Az együttműködés a sikeres fejlődésnek a záloga

Kategória: Agrárgazdaság | Szerző: Hajtun György, 2023/07/01

PAPP ZSOLT GYÖRGY
helyettes államtitkár

 - Helyettes államtitkár úr, úgy gondolom, hogy a két pozíció jól kiegészíti egymást, hiszen hasznosítani tudja a vidékfejlesztési program megvalósításában szerzett ismereteket, tapasztalatot az ifjú gazda szervezetben is. És sok információt kap az ifjú gazda szervezetben, amit az államtitkári munkájában tud felhasználni. Mikor alakult a MAGOSZ Ifjú Gazda Tagozata?

 - Ami a MAGOSZ Ifjú Gazda Tagozatának a megalakítását illeti, Jakab István elnök úrtól 2018-ban kaptam megbízatást az érdekképviselet megszervezésére. Mára büszkén mondhatom, hogy az ország 19 vármegyéjében jelen vagyunk, több mint 1500 ragyogó tekintetű, komoly agrárképesítéssel és potenciállal bíró fiatal taggal. A vármegyéket is úgy kell érteni, hogy a tagság nem csak a megyeközpontokban dolgozik, hanem városoktól az aprófalvas településekig mindenütt van tagunk. A tagozat komoly, agráriumban élő, azt élethivatásként gyakorló fiatalokból álló közösség, ahol aktív érdekképviseleti munka folyik. Hallatjuk a hangunkat, véleményt, észrevételt teszünk a minket érintő témakörökben, és nem utolsósorban aktív közösségi életet élünk. A Magyarok Kenyere programtól kezdve számos más közösségi eseményig részt veszünk a MAGOSZ által szervezett programokon. Eljutottunk arra a szakmai elismerést is jelentő szintre, hogy egyetemekkel is együttműködünk.

 - Ez mit jelent?

 - Azt, hogy a fiatalok számára a digitalizáció, a precíziós gazdálkodás témaköreiben képzéseket szervezünk. A taglétszámunk elegendő arra, hogy súlya legyen a szervezetnek. Vannak céljaink, többek között szeretnénk, ha Kárpát-medence szerte megalakulnának a tagozathoz hasonló ifjú gazda szervezetek, vagyis szeretnénk a határon túli együttműködéseket kiterjeszteni. Az ugyanis tény, hogy a Kárpát-medencei fiataloknak hasonló problémákkal kell megküzdeniük az agráriumban, amely problémákra közös megoldásokat szeretnénk kidolgozni.

 - A MAGOSZ vezetése szintén megfiatalodott, hiszen az ügyvezető igazgató, Dr. Cseh Tibor András személyében Önhöz hasonlóan fiatal, és a munkatársak is az aktív korosztályt képviselik. Jakab István elnök úrnak mindig is az volt az elve, hogy a vezetést meg kell újítani, fel kell tölteni fiatalokkal, akik az idősebb korosztálytól nem csak a tapasztalatot, a tudást tudják átvenni, hanem a stafétabotot is. De térjünk rá a Vidékfejlesztési Program helyzetére. Az Európai Bizottság tavaly novemberben fogadta el a magyar agrárstratégiai tervet. Gondolom, ezzel nem ért véget az uniós egyeztetés…

 - Valóban, még nem értünk az egyeztetések végére, eljutottunk az új program úgymond átmeneti szakaszába. A magyar kormány elkötelezettségét jól mutatja, hogy 80 százalékos nemzeti kiegészítő finanszírozást rendelt a forrásokhoz, ami nagy lehetőséget, de komoly felelősséget is ró az agrártámogatások rendszerére. Ezt úgy kell érteni, hogy minden kifizetett tíz forintból nyolcat a hazai költségvetés állja, míg 2 forint az uniós forrásból jön. Hozzáteszem, hogy még az előző támogatási időszakot sem zártuk le, hiszen engedélyt kaptunk arra, hogy az előző költségvetésben még fel nem használt forrásokat is felhasználjuk, amellyel végső soron 2025. december 31-én kell elszámolnunk. E mellett dolgozunk az új, immár elfogadott program kidolgozásán, új szabályrendszert dolgozunk ki az új pályázati kiírásokhoz. A forrásbőség adott, több mint 5300 milliárd forint a KAP forrás oldala. Ennek a forrásnak egy jelentős részét az agrártámogatásra (terület-, és állatalapú) fordítjuk, s mintegy 2500 milliárd forintról van szó. A 2. pillér, a Vidékfejlesztési Program 2800-2900 milliárd forintból gazdálkodhat, ami az infrastruktúra, és más beruházási fejlesztésekre fordítható. Most folyik az új KAP támogatási rendszer háttérmunkája, ami megalapozza a következő időszak agrártámogatási lehetőségeit. 

 - Mi a legfontosabb üzenete az új programnak?

 - A versenyképesség és a fenntarthatóság egyensúlyának a megteremtése. Mindkettő nélkülözhetetlen. Hosszú tervezési időszak van mögöttünk, de azt látni kell, hogy ebben a felgyorsult világban a két év rövidnek számít, hiszen mennyi minden történt az elmúlt időszakban. A mi feladatunk az, hogy az új kihívásokra is valódi segítséget adjunk az ágazat szereplőinek. A legfontosabb üzenet továbbá az is, hogy legyen elegendő áru alapanyag termelés, hazai feldolgozó kapacitás, hogy teret nyerjen az együttműködés, a digitalizáció. Fontos, hogy erős együttműködésekre van szükség a generációváltás végrehajtásához. Össze kell kapcsolni a nemzedékeket, ezért legyen olyan fiatal gazda perspektíva, ami lehetőséget teremt a vidéken élő fiatalok helyben maradására és a boldogulásra. Az elkövetkezendő időszakban megjelenő pályázati kiírások ezt a lehetőséget is tartalmazzák.

 - Megszokott kérdés: mikorra várhatók az új pályázati kiírások?

 - Úgy tervezzük, hogy még idén kiadunk egy pályázati menetrendet, ami egyfajta étlap lesz. Olvassa el minden érintett gazdálkodó, gondolja át, mivel készülünk, hogy 2024 első negyedévében a már kézzel fogható pályázati felhívásokat felkészülten fogadják.

 - Milyen menüt kínálnak?

 - Nem szeretnénk feltalálni a meleg vizet, ezért azon az úton megyünk tovább, amelyen a felzárkózás időszakában elindultunk. Élelmiszeripar, állattartás, kertészet, digitalizáció, hogy csak a legfontosabbakat említsem, de nyilván lesznek újdonságok, egyszerűsítések, és változások. Az viszont tény, hogy egyszerűbb pályázatokat kell benyújtani, és az elszámolás rendszerén is könnyítettünk. Ez annak a párbeszédnek is köszönhető, amit néhány éve megkezdtünk a gazdákkal. Mi ugyanis kinyitottuk az ajtónkat bárki számára, és olyan társadalmi egyeztetést folytatunk, ahol figyelembe vesszük a különböző javaslatokat, észrevételeket, javító szándékú véleményeket. Az elmúlt időszak eredményeit jól példázza, hogy az állattartóknak 500 milliárd forintot tudtunk kihelyezni, aminek köszönhetően az ötven százalékos támogatottság mellett ezer milliárd forint fejlesztés valósulhatott meg az ágazatban. A pályázati felhívások mindegyikénél többszörös volt a túljelentkezés, ami jelzi, hogy a gazdálkodók a nehéz körülmények között is fejlesztenek, és számítanak a támogatási konstrukciókra.

 - Ön szerint milyen helyzetben van a magyar agrárium? Van-e veszélye annak, hogy 2030-ra még inkább leszakadunk a versenytársaktól?

 - A jelenlegi helyzetünk értékelésekor azt kell pontosan meghatároznunk, hogy honnan indultunk. Az elmúlt években a hazai agrárium jelentős fejlődésen ment keresztül mind kibocsátásban, mind termelési értékben. Nemzetközi összehasonlításban van még hova fejlődni. A támogatási konstrukciókban százezres nagyságrendű gazdálkodó vesz részt, ami jelzi, hogy stabil, erős az ágazat. Egyébként a fejlesztések folyamata még nem zárult le, tehát a hatékonyság növelése még csak most fog mérhetően jelentkezni. A gazdálkodó, a paraszt ember szántani, vetni, aratni fog, ami mindig is hordozta az agrárium megújulását. A nehéz időkben az összetartásra van szükség, és valóban tovább kell fejlődnie az agráriumnak, új technológiáknak kell teret hódítani, de adott hozzá a feltétel és keretrendszer, tehát van a kihívásokra közös válasz, megoldás.

 - Az elmúlt időszakban, a közismert gazdasági és egyéb okok miatt az ágazat jövedelmezősége, forgótőke hiánya jelentősen csökkent. Hogyan lehetséges orvosolni ezt a problémát?

 - Való igaz, ha nincs önerő, akkor a beruházás is elmarad, mert legalább ötven százalékos saját tőkére van szükség egy-egy projekt megvalósításához. Ezt az ötven százalékot néhány esetben csökkentettük, hogy kisebb legyen a teher. A fiatal gazdáknak, a gazdaságátadási programban, az öko-termékeket előállítóknak, alapanyag feldolgozóknak többlettámogatási intenzitást biztosítunk. De ebben a nehéz helyzetben is kommunikálunk a gazdálkodókkal, hogyan tudják végrehajtani a vállalásaikat. Figyelembe vesszük a jelen gazdasági körülményeket, minden megkezdett projektet szeretnénk megvalósíttatni. Kimentési lehetőséget biztosítunk, a projekt zárásának időpontját meg tudjuk hosszabbítani. Elsőként a tagállamok közül sikerült alkalmazni, hogy elismerjük a költségnövekedést, a növekmény ötven százalékával megemelten új támogatói okiratot adunk ki.

 - Úgy gondolom, hogy az ágazati összefogás hiányát jelzi, hogy kevés, illetve nincs teljes termékpálya integráció, ezért mindig a termelő jár rosszul. Kap-e az új támogatási rendszerben nagyobb hangsúlyt az integráció fejlesztése?

 - Mindenképpen, talán ez az egyik szembetűnő változása az elkövetkezendő időszak pályázati konstrukcióinak, hogy sokkal hangsúlyosabban jelenik meg, a kiválasztási kritériumok között helyet kapnak az együttműködések – legyen az integráció, TÉSZ stb. Ha például egy feldolgozóipari fejlesztésről van szó, be kell mutatni, milyen együttműködés keretében fog a fejlesztés működni. Az agrártermelőnek is igazolnia kell, hogy milyen piaci, együttműködési kapcsolatai vannak. Hiszek benne, hogy egy újkori együttműködés a záloga a sikeresen fejlődő agráriumnak. De a megvalósításhoz mindenkinek újra kell gondolnia a szerepvállalását, hogy legyen termelési biztonság, legyen feldolgozói kapacitás, legyen biztos kereskedelmi lába a terméknek, és mindez legyen magyar kézben.

 - Hogyan foglalhatjuk össze a régi-új VP helyzetét, és mire számíthatnak a gazdálkodók?

 - Ott tartunk, hogy a már benn lévő, de még el nem bírált pályázatokról meg fog születni a végső döntés, formálisan igyekszünk lezárni ezeket a konstrukciókat, várjuk az elszámolásokat. E közben elindul az új időszámítás is, és új pályázati konstrukciók jelennek meg. Mindig megkérdezik, hogy csökken-e a bürokrácia? A kedvezményezetteknek könnyebb lesz, mert minden digitalizált lesz, a duplikációkat igyekeztünk megszüntetni, hiszen ma már a közigazgatás is készen áll arra, hogy amiről van ismerete, arról ne kérdezze meg az érintettet.

 - Ön szerint az agráriumban a jelenlegi nagy munkaerő hiánya megoldható-e a gépesítés, a digitalizáció fejlesztésével?

 - Nézze, több szintes támogatási rendszert vezettünk be. Az első szinten a mezőgazdasági kisüzemeket részesítettük előnyben, ami szerintem az egyik legfontosabb intézkedése volt a tárcának, mert csaknem húszezer családi gazdálkodót, őstermelőt, mezőgazdasági potenciállal már rendelkező, de más fejlesztési pályázati feltételeket még nem teljesítő gazdálkodót részesítettünk vissza nem térítendő támogatásban. A második szinten az eggyel nagyobb méretű családi gazdaságokat tevékenységtől függetlenül, azonos mércével kezelve támogattuk, így nem versenyeztettük a nagyot a kicsivel. S a harmadik szinten megmaradtak azok a nagy, stratégiai célokat is megvalósító beruházási támogatások, amelyek komoly, nagy tőkét igénylő projektek. A három szint jól megfér egymás mellett.

 - S amiről még nem esett szó, pedig nagy változást hozott, az a generációs megújulás programja.

 - Így igaz. Régen volt a rendszerváltás, így ma már a gazdaságátadásról is beszélni kell. Először a törvény jelent meg ebben a témában, ami alapot biztosított a támogatási konstrukció kidolgozásához. Úgy szeretnénk ezt a támogatási formát biztosítani, hogy mindkét felet, gazdaság átadót és átvevőt is érdekeltté tegyük. E mellett elindítjuk a fiatal gazdálkodónak szóló támogatási konstrukciót is, hogy a valóban agráriumból élő fiatalok számára vidéken olyan megélhetést biztosítsunk, amellyel megalapozhatja a jelenét és a jövőjét.

 - Mennyire sürgető a generációváltás?

 - Eléggé, olyannyira, hogy itt az ideje annak, hogy még hangosabban beszéljünk róla. Elmúlt három évtized, amikor az új gazdaságok kialakultak, s azok a gazdálkodók, akik ezt a birtokrendszert kialakították, működtették és működtetik ma is, beléptek a szép korszakukba. Az új technológiákhoz új tudás kell a hatékony működtetéshez, ez pedig a fiatal korosztály feladata. Az agrárium megújításának záloga a fiatalok bevonása, mert szükség van a fiatalok tettrekészségére, lendületére, akaratára, tudására, e nélkül ugyanis nincs megújulás, nincs fejlődés. Nem szeretném az időseket bántani, mert a fiatal generáció mindig az idősebb mögött jár. Nem szabad az idősebb generáció múltját, tapasztalatát, kapcsolati tőkéjét kidobni az ablakon, hanem erre kell építeni a fiataloknak a jövőt. Az a szerencse, hogy ezek a gazdaságok már most is jól működnek, de szükség van a megújulásra, az új kihívásokra adandó korszerű válaszokra úgy, hogy az idősebb generáció sem lép ki.

 - Végezetül: vonzó-e a fiatal generáció számára az agrárium?

 - Szerintem igen, mert egyre népszerűbbek az egyetemeken az agrárszakok. Az onnan kikerült szakembereknek kell lehetőséget teremtenünk, a most működő családi gazdaságoknak nagy szerepe van a fiatalok integrálására, bevonására. Egyébként az Ifjú Gazda Tagozat vezetőjeként is azt látom, hogy a fiatalok körében van érdeklődés az agrárium iránt, hiszen a tagozat megalakulása óta duplájára nőtt a taglétszámunk. A létszám növelése egyfajta öngerjesztő folyamat, a fiatalok csatlakoznak a fiatalokhoz, amit a helyi rendezvények, megbeszélések, fórumok is elősegítenek. Igény mutatkozik ezekre az összejövetelekre, ugyanis a fiatalok is szeretnének tenni a változásért, a jövőért.

Ajánlott kiadványokDr. Hajdú József:
A 21. század traktoraiDr. Kukovics Sándor szerk.:
A bárány- és juhhús fenntarthatóságaBai Attila - Lakner Zoltán - Marosvölgyi Béla - Nábrádi András:
A biomassza felhasználásaHarasztiné Lajtár Klára:
A borkezelés, palackozás, csomagolás és szállítás berendezései - Borászati technológiák II.

Ez is érdekelhetiA káposztafélék gépi betakarításaParlament előtt a 2025. év adózását meghatározó őszi adócsomagA lovak jólléte: a gondos lótartás eszközei és szabályai