Vetésváltás a rizstermesztésben

Kategória: Növénytermesztés | 2023/09/05

Elvileg a rizs folyamatosan vethető önmaga után monokultúrás termesztés formájában, azonban a tartósan elárasztott, és eleve agyagos, kötött talajokon hamar elindul a terület elmocsarasodása. Ez a jelenség több káros folyamatot is elindít. Az elmocsarasodás a talajok fizikai tulajdonságainak romlását, a talajmorzsák fokozott eliszapolódását, reduktív viszonyok között a szerves anyagok nem megfelelő bomlását, a növények számára káros nem szerves vegyületek megjelenését, és a mocsári életmódhoz alkalmazkodott gyomnövények túlzott elszaporodását jelenti. A legutóbbi olyan esetekben veszélyes nagyon, ha az elszaporodó gyomnövény ellen nincs hatékony vegyszeres védekezés állományban. 

A monokultúra káros hatása miatt már 1947-ben rendeletben szabályozták a rizs vetésforgóját. Rizst egymás után csak három évig lehetett termeszteni, majd négy év füveshere után búza és kapás. Ez volt a kilences forgó. Néhány év múlva ajánlották a nyolcas forgót, eggyel kevesebb füvesherével. A 60-as években sokféle vetésforgót kialakítottak. Differenciálni próbáltak aszerint, hogy milyen a talaj minősége és az üzemi méretnek hány százaléka a rizstelep. Közös jellemzőjük volt a rizzsel hasznosított évek arányának emelkedése. Volt olyan vetésforgó, ahol elérte a 70 százalékot. Később 50 százalékban maximalizálták. 5 év egymást követő rizzsel vetett év után javasolták az 5 év nem rizzsel vetett és természetesen nem árasztott évet. Ilyenkor 3 év pillangós virágú hasznosítás után kapásnövényt majd búzát javasolt. Aztán megint 5 év rizs. De az 5 év hosszú időnek bizonyult. Később volt 3 + 3 éves gyakorlat is hasonló kultúrákkal. Az volt a jellemző, hogy a rizses évek tömbösítve maradtak. 

20-30 éve, napjainkban is alkalmazva megfelelőnek bizonyul az 50 százalékos kihasználtság, de a rizses évek szét lettek választva. Egy rizses év után egy nem rizses év majd újra rizs és így tovább. Persze, ha jól termett a rizs és jól telelt a talaj és nem jelentkezett gyomosodás, elképzelhető rizs után rizs, de nem szabad vele visszaélni. Az ilyen vetésváltásban nem mélyülnek el a káros folyamatok. Természetesen, ha a talaj termőképessége leromlik több évre is érdemes kikapcsolni a területet. A termőképesség visszaállításához továbbra is legjobb lenne az évelő szálas takarmánynövényekkel történő hasznosítás. 

A nem rizzsel hasznosított, kikapcsolt évben a káros folyamatok visszaszorítását kell kitűzni célul, melyek a következő tevékenységek megvalósításával lehetséges: 

• mechanikai gyomirtás évente 3-4 alkalommal; 
• minden kikapcsolt terület simítózása; 
• a kikapcsolt terület minimum 20-25 százalékán a műterepszínt visszaállítása 5-6 cm-es hibahatárral; 
• minél többszöri tárcsázással a talaj szárítása, szellőztetése; 
• tápanyag visszajuttatás szervestrágyázással; 
• egy éves pillangós elővetemény termesztése nitrogén visszapótlás miatt; 
• zöldtrágya növénytermesztése szerves anyag visszajuttatási céllal; 
• a beteleltető talajművelet lehetőleg „tárcsás ekével” történjen, vagy a legmélyebb művelettel, hogy minél hantosabb legyen, és felszínre került növényi szaporító képletek elfagyjanak, kiszáradjanak. 

Természetesen egy éven belül nem lehet mindegyik feladatot megvalósítani, hanem az előző évben észlelt legnagyobb problémát kell az adott területen kezelni. (Folytatás Tóth Péter A rizstermesztés gyakorlata Magyarországon című kötetében)

Hazánk több millió hektáros mezőgazdasági termőterületéből a rizstermesztés néhány ezer hektárja nem tűnik jelentősnek. Azonban sok olyan előnyös tulajdonsága és fejlesztési lehetősége van, ami miatt érdemes ezzel az ágazattal megismerkedni, esetleg a rizs termesztésével megpróbálkozni. Ehhez nyújt hasznos szakmai információkat Tóth Péter A rizstermesztés gyakorlata Magyarországon című kiadványa, bemutatva a kétezres évek hazai viszonyok között bevált rizstermesztési gyakorlatát a tereprendezéstől a vetésen és a növényvédelmen át egészen a betakarításig.

A kiadvány megrendelhető a Szaktudás Kiadó oldalán az alábbi linkre kattintva.

Ajánlott kiadványokDr. Hajdú József:
A 21. század traktoraiDr. Kukovics Sándor szerk.:
A bárány- és juhhús fenntarthatóságaDr. Bai Attila (szerk.):
A biogázBai Attila - Lakner Zoltán - Marosvölgyi Béla - Nábrádi András:
A biomassza felhasználása

Ez is érdekelhetiA káposztafélék gépi betakarításaParlament előtt a 2025. év adózását meghatározó őszi adócsomagA lovak jólléte: a gondos lótartás eszközei és szabályai