Borászat: A korrupció marketingeszköz - a francia és magyar paradoxon

Kategória: Agrárgazdaság, Élelmiszeripar | 2023/08/28
Címkék: borászat, borkultúra

A paradoxonok sorát lehet folytatni: az éves hazai bortermelés 3 millió hektoliter körül változik, de ennek csak felét isszuk meg itthon. A másik felét a külpiacokon kell értékesíteni, vagy a pincékben marad. Az export 70 százaléka az úgynevezett lédig bor, amelynek értékesítési ára hosszú évek óta az 1 euró körül mozog. Az elfogadható lenne, hogy a választék bővítése miatt importálunk is borokat, de ezek többnyire palackos kiszerelésűek, s az áruk az exportnak a háromszorosa. A világszerte ismert, a magyarok büszkeségeként kezelt, oltalom alatt álló, eredetmegjelöléssel ellátott tokaji borokat is csak két euró alatt tudjuk értékesíteni a világpiacon, miközben itthon három euró az áruk. Valamit elhibáznak a magyar borászok.

A hazai kereskedelem sem kényezteti a borászokat. A kereskedelmi láncok egyoldalúan emelhetik az árrésüket, a borok drágulnak a pulton, de ebből a borászok semmit nem látnak a zsebükben. Mivel a borok a pincékben, készleten vannak, a borászok igyekeznének bejutni az értékesítő helyekre, de a kereslet-kínálat szabályai szerint a kereskedők kedvük szerint válogathatnak a fölkínált termékekből. Egy elkeseredett borász így jellemzi a helyzetet: a korrupció marketing eszköz. A kereskedők inkább a vásárlóknak kedveznek. Ezt jól mutatja, hogy az elmúlt évben az élelmiszerek árai átlagosan 40 százalék körüli mértékben növekedtek, a borok csak 7-10 százalékkal drágultak. Leegyszerűsítve: a borok és a borászok fékezték az inflációt.

Régóta nehezen viselik ezeket a tendenciákat a termelők. Biztosan mutatja ezt, hogy a rendszerváltás idején még 138 ezer hektáron volt szőlő, ami mostanáig 63 ezer hektárra fogyott. Az egyre nehezedő megélhetés miatt inkább kivágták a tőkéket. A megtermelt szőlő ára is mindig függött a minőségtől, a termőhelytől, az üzleti kapcsolatoktól, vagyis soha nem volt kiszámítható. Az idei őszön például a kunsági borvidéken kilogrammonként 94-110 forint felvásárlási árra számíthatnak a termelők, a boglári borvidéken 120-130 forintra, Tokajban 160, Somlón 150-250 forintra. A fogyasztói divatot jól jelzi, hogy az Irsai Olivér kilónkénti felvásárlási ára mindenütt 160-180 forint között változik. Ezek az árak alig növekedtek a tavalyihoz képest, a költségek viszont jelentősen emelkedtek. Elég csak az esős nyárra gondolni, amely miatt a permetezések száma és költségük megduplázódott. A túlzott adminisztráció is bosszantja a termelőket, fölöslegesnek tartják a jelentési kötelezettségeket, az adatkezelési előírásokat. A kisebb gazdaságoknak erre sem tudásuk, sem kapacitásuk nincsen. A versenyt torzítják az úgynevezett hobbi borászatok. Ezek tulajdonosai vagyonos emberek, nem a borászatból élnek, a veszteségeket is könnyen elviselik, más forrásokból finanszírozzák. Az anekdota jól ismert: hogyan lesz a borászból milliomos? Előtte milliárdos volt.

Látványos és pozitív változásokra nem várhatnak a magyar borászok. A jól ismert európai bortermelő országokban is a hazaihoz hasonló tendenciák láthatók: csökken a szőlő termőterülete, s csökken a bor fogyasztása. Portugáliában 30 százalékkal csökkent a fogyasztás 42 literre fejenként, Franciaországban 15 százalékkal ugyancsak 42 literre. A statisztikák és a tapasztalatok szerint főként a vörös borokból fogy kevesebb. A vevők a könnyebb, reduktív borokat kedvelik és vásárolják. Arra már a magyar borászok is rájöttek, hogy a középréteghez tartozó hazai vásárlók az olcsóbb, a pénztárcájukhoz igazodó, korlátozott élményt nyújtó, de hibamentes borokat vásárolják. Az ínyenceknek nem korlát az ár, a kicsi pénztárcákhoz meg marad a kannás bor.

Kitörni innen nem könnyű, de a családi pincészetek egy része már próbálkozik ezzel. A pincékben jó minőséget jó áron adnak a vásárlóknak. Mindenki jól jár. A bor ára üvegbe, demizsonba töltve 600-800 forint között változik literenként. A borászt nem terheli a palack, a dugó, a címke, a palackozás költsége, a vevő pedig a bolti ár feléért jut termelői borhoz.

Hamarosan itt van a szüret. A szakemberek szerint a szüret időpontjának meghatározása a borkészítés alapvető mozzanata. A tennivalókról, a borkészítési technológiákról egri, pécsi, debreceni egyetemi tanárok digitális anyagaiból szerezhetnek gyakorlati információkat a jó minőségű és a vásárlók számára is jó áron eladható bort készítő, fejlődni és fejleszteni kívánó borászok a szaktudas.hu oldalon.

Szőlészeti-borászati kiadványaink kínálatából itt lehet válogatni:
https://szaktudas.hu/webshop/a/86-szoleszet-boraszat

Ajánlott kiadványokZsigó György:
Védekezés a kórokozók és kártevők ellen a szőlőben Harasztiné Lajtár Klára:
A borkezelés, palackozás, csomagolás és szállítás berendezései - Borászati technológiák II. Harasztiné Lajtár Klára:
A szüret, szőlőfeldolgozás és erjesztés berendezései - Borászati technológiák eszközei I.Pók Tamás - B.Tóth Szabolcs:
BorászatRakonczás Nándor - Kállai Zoltán:
Terroir - A hagyomány forradalma I. Technológiai megközelítésMurányi Zoltán:
BoranalitikaHevér László:
Vörösborkészítés I. A tőkéktől az erjedésigDr. Somlyay István:
Gyakorlati borászat - kémiai alapok

Ez is érdekelhetiA borászaté a jövő! Válaszd a Soóst, válaszd a biztos jövőt! 1,8 milliárd forintos támogatási csomag borászatok számáraMegnyílnak a magyar szőlőtermesztők és borászatok számára a koronavírus okozta gazdasági károk enyhítésére szolgáló pályázatok