Ágazati stratégiára van szükség a ponty jövőjére vonatkozóan

Kategória: Agrárgazdaság, Állattenyésztés | Szerző: Hajtun György, 2023/11/18

Augusztus utolsó, és szeptember első napján Szarvas adott otthont a VI. Carp Konferenciának, amelyet első alkalommal rendezhettek meg Magyarországon. A szarvasi konferenciát két héttel követően Bécsben rendezték meg az Európai Akvakultúra Társaság (EAS) konferenciáját. A szarvasi kétnapos rendezvényen 17 ország több mint száz képviselője vett részt azokon az előadásokon, amelyeken a pontytermeléstől az egészségügyi kérdésekig hangoztak el igen tartalmas, rengeteg új információt tartalmazó előadások. Ami az EAS konferenciát illeti, igen nagy érdeklődés mellett zajlott, hiszen 2300 regisztrált halas szakember vett részt a 80 szekció többségében tudományos előadásain, és a kiállításon csaknem 200 vállalkozás mutatta be a legújabb fejlesztéseit. A konferencia szlogenje is sokatmondó volt: a sokszínűség egyensúlya az akvakultúra fejlesztésében.

Megfelelni a fenntarthatóságnak

A professzor szerint Magyarország haltermelői számára a ponty kenyérhalnak számít, hiszen a hazai haltermelés 75-80 százalékát a ponty teszi ki, így várhatóan a ponty ezen termelési pozíciója a közeljövőben sem fog változni. A szarvasi konferencián elfogadták a szarvasi nyilatkozatot, ami összességében kimondja, hogy a résztvevő országok állást foglaltak amellett, hogy együttesen, összefogva fejlesztik, javítják, modernizálják a ponty termeléstechnológiáját annak érdekében, hogy a ponty a következő évtizedekben is meghatározó szerepet töltsön be az európai édesvízi akvakultúrában.

Miután a pontytermelés problémáival a résztvevők tisztában vannak, az öt panelbeszélgetésen elég pontosan behatárolták a tárgyalásra szánt témaköröket. Az egyik legfontosabb témakört az adta, hogy alapvetően halastavi környezetben nevelik a pontyot, így nagy kihívást jelent az Európai Unió által elvárt fenntarthatóság kritériumainak megfelelve végezni a haltermelést. A fenntarthatóság lényege, hogy a természetes vagy ahhoz közeli takarmányozást úgy kell elvégezni, hogy közben szerves anyagokat is kijuttatunk a tavakba. Fontos kitétel, hogy a kijuttatott takarmányt és szerves anyagokat teljes mértékben fel is használják a halállományok, ez által megvalósulhat a zéró kibocsátás. A pontyos tógazdaságoknál persze korántsem egyszerű nemhogy a zéró, de a zéró közeli kibocsátás megvalósítása sem, de az látható, hogy az Európai Unió elvárja ezt az édesvízi akvakultúra szereplőitől. 

A fenntarthatóság kritériumainak megvalósításához az ágazatnak egy stratégiát is ki kell dolgoznia, amely stratégiában rögzíteni kell, hogy a tavakból elengedett vízzel hogyan nem terhelik a haltermelők a természetes vizeket. Minden pontytermelő országban komoly vita folyik erről a kérdésről a vízügyi hatóságokkal. A vita tárgya az, hogy a tógazdaságokban szerves trágyát használnak a plankton képződéséhez, ami a vízügyi szakemberek szerint komoly problémát okoz a vízminőség alakulásában. Ha a trágyázást észszerűen, kellő időben, tervszerűen végzik el, akkor igazoltan pozitív hatása van a szerves anyag bevitelének, s az elengedett vízben megmaradt szerves anyagoknak is a természetes vizekben, mivel a szerves anyag a természetes vízi halállománynak is kiváló táplálékot biztosít a plankton képzése által.

Környezetvédelmi direktívák várhatók

Az már az EAS Bécsben megrendezett konferenciáján tudatosult a résztvevőkben, hogy az Európai Unióban komolyan foglalkoznak az édesvízi akvakultúra újra pozicionálásával. A professzor egy előadást idézve elmondta, hogy a lazacipar óriási termeléstechnológiai változásokon megy keresztül. A lazacot elsősorban sós vízi, tengeri akvakultúrában, a fjordokban termelik, s ebben a norvég haltermelők járnak élen. A norvég kormány viszont tavaly nagymértékű környezetterhelési adót vetett ki a lazactermelőkre, mivel a döntéshozók komoly természetrombolást feltételeznek a lazac termeléséről is.

Ez viszont egyértelműen az Európai Unió szellemiségének az átvételét jelzi Norvégiában is, amely ugyan nem tagja, de társult országa a közösségnek. A norvég lazactermelőknek át kellett gondolniuk a termelési struktúrájukat, új stratégiát dolgoztak ki, és ennek következtében a fjordokból a szárazföldre kezdik telepíteni a lazactelepeket (land based aquaculture). A szárazföldi telepeken egy olyan komplex rendszert építenek fel, amelyben a zöld energiaellátástól az elfolyó víz kezelésén keresztül a zéró emisszió kibocsátásig minden megvalósítható. S a termék marketing programját is mellé teszik, amellyel a fogyasztót arról tájékoztatják, hogy a termék milyen környezetből származik, hogyan állították elő. A „farmtól az asztalig” koncepció fő üzenete az átláthatóság megvalósítása, mert ez által a fogyasztó biztos lehet a termék minőségében, s abban, hogy a termelés az uniós elvárásoknak megfelelően folyik. A norvégok ezzel utat mutatnak az intenzív haltermelőknek, mivel az intenzív telepeken könnyebb a zéró emisszió kibocsátást megvalósítani, mint egy tógazdaságban, amely a természetes környezeti adottságoknak (és az időjárásnak) van kitéve.

Brüsszelben komolyan gondolkodnak arról, hogy környezetvédelmi direktívákat alkossanak a tógazdasági haltermelésre is, amelyben drasztikusan kívánják szabályozni az elfolyó víz kérdését, hangsúlyozta a professzor. A konferencián éppen ezért hangzott el több előadótól, hogy az uniós pontytermelő tagországoknak össze kell fogniuk annak érdekében, hogy Brüsszelben a valós gazdálkodáshoz igazodóan, azt figyelembe véve szülessenek meg ezek a direktívák. Külön-külön egyik tagország sem tud átütő eredményt elérni, de ha Lengyelország, Csehország, Németország, Franciaország, Magyarország képviselői együtt fogalmaznak meg észérveket, akkor finomítani lehet a tervezett rendeleteken.

Megalkotni a ponty genom térképét

A ponty konferencián a klímaváltozás hatásairól is sok szó esett, mivel ez minden haltermelő tevékenységére kihatással van. Ezt igazolandó, külön szekcióban foglalkoztak a ponty új betegségeivel, a halegészségügyi kérdéseivel, amelyek a klímaváltozás miatt ebben a régióban is megjelentek. Az állatorvosok szerint a járványszerű betegségek elleni védekezés viszonylag egyszerű: szigorúan be kell tartani és tartatni a termelési technológiákat.

Kontrollálatlanul, karanténozás nélkül nem lehet vásárolt halat és vizet betenni, beengedni a tavakba, s ez viszonylag egyszerű szabály, amit érvényesíteni kell. A halegészségügyben a technológia szigorú betartása vezet eredményre, és ad védelmet a halállománynak, mivel a betegségek leküzdésére egyelőre nincsenek gyógyszerek.

Szarvason külön szekcióban foglalkoztak a ponty genetikai kérdéseivel. A pontytermelésnek – mivel kedveli a melegebb időjárást - igencsak kedvez a klímaváltozás, de a felmelegedés a termelési technológia változtatását is kikényszeríti. A professzor szerint még nem tudatosult a hazai haltermelőkben sem, hogy milyen változások elé kell nézniük. A Magyar Tudományos Akadémián is foglalkoznak azzal, hogy a klímaváltozás milyen hatásokat vált ki a különböző állatfajok tartásában, tenyésztéstechnológiákban, így a halnál is napirenden van ez a kérdés. Egy tanulmány szerint három halfaj – a busa, az amur és a ponty – nyertesei lesznek a klímaváltozásnak, mert alapvetően a melegebb vizet kedvelik és hihetetlen tág, genetikailag kódolt adaptációs képességekkel rendelkeznek.

A ponty genetikai adottságainak alapos feltérképezése ma már égetően fontos feladat. A ponty 104 kromoszómával rendelkező halfaj, évezredekkel ezelőtt spontán tetraploidizáción (olyan sejt vagy egyed, mely sejtmagvanként 4 genomot tartalmaz) ment keresztül, és olyan genetikai készlettel rendelkezik, amivel szinte határtalan az alkalmazkodó képessége. A klímaváltozással a ponty el fogja foglalni azokat az élőhelyeket, amely területek halállományára negatív hatással lesz a felmelegedés. A professzor régóta hangoztatja, hogy szükség volna egy olyan központi kutatási projektre, amely a ponty genom térképének az elkészítését, vagy legalábbis a kutatás megkezdését tartalmazza. 

A genetikai vizsgálatok azonban sokba kerülnek, s ehhez a projekthez forrásokat kellene szerezni. De ha ezt a térképet nem készítik el, akkor a kutatók sem tudnak jó válaszokat adni a termelők újabb és újabb problémáira. Jelenleg forráshiányos a rendszer, és ha nem alkotnak egy stratégiát arra vonatkozóan, hogy „ki fizeti a révészt”, akkor hosszabb távon nagy bajok lesznek. Nem véletlen, hogy a MA-HAL vezetése is azt szorgalmazza, hogy a hazai halászati ágazatot támogató MAHOP Plusz program kutatás-fejlesztési fejezetében rendelkezésre álló forrást ne aprózza el az ágazat, hanem egy, az ágazat számára valóban fontos projektet, a ponty genetikai feltérképezését, takarmányozását, feldolgozását, egészségügyi kihívásainak a megválaszolását valósítsák meg.

A magyar haltermékeknek is nagy sikere volt

Nagy a szakemberhiány

A bécsi konferencián az is kiderült, hogy valamennyi pontytermelő országban igen nagy probléma a szakember hiánya. Idehaza sincs halász szakmunkás, középszintű vezető képzés. A mai fiatal számára a halászatot a mai szóhasználat szerint trendivé, szexivé, cool-lá  kell tenni, mert igen nagy a verseny. El kell gondolkodni azon, hogy a halász szakma fizikai oldala mennyire felel meg ezeknek az új kifejezéseknek. A válasz egyszerű, semennyire, ezért csak az a jó válasz a kérdésre, hogy igen korán kell a szakmát népszerűsíteni a fiatalok körében. 

Egy német haltermelő tartott egy olyan előadást a bécsi konferencián, hogy a mai modern technikákkal, amelyek iránt a fiatalok érdeklődnek, hogyan lehet halászati tartalmakat fejleszteni, amelyekkel a fiatalok érdeklődését is fel lehet kelteni a szakma iránt. A 3D szemüvegen (VR technológia) keresztül például a tógazdasági haltermelés is bemutatható. Igen nagy a kihívás, mert – ahogy a szarvasi konferencián is kiderült – egyelőre még sok kérdésre keresik a jó válaszokat. De az Európai Unióban csak együttesen, összefogva, hiteles adatok szolgáltatásával sikerülhet az édesvízi akvakultúra helyzetén javítani.

A múlt is dicsőséges

A bécsi konferencián már arról szólt a legtöbb előadás, hogy a gazdálkodók mennyire tudják a halfajokat a termelésükbe beilleszteni ebben a megváltozott környezetben. Nagy kérdés, hogy az akvakultúra egyáltalán behelyezhető-e a mezőgazdasági termelésbe. Popp József akadémikus a plenáris előadásában bemutatta, hogy a hal termelése igen kis karbon lábnyommal valósítható meg, ezért nagyon jó kilátásai vannak a jövőt illetően, mert költséghatékonyan, takarékosan lehet a halból állati fehérjét előállítani. Érdekes, de szinte sokkoló előadás hangzott el egy finn és egy norvég kollégától, akik a lazac genetikai adottságainak a felhasználási előnyeiről beszéltek. A lazac szelekciójával például elérték, hogy 10-15 év alatt 60 százalékkal csökkentették a takarmányozást az egy kilogramm hús előállításához. Csökkent tehát az előállítási idő és a költségszint is azzal, hogy a genetikát alkalmazták. 

Ami sajnálatos volt, hogy a ponty esetében már nem lehetett ilyen eredményekről beszélni, mert – ahogy már korábban írtuk – nincs meg a ponty genetikai térképe. Ha a pontyról tudományos szinten többet tudnának, akkor a lazacnak is konkurensévé válhatna. Ezért is volna szükség a hazai haltermelőknek egy saját, egységes irányvonal kijelölésére, saját stratégia elkészítésére, amihez a hazai múltbeli eredmények is felhasználhatók mivel a magyar pontytermelési kultúrának igen nagy az elismertsége az európai és a többi földrészeken is. Bizonyára az elmúlt évtizedekben az elődök által elért hazai és a nemzetközi eredmények is közrejátszottak abban, hogy az Európai Akvakultúra Társaság Dr. Váradi Lászlónak a magyar és a nemzetközi haltermelésben végzett kiemelkedő munkásságát életmű díjjal jutalmazta.

Váradi László életmű díjat kapott

Vonzóvá tenni az ágazatot

A bécsi konferencián hazánk önálló standdal képviseltette magát, bemutatva a hazai haltermelési ágazatunkat, egyben folyamatos halkóstoltatással népszerűsítették a hazai halból készített ízletes, finom termékeinket, melyek nagy sikert arattak a látogatók körében. Mindkét konferencia rávilágított arra, hogy ma már nem az a kérdés, hogy tudunk-e halat termelni, mert tudunk, hanem az, hogy meg tudunk-e felelni a körkörös gazdálkodás, a fenntarthatóság kritériumaink, s az uniós, és a nemzetközi környezetbiztonsági elvárásainak. Az édesvízi akvakultúra szereplőit sorsdöntő, sorsfordító kérdések foglalkoztatják, amelyek cselekvésre ösztönöznek, de ha nincs jó jövőképünk, akkor ezt a gyönyörű, de nehéz fizikai munkát követelő ágazatot sem lehet vonzóvá tenni a fiatalok számára, mondta végezetül Urbányi Béla.

Horváth Ákos és Urbányi Béla a konferencián

Ajánlott kiadványokLajkó István:
A halászmester könyveDr. Mézes Miklós - Dr. Bokor Zoltán - Csorbai Balázs - Dr. Ferincz Árpád - Dr. Staszny Ádám - Dr. Hegyi Árpád - Dr. Eszterbauer Edit - DR. Urbányi Béla:
Halászat, haltenyésztésSzűcs István:
Halászati ágazat gazdasági, szervezési és piaci kérdéseiR. D. Kay - W. M. Edwards - P. A. Duffy:
Korszerű farmmenedzsment

Ez is érdekelhetiDinamikusan bővül a piac, de ellenszélben az uniós baromfiágazatA paradicsom kórokozói - A paradicsomvészDrónpilóta képző oktatás az ISM Tech-nél