A szója komplex növényvédelme

Kategória: Növénytermesztés | Szerző: Szentey László növényvédelmi szakmérnök, 2014/12/17

A szója vírusbetegségei

Szójamozaik (Soybean mosaic virus SMV): Az első tünetek csírakorban észlelhetők nekrózisok formájában, amelyek akadályozzák a kezdeti fejlődést. A fertőzött növény csökött növésű, kevés hüvelyt, magot fejleszt. A fertőzött levelek erei kezdetben sárgás elszíneződésűek, ami később eltűnik, majd a levelek vastagabb erei közötti levéllemez sötétzölden felhólyagosodik, ez a levélnek mozaikos jelleget kölcsönöz. A levelek széle befelé görbül, a levéllemez durva bőrszerű, merev lesz. A hüvelyek görbülnek, akár mag nélküliek is lehetnek. A fertőzött magok kicsinyek, csökkent csírázóképességűek. A vírus mechanikai úton átvihető, elsősorban a levéltetvek terjesztik. A beteg növények magvai szintén fertőzési források. A mennyiségi káron kívül a mag beltartalmi minősége csökken. A fertőzött vetőmag rosszul vagy nem csírázik. A fertőzött növény a diaportés hüvelyfoltosságra fokozottan érzékennyé válik. Fertőzési forrás: beteg növények magvai. Védekezés: levéltetvek elleni védekezés; vetőmagtermesztés esetén folyamatos szelekció; rezisztens fajták nemesítése, vetése; kalibrált vetőmag vetése.

A szója baktériumos betegségei

A szója baktériumos barna levélfoltossága (Pseudomonas syringae pv. Glycinea): A kórokozó a légzőnyílásokon keresztül betegíti meg a növényt. A leveleken apró, szögletes, vizenyős, áttetsző, sárga, majd világosbarna foltok képződnek. A foltok közepe kiszárad, nyálkássá és sötét színűvé válik, amelyet világos udvar vesz körül. A foltok összeolvadnak, a levél szakadozik, majd elhal. A magvak a hüvelyen keresztül fertőződnek. A beteg magvakból fejlődő csíranövények sziklevelein bemaródott, vörösesbarna, vizenyős foltok jelennek meg, majd a növény elpusztul. A kórokozó a magban és fertőzött növényi maradványokon telel át. A kórokozónak a mérsékelten hűvös (24–26 °C), szeles, esős, párás időjárás és a viharok kedveznek. A tünetek a fertőzést követő 5–7. napon jelennek meg. Fertőzési forrás: fertőzött növényi maradványok. Védekezés: 3 éves vetésváltás; egészséges vetőmag használata; a fertőzött növényi maradványok megsemmisítése; fogékony fajták termesztésének kerülése; kémiai (rezes) védekezés 2–3 leveles kortól.

A szója baktériumos hólyagos levélfoltossága (Xanthomonas campestris pv. glycines): A világon az egyik legelterjedtebb szójabakteriózis a barna levélfoltosság mellett. Hazánkban is jelentős kórokozó, de hőigénye nagy, ezért csak egyes évjáratokban idéz elő súlyos lombveszteséget. A növényt légzőnyílásokon keresztül betegíti meg. Az első tünetek az alsó leveleken észlelhetők. A foltok aprók, világoszöldek, később vörösesbarnák és összeolvadnak. A levelek közepén apró, kiemelkedő hólyagok keletkeznek, ezek sötétbarnák és felszakadoznak. A foltok elhalnak, a levél rongyolódik, szárad. A foltok nem vizenyősek. Ritkán a hüvelyeket is fertőzheti, amelyeken besüppedő, ráncos foltok láthatóak. A fertőzött magból kelő növények sziklevelein világoszöld, barna foltok fejlődnek. A baktérium a magban és fertőzött növényi maradványokon telel, de a gyökérzónában is hosszú ideig megtartja életképességét. A szeles időjárás, az öntözés és a csapó eső elősegíti a fertőzést. Melegigényes, 30–33 °C a hőoptimuma. Fertőzési forrás: fertőzött növényi maradványok. Védekezés: lásd a szója baktériumos barna levélfoltosságánál.

Baktériumos szójavész (Pseudomonas tabaci): A fertőzés első tünetei a levélszéleken jelennek meg zöldessárga, parányi pettyszerű foltokként. A foltok növekednek, behatolnak az érközökbe, és össze is folyhatnak. A foltmező barnás színű, csak a perem marad világosabb zöldessárga. Ez a baktérium is a sztómákon keresztülhatol be a növénybe, víz jelenlétében. Terjedhet vetőmaggal is. A talajban a beteg növényi maradványokon néhány évig fertőzőképes. Kifejezetten melegigényes 28–30 °C a hőoptimuma. A fertőzés hatására a levelek korábban lehullanak, ami terméscsökkenéssel jár. Fertőzési forrás: fertőzött növényi maradványok. Védekezés: lásd a szója baktériumos barna levélfoltosságánál.

A szója gombabetegségei

Szójaperonoszpóra (Peronospora manshurica): Jelentősége a rezisztens fajták előtérbe kerülése folytán csökkent. Az alsó leveleken apró, mozaikszerű, citromsárga foltok jelennek meg, a fonákon szürkéslila penészgyep alakul ki, innen konídiumokkal fertőződnek a felsőbb levelek. A hüvelyek fertőzése következtében a magok is megbetegednek. A fertőzött magból kikelő csíranövény törpül, sápadt színű, márványozott lesz, és a levelek fonákán erőteljes sporuláció indul meg. Magban és fertőzött növényi maradványokon oospórával telel. A betegség járványszerű fellépésének a csapadékos, hűvös (20–22 °C), szeles időjárás, N-túltrágyázás és túl buja, sűrű növényállomány kedvez. Sporangiumokkal eső és szél útján terjed. Obligát endoparazita, micéliuma az intercelluláris járatokban képződik. A növényi szövetek elöregedésével csökken a fertőzés esélye. Fertőzési forrás: fertőzött növényi maradványok. Védekezés: harmonikus tápanyagellátás; optimális növényállomány; 3 éves vetésváltás; egészséges vetőmag használata; csávázás; a fertőzött növényi maradványok megsemmisítése; rezisztens fajták termesztése; kémiai védekezés.

A szója diaportés hüvely- és szárfoltossága (Diaporthe phaseolorum var. sojae, var. caulivora): A fertőzés tünetei már a csíranövények sziklevelein és a hipokotilon is megjelennek. Vörösesbarna foltok, ritkábban csíkok észlelhetők. A var. sojae foltosodást okoz a száron és a hüvelyen, amelyeken sorokba rendeződött, pontszerű piknídiumok találhatóak. A hüvelyen keresztül fertőzött magvak zsugorodnak, ráncosak. A var. caulivora a virágzás kezdeti szakaszában a száron nagyméretű, kissé besüppedő, vörösbarna, majd fekete foltokat okoz. A szövetrészek lehámlanak, rákosodnak („szárrák”). A kórokozók a magban és fertőzött növényi maradványokon piknídiummal, micéliummal, illetve ivaros alakban telelnek át. A var. sojae a melegebb (30 °C körül), a var. caulivora pedig a mérsékelten meleg (21 °C körül) időjárást, káliumhiányt, vírusfertőzést kedveli. A var. sojae általában sebzéseken át, a var. caulivora viszont az ép epidermiszen át is fertőz. Szél és eső útján, konídiumokkal terjed. Fertőzési forrás: fertőzött növényi maradványok. Védekezés: 3–4 éves vetésváltás; egészséges vetőmag használata; a fertőzött növényi maradványok megsemmisítése; rezisztens fajták termesztése.

A szója fehérpenészes szárrothadása (Sclerotinia sclerotiorum): Csapadékos évjáratokban tőpusztulást okoz. A betegség első tünetei a csíranövényeken jelentkeznek. A szik alatti szárrész meglágyul, a sziklevelek elvesztik turgorukat, elfekszenek a talajon és elrothadnak. Az idősebb növényeken, virágzás körül a száralapi fertőzés (rothadó foltok) miatt hervadás, majd gyors száradás következik be. A beteg részek felületén és a szár belsejében nagyméretű szkleróciumok képződnek. A hüvelyt is megfertőzheti. A károsítás helyén vattaszerű, fehéres micéliumszövedék figyelhető meg. Fertőzött növényi maradványokon és a talajban szkleróciumokkal telel. A fertőzést a közvetlen micéliumfejlesztés vagy az apotéciumokban képződő aszkospórák végzik el. A csapadékos időjárás, a N-túltrágyázás, a sűrű állomány, a rossz elővetemény-választás, a savanyú talaj (4,5–6,0 pH), a magas talajnedvesség és a kelés időszakában az alacsony hőmérséklet (5–10 °C) kedvez a fertőzésnek. Fertőzési forrás: fertőzött növényi maradványok. Védekezés: korai vetés; bőséges N-ellátás és a sűrű növényállomány kerülése; 4–5 éves vetésváltás; lehetőleg gabona elővetemény után termesszük; a fertőzött növényi maradványok megsemmisítése.

A szója fuzáriumos hervadása (Fusarium oxysporum F. semitectum f. sp. tracheiphilum): Vetőmagfertőzést, csíranövény-pusztulást és tőhervadást okoz. A világon mindenütt elterjedt. A fertőzött mag rosszul csírázik, kikelve megrövidül, deformált, csavarodott, majd elrothad. A fiatal növények szik alatti szárrészén és a szikleveleken besüppedő foltok láthatóak, rajtuk fehéres penészbevonat. Virágzás környékén a lombleveleken apró, barna szegéllyel határolt szürkés foltok keletkeznek. Gyors lefolyású hervadás figyelhető meg, az edénynyalábok barnulnak, a tő elszárad. Fertőzött növényi maradványokon, vetőmagban és a talajban telelnek. Csíranövény-pusztulás hideg, nedves időben; tőpusztulás aszályos időben lép fel. A Fusarium-fajok polifág, talajlakó gyengültségi és sebparaziták, kivétel a F. oxysporum, amely valódi parazita. Konídiumokkal szél és eső útján terjednek. Fertőzési forrás: fertőzött növényi maradványok. Védekezés: egészséges vetőmag vetése; csávázás; optimális vetésidő; 3–4 éves vetésváltás; a fertőzött növényi maradványok megsemmisítése; virágzás körül öntözés.

A szója hamuszürke szárkorhadása (Macrophomina phaseolina): A növény korai fejlődési szakaszában fertőz, csíranövény-pusztulást, később, a virágzás stádiumában gyors, sokkszerű hervadást okoz. A fertőzést elősegíti a korai száraz meleg időjárás és száraz talaj. A növények gyökérzete és a száralapi rész szürkül, feketedik a tömegesen képződő mikroszkleróciumoktól. Primer fertőzési forrás a fertőzött növényi maradványok, a vetőmag és a talaj. Melegigényes (28–30 °C), polifág gombafaj. Aszályos időszakok, kiszáradásra hajlamos és rossz vízgazdálkodású talajok elősegítik a betegség elhatalmasodását. Fertőzési forrás: fertőzött növényi maradványok. Védekezés: egészséges vetőmag használata; csávázás; 4–5 éves vetésváltás; a fertőzött növényi maradványok megsemmisítése; jobb vízgazdálkodású talajokon való termesztés.

A szója korine spórás betegsége (Corynespora cassiicola): Különösen a későn érő fajtákon károsít, termésveszteséget okoz. A leveleken a foltok pontszerű, kerek léziók formájában jelennek meg, melyek 1,0–1,5 cm átmérőjűek. A gomba fertőzi a gyökérrendszert, a szár alapi részét, amely sötétlilára, barnás feketére színeződik és a növény korán elhal. A kórokozó a fertőzött gyökér- és szármaradványokon, valamint a beteg magokon telel át. A csíranövény- és gyökérfertőzés 15–18 °C-os talajhőmérsékleten következik be. A levélfertőzéshez nagy (80% feletti) páratartalom és cseppfolyós víz szükséges. Fertőzési forrás: fertőzött növényi maradványok. Védekezés: egészséges vetőmag vetése; több éves vetésváltás; toleráns fajták termesztése.

A szója antraknózisa (Colletotrichum glycines): A kórokozó a szója minden fejlődési stádiumát fertőzheti. A csíranövény károsítása hasonlít a palántadőlés tüneteihez. A száron elszórtan képződnek a gomba kissé megnyúlt, sötétbarna acervuluszai. Nedves, párás időben a telepeken konídiumok képződnek. A primer fertőzési forrás a beteg mag vagy a fertőzött növényi maradványok. A gomba hőoptimuma 28–34 °C. Fertőzési forrás: fertőzött növényi maradványok. Védekezés: egészséges vetőmag használata; helyes vetésváltás; fertőzött növényi maradványok megsemmisítése.

A szója rovarkártevői

Pattanóbogarak: vetési pattanóbogár (Agriotes lineatus), sötét pattanóbogár (Agriotes obscorus), egérszínű pattanóbogár (Agrypnus murinus), barnalábú gyászpattanóbogár (Melanotus brunnipes): A kis és nagy pattanóbogarak lárvái a drótférgek. Polifág fajok, a lárvák minden növény gyökerét fogyasztják. Meleg, nedves időben a talaj felső rétegében tartózkodnak, szárazság és lehűlés hatására a mélyebb rétegekbe húzódnak. A fiatal lárvák kezdetben korhadék- és humuszevők, később fitofág táplálkozást folytatnak. Többéves fejlődésmenetűek. A kis pattanóbogarak fejlődési ideje a fajoktól és az ökológiai viszonyoktól függően 3–5 év, a nagy pattanóbogaraké 2–3 év. Az imágók a virágokon érési táplálkozást folytatnak. Védekezés: okszerű vetésváltással, kerülni kell az erdők, fasorok szomszédságában a kalászos kultúrák és a lucerna termesztését.

Cserebogarak: májusi cserebogár (Melolontha melolontha), áprilisi cserebogár (Miltotrogus aequinoctialis), júniusi cserebogár (Amphimallon solstitiale): Két- vagy hároméves fejlődésű polifág állatok. A lárva (pajor) a talajban fejlődik ki, és ott is bábozódik. A pajor a csírázó növények rágásával, valamint a későbbiek során a gyökerek fogyasztásával tőpusztulást vagy a növény gyengülését idézi elő. A talajnedvesség és talaj-hőmérséklet változásaira érzékenyen reagálnak, amelyet a kártevő függőleges irányú mozgása jelez. Az imágók a kajszi-, szőlő-, juhar-, diófák stb. levelét fogyasztják, akár tarrágást is okozva. Védekezés: okszerű vetésváltással; kerülni kell az erdők, fasorok szomszédságában a kalászos kultúrák és a lucerna termesztését.

Közönséges takácsatka (Tetranychus urticae): Mozgó alakjai többnyire június közepétől a betakarításig károsítanak. A leveleken, virágokon és a termésen egyaránt szívogatnak. Polifág faj, meleg, száraz nyarakon robbanásszerűen felszaporodik, és a növény klorofillállományának elfogyasztásával súlyos anyagcserezavart okoz. A szívogatott levelek színén kezdetben apró, halvány foltok jelennek meg, amelyek később összeolvadnak. A levél torzul, bronzbarnává válik, fonákát az atka finom szövedéke fedi be. A kártétel nyomán fokozódik a párologtatás, csökken a klorofillképzés és az asszimiláció. Később a kártétel kiterjed a virágzatra és a termésre is, amely sárgásbarna lesz, kisebb marad és torzul. Végső soron a termésveszteség jelentős lehet. Több nemzedékes kártevő, szójában 5–7 nemzedék követheti egymást. Kedvező időjárás esetén, nyáron egy-egy nemzedék 15–28 nap alatt fejlődik ki. Az ivarérett, megtermékenyített nőstények, esetleg nimfák telelnek át a legkülönfélébb helyeken. Elszaporodását a száraz, meleg évek segítik. Védekezés: Gyakori természetes ellensége a Scolothrips longicornis Priesner. Ragadozó tripsz, amely nem a fitofág tripszekkel együtt, virágzáskor fordul elő, hanem az atkák felszaporodása nyomán augusztusban jelentkezik a szója levelein.

Bogáncslepke (Vanessa cardui): Tömeges felszaporodás esetén tarrágást okozhat. A szóján kívül a csillagfürtöt, borsót, babot, dohányt, szőlőt, a gyomnövények közül az acatféléket, szamárbogáncsot és a bókoló bogáncsot károsítja. A hernyó a levélzetet és a hajtásokat ezüstösen csillogó, pókhálószerű szövedékbe szövi össze, annak védelmében kezdetben hámozgat, majd szabálytalanul karéjoz. Vándorlepke, Magyarországon nem telel át, délről migrál májusban. Hazánkban ezután 2–3 nemzedéke fejlődik ki az időjárás függvényében. A lepkék érési táplálkozást folytatnak a virágzó gyomnövényeken. Az első nemzedék április–májusban, a második június–júliusban, a harmadik augusztus–szeptemberben rajzik. Szóján a második nemzedék lárvái okozzák a kárt. Az első és különösen a harmadik nemzedék lárvái fejlődnek a bogáncson. A tömeges elszaporodás feltétele a párás, meleg időjárás. A zárt növényállományban kialakuló mikroklíma segíti fejlődését.

Csipkézőbogarak: lucerna-csipkézőbogár (Sitona humeralis), sávos csipkézőbogár (Sitona lineatus), borsó-csipkézőbogár (Sitona macularius), szegélyes csipkézőbogár (Sitona sulcifrons): Az imágók érési táplálkozásuk során a szikleveles növények leveleit karéjozva rágják. Kezdetben a tábla szélén jelentkezik a károsítás, ami frontálisan halad a kultúra belsejébe. A leveleken jellegzetes U-alakú csipkéző rágást találunk. Elsősorban száraz tavaszon veszélyesek, amikor a kelés elhúzódik. Négy lombleveles fejlettségi állapot után a növény kinő a kártevő „foga alól”. Védekezés: a káros szomszédság kerülése, a pillangós kultúra szomszédságába vetett szója fokozott veszélyben van; korai vetés.

Akácmoly (Etiella zinckenella): A szóján kívül az akácot, a borsót és a csillagfürtöt is károsítja. Két- vagy háromnemzedékes faj hazánkban. Az első nemzedék júniusban rajzik és a borsót károsítja, a második júliusban és a szóját támadja, a harmadik augusztus végén–szeptember elején repül. Az imágók éjszaka aktívak. Tojásaikat a szója, borsó, akác és más pillangósok hüvelyeire rakják. A kikelő lárva berágja magát a hüvelybe, és ott károsít. A hüvelyben a magvakat megrágja, belül laza szövedéket alkot. A fiatal hernyók a magvakon nagy, de sekély rágásnyomokat okoznak. A fejlettebb hernyók a zsenge magvakat maradéktalanul elpusztítják. A lárva elleni védekezés nehéz, mivel rövid ideig tartózkodik a hüvely felületén, és miután berágott a hüvelybe, már nehéz rovarölő szerrel utolérni. Az ősszel kifejlődő és fejlett hernyók vonulnak telelőre. Ha meleg, száraz, de párás nyarak, illetve havas telek követik egymást, akkor évente 3 nemzedéke fejlődik, és kialakul a tömegszaporodás. Védekezés: gyomirtás; izolációs távolság (borsó, akác); kémiai: nehéz, mert nem egységes az imágórajzás.

Borsó levéltetű (Acyrthosiphon pisum), feketebükköny levéltetű (Aphis craccivora): Megjelenésük és károsításuk mértéke évenként eltérő, a klimatikus tényezők alakulásától függ. Meleg, párás időben fertőzési veszélyük megnő. Vírusátvitelben játszott szerepük meghatározó. Kártételük során az erek mentén szívogatva a levelek satnyulnak, pöndörödnek. Később a növény a fejlődésében leáll, súlyos esetben el is pusztulhat. A levéltetvek cukros váladékán (mézharmat) megtelepszik a korompenész, ami csökkenti az asszimiláló felületet. Több nemzedékes fajok, számuk az időjárástól függ. Április végén–május elejétől jelennek meg a szójatáblákon. Ezután 3–4 nemzedék tömegszaporodása következik, amely általában június közepéig–július elejéig tart. Kártételüknek a korai kitavaszodás és a hosszú ősz is kedvez. Védekezés: Biológiai: a borsólevéltetűnek sok természetes ellensége van. Predátor és parazitoid rovarok pusztítják. Hűvös, csapadékos időjárási körülmények között gyakran az Entomophthora aphidis gomba is megtizedeli. Kémiai: a levéltetvek korai betelepedés esetén veszélyeztetik a szóját, ezért egyedszámuk hirtelen emelkedésekor (kolóniák kialakulása) védekezni kell.

Dohánytripsz (Thrips tabaci), közönséges tripsz (Frankliniella intonsa): A szúró-szívó szájszervű tripszek nedvszívásának nyomán apró, ezüstös foltok jelennek meg a leveleken, amelyek kiterjedhetnek az egész levélfelületre, csökkentve az asszimilációs felületet. Súlyosabb kárt okoznak a virágban élő és táplálkozó imágók és lárvák. Megszúrják a virágot, mely így féloldalasan fejlődik vagy lehullik, ezért a terméskötődés is elmaradhat. A szójaleveleken a dohánytripsz a dominánsfaj, amely az ott táplálkozó tripszfajoknak megközelítőleg 90%-át teszi ki. A talajban áttelelt imágók április első felében jönnek elő, és polifág károsítóként a legkülönfélébb növényeken kezdik meg a táplálkozást. A szójára május végén telepednek be. Kezdetben a fiatal leveleken szívogatnak, majd a szója virágzásakor júliusban behúzódnak a virágokba is. Egyedszámuk a virágzáskor a legnagyobb. A nőstények petéiket tojócsövük segítségével az epidermiszbe süllyesztik. Az egy hét múlva kikelő lárvák szárnyatlanok, az imágóval megegyező módon folytatják a károsítást. A második lárvastádium után kialakulnak az előnimfa, majd nimfa alakok, melyek nem táplálkoznak, a talajban fejlődnek ki mintegy 5 nap alatt. A faj egy nemzedékének kifejlődése három hetet vesz igénybe. A szóján 3–4 nemzedék fejlődik ki egy vegetációban, melyek összefolynak. A szója virágában a Frankliniella intonsa okoz termékenyülési problémákat a virágrészek szívása révén. Fejlődése megegyezik az előbbi fajéval. Mivel a szója virágzása elhúzódó, a fitofág tripszek kártételére június első hetétől egészen augusztus végéig számíthatunk. Védekezés: Biológiai: még nem kidolgozott, természetes ellenségei közül megemlíthető az Aeolothrips intermedius ragadozó életmódú tripsz, amely virágzáskor gyűjthető, és főként a dohánytripsz lárváival és imágóival táplálkozik. Agrotechnikai: gondos talajművelés, vetésforgó betartása.

Bagolylepkék: gamma bagolylepke (Autographa gamma), somkóró bagolylepke (Heliothis maritima), káposzta bagolylepke (Mamestra brassicae), borsó bagolylepke (Melanchra pisi), gyapottok bagolylepke (Helicoverpa armigera): Tömeges előfordulásuk esetén a lárvák az állományt akár tarra is rághatják. Elsősorban a lombozatot fogyasztják; hámozgatják, lyuggatják, karéjozzák a leveleket. Az érközöket teljesen felélik, csak a vastagabb erek maradnak meg. Erős fertőzéskor a termést is elpusztíthatják. A lepkék tojásaikat a levelek fonákjára rakják. A kikelő hernyók előbb csoportosan, majd szétszéledve hámozgatnak, később fénykerülővé válnak. Rendszerint többnemzedékes faj (2–4). Báb vagy lárva alakban telelnek. Az alkalmi vándor gyapottok bagolylepke hazai áttelelése még nem általános, enyhe teleken előfordulhat. Az igazi vándorlepkének tekintett gamma bagolylepke Magyarországon nem telel át. Védekezés: Agrotechnikai: a telelő lárvák és bábok ellen az őszi talajművelés hatásos. A lepkék rajzásának idején a virágzó gyomok irtásával, a táplálékforrás megszüntetésével tojásprodukciójuk csökkenthető.

A rovarölő szerek tekintetében jelenleg nincs engedélyezett hatóanyag, ezért eseti felhasználási engedélyt kell kérni, amely egy meghatározott területre, legfeljebb egy vegetációs időszakra korlátozott időtartamra érvényes. Az engedélyt a Megyei Kormányhivatalok Növény- és Talajvédelmi Igazgatóságánál lehet kérvényezni.

A szója preemergens gyomirtása

Az aprómorzsás talajszerkezet, a jó minőségű magágy nemcsak a szója csírázását segíti elő, hanem a preemergens úton kijuttatott herbicidek hatékonyságát is. A szója tenyészideje hosszú, ezért a gyomirtó szerek megválasztásánál a hosszabb hatástartamú készítmények megválasztására szükséges törekedni. A szója levélzetén nincs viaszréteg, viszont a borsónál ellenállóbb a gyomirtó szerekkel szemben. A rossz herbiciddozírozás miatt megnőhet a fitotoxicitás veszélye, amely a következő szimptómákban mutatkozhat meg:

• a növény fejlődésében visszamarad,
• a levelek elszíneződnek, deformálódnak, elhalnak,
• a károsodott növény gyökere rosszul fejlett.

A szóját az előveteményben alkalmazott herbicidmaradványok is károsíthatják. Ezek a tünetek a gyökerek növekedésekor a legszembetűnőbbek, a levelek elszíneződnek. A károsodott szója a felvett dózistól függően kinövi a tüneteket, ritkább esetben elpusztul.

A preemergens készítmények hatáskifejtésének feltétele a permetezést követő 2 héten belül lehullott 10–20 mm bemosó csapadék. A preemergens herbicidek a talajréteg felső rétegében csírázó, magról kelő egy- és kétszikűeket jól irtják, azonban a folyamatosan, mélyebb talajrétegekből kelők (selyemmályva, csattanó maszlag, parlagfű, árvakelésű napraforgó, szerbtövis fajok) ellen hatékonyságuk elmarad. Ezen fajok ellen a preemergens készítményeket kombinációban lehet megfelelő hatékonysággal kijuttatni.

A védekezésben alkalmazható fungicid hatóanyagok
*Levélbetegségek – kivéve lisztharmat.

A szója posztemergens gyomirtása

A posztemergens megoldás esetében ismernünk kell a gyomnövények érzékeny fenológiai állapotát, a védekezést lehetőség szerint erre az időszakra kell időzíteni. A herbicidkezelést a magról kelő kétszikű gyomnövények 4 lombleveles állapotáig javasolt elvégezni. Többek között a hektáronkénti magas herbicidköltségek miatt állományban az évelő kétszikűek irtása – kiemelten a mezei acatot – egyelőre megoldatlannak látszik. Gyérítésére az elővetemény gyomirtása, illetve a mechanikai sorközművelő kultivátorral végzett gyomirtás nyújthat segítséget. Az egyéves és évelő egyszikű gyomnövényekkel (kakaslábfű, muharfélék, köles, fenyércirok, tarackbúza) fertőzött területeken az állományban való gyomirtást a speciális graminicidekkel (egyszikűirtó) ajánlott elvégezni. Fontos, hogy a gyomnövény megfelelő nagyságú levélfelülettel rendelkezzen, melyet 10–30 cm-es növénymagasságnál érnek el. A permetezést finom cseppekre bontva célszerű elvégezni. Száraz időjárási körülmények esetén az egyszikűirtó szerhez adott nedvesítő szerek segítik a vegyszer behatolását a gyomnövénybe. Heterogén fejlettségű gyomfertőzés esetén a kétszeri kezelés nagyobb hatékonyságot nyújt. Ebben az esetben a kezelések között legalább 10–12 nap teljen el. Optimális vetés és megfelelően elvégzett gyomirtás alkalmával a szója záródása következtében a talaj leárnyékolása miatt az újabb gyomnövények kelése lelassul. A kultúra gyomelnyomó képessége érvényesül.

Ajánlott kiadványokDr. Hajdú József:
A 21. század traktoraiDr. Kukovics Sándor szerk.:
A bárány- és juhhús fenntarthatóságaDr. Bai Attila (szerk.):
A biogázBai Attila - Lakner Zoltán - Marosvölgyi Béla - Nábrádi András:
A biomassza felhasználása

Ez is érdekelhetiA káposztafélék gépi betakarításaParlament előtt a 2025. év adózását meghatározó őszi adócsomagA lovak jólléte: a gondos lótartás eszközei és szabályai