Szarszarvasmarha ágazat a számok tükrében II.

Kategória: Állattenyésztés | Szerző: Dr. Szűcs István – Blaskó Beáta – Kovács Krisztián (Debreceni Egyetem, GVK), 2014/03/10
Címkék: szarvasmarha, szarvasmarha állomány, marhahús, húsmarha, tejtermelés, tejelő állomány, tehén

A rendszerváltás után az állattenyésztési ágazatok voltak a mezőgazdaság visszaesésének legnagyobb vesztesei, és a megerősödés jelei még napjainkban sem igazán mutatkoznak. A KSH legfrissebb adatai alapján a mezőgazdaság teljes bruttó kibocsátása folyó alapáron 2012-ben 2173 milliárd forint volt, ebből a növényi termékek 1255 milliárd, az állatok és állati termékek 763 milliárd, a mezőgazdasági szolgáltatások és másodlagos (főként mezőgazdasági termékfeldolgozó) tevékenységek 155 milliárd forint értékkel részesedtek. Az élő (zömmel vágó-) állatok kibocsátása 524 milliárd forintot (ezen belül a sertésé 209 Mrd Ft, a baromfié 230 Mrd Ft) tett ki. A szerényebb részarányt képviselő szarvasmarha ágazat kibocsátási értéke mintegy 57 milliárd forinttal járult hozzá az ágazat összteljesítményéhez. Az állati termékek kibocsátása 239 milliárd forint (közülük a tejé 155 Mrd Ft, a tyúktojásé 60 Mrd Ft) volt 2012-ben.

Hazánkban az állattenyésztés az 1980-as években még a mezőgazdaság húzóágazata volt az 55-60%-os termelési érték részesedéssel. Az 1990-es évek végére ez az arány megfordult és a növénytermesztés került előtérbe. A bruttó kibocsátásból 2003-ban még 41%-ot képviselt, majd az Európai Uniós csatlakozást követően 2012- re ez az arány mindössze 35,1%-ra zsugorodott, ami az állattenyésztés részarányának folyamatos csökkenését jelzi. Az Európai Unió országaiban több mint 100 szarvasmarhafajtát tartanak és tenyésztenek, de csak mintegy 10 fajtának, illetve fajtacsoportnak van gazdasági jelentősége. Köztudomású, hogy a legnagyobb jelentőségű tejtermelő fajta Magyarországon, az EU-ban és világviszonylatban is a Holstein-fríz, így az Uniós tejtermelés legnagyobb részét is e fajta termelése adja és itt meg kell jegyezni, hogy ez a fajta nem alkalmas a „minőségi” marhahús előállítására.

A mezőgazdaság átalakításának negatív hatásai leginkább az állattartásra hatottak, ennek következménye lett, hogy a legtöbb állatfaj tartása visszaszorult. Az utóbbi évtizedben az állattartás jövedelmezőségének a romlása, az értékesítési gondok az állattartó gazdaságok és ezzel együtt az állatállomány jelentős csökkenését eredményezték.

A hazai szarvasmarha állomány nagysága a 2012. évben meghaladta az előző évit, így 753 ezer darab szarvasmarhával rendelkezett Magyarország 2012-ben (1. ábra). A hazai szarvasmarha-állomány mintegy 55%-ka Holstein-fríz, 15%-ka Magyar tarka, 5%-ka Magyar szürke, 8%-ka Charolais, 7%-ka Aberdeen angus, 5%-ka Limousine és 5%-ka Hereford fajtájú. A szarvasmarhaállomány 64%-át gazdasági szervezetek, 36%-át egyéni gazdaságok tartják (KSH, 2013). Elsősorban az egyéni gazdaságok állománya bővült (6%-kal), a gazdasági szervezeteké lényegében nem változott. A tehénállomány 2012-ben 336 ezer darab volt, ami 9 ezer egyeddel több, mint egy évvel korábban. Hazánk az Európai Unió szarvasmarha állományának kevesebb, mint 1%-át adja (0,8%) (FAO-OECD, 2012).cv

1. ábra. A hazai szarvasmarha- és ezen belül a tehénlétszám alakulása (1995–2011) Forrás: KSH, 2013 adatok alapján saját szerkesztés Megnevezés 2007 2008 2009 2010 2011 2012 Vágóállat összesen

Hozzánk hasonlóan a környező régió országaiban 2004-2011 között mindenhol folyamatosan csökkent a tejhasznú tehénállomány. Különösen jelentős volt a visszaesés Románia esetében. A 2007–2009-es tejválság után a termelés és felvásárlás stabilizálódott. Magyarországon 2011-től a tejhasznú tehenek számának kismértékű emelkedése figyelhető meg, ami részben a növekvő közvetlen értékesítéssel és nyerstej-exporttal magyarázható.

A vágóállat-termelés 2012-ben Magyarországon összesen valamivel kevesebb, mint 1,35 millió tonna volt, mely mintegy 1,5%-kal haladja meg az előző évi termelést (1. táblázat). A vágóállat-termelésből a vágóbaromfi 52%-kal, míg a vágósertés 38%-kal részesedett. Szerkezetét tekintve megállapítható, hogy a vágóbaromfi termelés több mint 6%-kal nőtt, míg a vágósertés termelés 5%-kal, a vágójuh termelés valamivel több, mint 5%-kal, a termelés 6%-át kitevő vágómarhából az elmúlt évekhez hasonlóan tovább mérséklődött a termelés 2012-ben a 2011. évi adatokhoz viszonyítva. 1985. évben a hazai vágómarha-termelés meghaladta a 350 ezer tonnát, ami napjainkra 70-80 ezer tonna körül alakul, vagyis a visszaesés drámainak mondható. A hazai szarvasmarha állomány összetételéből következik, hogy a vágómarha-termelés mintegy háromnegyedét a tejtermelő állományok adják (selejt tehén, holstien-fríz bika), így a húsmarhatartásból, a „minőségi marhahústermelésből” csak a vágómarha-termelés negyede származik, mely azonban főleg a világfajtákat (Charolais, Limousine, Hereford, Angus) jelentik a Magyar szürke és a Magyar tarka és keresztezései mellett. Megjegyezzük azonban, hogy a világ nagy marhahústermelő országaiban ez az arány pont fordított.

1. táblázat. Vágóállat és ezen belül a vágómarha hazai termelésének alakulása (Me.: ezer tonna)
Forrás: KSH, 2014

A hazai termelők által előállított mintegy 50-60 ezer tonna hús és 60 ezer egyed élő állat, ami főleg borjút jelent 95%-ban az exportpiacokon talál gazdára, főleg élő állat formájában. A legtöbb élő szarvasmarhát 2011. évben Törökországba szállítottunk (65%), ezt követi Ausztria (7%), Görögország (5%), Oroszország (5%), Horvátország (3%), Szlovákia (3%), Olaszország (2) és Hollandia (2%). A hazai árak szempontjából a törökországi árak a meghatározóak. Marhahús kivitelünkben a legfőbb célországok: Hollandia, Ausztria, Olaszország és Románia voltak.

2012. évben az élőmarha importunk meghatározó része, mintegy kétharmada négy országból, azaz Németországból, Hollandiából, Szlovákiából és Franciaországból származott. A marhahús importunk közel háromnegyede Ausztriából, Írországból, Németországból és Lengyelországból érkezett.

A vágómarha termelői ára hasított meleg súlyban kifejezve 2010. évben 450-540 Ft/kg között, 2011. évben 530-680 Ft/kg között, 2012. évben 650-750 Ft/kg értékek között ingadozott, többnyire növekvő tendenciát mutatva az év során. Jellemzően a 10. és a 25. hét között mutatták a legmagasabb értékeket az éven belül. 2013. év első felében rendre 750 Ft/kg értéken alakult a hazai marha termelői átlagára hasított meleg súlyban.

A hazai húsmarha ágazat az uniós csatlakozásunkkal egyértelműen kedvezőbb helyzetbe került, elsősorban a támogatási környezet változása miatt. A top-up mértéke 2012. évben 19 500 Ft/hízóbika, 39 600 Ft/anyatehén volt, az extenzifikációs támogatás (max. 1,4 AE/ha) 7 300 Ft-os értéket jelentett egyedenként. A 2013. évben megszűnő top-up pótlására indult el a kérődző szerkezetátalakítási program, melynek finanszírozása (13 milliárd Ft) közösségi forrásból történik, formája termeléstől elválasztott támogatás, bázisidőszaka 2011. július 1. és 2011. június 30. közötti időszak. A támogatás 2013. évi összege: 51 ezer Ft/anyatehén, 22 500 Ft/hízott bika (AKI, 2013.).

Hazánkban az elmúlt évtizedekben fokozatosan csökkent az egy főre eső éves húsfogyasztás mennyisége. Ebben több tényező is szerepet játszhat, például a húsfogyasztás eltúlzott negatív szerepe az elhízásban vagy a szív-érrendszeri és egyéb betegségek kialakulásában, illetve az egyes országokban időnként fellépő különböző járványos állatbetegségek. Ahogyan azt a KSH (2014) adatai is mutatják, az egy főre jutó hazai húsfogyasztás – 2011-ben ötéves mélypontjára – 56 kg/fő/év-re csökkent, ami az előző évinél több mint 1 kg-mal, az előző öt év átlagához képest pedig 6 kg-mal alacsonyabb. A hazai marhahús-fogyasztás az elkövetkező pár évben várhatóan nem fog bővülni, mely döntően továbbra is a selejt tehenek húsára fog korlátozódni, így az ágazat továbbra is exportkiszolgáltatott lesz.

Történelmileg 1988. évben értük el a tejtermelési csúcsot (2 797 millió liter/2 880 millió kg), melyből az állami és szövetkezeti tejipar által történő felvásárlás meghaladta a 90%-ot. A mélypont 1994-95-ben volt, mikor az éves tejtermelés 1900 millió liter alá csökkent, az egy főre jutó tejfogyasztás 160 liter/fő/év értékre esett vissza (7. ábra). A 2004. évi uniós csatlakozáskor a tényleges termelés 1 845 ezer tonna volt és az egy főre jutó fogyasztás 150,8 liter/fő/év. A kvótához mért beszállítói és közvetlen értékesítés egyre alacsonyabb relatív értéket mutat. 2012. évben a megtermelt 1 751 ezer tonna tejből 1 358 ezer tonnát vásároltak és dolgoztak fel a tejfeldolgozó vállalkozások, ami közel 78% (2. táblázat). Ebből adódóan elég jelentős az alacsony hozzáadott értéket képviselői termelői nyers tej exportja.

2. táblázat. A tehéntejtermelés alakulása Magyarországon (2004–2012) (Me: ezer tonna)
Forrás: KSH, 2013.

A hazai összes tejtermelés 1,7 milliárd liter körül alakult az elmúlt három évben, mindamellett, hogy 2008. évben még majdnem elérte az 1,8 milliárd liter. Amint már utaltunk rá, Magyarország Uniós csatlakozása óta nem tudta kihasználni a rendelkezésére bocsátott kvóta mennyiségét.

A fajlagos tejhozam kapcsán megállapítható, hogy az egy tehénre vetített tejtermelés 2012-ben meghaladta a 6900 liter/tehén/év értéket, ami közel 30%-os növekedést mutat a 2000. évi adathoz képest. Magyarország tejipara évtizedek óta nem tud felzárkózni a fejlettebb tejágazattal rendelkező Uniós tagországok termelékenységi színvonalához, annak ellenére, hogy a rendszerváltás óta a tej 70-80%-át felvásárló és feldolgozó üzemek jelentős fejlesztéseket, reorganizációt hajtottak végre, és a piaci szereplők létszáma is jelentősen csökkent. A hazai tejfeldolgozók belföldön előállított termékeinek mintegy 70%-kát hazai piacon értékesítik, ugyanakkor a külföldről érkező tej és tejtermékek aránya közelíti a 45%-ot a hazai fogyasztáson belül.

Az egy főre jutó tej- és tejtermékfogyasztás 2000 és 2010 között hullámzóan alakult, mélypontját 2003-ban (138 kg), maximumát az évtized közepén érte el (167 kg). Ennek megfelelően a 2011. évi fogyasztás (152 kg/ fő) – az előző két évhez hasonlóan – közepesnek tekinthető (8. ábra). A magyar lakosság tejfogyasztási szokását (a tejfogyasztás mennyiségét és szerkezetét) alapvetően a rendelkezésre álló jövedelem határozza meg (a világ gazdag országaiban a sajtfogyasztás, szegény országaiban a folyadéktej fogyasztása növekszik). Magyarországon főleg a sajtfogyasztás emelkedésére lehet hosszabb távon számítani. A statisztikák szerint a tejfogyasztáson belül a folyadéktej fogyasztása csökken, feldolgozott termékeké növekszik, mely bíztató jel lehet az tejágazat túlélése szempontjából.

2. ábra. A hazai szarvasmarha létszám és tejtermelés alakulása (1989–2012)
Forrás: KSH, 2014 adatok alapján saját szerkesztés

Az elmúlt évek választékbővítő és egyben fogyasztásnövekedést mutató termékcsaládja a savanyított és tejalapú desszert termékek körében tapasztalható. A magyarországi tej-, tejtermék forgalmazás egyik sajátossága a tejföl/túró fogyasztás. E két jellegzetes – akár Hungarikumként is kezelhető – termék fogyasztása bővíthető lehetne a magyar háztartásokban. A sajtfogyasztás érdemileg sem mennyiségileg, sem választékban nem hozott változást az elmúlt években. A 90-es évek egyoldalú Trappista fogyasztását kis mértékben fellazította az EU tagságot követően a sajtimportból származó választékbővülés (Udovecz, 2013).

A KSH adatai szerint a vaj és vajkrém egy főre jutó fogyasztása Magyarországon 11 százalékkal 0,7 kg/ főre csökkent 2011-ben az előző évihez képest (3. táblázat). A vajfogyasztás alacsony szintje az étkezési szokásokra vezethető vissza, ezt támasztja alá az a tény is, hogy a margarin fogyasztása 2011-ben (3,4 kg/fő) több mint négyszerese volt a vaj es vajkrémének. A sajt és a túró egy főre jutó fogyasztása 8,9 kg/fő volt 2011-ben ami érdemben nem változott az egy evvel korábbihoz viszonyítva.

3. táblázat. Az egy főre jutó tej- és tejtermékfogyasztás alakulása Magyarországon (Me.: kg/fő/év)
Forrás: KSH, 2012; AMI, 2013.

A tejtermékpálya vállalkozásai három szakágazati besorolás alá tartoztak: egyéb (tejhasznú) szarvasmarha tenyésztés, tejtermék gyártása és tejtermék nagykereskedelem. A termékpálya vállalkozásainak döntő része mikro vállalkozás. Különösen magas a mikro vállalkozások aránya a tejtermék-nagykereskedelemben (85%), az egyéb szarvasmarha tenyésztésben (84%) és a tejtermék gyártásában (62%).

A hazai tej-termékpálya kivitelének értéke 2011 és 2012-ben kiugró volt, összességében 2012-ben meghaladta a 236 millió eurót. A magyar tejvertikum legfontosabb terméke 2006 óta a nyerstej, a termékkör erőteljesexportbővülése miatt aránya a 2004-es 22 százalékról több mint 40 százalékponttal 2012-ben 62,3 százalékra nőtt. A tejvertikum célpiacai közül az első háromba – Olaszország, Románia és Szlovákia – jelentősen növekedett a kivitelünk az uniós csatlakozásunk óta. Magyarország nettó külkereskedelmi pozíciója nem csak a magasabb hozzáadott értékű tejtermékek kivitel növekedésének elmaradása miatt romlott. A tejszektor egyenlege 173 ezer tonnás nettóexportról 2010-re 245 ezer tonnás nettó importra váltott és a javulási tendenciák ellenére 2012-ben is még 50 ezer tonnás passzívánál tartott és ebben komoly szerepet játszott a dobozos tej 2011-ig folyamatosan növekvő importja is.

A tejtermékek világpiaci árának változása az uniós árakon keresztül – a közvetlen kereskedelmi kapcsolatok révén – gyakorol egyre erősebb hatást a tej és tejtermékek hazai piacára. Magyarországon a nyerstej termelésére és árára közvetlenül a nyerstej-exporton keresztül átgyűrűző olaszországi ár van hatással, közvetetten pedig a behozott tejtermékek árcsökkentő hatása érvényesül.

3. ábra. A hazai egy főre jutó éves tej és tejtermékfogyasztás mely a vaj és vajkrém fogyasztást is magában foglalja (1990–2011)
Forrás: KSH, 2013 adatok alapján saját szerkesztés

2012. évben a hazai tejtermelők esetében országos átlagértékek alapján a termelési érték, mely magában foglalja a hozamértéket és a közvetlen támogatásokat 1 liter tejre vetítve meghaladta a 100 Ft-ot, ami már elfogadható, mintegy 15-18 Ft/liter nettó jövedelmet biztosított a gazdaságok számára (9. ábra). A tejárak 2011. évben átlagosan 85 Ft/kg, 2012. évben 86 Ft/kg értéken alakultak. A termelési költségek között továbbra is meghatározó a takarmányköltség, ami nemzetközi összehasonlításban relatíve magas értéket és arányt képvisel a versenytársainkhoz képest.

4. ábra. A hazai vágómarha és tehéntej felvásárlási átlagárának alakulása (2002–2011)
Forrás: KSH, 2013 adatok alapján saját szerkesztés

A tej- és tejtermékek külkereskedelmében Magyarország az Európai Unióhoz való csatlakozásunk óta nettó importőri pozíciót tölt be. Elsősorban a nagyobb hozzáadott értéket képviselő feldolgozott tejtermékek érkeznek be az országba, míg az export alapvetően az alacsonyabb értéket megtestesítő folyadéktej kivitelére épül. Emellett a hazánkba érkező import termékek a hazai termékeknél általában olcsóbbak, ami az ár-érzékeny fogyasztókat a külföldi termékek vásárlásának irányába tereli.

Alapvető probléma, hogy a hazai tejtermelést alacsony jövedelmezőség jellemzi, ugyanakkor az is igaz, hogy a hazai tejfeldolgozó ágazatnak továbbra is gyenge az alkupozíciója kiskereskedelmi láncokkal szemben. A tejipar így kényszerhelyzetben van, mert a kereskedelem a fogyasztóért folytatott harcban egyre inkább leszorítja az átvételi árakat, míg a feldolgozók emelkedő energia, alapanyag, munkabér és egyéb input árak miatt egymással és a külpiacon lévő versenytársakkal versengenek a kapacitásaik jobb kihasználása érdekében.

Előre láthatólag a kvótarendszer kivezetése 5-10 éves távlatban átalakítja az EU tejtermelésnek belső struktúráját, arányait és földrajzi elhelyezkedését, érvényesítve egy kiélezettebb piaci versenyt és egy ehhez kapcsolódó területi átrendeződést. Valószínűsíthetően az alapanyag előállítás jelentős része a költséghatékony termelési övezetekbe fog átkerülni, a feldolgozás döntő része pedig a szervezett piaci működéssel rendelkező – elsősorban nyugat-európai régiókba fog koncentrálódni. Még inkább teret fognak nyerni a nagy specializálódott üzemek. Hosszabb távon a tejtermelés a csapadékosabb, kiváló gyephozammal rendelkező, azaz a tömegtakarmányokat olcsón előállító országok irányába fog eltolódni. A 30 éve működő tejpiacot szabályozó kvótarendszer 2015-ben történő megszűnése a hazai tejágazatot közvetett módon érinti, mert ugyan jelenleg sem használjuk ki a rendelkezésünkre álló kvótát, ám a Magyarország szempontjából fontos exportpiacokon – elsősorban Olaszországban – a hatékonyabban termelő tagállamok kerülhetnek előnybe. Becslések szerint az EU tejtermelése a kvótarendszer megszűnése után a jelenlegi szint 96 százaléka körül stabilizálódik. Számottevő termelésnövekedéssel tehát nem számolhatunk, a termelés tagországok közötti eloszlási aránya azonban bizonyosan változni fog.

Ajánlott kiadványokSzűcs István (szerk.):
A szarvasmarha-ágazat gazdasági, szervezési és piaci kérdéseiA tenyészbikák termékenyítőképességeDr. Böő István:
A szarvasmarhatartás gyakorlata II.Dr. Tóth László:
Információtechnika (IT) a korszerű szarvasmarhatartásban

Ez is érdekelhetiKimagasló lehetőségek és kihívások a húsmarha-tenyésztésbenA kettőshasznú magyartarkák hozama folyamatosan nőFontos tudnivalók a tejfelvásárlók számára