Vigyázat: belvízveszély!

Kategória: Növénytermesztés | Szerző: Szalókiné Zima Ildikó, Szent István Egyetem GAEK, 2014/12/17

Ez egyrészt jelentős termésveszteségeket okozott, másrészt megnehezítette a betakarítást, a talajmunkákat és az őszi vetések elvégzését. Sajnos a problémák ezzel még nem értek véget.

A talajban nincs hasznos tározótér a téli csapadék befogadására. A vízkapacitásig telített talajra hulló csapadék vagy beszivárog és a talajvíz szintjét emeli meg, vagy lefolyik a terület mélyebb fekvésű részeire, ahol felszíni vízborítást okoz, ha nincs lefolyási lehetőség, vagy jobb esetben, ha a terület nem lefolyástalan, eltávozik onnan.

A síkvidékű területeken sajnos sok a lefolyástalan terület, amelyekről csak mesterségesen létesített állandó és ideiglenes lecsapoló rendszerekkel lehet a vizet levezetni.

A téli hónapokban (december–február) a párolgás jelentéktelen, nagyjából a páralecsapódással (harmat, dér, zúzmara) azonos, és a késő őszi, kora tavaszi hónapokban (március) sem sok (25–30 mm/hó). Ezekből arra lehet következtetni, hogy a március végéig várható 200–250 mm csapadékból 150–200 mm vízfölösleg keletkezik, aminek jelentős része belvízként jelenik meg, amit el kellene vezetni a táblákról.

Ez a vízmennyiség rendkívül sok. Például, ha 100 ha területről 100 mm belvizet kell eltávolítani, ez 100 000 m3 víz elvezetését jelenti, amihez nemcsak levezető és befogadó csatornákra, hanem igen sok időre is szükség van.

Sok területen már ősz elején megjelent a belvíz, és ennek mértéke, mennyisége tavaszig egyre növekedni fog. Számítani kell arra, hogy minden olyan táblán, ahol valamikor már volt belvíz, ott most is meg fog jelenni, sőt a korábbinál nagyobb mértékben. Ezek teljes lecsapolására még akkor sem lesz lehetőség, ha az előkészítő munkálatokat és a lecsapolást már nyár végén megkezdtük és folyamatosan végezzük. Annak is nagy a valószínűsége, hogy tavasszal a folyóinkon is magas árhullámok jelennek meg, amelyek megakadályozzák a belvizek további lecsapolását, sőt a lecsapoló csatornák is túltelítődnek, és az alsó szakaszokon elöntést is okoznak. Ezen kívül a lakott területek belvízmentesítésére is szükség lesz, sőt azok elsőbbséget kell, hogy kapjanak. Ezek miatt arról is előre gondoskodni kell, hogy a folyókba nem levezethető belvizeket milyen területeken tároljuk átmenetileg.

Erre mindenképpen fel kell készülni, és a megelőző intézkedéseket folyamatosan megtenni. Tisztítani kell a befogadó csatornákat, és gondoskodni kell a táblán keletkező belvizek levezetésének lehetőségéről.

Az őszi vetéseknél lehetőleg már ősszel védekezzünk a gyomok, a kórokozók és a kártevők ellen. A talajművelési módszerek közül lehetőleg a szántást alkalmazzuk. A szármaradványokat forgassuk a talajba, amivel megkönnyítjük a vetést, és csökkentjük a talajlakó kártevők, és a pockok, valamint a kórokozók szaporodását és kártételét.

Számítsunk arra, hogy tavasszal később mehetünk a területre, és hogy a belvizek egyébként is megnehezítik és késleltetik a tavaszi munkákat. Ezért a rövidebb tenyészidejű fajták vetése nagyobb területen lesz előnyös. Továbbá azzal is számolni kell, hogy a vízfölösleg talajlevegőtlenséget is okoz, ami a növények számára felvehető nitrát redukálása, denitrifikációja által nitrogénveszteséget idéz elő, tehát fokozódik a nitrogén-pótlás szükségessége.

Síkvidékeink belvíz-veszélyeztetettsége

A gazdálkodó területének belvíz-veszélyeztetettsége alatt azt értjük, hogy azon milyen gyakorisággal várható vízborítás, valamint az ezt övező túlnedvesedés, azaz mennyire van kitéve az elöntés veszélyének. A magyarországi sík vidéki terület 43 860 km2, amely a belvíz-veszélyeztetettség szempontjából a következő szerint oszlik meg: I. kategória: 24 800 km2 (relatív gyakoriság <0,05; fokozat: nem veszélyeztetett); II–III. kategória: 17 200 km2 (relatív gyakoriság 0,05–0,2; fokozat: mérsékelten veszélyeztetett, veszélyeztetett); IV. kategória: 1 860 km2 (relatív gyakoriság >0,2; fokozat: erősen veszélyeztetett). A káros vízbőséget és vízhiányt vízrendezéssel lehet megoldani. A vízrendezés általános célja olyan vízháztartási helyzet kialakítása, mely lehetővé teszi egy adott termőhelyen azt, hogy a káros víztöbblet ne váljék termelést, illetve termést korlátozó tényezővé. E tevékenységgel nemcsak a káros víztöbblet hatásai küszöbölhetők ki, hanem a természetes csapadék jobb hatásfokú, helyben való hasznosítása is lehetővé válik. Sík vidéki területeken természetes állapotban összefüggő, a víz elvonulását biztosító, kifejezett mélyvonulatok nincsenek. Így csapadékosabb időjárást követően a vízmennyiségnek az a része, amely nem szivárog a talajba és nem párolog el, bizonyos helyeken felszíni elöntéseket okoz. Ezért sík vidéken a csapadékhasznosulás elősegítése mellett a mélyebb fekvésű területeken a felszíni betározást és részbeni levezetést kell megoldani. Az elöntés tűrési idejének azt az időtartamot nevezzük, amelynek következtében a felszíni elöntésből származó növényzetkárosodás gazdaságosan még elviselhető mértékű – azaz a kár megelőzése költségesebb, mint annak elviselése. A vetésszerkezetben használt kultúrák tűrési idejének figyelembevételével kell a levezetési időket méretezni.

Ajánlott kiadványokDr. Hajdú József:
A 21. század traktoraiDr. Kukovics Sándor szerk.:
A bárány- és juhhús fenntarthatóságaBai Attila - Lakner Zoltán - Marosvölgyi Béla - Nábrádi András:
A biomassza felhasználásaHarasztiné Lajtár Klára:
A borkezelés, palackozás, csomagolás és szállítás berendezései - Borászati technológiák II.

Ez is érdekelhetiA káposztafélék gépi betakarításaParlament előtt a 2025. év adózását meghatározó őszi adócsomagA lovak jólléte: a gondos lótartás eszközei és szabályai