Fél évszázada az agráriumban

Kategória: Agrárgazdaság, Növénytermesztés | Szerző: H. Gy., 2023/07/08

DR. FARKAS BÉLA
tulajdonos ügyvezető

Farkas Bélát egész életútja az agráriumhoz köti. A mezőgazdaság iránti vonzalmát minden bizonnyal a nagyszülőktől örökölte, mivel a nagypapa földbirtokos volt. Bár az orvosi pályát is választhatta volna az orvos édesapa révén, de mégis maradt a mezőgazdaságnál. A föld illata sosem engedte el.

A tanulás életre szóló program

A tanulással soha nem volt problémája, fogékony gyerekként nőtt fel Karcagon, így a tanulás életre szóló programként vésődött a fejébe. Több agrárdiplomát is szerzett, általános agrármérnöki, öntözéses - meliorációs mérnöki és növényvédelmi szakmérnöki képzettséggel alaposan megtanulta a szakmát. Soha nem ragadt le a helyi problémáknál, mindig is rendszerszemlélettel dolgozott. Idén az 51. évet kezdi a pályáján, mivel a debreceni agráregyetemtől tavaly kapta kézhez az aranydiplomáját. Szarvason kezdte a felsőfokú tanulmányait, ahol három éves főiskolai diplomát szerzett. A debreceni agráregyetemet hat év alatt, évfolyam elsőként végezte el a levelező tagozaton. Ugyancsak kiváló eredménnyel zárta a szakmérnöki képzést. A doktori disszertációját summa cum laude eredménnyel ismerte el a bizottság, annál is inkább, mert nem csak gyakorló agrárszakemberként dolgozott, hanem tudományos életben is aktívan tevékenykedett. Részt vett nemesítésben, foglalkozott tudományos problémák megoldásával, kísérletekkel. 

Farkas Béla mindig is gyakorlati ember volt, s a gyakorlatban felmerülő problémákra kereste a tudományos válaszokat. Ez a feladat a munkaköréből is adódott, mivel tíz éven keresztül irányította a fejlesztést a KITE-nél. A KITE-t megelőző években, ugyancsak tíz évig két termelő szövetkezetben dolgozott, ahol a gyakorlati tapasztalatokat gyűjtötte, de a KITE-ben nyílt igazán lehetősége arra, hogy kiteljesedjen a tudása, és úgymond megnyíljon a világ előtte. Ez az időszak nagyot lendített a pályáján, mert a két évtizedes munka szerencsésen ötvözte egymást. A KITE révén óriási kapcsolatrendszerre tehetett szert, megismerte a kor legnagyobb agrár tudósait, szakembereit, mivel járta az országot, sokat utazott külföldre is. Rengeteg előadást tartott, másfél-száz tudományos, ismeretterjesztő publikációt közölt, amelyekből az agrármérnök társadalom is hasznosított a termelési rendszerben végzett vizsgálatok eredményeiből.

A vetőmag előállítása a legfontosabb

Mindig előre nézett és előre is haladt, bár a féket az jelentette, hogy soha nem lépett be a Magyar Szocialista Munkáspártba, így nem nevezték ki téesz elnöknek. Farkas Béla mindig hű maradt a családi neveltetéséhez, a családi kötődéshez, katolikusként és egy nagyon régi nemzettség leszármazottjaként ezt a szemléletet, gondolkodást hozta otthonról. A családot, a hazát, a magyarságtudatát rendkívül módon szereti, ápolja, ragaszkodik hozzá. A szakmai pályafutásán mindig találkozott kiváló mentorokkal, akik felismerték a tehetségét, és elismerték a tudását, tapasztalatát. Így jutott ki Németországba is, ahol másfél évig szakértőként dolgozott egy német-magyar közös vállalatnál, amely gépkereskedelemmel foglalkozott. Innen csábította el Dr. Rózsás Attila, a Vetőmag Vállalat vezérigazgatója a Vetőmag Vállalathoz, ahol vezérigazgató-helyettesként tevékenykedett tovább. Időközben kárpótlás révén a családi földek egy részét visszakapta.

A földek művelését Budapestről nem lehetett megoldani, így 1996-ban Karcagra hazatelepült, és megkezdte a magángazdálkodók egyáltalán nem könnyű életét. A hétszáz hektár földterület művelése mellett, az öntöző telep, az állattenyésztési ágazat, a halászat, a vetőmag előállítása nagy szervezést, jó kollégák kiválasztását igényelte. A vetőmag előállítás ma is a legfontosabb területe a gazdálkodásának, de a nemesítéssel sem hagyott fel. Az évelő rozs saját nemesítésű takarmánynövény, de lucernamag előállításában is szép eredményeket értek el. A gabonafélék termesztését lassan abbahagyják az erős konkurencia miatt. Közeledve a 74. életévhez, Farkas Béla racionalizálta a cége, cégcsoportjának a tevékenységét. Négyszáz hektár földterületre csökkentette a működésüket. Felhagyott a nagy volumenű állattenyésztéssel, de a vetőmag termesztéssel, előállítással, valamint a halászattal továbbra is kiemelten foglalkozik. 

Szellemi és fizikai frissesség

„Maradt annyi, hogy a család megéljen, és a legnagyobb unokámnak is, aki az agráregyetemet választotta, hogy elinduljon a pályáján. A lányom is mezőgazdasági mérnök, a cégnél dolgozik. Őszintém mondom, hogy szép ez a pálya, de nagyon észnél kell lenni, hogy eredményesen műveljük, és egyáltalán nem lehet belőle meggazdagodni. Óriási a tőkeigénye már az alapberuházásoknál is, de ezen kívül nagy pénzeszközöket kell minden évben befektetni, amit nem biztos, hogy visszakap a gazdálkodó. Nagy a kitettség, az időjárás, az élő szervezet, az emberi tényezők, a gépek mind-mind kockázatot hordoznak. Ha valaki nem elkötelezett a szakma iránt, nincs benne elég hivatástudat, az ne is jöjjön erre a pályára”– fogalmazott az ügyvezető. 

A tanulás életre szólóan jelen van az ügyvezető életében, két nyelvvizsgát már 50 év felett szerzett, s még 65 évesen is beült az iskolapadba. De nem csak a szellemi karbantartás fontos ebben a korban, hanem a fizikai erőnlét megtartása is. Farkas Béla egész életében sportolt, az asztalitenisz a szerelme, ma is pingpongozik az általa is szponzorált karcagi egyesületben az NB III-ban. A sport segítette mindig a nehéz időszakokat átvészelni, mert megtanította küzdeni, tisztelni a másik felet, és azt is, hogy a vereséget is el kell tudni viselni. A sport átrendezi az ember gondolkodását, s nem a másik embert, hanem önmagát kell legyőznie. A szakma és a sport mellett Farkas Béla élete a családi kötelékekben is kiteljesedett. Feleségével, aki több diplomás pedagógus megünnepelték már az aranylakodalmat. Három unoka is helyet foglal az asztalnál a családi ebédnél. Széles körű az a baráti társasága is, mellyel folyamatos a kapcsolattartás.

Az évelő rozs

Az AGROHUNGÁRIA cégcsoport hét céget fogott össze. A legnagyobb bevételük elérte a félmilliárd forintot, és mindig sikeresen pályáztak a támogatási pénzekért. A támogatások sokat segítettek a cégcsoport felépítésében, ennek köszönhető, hogy állattartó telepet, vetőmag üzemet, halas tavakat építettek, és jó néhány infrastruktúra fejlesztést hajtottak végre. A hét cégből mára négy maradt meg, így az árbevételük a földterület csökkenésének arányában kisebb. A halászati ágazatuk tevékenységéhez nagy reményeket fűz az ügyvezető, miként a saját nemesítésű évelő rozs termesztéséhez is. Az évelő rozs mellett saját tulajdonukban van egy lucernafajta is. Az évelő rozst új növényfajként tartják számon, amelyen belül két fajtát tart fenn az ügyvezető. Az évelő rozs takarmánynövényként igen jól teljesít, hiszen kiváló rezisztenciával rendelkezik, jól tűri a szárazságot, a teljes növény jól hasznosítható, a szára 160 centiméterre is megnő. Kalászolásig érdemes lekaszálni, ekkor adja a legnagyobb tömeget, egy hektárról 40-50 tonna (!) évelő rozst is betakarítanak egy jó évjárat idején. A fehérje tartalma nem vetekszik más fehérje növényével, de a kérődző állatok (juhok, szarvasmarha) igen kedvelik. A kötött talajon is megállja a helyét. A nemesítési kísérleteket Hodosné Dr. Kotvics Gizella végezte, aki genetikusként jól ismert az agráriumban.

Vízgazdálkodás, öntözés

Farkas Béla ma sem tud kibújni a bőréből, maximalistaként az agrárium számos területén látja a problémákat. Mint mondja az elmúlt években elméleti alapon nagyon sokan foglalkoztak az öntözés kérdésével annak szükségszerű fejlesztésével, az öntözhető területek növelésével. A gyakorlatban azonban a megvalósulás továbbra is szerény maradt, miközben már hosszú évek óta látható, tapasztalható volt a felmelegedés, az egyre szárazabbá váló időjárás állandósulása.

A klímaváltozás okozta aszály az ügyvezető gazdaságait (szántóföld, halas tó) is negatívan érintette. Közismert, hogy az öntözött terület nagysága jelentősen lecsökkent. Bozán Csaba öntözési szakember megállapítása szerint a rendelkezésre álló vízkészlet 30 százalékát hasznosítjuk a mezőgazdaságban, mely az unió egyes országaiban 80 százalék feletti. Farkas Béla évtizedek óta hangsúlyozza, hogy az öntözés, a belvíz és árvíz kérdéskörét összevontan, együtt kezelve lehet eredményesen megoldani. Ezeket egy kézbe adva várható el a szükséges intézkedések meghozatala, a vízgazdálkodás megvalósítása. 

Az országon átrohanó nagy mennyiségű felszíni vizeket fel kell tartóztatni és tározókba kell kényszeríteni a szükséges mértékig. Továbbá az öntöző- és belvíz levezető rendszereket fel kell újítani (mederkotrás, műtárgyak javítása, karbantartása, szükséges gépészet elhelyezése stb.) és vízkormányzást kell megvalósítani. Alapvető fontossággal bírna egy Csongrádnál megvalósítandó tározó, mely visszaduzzasztásban, illetve a felesleges víz továbbengedésében játszhatna meghatározó szerepet a Tiszán. A munkát azonnal el kell kezdeni, mert minden várakozással elvesztegetett év katasztrófákat hordozhat magában (megjegyzés: ez 2022-ben be is következett). 

Az időjárás kedvezőtlen hatásait meghatározó módon csak öntözéssel lehet kivédeni az okszerű agrotechnika és fajtahasználat mellett. A szárazság és a vele fellépő vízhiány nemcsak a mezőgazdaságot sújtja, hanem zavart okoz a ivóvízellátásban, a turizmusban, de káros hatással van az egészségre is. A tározók építését minél hamarabb tovább kell folytatni a biztonságos vízgazdálkodás érdekében. Ugyanis a szomszédos országok részéről is felmerülhet tározók építése a határainkhoz közel, hiszen őket is sújtja a vízhiány, a szárazság. Ha megelőznek bennünket, tovább romlik Magyarország vízellátottsága.

Farkas Béla végezetül említést tett az öntözés terjeszkedését nagymértékben lassító, akadályozó és egyben indokolatlanul túlbonyolított pályázati előírásairól, amelyekkel ő is vért izzadt 2009-2013-ban a 100 hektáros öntözőtelep megvalósításkor. Annyi engedély beszerzésére volt szükség, hogy ha nincs elegendő kitartása (lám, a sport itt is segített), akkor nem épült volna meg az öntöző telepe.

Ajánlott kiadványokDr. Hajdú József:
A 21. század traktoraiDr. Kukovics Sándor szerk.:
A bárány- és juhhús fenntarthatóságaBai Attila - Lakner Zoltán - Marosvölgyi Béla - Nábrádi András:
A biomassza felhasználásaHarasztiné Lajtár Klára:
A borkezelés, palackozás, csomagolás és szállítás berendezései - Borászati technológiák II.

Ez is érdekelhetiA káposztafélék gépi betakarításaParlament előtt a 2025. év adózását meghatározó őszi adócsomagA lovak jólléte: a gondos lótartás eszközei és szabályai