A környezetbiztonság összetett tudományág

Kategória: Agrárgazdaság | Szerző: Hajtun György, 2023/05/02

DR. KRISZT BALÁZS
intézetigazgató

 - Igazgató úr, az intézet két ágon, az akvakultúra és a környezetbiztonság témakörében tevékenykedik. Mi most ez úttal a környezetbiztonságról beszélgetünk. Először is tisztázzuk, mit takar a környezetbiztonság fogalma?

 - Ez egy érdekes kérdés, mert a környezetbiztonság fogalma az elmúlt egy évtizedben kapott nagyobb jelentőséget az életünkben. Nem csak arra gondolok, hogy egy éve háború dúl a szomszédságunkban, és a biztonságot legelőször mindenki az emberi élethez, léthez, infrastruktúrához köti. Nyilván létezik több hivatalos definíció, megközelítés, melyek közül én egyet emelek ki, amely szerint „a környezetbiztonság elsősorban a környezet elemeinek (víz, levegő, talaj, élővilág, táj, épített környezet) biztonságos használatát és szennyezésektől történő védelmét, valamint a környezeti elemek elérhetőségét és gazdaságos használatát foglalja magában.” A környezetbiztonság láthatóan sokkal tágabb fogalom, mint a környezetvédelem, hiszen amikor a környezetet védjük, gyakran csak tűzoltást végzünk. A környezetbiztonságnak olyan fontos elemei is vannak, amelyek az agráriumot is érintik. Az egyik fő területe a vízbiztonság mind mennyiségi, mind minőségi megközelítésben, s amelyről a mai körülmények között igen sokat lehetne beszélni. A vízbiztonság témakörében az is szerepel, hogy megpróbáljuk megelőzni azokat a problémákat, amelyek kialakulhatnak. Olyan intézkedéseket kell hoznunk, amelyek mind az emberiség, mind a környezetünk számára biztosítja nem csak az ivóvizet, hanem mindenféle vízszükségletet (például ipar, mezőgazdaság, élelmiszeripar). A víz maga az élet, e nélkül nem lenne élet a Földön, nem véletlen, hogy a városok, települések a víz mellé, a vízforrás közelében létesültek. Kevesebbet beszélünk a környezetbiztonság azon területéről, amely a termőhelybiztonsággal foglalkozik, s amely az agrárium egy másik fontos része. Ebbe nagyon sok minden beletartozik, nem csak a talaj, hanem az élővilág minden szegmense is. A környezetbiztonság tágabb értelemben tartalmazza a takarmány- és élelmiszer-biztonság témakörét is, ami összefügg azzal, hogy az egyre nagyobb létszámú emberiséget biztonságos, jó minőségű élelmiszerrel kell a jövőben is ellátni. Időszerű tehát az intézet munkája, persze, nyilván nem foglalkozunk minden apró részlettel.

 - Ön szerint a zöldek, zöld mozgalmárok erről a területről szerzik be az érveikhez a muníciójukat?

 - Sajnos nem! Nagyot sokat beszéltem a zöld mozgalmakról a hallgatóknak évtizedekkel ezelőtt is, de vannak problémáim ezekkel a csoportosulásokkal. Az egyik már a kezdet kezdetén megfogalmazódott, amely jelenleg is megmaradt, hogy kevés a zöld szervezeteknél a szellemi háttér, így kevés a szakmai tudás is. A másik, hogy szinte minden zöldmozgalomban nagy súllyal jelent meg a politika. Tisztelet a kivételnek! Továbbá azok a zöldek, akik kizárólag a környezeti oldalról közelítenek meg egy témakört, elfelejtik, hogy gazdasági, társadalmi szempontból is meg kell vizsgálni az adott problémakört. Jó példa erre a DDT vegyszer betiltása, amit Magyarországon, 1968-ban tettek meg először a bolygónkon. A mai napig három helyen (az egyik Európában van) gyártanak DDT-t, és több helyen használják is ezt a környezetszennyező vegyszert, hiszen mint a maláriaszúnyog ellenszere, életeket menthet. Ehhez hasonló mai példa, hogy építsünk-e akkumulátorgyárat vagy sem. A baj az, hogy minden környezetvédelmi kérdésből politikai kérdést csinálnak. Ha leszedjük a politikát, és a hármas szempont – környezeti, gazdasági, társadalmi – szerint vizsgáljuk meg a kérdést, akkor racionális döntések születhetnek. Ha csak környezeti oldalról vizsgálódunk, akkor egészen más világot építenénk, tehát sosem szabad elválasztani a kérdésköröket egymástól. Mindig meg kell találni az egyensúlyt, és törekedni kell arra, hogy minél kevesebb problémát okozzunk a Földön.

 - Ön rendkívül elhivatott a szakmája iránt, de miért kezdett el foglalkozni a környezetbiztonsággal?

 - A személyes indíttatás mindig sokat nyom a latba, erről most nem kívánok beszélni. Meggyőződésem továbbá, hogy oktatással, edukációval sokkal többet érhetünk el ezen a területen, mint bármi mással. Észre sem vesszük, hogy idehaza milyen komoly változáson ment keresztül az életünk az elmúlt évtizedekben a környezetvédelem kérdéskörében. Csak egy példa. Amikor még egyetemre jártam, akkor fel sem merült, hogy szelektíven gyűjtsük a hulladékot, és azt hasznosítsuk. A gyermekeink már teljesen természetes módon külön, szelektálva gyűjtik a hulladékot, és törekszenek arra, hogy a hulladék keletkezése csökkenjen, a hasznosítása megoldódjon. Óriási szemlélet és gondolkodásbeli változás történt néhány évtized alatt, amit nem igazán értékelünk, pedig nagy fejlődésről van szó. A további fejlődést pedig csak oktatással érhetjük el. És hozzáteszem, hogy a személyes példamutatás is rendkívül fontos a szűk közösségekben, családokban.

 - A zöld mozgalmakról azért kérdeztem, mert az Európai Unió támogatáspolitikájában nagyon is felerősödtek a zöldmozgalmi törekvések, különösen a mezőgazdasági termelésnél, az állattenyésztésnél, ahol kifejezetten zöld támogatási programokkal lehet csak gazdálkodni. Holott egy tanulmány szerint évente több százezer hektárral csökken a bolygó mezőgazdasági művelésre alkalmas területe (városok terjeszkedése, talajpusztulás, savasodás stb. miatt). Milyen kihívásokkal kell a mezőgazdaságnak környezetbiztonság szempontjából szembe néznie?

 - Nehéz, összetett a kérdése, megpróbálok a magam szemszögéből válaszolni. Már szó volt az emberiség élelmiszerrel történő ellátásáról, ami a hagyományos módon, technikai-technológiai fejlődés nélkül nem megvalósítható. Különösen akkor nem, ha nem akarunk további mezőgazdasági területeket is bevonni a termelésbe. A másik oldalon ezek a technológiák, gazdálkodási módszerek első megközelítésben sokkal kevésbé környezetbarátak, mint amikor az ember kapával, kaszával végezte a nehéz fizikai munkával járó betakarítást. A nagyüzemi technológiákban nagy a műtrágya felhasználás, nő a növényvédő-szerek használata, megjelenik a molekuláris genetika, ezeknek a mennyiségét, használatát nagyon is lehet optimalizálni, csökkenteni a legújabb technológiákkal (lásd digitalizáció, precíziós gépek, eszközök, növényvédő drón használata stb.). Fontos a fenntarthatóság, amiről ma már inkább úgy beszélünk, hogy körforgásos gazdaság vagy gazdálkodás, ez pedig nem újdonság. A mezőgazdasági termelésben maximálisan törekedni kell arra, hogy minden, amit felhasználunk, és minden, ami keletkezik, az valamilyen módon legyen újra hasznosítva, felhasználva, és ne hulladékként terhelje a környezetét. Ez ugyanis a fenntarthatóság, a körkörös gazdálkodás alapja. Megint másik kérdés, hogy a globális folyamatok merre haladnak. Ezek a folyamatok sok veszélyt rejtenek az emberiség számára, de mivel alapjában véve optimista ember vagyok, azt szoktam mondani, hogy amire nincs befolyásunk a szűkebb környezetünkben, azzal ne foglalkozzunk, mert depressziósak, kedvtelenek és betegek leszünk. A saját mikró-környezetünkkel kell foglalkozni, és ott kell a változtatásokat elérni. A sok kicsi előbb-utóbb összeadódik.

 - Ön szerint, kellően élünk-e azzal a lehetőséggel, hogy a természet erőforrásait bevonva gazdálkodjunk, éljük az életünket? Mennyire kellene természetközelibb módon gondolkodni a kutatás-fejlesztésben, a tevékenységben? A természet ugyanis mindig az egyensúly megteremtésére törekszik, még azon az áron is, hogy a környezetet jelentősen megváltoztatja.

 - Ez nagyon fontos kérdés, mert itt a szerves és a szervetlen anyagok használatának a viszonyáról is szó van. Az intézetünknek egyik fő profilja az, hogy sok olyan alkalmazott kutatást végzünk, aminek az a lényege, hogy minden, főleg a mezőgazdasági folyamatban keletkező szerves anyagot valamilyen módon leválasszuk a hulladékból, és ezt valamilyen módon visszajuttassuk a körforgásba. A mezőgazdaságban ugyanis igen nagy mennyiségű szerves anyag hulladékként keletkezik, amit jól kell hasznosítani úgy, hogy a szerves anyagot visszaadjuk a természetnek, a szervetlent (például műanyag) pedig újra hasznosítjuk.

 - Szólni kell az állattenyésztés üveggáz kibocsátás hatásáról is, amit manapság igen sok támadás éri, pedig sok állattartó telepen már a körforgásos gazdálkodással tartják az állatállományt. Veszélyben van-e az állattartás? Szükség van-e az állati fehérjére, a húsra?

 - Ha az alapvető biológiai folyamatokat nézzük, akkor az ember állati fehérje nélkül nem tud fejlődni, és azt nem lehet a táplálkozásból kizárni. A „műhús”, a szövet-tenyésztett hús kérdését nem kommentálom, egye, aki szereti. Az, hogy az állattenyésztés szén-dioxid-kibocsátását belekeverjük a globális szén-dioxid-kibocsátási problémák közé, azt kicsit értetlenül fogadom, mert akkor az ember ezen kibocsátását is ide kellene sorolni. Ami viszont tény, hogy az állattenyésztésnek az egységnyi megtermelt élelmiszerhez felhasznált vízmennyiség igénye igen nagy. Hozzáteszem, ugyanakkor, hogy van olyan földrész, ahol egy ember napi vízigénye 150-200 liter vagy még ennél is magasabb! Ha ez utóbbit kivetítem a 8 milliárdra, akkor először a saját házunk táján kellene körülnézni, és utána elmélkedni azon, hogy az élelmiszer termelésből az állattenyésztést hogyan váltsuk ki. Lehet, hogy maradi a gondolkodásom, és lehet, hogy húsz év múlva ez már nem lesz téma, mert nem lesz a hagyományos hús, nem lesz disznóvágás Magyarországon, de az a véleményem, hogy az emberiség és az ipar sokkal nagyobb problémákat okoz a vízfelhasználás, a szén-dioxid kibocsátás területén, mint az állattenyésztés. Sajnos, ezt a kérdést is átszőtte a lobbi érdek és a politika, szerintem itt is meg kellene találni az optimális egyensúlyt.

 - Beszélgetnek-e a hallgatókkal ezekről a tananyag kapcsán is?

 - Az alapképzésekben nincs erre az interaktivitásra nagyon lehetőség, de az MSc és a doktori képzésben, a kiscsoportos oktatás keretében már beszélgetünk ezekről a kérdésekről a hallgatókkal. Az oktatás fele interaktív módon zajlik, hiszen a hallgatók, különösen a levelező képzésekben, már a szakmából jönnek. Ezek a beszélgetések alkalmat adnak arra, hogy a szakirodalom teljes anyagát feldolgozzuk, elolvassuk, és az ilyen témákkal sokkal inkább lekötjük a hallgatók érdeklődését, mint ha csak a tananyagot kérnénk számon, mivel ezeken az órákon pro és kontra lehet érvelni, mégpedig szakmai alapon. Így egyébként a hallgatók a tananyagot is könnyebben megtanulják.

 - Szóljunk még az intézet összetételéről. Miért van együtt az akvakultúra és a környezetbiztonság? A víz miatt?

 - A két diszciplína között igen sok az átfedés, a közös téma, s az első kapocs, ahogy Ön is kérdezte, a víz volt. Sok olyan problémával kezdtünk el évtizedekkel ezelőtt foglalkozni, ami fontos volt az akvakultúrának, a halgazdálkodásnak, hiszen ott is nagy jelentősége van a víz minőségének, a vízvédelmi problémáknak. Egyre több közös terület alakult ki, mint például a környezettoxikológia, ami az egyik fő iránya az intézetünknek, hiszen a toxikológiában mind a halak, halembriók, mind a baktériumok, mikroszkopikus gombák igen fontos modellszervezetek. Ezen területén óriási fejlődésen ment keresztül az intézetünk is, de ugyanez igaz a molekuláris biológiára, -ökológiára is. Ezen kívül nyilván a hagyományos, klasszikus vízvédelemmel is foglalkozunk. Egyszóval az intézet jóval nagyobb területet fog össze, mint tíz-tizenöt évvel ezelőtt, nem véletlen, hogy hét nagy egységünk, tanszékünk, kutató intézetünk van. Felsorolásszerűen: Halgazdálkodási Tanszék, Alkalmazott Halbiológiai Tanszék, Halászati Kutatóintézet, Környezetbiztonsági Tanszék, Környezettoxikológia Tanszék, Molekuláris Ökológia Tanszék, és a Természetes-vízi Halökológiai Tanszék.

 - Végezetül arról kérdezem, mi a véleménye a hazai vízhelyzetről?

 - Az elmúlt harminc évben sokat változott a szemléletem, gondolkodásom erről a kérdésről. A kutatásokban jó ideig csak a felszíni- és a felszín alatti vizek minőségének a védelmével foglalkoztunk, ami leginkább két dologra koncentrálódott: a kibocsátások csökkentésére és a szennyezettségek megszüntetésére. Mára sokkal szélesebb lett a látásmódunk. A víz mennyiség problémája sajnos nagyon is időszerűvé vált az aszályok, a klímaváltozás miatt. Nem hittük el, hogy ilyen nagy problémáink lesznek a vízhiány következtében. Az, hogy tartósan ilyen alacsony a vízállás a két legnagyobb folyónkban, az, hogy méterekkel csökkent a talajvíz szintje az ország szinte teljes területén az elmúlt években, az, hogy komplett halastó rendszerek száradtak ki az elmúlt egy évben és közben azt látjuk a környező országokban, hogy megfogják a vizet, és csak fokozatosan engedik el, azt mondatja ki, hogy az egyik szóba jöhető megoldás a víztározók, vízlépcsők építése volna. Valószínű, hogy a vízgondjaink a víz megtartása nélkül nem csökkenhetnek, miközben a vízminőség védelmének a területén igen sokat léptünk előre.

Az AKI a MATE alapító okiratában megfogalmazott célok szerint az alábbiakat tűzte ki feladatául:

• Az akvakultúra - tógazdasági és intenzív haltenyésztés - tenyésztési technológiák innovatív fejlesztése, környezeti szempontú megközelítése.
• A hagyományos takarmányozástechnológia továbbfejlesztése, teljes értékű haltakarmányok kifejlesztése.
• Meglévő és új gazdasági haszonhalak genetikájának és szaporodásbiológiai képességének feltérképezése omikai technikákkal.
• A fenntartható és körforgásos haltenyésztési rendszerek kidolgozása, az ökológiai szolgáltatások ágazati meghatározása.
• A horgászcélú haltermelés feltételrendszerének kialakítása természetes vizeken.
• A haltermelő víztestek vízminőségi és környezettoxikológiai monitoringja.
• Felszíni és felszín alatti vizek környezetbiztonsági elemzése.

Az Intézet kiterjedt oktatási portfólióval rendelkezik a teljes felsőoktatási képzési palettán (BSc., MSc. és PhD szintek), továbbá a felnőttképzés területén is aktívan tevékenykedik (szakirányú továbbképzés). Az integrációval a meglévő kutatás-fejlesztési bázis minden, az ágazatokat érintő kérdés ki- és megvizsgálására alkalmas hátteret biztosít, valamint ez az infrastruktúra kiváló lehetőséget nyújt a gyakorlati jellegű oktatási igények kielégítésére.

Az Intézet K+F aktivitása kiemelkedő, alapkutatások mellett elsősorban a gyakorlati problémákat vizsgáló és megoldó, alkalmazott (ipari) kutatásokra, valamint a kísérleti fejlesztésekre koncentrálunk. A nemzetközi szakmai vérkeringésben a szaktanácsadási, oktatási és kutatás-fejlesztési innovációkkal komoly szerep jut az Intézetnek, melynek továbbfejlesztése komoly munkát és erőfeszítést igényel, de egyik kiemelt célterületünk.

Az Intézet célja, hogy a meglévő forprofit és non-profit együttműködéseit továbbra is fenntartva, új partnereket is bevonva az ágazat oktatási-kutatási-innovációs-szaktanácsadási elvárásainak még jobban megfelelve hatékonyan segítse a halászati, az akvakultúra és a környezetbiztonsági szektor fejlődését.

Ajánlott kiadványokDr. Hajdú József:
A 21. század traktoraiDr. Kukovics Sándor szerk.:
A bárány- és juhhús fenntarthatóságaBai Attila - Lakner Zoltán - Marosvölgyi Béla - Nábrádi András:
A biomassza felhasználásaHarasztiné Lajtár Klára:
A borkezelés, palackozás, csomagolás és szállítás berendezései - Borászati technológiák II.

Ez is érdekelhetiA káposztafélék gépi betakarításaParlament előtt a 2025. év adózását meghatározó őszi adócsomagA lovak jólléte: a gondos lótartás eszközei és szabályai