A kukorica talaj- és környezetkímélő művelési rendszerei

Kategória: Agrárgazdaság, Növénytermesztés | 2022/12/14

A kutatók már az 1970-es években az időnkénti mélyművelést javasolják, amit periodikus mélyművelési rendszerben ajánlanak megvalósítani: 3–5 évenként 30–35 cm-es szántást, 40–45 cm-es mélylazítást, a közbenső években pedig a kukorica számára elegendőnek tartják a 20–26 cm-es szántást.

A hagyományos talajművelés, a csökkentett talajművelés és a direktvetés összehasonlítása sok nemzetközi kutatásnak a tárgya. A talajkímélő növénytermesztés szélsőséges módja a talajművelés nélküli növénytermesztés. Ennek feltétele a direktvetőgépek alkalmazása és a jó minőségben elvégzett vegyszeres gyomirtás. A direktvetés első alkalmazása a hazai kísérletekben az őszi mélyszántáshoz viszonyítva kedvezőtlenebbnek bizonyult. Mérések egyértelműen igazolták a forgatás nélküli csökkentett menetszámú talajművelés nedvességmegőrző hatását a hagyományos ekére alapozott műveléssel szemben.

A talajművelési kezelések között kialakult növekvő sorrend a következő:
hagyományos művelés < disk ripper = mulch finisher < direktvetés

A talaj nedvességkészletével való takarékosság szempontjából a talaj-előkészítést és a vetést egy menetben végző direktvetés a legkedvezőbb. 

Birkás a direktvetést Magyarországon 3–5 évig javasolja folyamatosan alkalmazni a deflációs károk által sújtott területeken, a technológia pontos betartása mellett. 

A penetrométeres mérések alapján megállapították, hogy a termesztéstechnológiai rendszerek erő- és munkagépei a talaj 0–50 cm-es rétegének tömörödöttségét befolyásolták legjelentősebben, emellett az évjárat is nagyban befolyásolja a talaj mechanikai ellenállását. A sekélyen megművelt, illetve a direktvetéses parcellák feltalaja erősen tömörödöttnek bizonyult. A legkedvezőtlenebb talajlazultsági állapot a tavaszi sekély művelés hatására alakult ki, a művelt réteg alatt. A vizsgálatok azt igazolják, hogy a többéves művelés nélküli periódus ellenére sem éri el a feltalaj tömörödöttsége azt a fokot, amely megkérdőjelezhetné a direktvetéses termesztéstechnológia alkalmazhatóságát. A disk ripperrel (lazítós tárcsával) művelt terület talajszelvényében a művelés mélységéig kedvező lazultsági állapotot találtunk. A disk ripper alapművelő – megfelelő művelési mélység esetén – kiváló eszköznek bizonyult a korábbi évek talajmunkái nyomán, a művelt réteg alatt egyre vastagodó tömörödött réteg megszüntetésére. 

A kukorica őszi szántásra alapozott talajművelése jelentősen növeli a szántás mélysége alatt tömör eketalpréteg kialakulásának kockázatát. A több éven keresztül közel azonos mélyégben végzett őszi szántás következtében az alapművelés mélysége alatti tömör eketalpréteg jelentősen lerontja a feltalaj víz- és levegőgazdálkodását, akadályozza a növény gyökérzetének fejlődését. A szántás elhagyása után még éveken keresztül kimutatható a talajszelvényben az eketalpréteg jelenléte. Megszüntetésének egyedüli lehetséges módja a mélylazítás elvégzése.

Eróziónak kitett területeken a direktvetést több kutató kedvezőbbnek tartja, mint a hagyományos vagy a csökkentett talajművelést. A hagyományos és a direktvetéses rendszereket összehasonlítva, monokultúrás és vetésváltásos kísérletben a hagyományos talajművelés és a vetésváltás alkalmazása esetében kaptak nagyobb kukoricatermést. A talajművelés és az évjárat interakciója szignifikáns volt, az őszi szántás előnye meleg tavaszokon kisebb volt, mint hűvös évjárat esetében. A direktvetés és a hagyományos talajművelés összehasonlításánál a vetés körüli hőmérséklet módosíthatja a művelések hatását. 

Tavasszal, alacsony hőmérséklet esetén, a hagyományos talajművelés a direktvetéshez képest elősegíti a talaj gyorsabb felmelegedését, ami sokkal kedvezőbb feltételeket teremt a növények korai fejlődéséhez. 

A minimum tillage kevesebb termést adott, azonban a különbség eltüntethető a monokultúra feloldásával, valamint a tápanyagok eloszlása függ a talajművelés módjától. A direktvetéses kezeléseknél a P és a K a talaj felső, 0–5 cm-es rétegében koncentrálódott, ez azonban nem bizonyult gyökérnövekedést gátló vagy terméscsökkentő tényezőnek. A direktvetésnél a lassúbb talajfelmelegedés miatt csökkenteni kell a vetés mélységét. Lassan felmelegedő talajokon direktvetés esetén későbbi vetésidő ajánlatos, mint a hagyományos talajművelésnél. 

A talajművelési mód megválasztásánál figyelemmel kell lenni a talajtípusra és a csapadékviszonyokra is. Nedves talajon a kelés és a korai fejlődés a lassú felmelegedés miatt késhet, ezért a művelés nélküli termesztés – különösen csapadékos körülmények között – főleg a jó vízvezető képességű, könnyen felmelegedő talajokon ajánlott. 

A tarlómaradványok minősége és mennyisége hatással van a talajművelés módjára és a talaj vízforgalmára. A direktvetéses termesztéskor a felszínen maradó tarlómaradványok elősegítik a talajnedvesség megőrzését, és csökkentik a talajhőmérsékletet. A tarlómaradványok felszínen hagyása mérsékli a talaj kiszáradását és védi a talaj felső rétegét, a vetési munkát viszont gátolja. A direktvetés és a tárcsás talajművelés esetén a sok felszíni tarlómaradvány késlelteti vagy részben gátolja a kelést, és alacsonyabb termést eredményezhet. 

A megfelelő növényi sorrend összeállításával megelőzhető a felszíni növénymaradványok túlzott felhalmozódása. A tarlómaradványok miatti egyenetlen vetésmélység egyenetlen növényállományhoz vezet. A tarlómaradványok hatására jelentős változásokat tapasztalhatók a vegetációs időszak alatt a talajhőmérséklet alakulásában, a talajnedvességben, a fejlődés ütemében és a növénymagasságban. Tarlómaradványtól megtisztított vetési sorok esetében nagyobb termést értek el a direktvetéses kezelésben. A talajművelés és a tarlómaradványok mennyisége hatással van a kukoricatermésre és nitrogéntartalmára. A direktvetéses kezelésben a tarlómaradványok akadályozták a kukorica kelését, a direktvetés késleltette a kukorica érését, viszont szignifikáns terméskülönbséget nem tapasztaltak a hagyományos és a direkt vetett parcellák között. 

Újabban a kukorica művelés nélküli (no-till) termesztéstechnológiáján módosításokat hajtottak végre: egyrészt bedolgozták részben a szármaradványokat, másrészt a kukorica soraiban középmély lazítást alkalmaztak. A talaj felső 4 cm-es rétegének hőmérséklete elmaradt a hagyományosan előkészített talaj hőmérsékletétől, a vetési időpontot a talajhőmérséklet különbség nem befolyásolta, viszont a kelési % kisebb volt a direktvetéses rendszerben. Azokban az években, amikor a kukorica címerhányása szárazabb időjárási periódusba esett, a termésátlagok magasabbak voltak a minimális talajművelési rendszerek alkalmazásakor, mint a hagyományos talaj-előkészítés esetében. 

A talaj pórustérfogata befolyásolja a kelést és a műtrágyák érvényesülését. Az intenzív tápanyag-felvételi zónában (0–30 cm) az 52% összporozitás a kukorica talajművelésénél az optimális. A direktvetés talajtömörítő hatásának feloldására a néhány évenkénti hagyományos művelés alkalmas. Az őszi szántás, a kultivátoros művelés, a tavaszi szántás és a direktvetés talajszerkezetre gyakorolt hatását vizsgálva 15 éves tartamkísérletben, megállapítható, hogy a direktvetés eredményezte az 5 mm-nél kisebb átmérőjű talajaggregátumok legalacsonyabb arányát, a legnagyobb talajsűrűséget és a legnagyobb penetrációs ellenállás értékeket. 

Bármelyik talajművelést is választjuk a termesztéstechnológiában, a biztonságos és kellően magas termés elérésének előfeltétele a talajművelési eljárások megfelelő színvonalú elvégzése. Az optimálisan megválasztott talajművelésnél is elmaradnak a várt eredmények, ha azt nem kellő időben, odafigyeléssel, nem kedvező talajállapotban végezzük.

Magyarországon nagy gond, hogy a kukorica országos termésátlaga erősen ingadozik. Ezen egyedül a termőhelyre adaptált, hibridspecifikus kukorica-termesztéstechnológiák fejlesztésével lehet javítani. Az alkalmazható megoldásokhoz Dr. Nagy János több évtizedes kísérleti tapasztalatokkal és páratlan szakmai ismeretanyaggal járul hozzá a Hagyományos és precíziós kukoricatermesztés című kiadványában.

A kiadvány megrendelhető a Szaktudás Kiadó oldalán az alábbi linkre kattintva.

Ajánlott kiadványokDr. Hajdú József:
A 21. század traktoraiDr. Kukovics Sándor szerk.:
A bárány- és juhhús fenntarthatóságaBai Attila - Lakner Zoltán - Marosvölgyi Béla - Nábrádi András:
A biomassza felhasználásaHarasztiné Lajtár Klára:
A borkezelés, palackozás, csomagolás és szállítás berendezései - Borászati technológiák II.

Ez is érdekelhetiA káposztafélék gépi betakarításaParlament előtt a 2025. év adózását meghatározó őszi adócsomagA lovak jólléte: a gondos lótartás eszközei és szabályai