formán a fejes salátával.

A fejes saláta környezeti igénye

A fejes saláta más zöldségekhez képest kevésbé igényes a talaj minőségével szemben. Nem kíván olyan magas szervesanyag-tartalmú talajokat, mint az uborka vagy a paprika, pH tekintetében, mint a többi zöldségféle, az enyhén savagyú vagy semleges kémhatás számára a kedvező. Olyan helyen, ahol szikesedésre hajlamos a talaj, vagy az öntözővíznek magas a sótartalma, nem szabad salátahajtatással kísérletezni. A talajban lévő, el nem bomlott szermaradványokra (gyomirtó szerek) különösen érzékeny zöldségnövény.

A fejes saláta hőigénye alacsony, a fényviszonyoktól függően 10 és 23 °C között változik. Márciusban, amikor még rövidek a nappalok, 11-17 °C elegendő számára, áprilisban, ha már erős a napsütés – akár 15-18 °C fölé is emelkedhet a hajtatóház hőmérséklete. Éjjel, borult idő után 5-8 °C-ot, napos időt követően 6-10 °C-ot tartsunk!

Előfordulhat, hogy borús időben (hideg hajtatásban) egész nap az optimum alatt marad a hőmérséklet, fontos, hogy ilyen esetben is szellőztessünk, ezzel számos élettani és fertőző gombás, baktériumos betegséget előzhetünk meg.
A saláta vízigénye a paprikához vagy az uborkához képest kicsi. Ebből adódóan a téli, kora tavaszi hónapokban könnyen túlöntözhető, ami azzal jár, hogy a palánta vagy a kiültetett növény kirohad. Sekélyen elhelyezkedő gyökerei miatt gyakori, de kis adagú öntözést igényel. Lehetőleg a reggeli órákban adjunk vizet, hogy a növény estig felszáradjon, ellenkező esetben fokozzuk a betegségek elszaporodását. 

A fajtamegválasztás szempontjai

A salátatermesztés egyik meghatározó tényezője a fajta, amelyet a termesztési időszaknak megfelelően kell megválasztani. A hajtató fajták a nagy meleg és a hosszú nappalok hatására magszárat képeznek, míg a nyári fajták télen nem fejesednek. Ezért alapvetően (hajtathatóság szerint) a következő csoportokra oszthatók: őszi, téli és tavaszi hajtatási, illetve hajtatásra alkalmatlan, szabadföldi fajták.

A hajtatási fajtákkal szemben meghatározó követelmény, hogy gyenge megvilágításban is kemény fejet képezzenek. A fogyasztók inkább a világosabb (szőke), vékony levelű fajtákat kedvelik, míg a kereskedők a vastagabb levelű fajtákat helyezik előtérbe, amelyek előnye, hogy 1-2 napig minőségveszteség nélkül tárolhatók és jobban szállíthatók.

Fejnagyság tekintetében nem csak ősszel, de a tél végi-tavaszi időszakban is az egyre nagyobb salátafejeket keresi a piac (250-400 g között). Fontos követelmény a hazai piacon a fej zártsága és tömöttsége, bár az ilyen fajták érzékenyebbek az élettani betegségekre. Azok a fajták, melyek alapja jól záródik, a botrítiszes, szklerotíniás betegségeknek ellenállóbbak. A felálló levelűek – mivel fonáki oldaluk nem vagy kevésbé érintkezik a talajjal – kevésbé fertőződnek a gombás betegségekkel.

A nemesítés sokat lépett előre, az utóbbi években a piacra kerülő fajták legtöbbje jelentős peronoszpóra-rezisztenciával rendelkezik, és többsége a salátamozaik vírussal szemben is ellenálló. Megjelentek a termesztésben a salátagyökértetű- és levéltetű-ellenálló fajták, jelentősen megkönnyítve a vegyszeres növényvédelmet. A belső levélszélbarnulás élettani betegség elkerülése miatt – ami tipikusan a téli-tavaszi hajtatás betegsége – nyitottabb fejű fajtákat nemesítenek.

Szaporítás

A fejes salátát előnövényként hajtatják, ezért a kirakásának az ideje a paprika, a paradicsom, az uborka és a dinnye kiültetésétől függ. Fűtött fólia alá egész télen ültetik, fűtés nélküli fólia alatt március elején kezdődik a hajtatása, hogy áprilisra, amikor a parika, paradicsom vagy az uborka palántázásra kerül, szedhető legyen, szabaddá váljon a terület. Ősszel, augusztus végétől – szeptember elejétől szintén hajtatják.

Palántáról szaporítjuk (1. kép). Palántaneveléshez a magvetés a kiültetést megelőzően 8 héttel történik. Van, hogy a magot közvetlenül a tápkockába vetik, ez a módszer elsősorban drazsírizott mag esetében ajánlható. Sok helyen a szaporítóládába sűrűre vetett palántát áttűzdelik 4x4 vagy 5x5 cm-es tápkockába, ennél nagyobb tápkocka használat nem gazdaságos (2. kép)

2. kép: 4x4 vagy 5x5 cm-es tápkocka elegendő a salátának

Tavaszi, fűtés nélküli hajtatáshoz (hideg fóliába) a salátát március elején ültetjük ki. A hazai termesztési gyakorlatban jól bevált növényszám a 20-25 db/m². A nagyobb fejet képező fajtákat 25x25 cm-re, a kisebb termést fejlesztőket 20x20 cm-re ültetjük. A sűrűbb ültetés következtében kisebb fejeket terme a saláta és csökken a koraisága is, ugyanakkor nagyobb térállásban a jövedelmezőség romlik (3. kép). Az állománysűrűség kiválasztásánál figyelembe kell venni a fejek minőségével szemben támasztott piaci követelményeket. 

3. kép: Hajtatott saláták ültetése

Az ütetés alkalmával a következőre figyeljünk:

• a tápkocka nedves legyen;
• az ültetőágy legyen beöntözve;
• azonos mélységre kerüljenek a palánták;
• a tápkockák egészen sekélyen, legfeljebb 1/2-ig kerüljenek a talajba;
• az ültetést követően, a talaj nedvességtartalmától függetlenül, a kirakott palántáka 4-5 mm-es vízadaggal öntözzük be.

A fejes saláta vágásának egy időben kell történnie, ellenkező esetben a szedések alkalmával a növényeket letapossuk. Ennek pedig egyik feltétele az egyöntetű, azonos fejlettségű palánták ültetése, amit úgy érhetünk el, ha felszedéskor a palántákat gondosan átválogatjuk, és a gyengébbeket külön ültetjük. 

A jó palánta a fajta színétől függően középzöld, levelei 6-8 cm hosszúak, egészségesek, a fehér színű gyökerek a tápkockát dúsan átszövik.

Mint más hajtatott zöldségfélénél, a fejes salátánál is a termesztés sikerének kulcsa a klimatikus tényezők összhangjának megteremtése. A hőmérsékletet mindig a növények magasságában mérjük, ez a saláta esetében a talaj szintje. Az optimálisnál alacsonyabb hőmérsékleten lelassul a növekedés, elhúzódik a tenyészidő, később lehet a főnövényt kiültetni. Súlyosabb esetben egyes fajtákon a levél fonáki részén kis mértékű lilás elszíneződést is megfigyelhetünk. Az optimálisnál magasabb hőmérsékleten nagyobb levelek, lazább fejek képződnek, romlik a minőség.

Dr. Terbe István Fólia alatti zöldségtermesztés című könyvében a zöldségtermesztés ezen módjának minden szükséges ismerete megtalálható az előkészületektől a termés betakarításáig. Tanácsokat ad a fóliasátrak elhelyezéséhez, bemutatja a fóliatípusokat, a szükséges tartozékokat és az építés, valamint az üzemeltetés szabályait is. Részletesen tárgyalja - a paradicsomtól a metélőhagymáig - több mint húsz zöldségfajta fólia alatti termesztéstechnológiáját, bemutatva a talaj- és öntözési igényüket, a szükséges klímaszabályozást, a növényvédelmi teendőket és a szedés tudnivalóit.

A kiadvány megrendelhető a Szaktudás Kiadó oldalán az alábbi linkre kattintva.

Takácsné dr. Hájos Mária Az üvegházi zöldségtermesztés gyakorlata című digitális kiadványa hasonló tematikában és szakmai alapossággal mutatja be az üvegházi zöldségtermesztés technológiájának minden fortélyát.

A kiadvány megrendelhető a Szaktudás Kiadó oldalán az alábbi linkre kattintva.

Ajánlott kiadványokDr. Hajdú József:
A 21. század traktoraiDr. Kukovics Sándor szerk.:
A bárány- és juhhús fenntarthatóságaDr. Bai Attila (szerk.):
A biogázBai Attila - Lakner Zoltán - Marosvölgyi Béla - Nábrádi András:
A biomassza felhasználása

Ez is érdekelhetiA káposztafélék gépi betakarításaParlament előtt a 2025. év adózását meghatározó őszi adócsomagA lovak jólléte: a gondos lótartás eszközei és szabályai