A szerves anyagokat vissza kell építeni a talajba

Kategória: Agrárgazdaság, Fenntartható gazdálkodás | Szerző: B. K., 2023/11/09

 - Milyen állapotban vannak ma a talajaink?

 - Az elmúlt 50–100 évben talajaink szervesanyag- és mikroelem-tartalma drámaian csökkent, ami már az élelmiszerekben, azokon keresztül pedig az állati és az emberi szervezetben is megjelenik. A zöldségek és gyümölcsök tápértéke a 30 évvel ezelőttinek már a töredéke, és mivel a nemesítési eljárások is a nagyobb termésmennyiséget célozzák, csak tovább fog csökkenni. 

 - Hogyan jutottunk ide?

 - Ennek megértéséhez 50-100 évvel kell visszamenni, amikor elterjedt az úgynevezett intenzív mezőgazdálkodás, és ezzel párhuzamosan elkezdtük használni a műtrágyákat és a növényvédő-szereket. Azzal párhuzamosan, hogy a növények gyorsabban nőttek, több termést hoztak, de sokkal nagyobb intenzitással kezdték el a talajból „felszedni” az abban lévő tápanyagokat. Majd ahogy megjelentek a gépek, egyre nagyobb parcellákon kezdtünk el növényeket termelni, kialakultak a nagy gazdálkodási rendszerek, monokultúrák, háttérbe szorult a vetésforgó. A torz növekedés miatt, amit a nitrogén okozott, a sejtek mérete is megváltozott, megnőttek, a szövetek fellazultak és sokkal több kártevő tudott bejutni a növényekbe. Erre megint reagálni kellett, ekkor jöttek a növényvédő-szerek. Így egy olyan spirálba került a mezőgazdaság, aminek az eredményét most látjuk. Mert azzal viszont nem foglalkoztak, hogy ez a változás mit okoz a növényeknek, esetleg a növényeket megevő embernek, illetve állatnak. Nagy hiba, hogy nem egyben láttuk az egész rendszert, hanem a növénytermesztők csak a növényekkel foglalkoztak, az állattenyésztők csak az állattal, az orvosok meg csak az emberrel. De az, hogy ez egy rendszer, ez nem volt eddig fontos. Sajnos még most sem fontos, de erről beszélni kell, és talán még vissza tudjuk fordítani, mielőtt késő lenne.

 - Az orvosok most már arra is felhívják a figyelmet, hogy táplálék-kiegészítőként a mikroelemeket is be kell juttatnunk a szervezetünkbe. Ez a probléma is innen ered?

 - Így van. Az első évtizedekben ez még nem volt probléma, mert akkor még megvolt a talajok humusztartalma, megvolt a mikrobiológiai élet a talajban és valamennyire még megvolt a természetes körforgás: a növényi maradványokat a talajban lévő mikrobák le tudták bontani, abból föltárták a tápanyagokat, a humusz anyagok pedig felvehető állapotban tartották őket. Mostanra viszont gyakorlatilag oda jutottunk, hogy drasztikusan lecsökkent a humusztartalom, a szántóföldi talajainkat gyakorlatilag sterilizáltuk, abban hasznos mikrobák nincsenek. Körülbelül 6-7 éve egy EU-s biokonferencián a WHO európai mezőgazdasági vezetője elmondta, hogy a globális mezőgazdaság nem képes már annyi élelmiszert előállítani, hogy a világ lakosságát eltartsa. Azóta a világ lakossága növekedett, a mezőgazdaság pedig nem jutott előbbre. Hiába van a precíziós gazdálkodás, ez nem a növényekről vagy a talajainkról szól, hanem a gépekről, a növényvédő szerekről meg a műtrágyákról, meg a hitelekről. Ennek a problémának van egy másik vetülete, ami az emberek egészségi állapotában nyilvánul meg. A táplálkozási lánc első eleme a talaj, ahonnan az ásványi anyagok és a mikroelemek hiányoznak, és ez a hiány végigmegy az egész láncon. Ha nincs mikroba, nincs szerves anyag, akkor nincs, ami a növény számára felvehető állapotban tartsa a tápanyagot, nincs, ami megtartsa a vizet, aminek a következménye a sivatagosodási jelenség. Az utóbbi néhány évtizedben a Kárpát-medencében a talajvízszint több, mint egy méterrel csökkent. 

 - Mit lehet tenni a mai tudásunkkal? 

 - Ha elfogadjuk, hogy ez a folyamat a talajokban kezdődött, akkor nyilván logikus, hogy oda kell visszamenni, és a talajokat kell rendbe tenni. Az egészséges talajban, és az állati és az emberi szervezetben élő baktériumok között hatalmas átfedés van. Ha a talajainkból kiírtjuk a hasznos jó baktériumokat, akkor bizony az emberi és az állati mikrobiom is súlyos károsodásokat fog szenvedni, lásd az úgynevezett „civilizációs betegségeket”. A megoldást két irányból lehet megközelíteni. Az egyik, hogy a mikrobáinkat kell visszaépíteni, amihez szerves anyag kell a talajba, különben a baktériumoknak nincs mivel táplálkozniuk. Tehát először a szervesanyag-tartalmat kell visszaforgatni, nem elvinni és elégetni, hanem otthagyni a talajon, és a mikrobákkal, a gilisztákkal kell lebontatni. Azok óriási mennyiségű tápanyagot tudnak ezekből felszabadítani. Ha van szerves anyag, humusz, huminsavak, akkor ezek a tápanyagok meg is maradnak a növények számára felvehető formában. 

 - Milyen szerepe lehet a talajállapot javításában a huminsavaknak?

 - A humusznak, a huminsavaknak kulcsszerepe van ebben a folyamatban. Hosszútávon az a megoldás, hogy komposztálunk, bacilusokat, gombákat, szerves anyagokat használunk, de ahhoz, hogy ez a folyamat beinduljon, mindenképpen szükséges aktív huminsavakat a talajba juttatni, amelyek felvehető formában tartják a tápanyagokat. Huminsavak élő növényben nincsenek, a tőzeg fázisban kezdenek el keletkezni, és a huminsav-tartalom valahol a tőzeg és a lignit határán van a maximumon. A bolygón néhány helyen megmaradtak ezek a lignitmezők olyan magas huminsav tartalommal, hogy azt akár geológiai csodának lehet nevezni. Magyarországon is van egy nagyon jó minőségű bánya a Bakonyban, ahol magas huminsav-tartalmú telep található. 

 - Milyen hatással van a huminsav a növényekre?

 - A növények csírázására, a gyökértömeg növekedésre például nagyon látványos hatása van. Egy jól működő élő szervezetnek 60-80 féle ásványi anyagra lenne szüksége. Az elmúlt 50-100 évben a növények kivettek a talajból nagyon sok tápanyagot, és ritka mikroelemeket is. Normál műtrágyázással vagy lombtrágyázással ezeket nem pótoljuk, maximum 10-et, de hát hol van a többi 70? A huminsavakban ezek is benne vannak. Tudjuk, hogy például a műtrágyaként kijuttatott foszfor hetek alatt átalakul olyan formára, amiből a növény már nem tudja felvenni azt. A huminsav képes a foszfort mobilizálni, felvehetővé tenni. A humisavakat ezért nem is igazából tápanyagnak nevezném, hanem katalizátornak. 

 - Mennyire elterjedt a huminsav használata a magyar mezőgazdaságban? 

 - Egyre jobban ismert. A Biopol termékek abban egyedülállók, hogy a folyékony állapotún kívül szilárd formában is van vízzel oldható granulátumunk, amit műtrágyákkal, vetőmagvakkal együtt ki lehet juttatni, ami nagyon költséghatékony megoldás. 

 - Mekkora területen használják a huminsavakat a hazai gazdálkodók?

 - Több százezer hektáron, amire azért nem lehet azt mondani, hogy nagyon sok, de a műtrágya árának emelkedése miatt sok gazda fordult a huminsavak felé, és nagy megelégedéssel használják.

 - Mennyivel csökkenthető így a műtrágya-felhasználás?

 - Egy 1500 hektáros gazdánál végeztünk egy kísérletet napraforgóban és kukoricában, a vetéskor kijuttatott huminsavval. A kísérletben résztvevő kultúrákban a gazda kétszer végzett növényvédő-szeres kezelést, míg a többiek azon a vidéken minimum tízszer. Mégis a huminsavat használó termelőnek lett 40 százalékkal több termése, mégpedig úgy, hogy műtrágyát egyáltalán nem használt. Az is jól mutatta a különbséget, hogy ugyanennek a gazdának a kontroll-parcelláján a napraforgót egy kézzel ki tudtuk szedni a földből, a kezelt területen pedig ketten alig bírtuk kihúzni, mert a gyökértömege olyan nagy lett. A gyökérzet mélyebbre hatolt a talajban, ezzel pedig a szárazságtűrő képessége is jobb lett, és a kétszer akkora gyökértömegével körülbelül kétszer annyi tápanyagot is fel tudott venni. 

 - Mi történne, ha minden magyar gazdálkodó úgy döntene, hogy ezentúl huminsavat használ? Ki tudná őket szolgálni?

 - A gyártókapacitást egy év alatt biztos nem lehetne akkorára felfuttatni, de alapanyag lenne elég. Vannak olyan termékek, amelyek hatása kevésbé látványosak, ezek a natúr alapanyagot, a bányászott huminsavat tartalmazzák, azokból sokkal többet kell kijuttatni a földekre és nem olyan gyors a hatásuk. A vízzel oldható huminsavak előállítását egy-két év alatt fel lehetne futtatni. Ezekhez kevesebb bányászott alapanyag kell, szinte azonnal megvan a hatásuk, és sokkal költséghatékonyabbak. Végezetül fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy a változtatást először fejben kell megtenni. A gazda csak akkor vágjon bele a huminsavak csodájának megismerésébe, ha hosszútávon „élő” és fenntartható talajt szeretne létrehozni. Természetesen gazdaságilag, szigorúan csak a számok tükrében is messzemenően megtérül a huminsavak alkalmazása, de ennél sokkal többre vannak hivatva, hiszen hosszú távon lehetőséget adnak a jövőben is eredményesen, jól működő mezőgazdaságnak.

Ajánlott kiadványokDr. Hajdú József:
A 21. század traktoraiDr. Kukovics Sándor szerk.:
A bárány- és juhhús fenntarthatóságaBai Attila - Lakner Zoltán - Marosvölgyi Béla - Nábrádi András:
A biomassza felhasználásaHarasztiné Lajtár Klára:
A borkezelés, palackozás, csomagolás és szállítás berendezései - Borászati technológiák II.

Ez is érdekelhetiA káposztafélék gépi betakarításaParlament előtt a 2025. év adózását meghatározó őszi adócsomagA lovak jólléte: a gondos lótartás eszközei és szabályai