Kisparcellás összehasonlító ajtakísérletek, 2014

Kategória: Növénytermesztés | Szerző: Dr. Szieberth Dénes, 2014/12/17

A meglepetés évnek is nevezhetnénk a 2014-et. A kilátások kezdetben nem voltak kedvezőek, hiszen kora tavasszal a talajban nagy volt a csapadékhiány, s a vetés körüli időszak sem volt kedvező. Azonban a július-augusztusi csapadékbőség jótékonyan hatott a növényállományra. A VSZT november 11-i jelentése szerint 72%-os betakarítási állapotnál az országos termésátlag 7,6 tonna hektáronként, s a jelentési időszakban folyamatosan növekedett. Kedvezőtlen jelenség, hogy a betakarítást a nedves talajállapot és a szárítók kapacitásához mért nagyobb szárítási igény tovább hátráltatja.

A 2014-ben elvetett 20 kísérleti helyből végül 14-et vontunk be az összevont és helyenkénti értékelésbe. További 6 kísérletet már az első szemlék során kizártunk a megfigyelésből.

Szemnedvesség. A gyakorlat számára a kamuti, kardoskúti, békéscsabai és ceglédi szemnedvesség adatok adnak értékelhető tájékoztatást a hibridek várható szemnedvességéről. A statisztikai vizsgálatok nem mutattak ki határozott összefüggést a virágzásidők, a tenyészidőben mért szemnedvességek és a betakarítási szemnedvesség között. Hasonlóan nem volt határozott az összefüggés a vetésidő és a betakarítási szemnedvesség között sem.

Növényállomány. A hibridek tőszám-alakulását megvizsgálva megállapítható, hogy a PR37N01, a DKC4590, a KWS2370 és a PR37F73 parcellánkénti növényszáma következetesen az átlag alatt alakult, s az általános összefüggés megbízhatóságának hiánya ellenére úgy véljük, hogy szerepet játszott a tőlük elvárt teljesítmény elmaradásában. (A KWS2370 hibrid az igen korai csoportba tartozik, kisebb teljesítménye ezzel is magyarázható, s elfogadható. Azonban éppen az ehhez a csoporthoz tartozó hibridekkel kapcsolatos az az álláspont, hogy termőképességük kifejtéséhez nagyobb tőszámot igényelnek.)

Szárhibák – törés és gyökérdőlés. A gyökérdőlés a szártörésnél kisebb mértékű volt 2014-ben. A Top20 fajtakísérletekben ebben az esztendőben nem tudunk megnevezni speciális kiváltó okot, de helyenként a csapadékosság közrejátszhatott a gyengébb gyökérzetfejlődésben. A 2014.-es esztendő nem volt kifejezetten „szártörő” év. A kísérleti helyeken és a nyílt szántóföldeken sem lehetett panasz a kukorica szárának erősségére.

Korai csoport. A korai csoport termése minden évben jellemzően kisebb, mint a középérésűeké. A 4,6%-os különbség számottevő, de nem drámai. Azt is érdemes megjegyezni, hogy a korábbi években jelentős volt a „felhozatal” a mindkét csoporton belüli korábbi érésűekből, mára ez mindinkább eltolódik a csoporton belüli magasabb FAO értékek felé. A jelenség legvalószínűbb oka a termés-centrikus fajtaválasztás. Tényként említhető, hogy a korai csoport elejéhez tartozó, ám nagy terméspotenciállal rendelkező hibridek „kiöregedtek” és helyükbe nem léptek hasonló tulajdonságokkal rendelkező újabbak. A 2014. évi bejelentések során összesen 2 db FAO350-nél rövidebb tenyészidejű hibridet jelentettek be vizsgálatra (1. táblázat és 2. ábra). A relatív tenyészidő hosszabbodás következménye, hogy pl. búza előveteménynek biztonsággal választható hibridek köre elöregszik, leszűkül, s valós termésveszteséggel kell számolni a szakszerű vetésváltást alkalmazóknak. (A korai csoportban szereplő KWS2370 hibrid az igen korai csoporthoz tartozik, termőképességét és egyéb agrotechnikai tulajdonságait ehhez mérten kell figyelembe venni! Figyelemre méltó és pozitívan kell értékelni, hogy a csoportban kialakult egy vegyes genetikai összetételű, a 3. ábrán szintén jól szemléltetett „tömörülés”. Ez azt is jelenti, hogy a korai csoport tagjai közül választva a szélesebb genetikai háttér hozzájárul a környezeti kockázatok csökkentéséhez. A körültekintés szükségességének hangsúlyozására bemutatjuk a 2. ábrán a hibridek szereplését 2013-ban, egy közel 4 t/ha-ral kisebb kísérleti termésátlagú évben. (Csak a 2014-ben is szereplő hibridek nevei láthatók.)

Középérésű csoport. A csapadékos nyár és a hosszú ősz kedvezett a hosszabb tenyészidejű hibrideknek abban, hogy „ki-ki tehetsége szerint” kiteljesítse termőképességét. Az egyértelmű terméselőnyt igazolja, hogy az átfutó sztenderd (PR37F73) termésátlaga gyakorlatilag megegyezett a két csoportban, lehetővé téve az összehasonlítást. A korai csoportban említett jelenség, amely szerint a nemesítők igyekeznek a csoportokon belül a későbbi hibridek forgalomba hozására, itt is igazolódik.

A relatív évjárathatás ebben a fajtacsoportban relatív értelemben lényegesen kisebb, mint az előző csoportban. A mindkét évben a vizsgálatokban szereplő hibridek egymáshoz viszonyított aránya alig változott. Az élre ugró P0216 – a két diagram tanúsága alapján – nagyon hálás a bő csapadékellátásért és a hosszú őszért.

Ajánlott kiadványokDr. Hajdú József:
A 21. század traktoraiDr. Kukovics Sándor szerk.:
A bárány- és juhhús fenntarthatóságaBai Attila - Lakner Zoltán - Marosvölgyi Béla - Nábrádi András:
A biomassza felhasználásaHarasztiné Lajtár Klára:
A borkezelés, palackozás, csomagolás és szállítás berendezései - Borászati technológiák II.

Ez is érdekelhetiA káposztafélék gépi betakarításaParlament előtt a 2025. év adózását meghatározó őszi adócsomagA lovak jólléte: a gondos lótartás eszközei és szabályai