Kategória: Agrárgazdaság, Növénytermesztés | 2023/05/12
A bor nemzeti identitásunk egyik hordozója. Szerencsés ország vagyunk, rengeteg nagyszerű borászunk van, akik világszínvonalú borokkal látják el a hazai és külföldi borkedvelőket is. De mindez nem valósulhatna meg, ha nem teremne a borhoz kiváló minőségű alapanyag, a borszőlő.

A szőlőfélék őse a földtörténeti krétaidőszakban, körülbelül 100 millió éve jelent meg a Földön. Ez az úgynevezett Cissites nemzetség, amely bár kipusztult, a kutatók azt feltételezik, hogy ez volt a ma is élő szőlőfélék 10 nemzetségének közös őse. Ezek közé tartozik a Vitis névre keresztelt nemzetség, azaz a ma ismert bor- és csemegeszőlők közös őse. A borelőállításra használt szőlőfajtáink döntő többsége a Vitis vinifera fajhoz tartozik. Hazánkba római közvetítéssel jutott el a szőlőművelés kultúrája. Magyarország területén több mint ezer éve termesztenek bortermő szőlőt, a honfoglaló magyarok az akkori Dunántúlon már virágzó szőlőművelést találtak. A szőlő hazánkban jóformán mindenütt megterem. Telepíteni elsősorban ott érdemes, ahol sok a napfény, a meleg és tápanyagban gazdag a talaj. A szőlőfajták két nagyobb csoportra oszthatók: csemegeszőlőre (például saszla, muskotályos, pannónia, otello) és borszőlőre (például fehér vagy vörös borszőlő, direkt termő, festőszőlő).
A FAO (Food and Agriculture Organization) adatai szerint a Föld területéből mintegy 75 866 négyzetkilométeren, azaz 7,5 millió hektáron folyik szőlőtermesztés. Jelentősebb szőlőültetvények a világ 34 országában 7 millió hektáron terülnek el. Ennek fele (50 százalék) Európában található, de jelentős a szőlőtermesztés Ázsiában (28 százalék) és Észak- illetve Dél-Amerikában (14 százalék) is. A fennmaradó területek Afrikában (5 százalék), Ausztráliában és Új-Zélandon (3 százalék) találhatók. A legnagyobb szőlőtermesztő országok – Kína, Spanyolország, Franciaország, Olaszország és Törökország - az összes szőlőültetvény több mint felét birtokolják. A világ termésének körülbelül 57 százalékából bort készítenek, 36 százalékát friss gyümölcsként adják el, további 7 százalékából mazsolát készítenek. Kisebb hányadának levét édesítőszerként használják a cukormentes befőttekhez. A szőlőhegyként használt területek évente 2 százalékkal növekednek.
A magyar szőlőnemesítésnek nagy múltja van. Ezt az örökséget a MATE Georgikon Campusához tartozó és a Szőlészeti és Borászati Intézet tovább gyarapítja azzal, hogy a szakmai felügyelete mellett működő cserszegtomaji Szőlészeti-Borászati Kísérleti Telepen hosszú ideje zajlik a fehérbort adó szőlőfajták keresztezéses nemesítése és klónszelekciója, amelynek eredményeként számos fajta részesült állami elismerésben, áll fajtabejelentés alatt, illetve tervezett a bejelentése.
A Georgikon 10EE egy nagy vesszőhozamú szőlőfajta, melynek vesszői jól olthatóak, oltásforradás és gyökeresedő képessége pedig kiváló. Lombozata ellenáll a gombabetegségeknek, a szőlőgyökértetű levéllakó alakjai elenyésző számban fordulnak elő rajta, annak gyökérlakó alakjával szemben pedig teljesen ellenálló. Manapság az is kardinális kérdés, hogy szárazság- és mésztűrése is kiemelkedő legyen, melyet ültetvényben a ráoltott Olasz rizlinggel kölcsönhatásban igazolt.
A Bianca-Cserszegi fűszeres hibrid a szakemberek szerint igen perspektivikus, hiszen ez a szőlőfajta-jelölt kifejezetten peronoszpóra- és lisztharmat-toleráns. Ez a gombás betegségekkel szembeni magas fokú tolerancia, valamint a Cserszegi fűszeres aromavilágára jellemző muskotályos íz-illat karakter óriási keresletet biztosíthat a fajtára. További előnyt jelent, hogy a rezisztens szőlőfajták alkalmazásával jelentős költségmegtakarítás érhető el.
Korábban a Georgikonról került termesztésbe a Cserszegi fűszeres, a Nektár, a Pátria, a Korona, a Helikon, az Olaszrizling G.K.1-es klónja és a Georgikon 28-as alanyfajta is. A Cserszegi fűszeres azóta rendkívüli népszerűségnek örvend, amely 4275 hektáros termőterületével hazánk második legnagyobb területen termesztett, fehérbort adó szőlőfajtája lett. Legutóbb a Messiás névre keresztelt fajta kapott állami elismerést 2018-ban, mely a Dunáj és Merlot fajták keresztezéséből született meg. Ez a fajta egyaránt alkalmas rozé, primőr ízjegyeket mutató, könnyed gyümölcsös vörösborok, valamint mediterrán típusú, testes vörösborok készítésére is. Itt a nemesítői cél a nagy termésbiztonság és a többi vörösborszőlő szüreti idejéhez rugalmasan igazodó érési idejű fajta volt, amelyből többféle típusú bor készíthető.
Ajánlott kiadványok
Rakonczás Nándor - Kállai Zoltán:
Terroir - A hagyomány forradalma I. Technológiai megközelítés
Hevér László:
Vörösborkészítés I. A tőkéktől az erjedésig
Harasztiné Lajtár Klára:
A borkezelés, palackozás, csomagolás és szállítás berendezései - Borászati technológiák II.
Orbán Gergely:
Metszés és zöldmunkák - A szőlőtermesztés technológiája I.
Harasztiné Lajtár Klára:
A szüret, szőlőfeldolgozás és erjesztés berendezései - Borászati technológiák eszközei I.
Pók Tamás - B.Tóth Szabolcs:
Borászat
Murányi Zoltán:
Boranalitika
Dr. Somlyay István:
Gyakorlati borászat - kémiai alapok
Ez is érdekelhetiA káposztafélék gépi betakarításaParlament előtt a 2025. év adózását meghatározó őszi adócsomag
A lovak jólléte: a gondos lótartás eszközei és szabályai
A kiválasztott tanulmány letöltése ingyenes, ám feliratkozáshoz kötött. Kérjük válassza ki az Önnek megfelelő opciót az alábbiak közül.
Ehhez az e-mail címhez nem tartozik aktív feliratkozó. Kérjük, ellenőrizze, hogy azt az e-mail címet adta e meg, amivel feliratkozott hozzánk. Amennyiben új e-mail címmel szeretne regisztrálni, kattintson az alsó "vissza" gombra.
A tanulmány letöltése elindult! » letöltés újra
Kérjük, e-mail címe megadásával erősítse meg, hogy Ön már feliratkozott az Agrárium7 hírlevél listájára, ami után a választott tanulmány automatikusan letöltésre kerül.
« vissza