Növényi eredetű fehérjeforrások a sertéstakarmányozásban

Kategória: Állattenyésztés | 2023/11/16

A sertéstakarmányozásban növényi és állati eredetű fehérjeforrások is felhasználásra kerülnek, illetve a szakszerűen összeállított takarmányozásban van lehetőség a fehérjeforrások helyettesítésére is.

Hüvelyesmagvak 

Általánosságban megállapítható, hogy a hüvelyesmagvak fehérjetartalma két-háromszorosa a gabonamagvakénak, és az aminosavprofiljukra jellemző, hogy lizinben gazdagok, kéntartalmú aminosavakban viszont szegényebbek, mint a gabonamagvak. 

Energiatartalmuk közel azonos a gabonamagvakéval, kivéve a szóját, aminek az energiatartalma jóval meghaladja a gabonamagvakét. Rosttartalmuk 4–10% között változik, de a csillagfürté például akár 15%-nál is nagyobb lehet. Ásványianyag-tartalmukra jellemző, hogy a foszfor- és a kalciumtartalmuk nagyobb, mint a gabonaféléké. A hüvelyesek egyik sajátja, hogy antinutritív anyagokat tartalmaznak, amelyek csökkentik a különböző táplálóanyagok felszívódását és hasznosulását. Hőkezeléssel ezek az anyagok többnyire inaktiválhatók, így a hüvelyesmagvak is alkalmassá válnak, takarmányozási célú felhasználásra.

A szójabab energia- és táplálóanyag-tartalma az összes abrakhüvelyes között a legkedvezőbb, átlagosan 16-18% olajat és 34-36% nyersfehérjét tartalmaz. Lizintartalma 2,3-2,4% között változik, míg metionintartalma 0,5-0,55% közötti. A nyers bab rosttartalma 5,0-5,5%. A szójababban több antinutritív anyag (tripszingátlók, lektinek stb.) található, azonban ezek az anyagok hőkezeléssel inaktiválhatók. 

A hazánkban kapható extrahált dara és pellet elsősorban Észak- és Dél-Amerikából, kisebb mennyiségben esetleg Kínából származik. Ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy a viszonylag nagy mennyiségű import ellenére ma már a szójabab termesztése hazánkban is komoly múltra tekint vissza. 

Hazánkban a csillagfürtfajok közül leginkább a sárga és a fehér virágú csillagfürt termesztése terjedt el. Mind a két fajnak van keserű és édes változata. A keserű csillagfürtök takarmányozásra alkalmatlanok, ugyanis mérgező alkaloidákat tartalmaznak. Ezért ezeket csak zöldtrágyázás céljára termesztik. A különböző édescsillagfürt-fajták átlagos rosttartalma 13% körül van, a nyersfehérje-tartalma 34-42% között változik. 

A különböző csillagfürtfajok és -változatok alkaloidtartalma igen eltérő, ami még az időjárás hatására is változhat. Míg a keserűcsillagfürt-fajták alkaloidtartalma 1-3% között van, addig az édescsillagfürt-fajok magja csak 0,1-0,01% alkaloidokat tartalmaz. A gazdasági haszonállatok abrakkeverékébe általában 15%-ig keverik be az édes csillagfürtöt. 

A lóbab takarmányértékét a különböző antinutritív anyagok (tripszin-inhibitor, vicin, konvicin, lektin, tannin) ugyancsak kedvezőtlenül befolyásolhatják, bár a lóbabban kevesebb van, mint a többi hüvelyesmagban. Ezen anyagoknak az etetés előtti csökkentése fontos feladat, ami történhet áztatással, főzéssel vagy nemesítéssel. A lóbab takarmányozási értéke nagyon közel áll a borsóéhoz, azonban a metionintartalma a többi hüvelyeshez képest alacsony. Ellentétben a csillagfürttel, a takarmányozási szempontból kedvezőtlen anyagok csökkenése a takarmányban nem ment a hozamok rovására. 

A borsó nemcsak az állattenyésztés, hanem az élelmiszeripar számára is fontos hüvelyesmag. A takarmányborsó 24–28% fehérjetartalma kiváló aminosav-garnitúrával párosul. Zsírtartalma alig 2%, míg rosttartalma eléri a 6–7%-ot. Energiatartalma – eltekintve a szójától – a legnagyobb a hüvelyesmagvak közül. Elterjedt nézet, hogy a borsó egyes állatfajok esetében (sertés) dugító hatással bír, ezért felhasználása a különböző takarmánykeverékekben korlátozott (max. 20–25%). Manapság azonban ezt számos tanulmány cáfolja. Ma már a borsóetetés további elterjedésének legnagyobb akadálya a termesztésében van, mivel a termés mennyisége nagyban függ az időjárástól és a csapadékviszonyoktól.

Olajos magvak 

Az olajos magvakat extrahálás nélkül ritkán használják takarmányozási célra, mivel ezeket a növényeket alapvetően az olajipar számára termesztik. Takarmányozásra általában az olajat már nem tartalmazó különböző extrahált darákat használják. Az olajkivonás eredményeképpen a többi táplálóanyag mennyisége egységnyi szárazanyagra vetítve megnő. Így a 17–30%-ot kitevő nyersfehérje-tartalmuk akár a duplájára is nőhet. Ezért ezek az extrahált darák fontos fehérjeforrások.

A napraforgó – ellentétben a hüvelyesmagvakkal– nem tartalmaz antinutritív anyagot, így ez a takarmányozási célú felhasználását nem korlátozza. Az olajos magvak közül azonban a napraforgónak van a legnagyobb rosttartalma, ami az olajkinyerés után még nagyobb értéket mutat, elérheti a 45%-ot is. Mindezeken túl a nyersrosttartalma rosszul emészthető. Olajtartalmát leginkább az omega-6-csoportba tartozó linolsav határozza meg. A nagy mennyiségű, többszörösen telítetlen zsírsavaknak köszönhetően lágyítja a szalonnát. A mag 13-18% nyersfehérjét tartalmaz. A napraforgó fehérjére jellemző, hogy míg a lizintartalma kicsi, addig a metionintartalma nagy. 

A repce fehérjetartalma a szójáénál kisebb, de a napraforgóénál nagyobb. Nagyobb metionintartalma miatt az aminosavprofilja kedvező. A régebbi repcefajtákra jellemző volt, hogy a magban lévő különböző kémiai vegyületek a repce táplálóértékét csökkentették. Az erukasav a takarmány ízét rontotta, míg tioglikozidatartalma toxikus hatású az állatok számára. Az új, ún. dupla nullás fajták (csökkentett erukasav- és tioglikozida-tartalmú fajták) kinemesítésével azonban ez a gond gyakorlatilag megszűnt. A legújabb, ún. tripla nullás fajtáknak már a tannintartalma is alacsony.

A lenmag jellegzetessége, hogy kiváló étrendi hatással bír, ugyanis nagy mennyiségű nyálkaanyagot tartalmaz, ami segít a gyomor- vagy bélgyulladásban szenvedő állatoknak. Jelenleg ebből a magból takarmányozási célra sajnos csak kis mennyiség áll rendelkezésre. 

Fel kell azonban hívni arra a figyelmet, hogy a lenmag is tartalmaz különféle ciánglikozidokat, amit csak hő hatására lehet inaktiválni. Fehérjetartalma viszonylag nagy, de kicsi lizin- és metionintartalma miatt biológiai értéke nem túl nagy. Zsírsavösszetételét tekintve ki kell emelni annak linolénsav-tartalmát. A lenmagolaj lágyítja a tejzsírt és a sertés szalonnáját.

Extrahált darák 

Az extrahált darák szerepe a takarmányozásban mára kiemelt jelentőségű. Alkalmazásukkal lehetővé vált, hogy a nagy biológiai értékű állati eredetű fehérjéket részben vagy egészben pótoljuk. Jellemző az extrahált darákra, hogy az extrahálás eredményeképpen a többi táplálóanyag – többek között a fehérjetartalom is –nagymértékben megnő (20-50%), így ezek jó fehérjeforrások. Szükséges azonban megjegyezni, hogy hatékony felhasználásukat a fehérje aminosavprofilja és emészthetősége is befolyásolja. Az extrahált darákra ugyancsak jellemző, hogy nem tartoznak az ízletes takarmányok közé, hiszen a zsírkinyerés során az ízanyagok is távoznak belőlük. 

Az extrahált darák hőkezelésekor az antinutritív anyagok inaktiválódnak, így javul a táplálóanyagok (elsősorban a nyersfehérje és az aminosavak) emészthetősége. A hőkezelésen kívül az extrahált darák minőségét az oldószermaradványok is befolyásolják, bár ezek mennyiségét igen szigorúan szabályozzák. (A folytatás az extrahált darákról, illetve az állati eredetű fehérjeforrásokról és a fehérjeforrások helyettesítésének lehetőségeiről Dr. Babinszky László Fehérjeforrások a sertéstakarmányozásban című kötetében olvasható.) 

Dr. Babinszky László Fehérjeforrások a sertéstakarmányozásban – A fehérjeforrások in vivo minősítése és helyettesítésük biológiai alapjai című kötetében összegzi, hogy a sertéstakarmányozásban milyen élettani és biokémiai ismeretek alapján minősítik a különböző fehérjeforrásokat, és milyen állatkísérleti módszerek és koncepciók állnak rendelkezésre a fehérjeforrások minősítésére és helyettesítésére. A kiadvány elérhető a Szaktudás Kiadónál!

A kiadvány megrendelhető a Szaktudás Kiadó oldalán az alábbi linkre kattintva.

Ajánlott kiadványokDr. Holló Gabriella - Dr. Tőzsér János:
Ultrahang - Digitális képalkotó eljárások a precíziós állattenyésztésben I.Novotniné Dr. Dankó Gabriella - Kiss Andrea:
Antibiotikum-felhasználás csökkentése a sertés- és baromfitenyésztésbenDr. Babinszky László:
Precíziós takarmányozás: tények és tévhitekDr. Böő István:
A malacok betegségei - A gazdaságok gyakoribb állatbetegségei I. Dr. Böő István:
A növendék- és felnőtt sertések betegségei - A gazdaságok gyakoribb állatbetegségei II.Dr. Babinszky László:
Fehérjeforrások a sertéstakarmányozásban - A fehérjeforrások in vivo minősítése és helyettesítésük biológiai alapjai

Ez is érdekelhetiDinamikusan bővül a piac, de ellenszélben az uniós baromfiágazatA paradicsom kórokozói - A paradicsomvészDrónpilóta képző oktatás az ISM Tech-nél