Hosszabb távon nem maradhat fenn az ukrán gabonadömping

Kategória: Agrárgazdaság, Növénytermesztés | Szerző: B. K., 2023/07/07

PETŐHÁZI TAMÁS
elnök

 - Elnök úr, a nagy magasságok után most a mélységeket éli meg a gabonapiac. Mi vezetett ide, miben speciális a mi helyzetünk?

 - Már sokat beszéltünk róla, de tény: 2022-ben egy hatalmas történelmi aszály rázta meg az országot. Ez legjobban a napraforgót és a kukoricát érintette. A kalászos termés ugyanakkor még elfogadható volt, hiszen négymillió tonnányi őszi búza termett, ami a 2,2-2,5 millió tonna belső felhasználásunkon túl még egy tisztességes exportárualapot is biztosított. A piacot viszont már két dolog is megzavarta tavaly tavasszal. Az egyik az orosz-ukrán háború február 24-ei kitörése, ami az egész világpiacra hatott, a másik pedig a magyar kormány döntése az exportengedélyezésről. A kormány március 5-én a nemzetközi üzletekre egy 30 napos elővásárlási jogot kötött ki az állam javára, ami gyakorlatilag egy exportlassító intézkedés volt. Ez – ahogyan az utólag tisztán látható – nagyon nagy piaci zavart okozott. Véleményem szerint ezt sokkal hamarabb meg kellett volna szüntetni ahhoz, hogy a piaci zavart ne tetézze, hanem segítse annak feloldását.

 - Miért okozott ekkora problémát az orosz-ukrán konfliktus a nemzetközi gabonapiacon?

 - Oroszország és Ukrajna együttesen körülbelül évi 110-120 millió tonna búzát termel, ami egyhetede, egynyolcada a világ összes termelésének. A konfliktus következtében ezeknek az áruknak a piacra juttatása ellehetetlenedett, mert a Fekete-tenger, Földközi-tenger megszokott útvonalat az oroszok lezárták, és egy szerződés szerint a Boszporuszon is csak békeidőben lehet hajózni. Míg azonban a világtermelésben egyheted-egynyolcad a két ország részesedése, az összes exportban – normál helyzetben – már 25 százalékkal vesznek részt, vagyis jóval nagyobb arányban, mint amennyit termelnek. E mennyiség kiesésétől tartva a piac bepánikolt. Az észak-afrikai régió országai és a Dél-Európában lévő uniós tagállamok a klímaváltozás miatt már jó ideje nem termelnek, hanem olcsó ukrán gabonával és napraforgóval látták el a lakosságot, illetve az állatállományt. 

 -  A nagy pánikból aztán árcsökkenés lett.

 - Július végén elindult a hajós kiszállítás Ukrajnából és Oroszországból, őszre pedig már a vasúti útvonalak is helyreálltak, ráadásul a korábbinál nagyobb kapacitással. A bővítést az motiválta, hogy ez egyfajta szolidaritási folyosóként tudjon működni, hogy elláthassa az észak-afrikai piacot ukrán gabonával. Közben viszont az afrikai térségbe az exportőrök Dél-Amerikából származó gabonát szállítottak – ami javarészt olcsó GMO-s kukoricát jelentett. Így ott leszűkült az igény az orosz-ukrán terményre. A tengeri kiszállításoknak a szokásosnál jóval kisebb hányada, csupán 12 százaléka ment Észak-Afrikába – ami egy-egy üzlettel azóta némileg nőtt – viszont a kiszállított gabona 40 százaléka Nyugat-Európában kötött ki. Ez persze elkezdte lenyomni az árakat. Most már ott tartunk, hogy az európai árak a világpiacinál alacsonyabbak, amit az okoz, hogy nagy mennyiségben itt van az ukrán gabona. 

 - Említette a magyar specialitásokat az aszállyal és az exportfékezéssel. Mire elég itthon a tavalyi termés? 

 - A gabonapiacot alapvetően a nyári aszály határozta meg, aminek következtében csupán 2,8 millió tonna körüli kukorica termett, ami kevesebb a belső felhasználásnál, mint ahogy a napraforgótermés sem elegendő a hazai igények kielégítésére. A felhasználók kihasználták, hogy Ukrajnából olcsó kukoricát lehet hozni. Ráadásul Magyarországon sajnos a 2022-es egy aflatoxinos évjárat, ami korlátozta a kereskedelmet, és az, hogy 2021-es jó minőségű áruk jöttek be Ukrajnából, csak még lejjebb nyomták az árakat. A pánikot tetézte, hogy a magyarországi feldolgozók a feldúsulásra hivatkozva a szabvány negyedére vitték le azt az aflatoxin-határértéket, ami alatt hajlandóak voltak átvenni. Tavaszra 140-150 euróval csökkentek a világpiaci árak, és 30 eurónyit jelentett a forint erősödése is. Ezt az árfolyamveszteséget pedig a termelőknek kellett elviselniük, akik beraktározták a gabonájukat. A megszokott keresleti piacból kínálati lett, vagy inkább helyesebb, ha úgy fogalmazunk, hogy piac sem volt, mert nem volt semmi kereslet. Mindez ráadásul egy olyan időszakban, amikor alig volt termés. Ezt sok termelő nem tudta kezelni, pedig meg kell érteni, hogy egy ilyen helyzetben nem a kereskedő fogja hívni a gazdálkodót, hanem neki kell megtalálni a felvásárlót. Ráadásul azok az ukrán áruk, amelyeknek tovább kellett volna menniük, itt ragadtak, betárolták őket. Magyarországnak jó a raktárellátottsága, ezért rengeteg termény érkezett Romániából és Lengyelországból is – pontosan nem is tudjuk, hogy mennyi. Annyit tudunk, hogy 2022-ben 170 ezer kamionnal több jött be Romániából, mint az előző évben. Ha ebből csak 100 ezren van gabona, az 2,4 millió tonna áru, amelynek jó része itt maradhatott.

 - Az őszi vetések ugyanakkor régen látott jó képet mutatnak. Ez mit vetít előre?

 - Azt látjuk, hogy jobb a vetések állapota, mint az elmúlt öt év átlaga. A gabonatermelést meghatározó tényezők közül azonban azt is érdemes megemlíteni, hogy 2022 őszén nagyon magas inputanyag-árak voltak, drága volt a műtrágya és a vetőmag is. Sok termelő a gyenge kukorica- és a napraforgó-termés után, vagy mert egyáltalán nem termett ezekből, úgy gondolta, hogy az őszi kalászosokban van a megoldás. Többet vetettek, mint szoktak, közben pedig a gabona- és az inputárak is lecsökkentek. Most úgy látjuk, hogy a termelők körülbelül fele szinte biztosan veszteséget termel. A nagyobb területről egy jó közepes búzatermés valószínűsíthető, ami viszont előrevetít egy hatalmas piaci feszültséget. 

 - Ez miben nyilvánul meg?

 - Induljunk ki abból, hogy körülbelül egymillió tonna átmenő készlet lesz, amihez terem körülbelül ötmillió tonna. Így, ha a szokásos 2,2-2,5 millió tonna belső felhasználási igénnyel számolunk, exportra jóval többet kellene kivinni, mint amennyit szoktunk. Csakhogy az export az előbb taglaltak miatt nem fog menni, Nyugat-Európa tele van ukrán gabonával. A belső felhasználás is másként alakul majd, mint egy normál évben, mert ilyen kamatkondíciók mellett sem a malomipari cégek sem a takarmánygyártók nem fognak nagyobb készletet felvásárolni. Azt gondolom, hogy elsősorban a kistermelők lehetnek bajban, ezért a kormányzat feladata az aratásig valamilyen megoldást találni arra, hogy ezek az iparágak legalább a kicsiktől fel tudják vásárolni a búzát. A GOSZ már korábban közzétett egy felhívást, hogy mindenki keresse meg azt a felvásárlót, piacot, ahová azt a néhány kocsi gabonáját is le tudja önteni. A raktárak nagyon telítettek, nem lesz olyan egyszerű a termés betárolása sem. 

 - Említette, hogy az export-bejelentési rendszert korábban fel kellett volna oldani. De mit szűrhetünk le a mostani tapasztalatokról európai összefüggésben?

 - Tágabb értelemben azt mutatta meg ez a gabonaszezon, hogy milyen lassú az unió döntési rendszere. Ezen kívül azt is leszűrhettük, hogy az élelmiszer-biztonság, illetve az árumozgások dokumentálása gyerekcipőben jár. Ugyanis az történik, hogy ha harmadik országból, vagyis unión kívüli piacról kerül be az áru az EU-ba, akkor az, ha már bent van, EU-belföldinek számít. Tudomásul kell venni, hogy az unión kívüli országoknál sokkal gyengébbek az élelmiszer-biztonsági szabályok, ennek megfelelően az onnan beérkező élelmiszer alapanyagok, így a gabonafélék is sokkal nagyobb kockázatot jelentenek, mint az uniós termékek. Ebből következik, hogy nem csupán a növénytermesztők, hanem hatványozottan a fogyasztók és az uniós állatállomány érdeke is, hogy az ukrán, de általánosságban minden harmadik országból érkező áru szabályozottabb körülmények között, kizárólag az EU-s élelmiszer-biztonsági követelményeknek megfelelve kerülhessen be az unióba. Ehhez ellenőrizni kellene a kinti termelést, hiszen például Ukrajnában egy sor olyan növényvédő-szert, illetve műtrágya-hatóanyagot használnak, amit az unióban már nagyon régen kivontak a termelésből. 

 - Erre szokták mondani, hogy viszont támogatást sem kapnak az ukrán termelők.

 - Így van, ez gyakran elhangzik, csak ne felejtsük el, hogy itt nem az ukrán termelőkről van szó. Ezek a nagy gabonatermelő gazdaságok nyugat-európai, vagy amerikai befektetőcsoportok 200-300 ezer hektáros fundamentumai. Nem arról van szó tehát, hogy a kis ukrán családi gazdaságokat kell ráállítani az európai normákra. Nekik van egy hatalmas méretgazdaságossági előnyük, amit tetézett, hogy olcsó volt a földgáz, ennek következtében pedig a műtrágya, és hatalmas intenzifikációval tudnak termelni. Eközben a nyugati tőkének köszönhetően a technológia és az inputok is igen magas szintűek.

 - Mi lesz Európa, benne a gabonakereskedelem szempontjából frontországnak számító Magyarország termelőivel, ha az ukrán gabona dömpingje hosszabb távon fennmarad?

 - Azt gondolom, hogy ez az állapot hosszabb távon nem maradhat fenn.  Egyértelmű, hogy az EU-nak – ha már a termelőivel nem teszi – a lakosságot meg kell védenie. Az uniós polgárok megérdemlik, hogy tájékoztassák őket arról, hogy mit esznek, illetve a későbbiekben megkülönböztessék azokat az élelmiszereket, amelyek kockázatot jelentenek számukra. 

 - Mi a megoldás?

 - Rengeteg megoldási javaslat van. Az egyik ilyen például egy általános vám bevezetése, amelynek egy részét, mondjuk a 80 százalékát egy újjáépítési alapba tenné az EU – és akkor nem az európai polgárok pénzéből kellene Ukrajnát újjáépíteni, hanem az ebben az alapban összegyűlt pénzt lehetne erre használni. Lényeges, hogy ez a pénz nem az ukrán emberek áruja utáni vámból gyűlik össze, hanem a már említett befektetőtársaságok által exportált termékek utáni befizetésekből. Egy másik ötlet, hogy ezt a pénzt lehetne az ukrajnai termelők felkészítésére használni, hogy meg tudjanak felelni a magasabb, uniós szintű követelményeknek. Addig viszont az EU-ba érkező árut szűrni kellene. De szóba jöhet az a megoldás is, ami például az autópiacon az EU-n belül is működik. Vagyis, ha például valaki Németországban vásárol egy autót, és azt behozza Magyarországra, regisztrációs adót kell fizetnie. Miért nem vezethetjük ezt be ezen a piacon is? Persze nem csak az ukrán termékekre, hanem minden, az Európai Unión kívüli országból bejövő árura. A regisztrációs díjat arra is lehetne fordítani, hogy a tagállamok élelmiszer-biztonsági hatóságai megvizsgálják ezeket a termékeket. Most viszont ezzel szemben az a helyzet, hogy ha a magyar határon vesznek is mintát a beérkező áruból, a mintavételt már gyakorlatilag csak elenyésző hányadban követi vizsgálat. Az biztos, hogy a határon semmilyen árut nem fordítottak vissza.

Ajánlott kiadványokDr. Hajdú József:
A 21. század traktoraiDr. Kukovics Sándor szerk.:
A bárány- és juhhús fenntarthatóságaDr. Bai Attila (szerk.):
A biogázBai Attila - Lakner Zoltán - Marosvölgyi Béla - Nábrádi András:
A biomassza felhasználása

Ez is érdekelhetiFejlesztés az állattenyésztésben: Kocatartás A káposztafélék gépi betakarításaParlament előtt a 2025. év adózását meghatározó őszi adócsomag