Belvárdgyulán a múlt is kötelez

Kategória: Növénytermesztés | Szerző: Hajtun György, 2023/09/03

Wilhelm József
vezérigazgató

Wilhelm József, a Zrt. vezérigazgatója negyven éve dolgozik a társaságnál, így a hatvan éves múltra visszatekintő cégtörténetet jól ismeri. A múltról annyit érdemes megemlíteni, hogy a jogelődök a Belvárdgyulai, Mezőgazdasági és Szolgáltató Szövetkezet, illetve azt megelőzően a “Közös Út“ Mgtsz Belvárdgyula voltak, mely utóbbi 1961-ben jött létre hat, községi termelőszövetkezet akkori egyesüléséből. A hat község: Belvárdgyula, Birján, Lothárd, Olasz, Hásságy, Magyarsarlós. A cég mindig is jól gazdálkodott, és több lábon állt, s ezt az örökséget ma is tovább viszik: így a növénytermesztés, a mezőgazdasági szolgáltatás, a tejhasznú szarvasmarha tartás, a sertéstenyésztés, a szőlőművelés és bor készítés, valamint ezen termékek értékesítése szerepel a tevékenységi palettájukon. 

További örökségük a szövetkezeti múltjukból ered, hiszen az országban egyedülállóan itt működött a tagi kölcsön intézményére alapozott gazdálkodás. Ennek a lényege, hogy a múlt század ’80-as évekig az itt dolgozók csak előleget, és nem havi jövedelmet vettek fel. A szövetkezet szolgáltatott, értékesített a tagjainak, és mindenkinek egyszámlát vezettek, amelyen a munkabér, a szolgáltatás ára, az előleg szerepelt. Év végére tisztességes adózott nyereség is összegyűlt, amelyből a tagok is részesültek. A szövetkezet szinte hitel nélkül tudott gazdálkodni, mivel a szövetkezetnél maradt pénzből nem csak a termelést finanszírozták, hanem vissza tudták forgatni az ágazatok fejlesztésére. Ma sem hagyják magukra a 130 dolgozójukat és családtagjaikat, különböző szociális juttatások, szolgáltatások biztosításával segítik őket, és aktívan támogatják a hat település társadalmi, közéleti, kulturális, sporttevékenységeit is, ami manapság csak az átalakult szövetkezeti cégekre jellemző. A múlt ugyan a szövetkezethez köti a céget, de 2000 novemberében a törvényi körülmények miatt átalakultak Zárt körű Részvénytársasággá. 

A fő tevékenység a növénytermesztés

A szerteágazó tevékenységüknek a szántóföldi növénytermesztés biztosítja az alapokat. E nélkül aligha lehetne a mai árak, közgazdasági körülmények között állattartásról beszélni, fogalmazott a vezérigazgató. Az átalakuláskor 5300 hektár szántóterületet műveltek, amelyből mára 4800 hektár maradt meg. A művelést integrátori szerepkörben végzik, ennek következtében a termelés alapvetően szolgáltatásból áll. Három 1200 hektáros földterületet művelő Kft.-nek nyújtanak szolgáltatást, valamint 1200 hektár saját földterületet művelnek. A földterületek átlagos Aranykorona értéke 17, ami nem sok. A vezérigazgató hozzátette, hogy a földterületek nagy része 12 százalékos vagy annál nagyobb lejtős területen fekszik, ami behatárolja a vetési szerkezetet, mert például nem lehet kapás növényeket termeszteni. A dombos lejtőkön csak direkt vetéssel lehet termeszteni a növényeket, hogy a talaj eróziót meggátolják. Így sem mindig sikerül, mert egy-egy nagy esőzés után a lezúduló víz bizony kétméteres árkot is belevág a talajba.

A klímaváltozás hatásai itt is komoly technológiai váltásokat kényszeríttettek ki. A vezérigazgató még jól emlékszik a számára kezdeti 1982-es időszakra, amikor mélyszántással készítették elő a vetéshez a talajt. Ma már ezt a technológiát szinte el kell felejteni, mert a talaj vízmegtartó képességének a növelése az egyik legfontosabb feladat. Az utóbbi tíz évben változott az időjárás, nagy hőingadozások, extrém melegek, aszályos vagy rövid idő alatt igen sok csapadékkal járó időszakok nehezítik a gazdálkodást. Az utak mentén is zölden tartják a földeket, de így is olyan mennyiségű termőtalaj mosódik ki, aminek következtében a termő réteg jelentősen csökken. A tavalyi rendkívüli aszály miatt a 9-10 tonna/hektár átlagos kukoricatermésből 2,7 tonna/hektárt sikerült betakarítaniuk. A búza is megsínylette az aszályt, az 6-7 tonna átlag helyett a fele termést tudták csak a tárolókba helyezni. Az idei évben ugyan jobb eredmény született a búzánál, de a rendkívül alacsony felvásárlási árak miatt az egy hektárra vetített költségek sem fognak megtérülni.

A vetésterületük csaknem felén kukoricát termesztenek, mert ez a legjobban jövedelmező növényük. Az idén július végén szép képet mutattak a kukoricatáblák, de még korai az öröm, mert augusztusban, szeptemberben még beleszólhat az időjárás a terméseredmények alakulásába. A földterületük másik felében búzát, árpát vetnek (ez teszi ki a 30 százalékot), míg 20 százalékon olajos növényeket termesztenek. A kötelező ugaroltatás miatt azonban jelentős földterületeket, 800-900 hektárt kell kivonni a megszokott termesztésből. Az ukrán gabona bejövetele csak annyiban érintette a társaságot, hogy a gabona piaci ára a tavalyi árnak a harmadára esett vissza. Wilhelm József szerint arra kell felkészülni, hogy Ukrajnából hosszabb távon fog a jó minőségű, nagy mennyiségű búza, kukorica beáramlani az Európai Unió piacára.

Az állattartás veszteséges, de nem számolják fel

Az állattartás a helyben megtermelt takarmányellátáson alapszik. A tejelő szarvasmarha állományuk 500 egyed Holsten-Fríz tehénből áll. Az éves szaporulat tehenenként 1-2 borjú, aminek az értékesítéséből egyre kevesebb bevétel származik, mert a borjú kilónkénti felvásárlási ára alacsony. A cég 2013-2014-ben uniós támogatással korszerűsítette a szarvasmarha telepet, fejőházat, silótárolót építettek, így ma már a 21. századi technológiával dolgoznak. A tejhozam éves szinten tehenenként 12-13 ezer liter, ami kiváló állományt jelez. 

A tejtermelés szakmai eredményei jók, ám a nagy probléma a tej átvételi árának a hektikus mozgása. Tavaly ugyan volt némi eredmény a tejtermelésnél, mert a csúcson 230 forintot fizetett a feldolgozó egy liter tejért, de az idén 140-160 forintot hajlandók csak fizetni, miközben az önköltség 180-190 forint/liter körül mozog. A tejet a helyi, és környékbeli termelők által alakított Magyar Tej Kft. veszi át, de így sem tudnak olyan szerződéseket kötni, ami garantálná a jövedelmezőséget. A feldolgozók diktálják a termelői árakat, míg a multinacionális kereskedelmi láncok a fogyasztói árakat határozzák meg. A legrosszabbul minden esetben a termelő jár, neki kell a legnagyobb veszteségeket elviselnie, mert nincs a kezében a piac. Ez a hajó a rendszerváltáskor elment, mondta a vezérigazgató.

A költségek növekedése az egész ágazatban tetten érhető. Tény, hogy a gázért négyszer többet kell fizetni, mint tavalyelőtt. A gázár növekedés a sertéstartásban, a szárításnál, a fűtésnél jelentősen megmutatkozott. A villamos energia biztosítását szinte minden telephelyen részben már napelem parkokkal oldják meg, de ennek ellenére az áramár növekedése a sertéstartás önköltségében kilónként 10 forinttal növelte a termelési költségeket. A legfőbb energiaköltség azonban a gázolajé, a nagy erőgépek összes anyagköltségének a 80-90 százalékát a gázolaj ára teszi ki, függetlenül az alkatrész áraktól. De már nincs csodafegyver a termelők kezében ahhoz, hogy az önköltségeket 10-20 százalékkal tudnák csökkenteni.

A társaság tradicionális ágazata a sertéstenyésztési ágazat, mely 1970 óta működik. A magyarsarlósi sertéstelepen a termelést átlagosan mintegy 420 kocával végezik. A telep tenyészkoca-süldő előállító telep minősítéssel bír, és PRRS mentes az állomány. A sertéskibocsátás éves szinten 11-12 ezer darab. A sertések vevői között ugyanúgy megtalálhatók a kisebb volumenű térségi vágóhidak, mint a nagykereskedők és a nagyobb feldolgozó társaságok. A sertéstelepen is kiváló szakmai munka folyik, az átvételi árak alakítására azonban kicsi a ráhatásuk annak ellenére, hogy létrehoztak egy termelői csoport szervezetet. A vezérigazgató a legnagyobb problémát a hazai sertés minősítési rendszerében látja, mert átláthatatlan a minősítés. Egy vágóhídi sertésminősítésnél csak az nem biztos, hogy az általuk leadott sertést minősítik-e, hogy a kilogramm és a színhús kihozatal mennyisége is pontosan annyi, amennyit a leadott sertés tartalmaz. A Lajtán túl ez úgy működik, hogy a minősítési eredményt a saját komputerre továbbítja a minősítő szervezet, vágóhíd. Idehaza viszont egy exel táblázatot küldenek a termelőnek, amiből aligha lehet az egyedre lebontott, valós mérési adatokat kiolvasni. Olyan minősítési rendszerre volna szükség, mint a már említett Lajtán-túl működik, de ez a vágóhidaknak nem érdekük, jelentette ki a vezérigazgató.

A többi tevékenység

Az abrak takarmánygyártás saját alapanyagokból történik. A búza és az árpa adja a szarvasmarha és a sertéstelep számára előállított abraktakarmány nagy részét, míg a premixeket a piacon vásárolják. A takarmányt önköltségi áron számolják el, tehát a gabona hektikus piaci ára nagyban befolyásolja a állattartó telepek jövedelmezőségi szintjét. Jelentős gabona kereskedelmi tevékenységet is folytatnak, melyet az általuk termelt, valamint a tőlük szolgáltatást igénylő gazdálkodóktól felvásárolt terményekre alapoznak. A tevékenység elengedhetetlen feltétele a gabona megfelelő minőségvizsgálata, melyhez felszerelt laboratóriumi háttérrel rendelkeznek. Két telephelyen mintegy 55- 60 ezer tonna tárolókapacitást építettek ki, ahol a megtermelt és felvásárolt termények tárolását végezik.

A társaság olaszi, központi gépműhelyében zajlik a növénytermesztés gépeinek javítása, karbantartása. Ez a bázis biztosítja a műszaki hátteret a többi telephelyen folyó termelő tevékenység hatékony és üzembiztos működéséhez, valamint a szolgáltatási tevékenységhez. A szolgáltatást egyébként csak – jellemzően- integráción belül nyújtanak.

A szőlőtermesztés és bor előállítás legalább annyira tradicionális tevékenységük, mint a sertéstartás. A Hásságy községben található szőlészetben 33 hektáron fehérbor szőlőt termesztenek, melyből saját feldolgozójukban minőségi borokat állítanak elő. A szőlőfajták és borok között megtalálhatók a tradicionális magyar fajták (Irsai Olivér, Rizlingszilváni, Olaszrizling, Hárslevelű) csakúgy, mint a világ fajták (Chardonnay, Sauvignon Blanc, Pinot Noir, Kékfrankos). Az elmúlt tíz évben már önálló arculattal jelennek meg a társaság borai, mégpedig Belward márka néven. A pincészetet érdemes megtekinteni, mert nem csak minőségi borokkal találkozhatunk, hanem a látványa is megragadó. Az 1967-ben létesített pincét többször átalakították, míg két uniós pályázat segítségével 2019-ben nyerte el a mai formáját. Évente 2000-2200 hektoliter bort készítenek reduktív módon, és a koracél tartályokban érnek a különböző borfajták. A Pécsi Borvidékhez tartoznak, ahol túlnyomó többségben a fehér borok uralják a piacot. A Belward borok közül a 2022-es évjáratú Chardonnay a legjobb minősítést kapta a Vinagora versenyen, amely az egyetlen magyar nemzetközi borverseny.

Az idei évről még nehéz mit mondani, de Wilhelm József azt reméli, hogy szakmailag jobb évet zárhatnak, míg pénzügyi szempontból a tavalyinál rosszabb év lesz, ami nulla közeli eredményt jelent. De mivel a cég gazdálkodása stabil, az idei év sem fogja nehéz helyzetbe hozni a tulajdonosokat, és megvalósíthatják a fejlesztési elképzeléseiket. Ez utóbbi pedig nem kis beruházásokat jelent, mivel az elmúlt tíz évből nyolc évben évente több száz millió forintos fejlesztéseket valósítottak meg.

Kisérleti gazdaság

Ajánlott kiadványokDr. Hajdú József:
A 21. század traktoraiDr. Kukovics Sándor szerk.:
A bárány- és juhhús fenntarthatóságaBai Attila - Lakner Zoltán - Marosvölgyi Béla - Nábrádi András:
A biomassza felhasználásaHarasztiné Lajtár Klára:
A borkezelés, palackozás, csomagolás és szállítás berendezései - Borászati technológiák II.

Ez is érdekelhetiA káposztafélék gépi betakarításaParlament előtt a 2025. év adózását meghatározó őszi adócsomagA lovak jólléte: a gondos lótartás eszközei és szabályai