Pelyvás kalászos ősgabonák termesztése

Kategória: Agrárgazdaság, Fenntartható gazdálkodás | 2023/11/07

A pelyvás ősgabonák iránti igény növekedése először a tönkölytermesztés reneszánszát hozta el, melyhez hasonló növekvő keresletet lehet tapasztalni ‒ körülbelül két évtizedes csúszással ‒ a tönke és az alakor esetében. E két legősibb faj jelenleg elsősorban az ökológiai gazdálkodással művelt területeken terjed, de a tönköly életútjának ismeretében, számítani lehet a konvencionális termőterületeken való megjelenésükre a következő évtizedben. (1. kép)

A pelyvás kalászosok betakarított termése, mely a szemet is magában foglaló kalászkákból áll, élelmiszeripari célra közvetlenül nem használható fel. A szem kihántolásához szükséges eszközrendszer és technológiai lehetőségek mára már újra kialakultak, hatékonyan működnek. Hántolatlan szemtermésük a termesztési hely ökológiai adottságaitól és a fajtától függően széles határok között változhat: tönkölynél 3‒6 t/ha, tönkénél és alakornál 2‒5 t/ha. A betakarított nyers termény tömegének közel 30‒40%-a pelyva, így a tiszta szemtömeg a betakarított teljes termésnél megközelítőleg ennyivel kevesebb. 

1. Tönkölykalász

A sütő-, a keksz-, illetve az édesipar a hántolt szemek őrlése során keletkező teljes őrlésű, valamint fehér liszteket jól tudja hasznosítani, de azok használata a közönséges búzából nyerhető lisztekéhez viszonyítva eltérő technológiát és jóval több figyelmet igényel, elsősorban eltérő sikérszerkezetük miatt. A pelyvás gabonák szemtermésének héja vékonyabb a csupasz szemű fajokénál, ezért lisztkihozataluk általában több. 

A tönkölylisztet a megszokott sütőipari termékeken kívül, gyermektápszerek, illetve búzahús összetevőjeként is használják, értékes beltartalmi tulajdonságainak köszönhetően. Emellett kalásza, a szem tejes állapotában levágva, fagyasztással tartósítható. Gyöngykásának a kalászokat a szem tejes érésének végén, a viaszérés kezdeti fázisában gyűjtik be. A csíráztatott és előnevelt csíranövényeinek leveléből nyert búzafűlé nagyon kedvező ásványianyag-tartalmú, kiváló roboráló hatású készítmény. (2. kép)

2. Hegyes tönke

Mind a szemnek, mind a tönkölyből készült különféle termékeknek (pl. fűlé, párna) kedvező egészségügyi hatást tulajdonítanak. A tönköly pelyvája, szalmája értékes faipari alapanyag, préselt lemez, tégla készíthető belőle. Magas égéshője (4,2 MJ/kg) miatt szalmája bálázást vagy brikettálást követően tüzelésre is felhasználható. 

A tönke szemtermését elsősorban humán táplálkozásra használják, de állati takarmányként is alkalmazható. Kenyeret, lepényt, száraztésztát és különféle sütőipari termékeket készítenek lisztjéből, de daráját kásaként is fogyasztják. A tönkölyhöz hasonlóan, csíráztatott szemeiből maláta, fiatal növényeiből búzafűlé is készíthető, melynek fogyasztása jótékony hatással van a humán egészségre. A tönke rendelkezik a legnagyobb és legjobb minőségű szalmahozammal, melyet újabban nemcsak állati alomként, hanem gombatermesztés közegeként is használják. 

Az alakor puha szemű termésének nedvessikér- és nyersfehérje-tartalma nagy, de a sikér a tönkölyhöz és a tönkéhez hasonlóan lágy. Lisztje luteinben gazdag, a durumbúzáéhoz hasonlóan sárgás színű. Biológiai értéke kiemelkedő, emészthetősége, magas bioaktívkomponens- és antioxidáns- (E-vitamin-) tartalma miatt funkcionális élelmiszerek előállítására is felhasználható, de növendék állatok indító takarmányozására is alkalmazható. Az alakor – a lisztjéből készíthető funkcionális sütőipari termékeken és tésztákon kívül – a hazai söripar érdeklődését is felkeltette, és a nyugat-európai példákhoz hasonlóan, az elmúlt évtizedben, hazánkban is megkezdődött az alakorsörök (és malátaitalok) főzése és értékesítése. 

Mindhárom pelyvás ősgabona újbóli termesztésbe vonása először az ökologiai (bio) gazdálkodásban ment végbe, de konvencionális körülmények között is sikerrel termeszthetők. Jó bokrosodó képességüknek köszönhetően kiváló gyomelnyomó képességük van, melyet az alakor esetében allelopátiás (gyomok csírázását gátló) hatás is kiegészít. Eleinte egyik fajon sem lehetett a kalászos gabonákra jellemző kórokozókat és kártevőket találni, azonban ahogy a vetésterületük egyre növekszik, úgy a károsítóik is mindinkább megjelennek rajtuk (különösen a rozsdagombák), melyek egyelőre nem jelentenek nagy termesztési kockázatot. A kedvező beltartalmi értékek miatt a regisztrált hazai fajták iránt külföldön is fokozott érdeklődés nyilvánul meg.

A Pelyvás kalászos ősgabonák (tönköly, tönke, alakor) termesztése című kiadvány Dr. Radics László szerkesztésében a fajtaválasztástól a betakarításig követi végig a pelyvás kalászos ősgabonák termesztéstechnológiáját, külön részletezve azok a növényvédelmét. Egyes regisztrált fajtáiknak újbóli, hazai köztermesztésbe kerülése magas biológiai értéküknek és viszonylag magas terményáruknak köszönhető. A kötet a Szaktudás Kiadó Gyakorlati Tudástár sorozatában jelent meg.

A kiadvány megrendelhető a Szaktudás Kiadó oldalán az alábbi linkre kattintva.

Ajánlott kiadványokDr. Hajdú József:
A 21. század traktoraiDr. Kukovics Sándor szerk.:
A bárány- és juhhús fenntarthatóságaBai Attila - Lakner Zoltán - Marosvölgyi Béla - Nábrádi András:
A biomassza felhasználásaHarasztiné Lajtár Klára:
A borkezelés, palackozás, csomagolás és szállítás berendezései - Borászati technológiák II.

Ez is érdekelhetiA káposztafélék gépi betakarításaParlament előtt a 2025. év adózását meghatározó őszi adócsomagA lovak jólléte: a gondos lótartás eszközei és szabályai