Élelmiszeripari digitalizáció: itt az esély a nagy ugrásra

Kategória: Agrárgazdaság, Gépesítés, Növénytermesztés | Forrás: (hajtungy), 2023/03/17

„Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy a hazai élelmiszeripar feladata a magyar és a Kárpát-medencei lakosság megfelelő mennyiségű és minőségű élelmiszerrel való ellátása, ami az utóbbi időszakban különösen felértékelődött, stratégiai kérdéssé vált” – vezette fel a Digitális Élelmiszeripari Stratégia (DÉS) bemutatását Prof. Dr. Friedrich László, a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem (MATE) Élelmezéstudományi és Technológiai Intézetének (ÉTI) vezetője. A tanszékvezető egyetemi tanár szerint most a kapujában vagyunk, hogy a hazai élelmiszeripar nagyot ugorjon, ehhez szemléletben is megvan a változás, és a piaci szereplők megtették az első lépéseket versenyképességük javításához. Ehhez elkerülhetetlen a digitalizáció, amelynek hatékony végrehajtásához a DÉS adhatja az alapot. 

Prof. Dr. Friedrich László 
intézetvezető (MATE-ÉTI)

Iparági történelem: fenn és lenn

A magyar élelmiszeripar az 1970-es, ’80-as években futotta a legjobb formáját, akkor szinte robbanásszerű volt az iparosodás a feldolgozásban, amit gyakorlatilag a mezőgazdaságban korábban – a ’60-as évek második, és a ’70-es évek első felében – végbement modernizáció előzött meg, és követelt ki. Ekkor terjedtek el az agrártermelésben a nagytáblás termelési rendszerek, a termények hirtelen nagy mennyiségben álltak rendelkezésre, meg kellett oldani a tartósításukat, feldolgozásukat. Ebben az időben a fogyasztói igények is növekedtek a magasabb feldolgozottsági szintű termékek iránt. Ez az 1970-es években kezdődött élelmiszeripari boom 1986-ra csúcsosodott ki, akkor volt a legmagasabb szinten a magyar élelmiszer-feldolgozás.

Később a rendszerváltás, a privatizáció visszavetette ezt a folyamatot, majd jött az EU-csatlakozás, csökkent az üzemek száma, lecsökkent a méretük. Az EU-csatlakozásnak leginkább az állati terméket feldolgozó, azon belül is főként a húsipari üzemek lettek a kárvallottjai, sokan közülük a felkészülés során nem tudtak eleget tenni az uniós követelményeknek, így sok vágóhíd be is zárt ebben az időszakban. Gyakorlatilag 2008-2010-re kezdett beállni a rendszer, akkorra dőlt el, hogy melyek azok az üzemek, amelyek megmaradnak. Ebben az időszakban belföldön is piacot vesztett a magyar élelmiszeripar, ezeken a réseken beszivárgott az importélelmiszer. 

Az élen érdemes lenni

A versenyképesség javítását az élelmiszeripari üzemek logikusan a technológia fejlesztésén keresztül próbálták elérni. Friedrich László szerint viszont ezt úgy tették, hogy „követő magatartást” folytattak, vagyis mindig csak másolták a nyugati, illetve a körülöttünk lévő országokat. (Utóbbi körből Lengyelország élelmiszeripara volt az, amelyik az uniós csatlakozás után nagyot fejlődött.) Ennek a követő magatartásnak pedig az lett az eredménye, hogy a magyar élelmiszeripar nem tudott nagyot ugrani – fogalmazott. „Ezt néhány éve felismertük, és van már jó példa arra is, hogy a pénzt nem elaprózva fordítják fejlesztésre, hanem egy-egy területet kiemelve, az elérhető legkorszerűbb technológia termelésbe állításával fejlesztenek. Akik így cselekedtek, erősödtek” – tette hozzá.

A fejlesztések tehát elindultak, és a több mint 750 milliárd forintnyi támogatásból folytatódhatnak is, ami sokat fog javítani a magyar élelmiszeripar versenyképességén. A hatékonyságot viszont csak akkor lehet növelni, ha a termeléshez felhasznált alapanyagról és energiáról is reális információval rendelkezünk, amihez szintén a digitalizáció adja a segítséget. Részben e köré csoportosul a DÉS is, amelynek egyik fő pillére a termeléstechnológia fejlesztése. Fontos tehát, hogy saját magunk termeléséről és alapanyaghátterünkről is pontos információval rendelkezzünk, és az információknak a teljes ellátási lánc mentén is hasznosulniuk kell. A DÉS-ben erről az szerepel, hogy a stratégiához kapcsolódó fejlesztések támogatása összkormányzati együttműködést igénylő, komplex feladat, amelynek során alapvető fontosságú a hálózatos gondolkodás: el kell kerülnünk, hogy a fejlesztések csak sziget-szerűen valósuljanak meg, a kialakuló „ökoszisztémáknak” nem csak egy-egy gazdálkodó szervezet, hanem az adott régió, illetve az iparág fejlődését kell szolgálniuk. 

Jót tesz a generációváltás

A digitalizáció felpörgetését már korábban meg kellett volna lépni, most azonban az iparágban tapasztalható szemléletváltás és a fiatalabb generáció térfoglalása kellő lendületet biztosíthat a változásokhoz. Friedrich László szerint korábban a tapasztalati alapú döntés volt a jellemző, nem pedig a számításokra alapozott. Manapság annyira leszűkült az árrés, és kiéleződött a piaci verseny, hogy a pontos adatok ismerete és az erre alapozott számítások nélkülözhetetlenek. Pontosan kell tudnunk azt, hogy például mennyi gáz fogy, nem csak összességében, hanem az egyes üzemegységekben, illetve ismerni kell az alapanyagok tulajdonságait, amihez pedig mérésekre van szükség. Ha van adat, akkor az adatfeldolgozás révén tudunk eljutni a jó döntésekig. Ez az alapja a digitalizációnak, amelynek eszköze, hogy méréstechnikai fejlesztéseket hajtunk végre, és automatizálunk az adat feldolgozása és a döntés során is. 

A mesterséges intelligencia (MI) sokkal inkább jelen van már az iparágban, mint azt például egy négy éve megrendezett konferencián várták az iparági szereplők. „Ott hangzott el, hogy ez a jövő, de akkor még sokan csak mosolyogtak ezen, csak kevesen tudták elképzelni, hogy a robotok helyettünk dolgoznak és gondolkodnak is” – emlékezett vissza. Ehhez képest nem csak a robotkarok jelentek már meg az élelmiszeriparban, hanem a mesterséges intelligencia is ott van a termelés optimalizációjában. Van olyan rendszer, amelyik döntést hoz, de esetek többségében a döntés itt is az ember kezében van, az MI kalkulál a meglévő információk alapján, és felajánl néhány megoldást, de a vezetők döntenek. Az MI azonban nem csupán felvázolja a megoldási javaslatokat, hanem azt is hozzáteszi, hogy melyik verziónak mekkora a megvalósulási valószínűsége. Nagy erénye a mesterséges intelligenciának, hogy sokkal több – az emberek számára kezelhetetlen mennyiségű – paramétert képes vizsgálni, eközben kevesebb információból és sokkal gyorsabban eredményre jut, és a szubjektivitást is kizárja. 

Az egész gazdaságra húzóerő az élelmiszeripar

A stratégiában szereplő megfogalmazás szerint a DÉS víziója, hogy a magyar élelmiszeripari vállalkozások a 21. század kihívásainak megfelelő digitális technológiákat, automatizált és robotizált megoldásokat, vállalatirányítási rendszereket valósítsanak meg a termelésben és az élelmiszer-ellátási láncban. Egyben más iparágak (például autóipar) jó digitalizációs gyakorlatát is adaptálja. Ezzel pótolható az elmúlt harminc év lemaradása a konkurens országoktól. 

A DÉS-ben is szerepel, hogy az Ipar 4.0-hoz kapcsolódó digitalizáció alapja minden termelési rendszerben az egyes folyamatok monitorozása, mérése és elemzése. A méréstechnika, automatizálás, informatika nyújtotta adatértékelés eszközeinek hatékony felhasználásával magasfokú digitalizáció érhető el a hazai élelmiszer-termelésben és a kapcsolódó iparágakban, egyben pedig olyan termelésbiztonság valósítható meg, amely nemcsak jobban tervezhető és kivitelezhető termelést visz véghez, hanem az alapanyag és késztermék készletgazdálkodását, illetve annak logisztikai rendszerben való optimális elosztását is lehetővé teszi. Mindezt pedig a rövid ellátási lánc szemléletét előtérben tartva. 

A termelési folyamatok monitorozása az élelmiszeriparban kulcskérdés, hiszen a biológiai alapanyagok diverzitása nagy, akár 20 százalék is lehet, vagyis egyes tulajdonságaikban ennyivel is eltérhetnek attól, mint amire az adott technológiát kifejlesztették – hozta közelebb a gyakorlathoz a DÉS-ben megfogalmazott elveket Friedrich László. Vagyis, ha kitaláltunk egy technológiát, és kifejlesztettünk egy terméket, akkor sokszor előfordulhat, hogy be kell avatkozni – például hőmérsékletet változtatni, vizet elvonni, és még sorolhatnánk – ahhoz, hogy a termék minősége állandó legyen. Ezért kell a termelési folyamatot monitorozni, és a mérési eredményeknek megfelelően beavatkozni, amit csak úgy tudunk, ha az adatok a mérések eredményeként folyamatosan rendelkezésre állnak. Még inkább a gyakorlatba ültetve ezt: ha tudjuk, hogy például egy tészta dagasztásakor mennyi a dagasztógép áramfelvétele, akkor látjuk, hogy milyen a tészta állománya, és be tudunk avatkozni, ha kell. Márpedig a technológiában leírttól eltérő sikértartalom, vagy a víz keménysége is befolyásoló tényező, mint ahogyan például a hőmérséklet is.

Friedrich László elmondta, hogy az élelmiszeriparnak nagy hatása van egyéb területekre is, ha ide befektetünk, az a többi iparágat is húzza magával, mégpedig úgy, hogy 1 forint 2,8 forintot hoz a gazdaságban. Húzóerőt jelent az élelmiszeripar fejlesztése például az építőipar, a gépipar, a vegyipar, az elektronika és a csomagolástechnika számára, nem is beszélve a mezőgazdasági alapanyagtermelésre gyakorolt pozitív hatásáról. Ez azt jelenti, hogy az élelmiszeripar fejlesztésére jutó, 750 milliárd forintot meghaladó támogatás két-három éven belül megduplázódik.

Ugrásszerű lehet a javulás

A stratégia megalkotói 2025-re és 2028-ra tervezik a mérföldköveket. A DÉS-ben megfogalmazott cselekvések megvalósításával 2025-re az élelmiszeripari üzemek digitalizáltsági szintjében várható javulás mértéke – az iparágak átlagában – a beszerzésben és készletgazdálkodásban 26, a termelésben 27, a nyomon követésben és minőségbiztosításban 32, a vállalatirányítási rendszer alkalmazásában pedig 45 százalék. Az élelmiszeripari üzemek termelési hatékonysága is jelentősen, 25 százalékkal javul 2025-re, és jelentősen hozzátesz az eredményekhez a hulladék és a veszteségek 9 százalékra várható csökkenése is. 

Fontos része a stratégiának az utánpótlásnevelés. „Jó, hogy bejött a digitalizáció, és egyre jobban terjed, de ahhoz, hogy ezeket a digitális eszközöket jól használjuk, kinyerjük a szükséges adatokat, azokat feldolgozzuk és a döntéselőkészítéshez szükséges formába öntsük, képzett szakemberekre van szükség” – magyarázta Friedrich László. Adott esetben az is előfordulhat, hogy nincs megfelelő mennyiségű adat, akkor pedig szükségünk van mérésre is. A méréstechnika és automatizálás kéz a kézben jár, ehhez pedig új képzésekre van szükség.

A DÉS-ben lefektetett célok szerint a végzett élelmiszerdigitalizációs mérnökök száma 50 fő 2028-ra, a középfokú szakképesítéssel rendelkező és felnőttképzésben részt vett élelmiszeripari digitalizációs szakemberek száma pedig 3800 lesz. A MATE már el is indította ilyen irányú képzéseit: a BSc élelmiszermérnök képzés keretében már van olyan szakirány, amelyen a hallgatók a digitalizációs, automatizációs és a méréstechnikai ismereteket szereznek, ősszel pedig indul a szakmérnök-képzés is. 

A minőség legyen a lényeg

Az utóbbi évek pozitív folyamatait jelzik, hogy a piacvesztés után az elmúlt néhány évben a magyarországi élelmiszer-kiskereskedelmi hálózatoknál polcfelületet nyertek a hazai élelmiszerek. Szerencsére a magyar vásárlóknál is megfigyelhető valamennyi protekcionizmus, ami segít a magyar élelmiszergyártóknak, de ez pénztárcafüggő. 

A szakember arról is beszélt, hogy termék és termék között minőségi alapon is érdemes különbséget tenni. A Kiváló Minőségű Élelmiszer (KMÉ) védjegy ezt helyezi előtérbe, és az élelmiszerkönyvi szabályozás is sokat segít. A lényeg azonban az, hogy az üzemből kikerülő termékek tartsák az állandó minőséget, amihez a digitalizáció jelentős mértékben hozzájárul.

Fontos felismerés, hogy nem érdemes mindegyik élelmiszer-iparágat egyszerre megpróbálni a világszínvonalra felemelni, mert azzal csak elaprózzuk az erőforrásokat. Ki kell jelölni azokat az iparágakat, amelyek a legnagyobb lépésben képesek fejlődni. Ilyen a tejipar és a húsipar, amelyek egyébként már az elmúlt időszakban is modernizálták termelésüket. Ebbe a körbe tartozik a tojáságazat, valamint a zöldség- és gyümölcs-feldolgozás. Ha megtörténik a nagy ugrás, az beindít egy öngerjesztő folyamatot is, hiszen, ha többet tudnak eladni, tovább csökkennek a fajlagos költségek, több pénz jut a további fejlesztésekre, piaci munkára. Ráadásul az exportpiacokon is bekövetkezhet a térnyerés.  

Egyébként már itt is van előrelépés. „Tanultunk az elmúlt évekből a feldolgozott termékek exportját importját illetően, és elindult a magyar élelmiszergyártók körében is a nemzetközi szintű gondolkodás. Vagyis a hazai feldolgozók is vesznek alapanyagot, sőt, üzemeket is telepítenek más országokba, és az ott elsődlegesen feldolgozott terméket hozzák be, és annak további feldolgozásával itt teremtenek hozzáadott értéket” – magyarázta Friedrich László, hozzátéve, hogy a külkereskedelmi egyenleg szempontjából ez nemzetgazdaságilag is különösen fontos fejlemény. 

A piac értékeli a minőséget

A DÉS sikeréhez a megvalósítás monitorozására is szükség van: évente-kétévente meg kell nézni, hogy állunk szakember-utánpótlásban, illetve, hogy milyen ütemben és eredménnyel valósulnak meg a műszaki fejlesztések.

A magyar élelmiszeripari stratégia kialakításakor fontos szempont – amit sokszor figyelmen kívül hagyunk – hogy a hazai alapanyagok nagyon jó minőségűek. Ezt például a sertésnél nem mindig értékelik, és alapvetően a német jegyzéshez igazítják az árakat, de nekünk minőséget kell meghatározni, ami több az egyszerű hús-zsíraránynál. A magyar hús egy sor más paraméterében kiemelkedő minőségű, nekünk pedig ezt kell elismertetnünk a piacon – ahogyan például a távol-keleti vevők ezt már ma is értékelik.

Kiaknázható tartalékjaink vannak

Az élelmiszeripar jelentősége a biztonságos élelmiszerellátás megteremtése miatt túlmutat a GDP-termelésben játszott szerepén. A pandémia, a nemzetközi termékláncok megszakadása még inkább előtérbe hozta a nemzetgazdaságban és a nemzetbiztonságban betöltött szerepét – nemcsak Magyarországon, hanem a világ bármelyik pontján. A magyar agroökológiai adottságok megteremtik a lehetőségét a bőséges és biztonságos belföldi ellátásnak, és a nemzetgazdasági szempontból szintén kiemelkedően fontos élelmiszer-exportnak egyaránt. Ahhoz azonban, hogy adottságainkat kihasználjuk, szükség van az élelmiszeripar fejlesztésére, versenyképességének fokozására. A magyar kormány 2015-ben döntött Magyarország közép- és hosszú távú élelmiszeripari fejlesztési stratégiájáról, majd 2016-ban elfogadott Irinyi Terv2 kiemelte az élelmiszeripart, mint a feldolgozóipar egyik pillérét. Ennek alapján a Földművelésügyi Minisztérium kidolgozta Magyarország Élelmiszergazdasági Koncepcióját a 2017-2050 közötti időszakra, amely a versenyképes és életképes élelmiszer-termelést tűzte ki stratégiai célként. A kormány 2021. februárjában megerősítette, hogy az élelmiszeripar a következő 10 év iparfejlesztési erőfeszítéseiből és ráfordításaiból kiemelkedő mértékben fog részesülni.

Ajánlott kiadványokDr. Hajdú József:
A 21. század traktoraiDr. Kukovics Sándor szerk.:
A bárány- és juhhús fenntarthatóságaBai Attila - Lakner Zoltán - Marosvölgyi Béla - Nábrádi András:
A biomassza felhasználásaHarasztiné Lajtár Klára:
A borkezelés, palackozás, csomagolás és szállítás berendezései - Borászati technológiák II.

Ez is érdekelhetiA káposztafélék gépi betakarításaParlament előtt a 2025. év adózását meghatározó őszi adócsomagA lovak jólléte: a gondos lótartás eszközei és szabályai